Ugrás a tartalomhoz

Réthelyi Miklós

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Réthelyi Miklós
2015-ben
2015-ben
Született1939. június 8. (85 éves)
Zalaegerszeg
Állampolgárságamagyar
HázastársaSzentágothai Klára
Gyermekeihárom gyermek
Foglalkozása
  • orvos
  • anatómus
  • egyetemi oktató
IskoláiPécsi Tudományegyetem (1957–1963, orvostudomány)
Kitüntetései
A Harmadik Magyar Köztársaság nemzeti erőforrás minisztere
Hivatali idő
2010. május 29. – 2012. május 13.
MiniszterelnökOrbán Viktor
ElődSzékely Tamás
UtódBalog Zoltán (az emberi erőforrások minisztereként)
A Semmelweis Egyetem rektora
Hivatali idő
1991 – 1995
ElődSomogyi Endre
UtódRosivall László
Tudományos pályafutása
Szakterületorvostudomány
Tudományos fokozat
Szakintézeti tagság
  • Európai Tudományos és Művészeti Akadémia
  • Professzorok Batthyány Köre
    • Tudományos publikációk száma127[1]
    A Wikimédia Commons tartalmaz Réthelyi Miklós témájú médiaállományokat.
    Sablon • Wikidata • Segítség

    Réthelyi Miklós (Zalaegerszeg, 1939. június 8. –) magyar orvos, anatómus, egyetemi tanár, az orvostudományok (akadémiai) doktora. Kutatási területe a gerincvelő idegi (neuronális és szinaptikus) szerkezete és a peptid tartalmú idegsejtek és -pályák jellemzése. 1991 és 1995 között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektora, az egyetem egészségügyi menedzserképzésének elindítója. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormányban nemzetierőforrás-miniszter. Apósa Szentágothai János (1912–1994) orvos, anatómus, a Magyar Tudományos Akadémia egykori elnöke volt.

    Életpályája

    [szerkesztés]

    1957-ben érettségizett, majd felvették a Pécsi Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Itt szerzett orvosdiplomát 1963-ban. Még egyetemi hallgatóként részt vett az Anatómiai Intézet munkájában. Diplomájának megszerzése után professzora, Szentágothai János magával vitte Budapestre, ahol a Budapesti Orvostudományi Egyetem II. Számú Anatómiai Intézetének lett előbb gyakornoka, később egyetemi tanársegédi, majd adjunktusi beosztásba került. Az egyetem Semmelweis Orvostudományi Egyetemmé történt átnevezése után kapott egyetemi docensi állást. 1986-ban vette át egyetemi tanári, illetve igazgatóhelyettesi kinevezését. A rendszerváltás után (1990) a Népjóléti Minisztérium II. oktatási főosztályának vezetőjévé nevezték ki. Tisztségét 1991-ig viselte, ekkor választották az egyetem rektorává. Négy évig vezette az egyetemet. 1994-ben az I. Számú Anatómiai Intézet (később Semmelweis Egyetem Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet) igazgatójává nevezték ki. E pozícióban tíz évig dolgozott. Emellett 1995-ben az egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának igazgatója volt 2000-ig, illetve 1998–1999-ben az Oktatási Minisztérium tudományos ügyek főosztályát vezette. 2000-től az egyetem Szentágothai János Idegtudományi Doktori Iskolájának, illetve az anatómiai intézet apósáról elnevezett laborjának vezetője. 2009-ben professor emeritusi címet kapott. 1999 és 2002 között a Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. Több alkalommal volt vendégprofesszor az Észak-karolinai Egyetemen, illetve 1972-ben tanulmányutat tett Párizsban.

    1972-ben védte meg a biológiai tudományok kandidátusi, 1983-ban az orvostudományok akadémiai doktori értekezését. Az MTA Elméleti Orvostudományi Bizottságának lett tagja, később bekerült az Informatikai Bizottságba is. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselője volt. Magyarországi tisztségei mellett a Nemzetközi Agykutatók Szervezete magyar nemzeti bizottságának titkáraként is dolgozott. A Professzorok Batthyány Köre tagja. 1990-től a Kereszténydemokrata Néppárt egészségügyi munkacsoportjának szakértője volt. 2010-től 2012-ig a második Orbán-kormányban a nemzeti erőforrás minisztere, ezzel az egészségügyért, a szociális ügyekért, az oktatásért, a kultúráért és a sportügyért felelős kormánytag. Minisztersége alatt fogadták el azt a törvényt, amely tizenhat éves korig tette kötelezővé az iskolai tanulmányokat.

    Munkássága

    [szerkesztés]

    Kutatási területe a gerincvelő idegi (neuronális és szinaptikus) szerkezete, a peptidtartalmú idegsejtek és -pályák jellemzése, valamint a szövettani metszetek háromdimenziós rekonstrukciója.

    Eredményeit elsősorban a hipotalamusz idegpályáinak és szinapszisainak kutatása során érte el. Kezdetben Halász Bélával dolgozott együtt, később önállóan, illetve vezető kutatóként foglalkozott a témával. Sikerült az agyalapi mirigy valódi idegszövetből álló részében található eminentia mediana felszínes rétegében végződő, fonal alakú idegsejtnyúlványok (axonok) eredésének leírása, valamint az agyalapi mirigy több idegszövettani területének leírása. Emellett a gerincvelő anatómiai kérdéseivel is foglalkozik. Munkatársaival együtt többek között leírta a gerincvelő szürkeállományának úgynevezett central core szerkezetét.

    Több mint nyolcvan tudományos publikáció szerzője vagy társszerzője. Jelentős tankönyvírói tevékenysége, Szentágothai Jánossal közösen írt nyolc kiadásban megjelent anatómia-tankönyvet. Nevéhez fűződik a SOTE-n az egészségügyimenedzser-képzés bevezetése. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.

    Családja

    [szerkesztés]

    Nős, felesége Szentágothai Klára orvos. Házasságukból két leány- és egy fiúgyermek született. Apósa Szentágothai János (1912–1994) orvos, anatómus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke 1973 és 1985 között, valamint országgyűlési képviselő 1985 és 1994 között.

    Díjai, elismerései

    [szerkesztés]

    Főbb publikációi

    [szerkesztés]
    • The large synaptic complexes of the substantia gelatinosa (Szentágothai Jánossal, 1969)
    • Cell and neuropil architecture of the intermedio-lateral (sympathetic) nucleus of the spinal cord (1972)
    • A gerincvelő neuronális szerkezete (1972)
    • Preterminal and terminal axon arborizations in the substantia gelatinosa of cat’s spinal cord (1977)
    • Synaptic complexes formed by functionally defined primary afferent units with fine myelinated fibers (társszerzőkkel, 1982)
    • A fájdalomkeltő impulzusok gerincvelői feldolgozásának szerkezeti alapjai (1982)
    • Ultrastructure and synaptic connections of cutaneous afferent fibres in the spinal cord (társszerző, 1987)
    • Funkcionális anatómia I.–III. (egyetemi tankönyv, Szentágothai Jánossal, 1989, nyolcadik kiadás 2006)
    • The caudal end of the rat spinal cord: transformation to and ultrastructure of the filum terminale (társszerzőkkel, 2004)
    • Caudal end of the rat spinal dorsal horn (társszerzőkkel, 2008)
    • Dr. Réthelyi Miklós. Szerkesztett, rövidített élőbeszéd; riporter Kondor Katalin; Semmelweis, Budapest, 2007 (Titoknyitogató)
    • Ezredforduló a Semmelweis Egyetemen. Ahogy Réthelyi Miklós, rector magnificus látta- Írások, beszédek, levelek interjúk, 1990–2010; Semmelweis, Budapest, 2014
    • Kunszentmárton gyerekszemmel; Kairosz, Budapest, 2019 (Féltett kishazák)
    • Anatómiaoktatás. Nagyszombattól a 250 éves Semmelweis Egyetemig; Semmelweis, Budapest, 2020

    Jegyzetek

    [szerkesztés]

    Források

    [szerkesztés]

    További információk

    [szerkesztés]
    • Ünnepi kötet Réthelyi Miklós 80. születésnapjára; szerk. Soós Gábor, Hajdu-Kriston Krisztina, Gyarmati Vera; Unesco Magyar Nemzeti Bizottság Titkársága, Budapest, 2019
    A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Réthelyi_Miklós&oldid=27394773”