Pólay Elemér

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pólay Elemér
Született 1915. augusztus 23.
Zombor
Elhunyt 1988. november 30. (73 évesen)
Szeged
Nemzetisége magyar
Foglalkozása jogász,
jogtörténész,
egyetemi tanár

Pólay Elemér (Zombor, 1915. augusztus 23.Szeged, 1988. november 30.) római jogász, jogtörténész, egyetemi tanár

Élete[szerkesztés]

Apja gimnáziumi tanár volt, aki családjával Trianon után Miskolcra költözött. Pólay itt végezte el a gimnáziumot és folytatott jogi tanulmányokat a Miskolci Evangélikus Jogakadémián 1933-1937 között. A jogi doktorátust 1938-ban a pécsi Erzsébet Tudományegyetemen szerezte meg. Kiváló tanulmányi eredményeire tekintettel a Miskolci Jogakadémia két hónapos berlini ösztöndíjjal jutalmazta. A berlini egyetemen római jogot hallgatott. Hazatérte után joggyakorlatot folytatott, majd egy újabb ösztöndíjjal egy évre visszatért Berlinbe.

1940-től Debrecenben ítélőtáblai jegyző, 1942-től debreceni királyi járásbíró, 1945-1949 között miskolci megyei bíró és tanácselnök volt. Bírói pályáját Szegeden fejezte be, ahol megyei bíró és tanácselnök volt.

A római jog oktatásába 1945-ben a miskolci jogakadémián kapcsolódott be. 1946-ban Debrecenben magántanári habilitációt nyert római jogtörténet c. tárgykörből. Ezt követően megbízott tanszékvezetőként Miskolcon, egyetemi tanárként pedig Debrecenben működött. 1949-ben a szegedi egyetemre került, 1985-ig vezette a Római Jogi Tanszéket. 1955 és 1957 között az egyetem rektorhelyettese volt. A kari oktatási bizottságot 15, a tudományos bizottságot 10 éven át vezette. 1956-ban szerezte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi fokozatot, az állam- és jogtudományok doktora fokozatot pedig 1964-ben. 1965-ben vendégelőadó volt Münsterben, Heidelbergben, Freiburgban és Kölnben. Pályafutása alatt 7 monográfiát és mintegy 140 szakmai publikációt tett közzé magyar, német, francia, angol, spanyol, lengyel és török nyelven. 31 nemzetközi kongresszuson vett részt, 1984-ben megszervezte az első magyar római joggal foglalkozó nemzetközi kongresszust. Brósz Róberttel közösen írt római jogi tankönyvén generációk nevelkedtek.

Elismerései[szerkesztés]

  • Igazságügyminiszteri kitüntetés a Ptk. előkészítő bizottságában való 1953-1956 közötti tevékenységért
  • 1976-ban József Attila Emlékérem
  • 1985-ben Munkaérdemrend arany fokozata

Értékelése[szerkesztés]

Főbb kutatási területei a preklasszikus római jogtudomány, Dacia római provincia jogtörténete, a római rabszolgasággal kapcsolatos jogintézmények, a római jogrendszer tagozódása és a pandektisztika hatása Közép-Európában volt, valamint a magyar polgári és családjog egyes kérdései.

„Nagyon sokat tett a magyar romanisztika nemzetközi elismertsége érdekében. Széles körű kapcsolatokat épített ki. Tanulmányait, monográfiáit Dél-Amerikától Tokióig ismerték a szakkörök.” (Molnár Imre)

A dáciai viaszostáblákról szóló könyvében bebizonyítja, hogy a rómaiak teljesen kiirtották a dákokat, ezért Dáciának semmi köze a dákó-román elméletben foglaltakhoz.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fontosabb publikációi[szerkesztés]

  • A német nemzeti szocialista jogfelfogás és a római jog. Miskolc, 1939.
  • Az atyai hatalom intézményének alapvonalai a római jogban. Miskolc, 1940.
  • A praetor szerepe a római magánjog történetében. Miskolc, 1944.
  • Differenzierung der Gesellschaftsnormen im antiken Rom. Budapest, 1964.
  • Az eladói kellékszavatosság a preklasszikus római jogban. Szeged, 1964.
  • Die Sklavenehe und das römische Recht. Szeged, 1967.
  • A római jogászok gondolkodásmódja. Kazuisztika és absztrakció. Budapest, Tankönyvkiadó Vállalat, 1988.
  • A dáciai viaszostáblák szerződései. Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1972.
  • Iniuria Types in Roman Law. Budapest, Akadémiai Kiadó, 1986.

Források[szerkesztés]

  • Molnár Imre: Pólay Elemér 1915-1988. Magyar Jogtudósok II. (Szerk. Hamza Gábor) Budapest, 2001. 183-191. old.
  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap