Mikola István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mikola István
Mikola István WSIS Forum 2015.jpg
Született 1947szeptember 8. (68 éves)
Veszprém
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos, politikus

Mikola István Ferenc (Veszprém, 1947. szeptember 8. –) orvos, politikus, 2000-től 2002-ig az Orbán-kormány egészségügyi minisztere, 2006-ban a Fidesz miniszterelnökhelyettes-jelöltje.

Tanulmányai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Semmelweis Orvostudományi Egyetemen diplomázott 1972-ben. Később belgyógyászi és infektológus szakvizsgát tett. 1991-ben az USA-ban, majd Kanadában egészségügyi szervezéstan, illetve kórházi menedzsment posztgraduális képzésen vett részt.

Orvosi pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1972 és 1990 között az ajkai Magyar Imre Kórház belgyógyász, illetve infektológus szakorvosa. 1981 és 1990 között osztályvezető főorvos. 1989 és 1990 között a kórház főigazgatója is.

1990 és 1995 között a budapesti Szent László Kórház főigazgatója, ezután 1997-ig a Fővárosi és Pest Megyei ÁNTSZ járványügyi osztály vezetője, majd 1999-ig a Nemzetközi Gyógyszergyártók Egyesületének igazgatója. 1999-ben kinevezték az Országos Vérellátó Szolgálat igazgatójává, amely posztot miniszteri kinevezéséig viselte.

Az MTA Környezet és Egészség Bizottság tagja, illetve a Magyar Kórházszövetség elnöke volt. Alapítótagja a Magyar Zoonózis Társaságnak és a Magyar Egészségügyi Társaságnak, valamint főszerkesztője volt a Kórház című szakmai lapnak. Számos (74) orvostudományi publikációt jegyez, munkatársaival több fertőzőbetegség hazai diagnózisát honosították meg, illetve diagnosztizáltak és a szakirodalomban elsőként írtak le (így gyógyíthatóvá tettek) olyan betegséget (humán parapox vírus), amely előtte csak állatokban volt ismert.

Politikai tevékenysége[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1989 és 1990 között az átalakult Hazafias Népfront alelnöke volt. Később belépett a KDNP-be, amelynek 1994 és 1995 között alelnöke volt. Az 1997-es szakadás során kilépett a pártból. A párt 2002-es újjászervezése után elnök-helyettes. 2003-ban a KDNP-ből átlépett a Fidesz-be, ahol az Egészségügyi Egyeztető Fórum vezetője lett.

1991 és 1993 között a társadalombiztosításért felelős kormánybiztos volt. Az 1994-es országgyűlési választáson egyéni képviselőjelöltként indult a KDNP színeiben, de nem jutott be a parlamentbe.

Gógl Árpád lemondása után 2000-ben kinevezték az Orbán-kormány egészségügyi miniszterének. Hivatali ideje alatt egyezett meg az állam a gyógyszergyártókkal arról, hogy a gyógyszerárak infláció felett nem emelkednek.

2001-ben – a jobboldali irányítású Szegeden és a baloldali irányítású Kiskunhalason ekkor történnek az első komoly kórházmagánosítási kísérletek – az egészségügyi intézmények privatizációjának híve volt.[1] A szegedi kísérletet „ígéretes”-nek nevezte; és kezdeti ellenkezését[2] megváltoztatva hamarosan megkezdte az ún. első kórháztörvény vagy kórházprivatizációs törvény kidolgozását, aminek terve szeptemberben már nyilvánosságra is került. A terv Mikola szándéka szerint az egészségügyi privatizáció jogi szabályozásának alapja lett volna – az Országgyűlés decemberben el is fogadta.[3]

Mind a törvény, mind egyéb tevékenysége[4][5] sok szakmai és politikai vitát váltott ki,[6] a Fidesz frakcióját is megosztotta,[7] viszonya több szakmai szervezettel megromlott és lemondását is felajánlotta Orbán Viktor akkori miniszterelnöknek[8] – ennek ellenére miniszterségét "sikertörténetnek" nevezte, bár közvéleménykutatások szerint utolsó előtti volt a kormánytagok népszerűségi sorrendjében.[9] Posztját a 2002-es kormányváltásig viselte.

A 2002-es önkormányzati választás után rövid ideig a Pest Megyei Közgyűlés tagja volt.

Privatizációpárti hozzáállása már az első kórháztörvény elfogadásakor megváltozott - miután kiderült, hogy kockázatitőke-befektetők állnak számos ügylet mögött - és a szegedi és halasi kísérlet „sikeres megakadályozásáról” beszélt. A kormányváltás után másokkal együtt hevesen bírálta a kormány által elfogadásra benyújtott – és alkotmányossági hibák miatt megbukott – második kórháztörvényt, valamint a kormány későbbi privatizációs politikáját, annak negatívumai miatt.[10]

A 2006-os országgyűlési választások előtt meglepetésre Orbán Viktor, a Fidesz elnöke őt jelölte az újonnan kialakítandó miniszterelnök-helyettesi posztra (a rendszerváltás idején megszüntették ezt a pozíciót).

A kampány során tett kijelentései gyakran megütközést keltettek;[11] sokak szerint azonban kijelentéseit – kampánycélból – összefüggésükből kiragadva és elferdítve értelmezték.[12] A Fideszen belülről is érték olyan bírálatok, amelyek szerint nyilatkozatai ártottak a párt kampányának.[13]

2006-ban és 2010-ben is pártja Fejér megyei listájának éléről jutott be az Országgyűlésbe. 2006-tól 2010-ig az egészségügyi bizottság alelnöke volt, 2010-től pedig elnöke.

2011 márciusában lemondott képviselői mandátumáról, mivel kinevezték az OECD párizsi magyar nagykövetének.

2014-től biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkár.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nős, 3 gyermek édesapja. Öccse, Mikola Bálint, gyógyszerész, a Magyar Gyógyszerész Kamara volt alelnöke.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Mikola: „A mai egészségügy félfeudális alapon nyugvó, paternalista szemléletű, a társadalmi, gazdasági és politikai változásokat figyelmen kívül hagyó, elavult rendszer. Ennek megváltoztatására készült el az átfogó szabályozást biztosító intézményi törvénytervezet, ami a korszerű egészségügyhöz vezet el.”Nem engedek kompromisszumot. Szarvas és vidéke, 2001/10.
  2. A Népszabadság 2001. június 11-ei számában megjelent interjúban még úgy nyilatkozott: „szó sem lehet arról, csináljunk egy jogszabályt, és abban mindent aprólékosan szabályozzunk”
  3. A szegedi kórház-magánosítási kísérlet története Dél-Magyarország Online.
  4. Saját öccsét tüntette ki Mikola Index/MTI 2001. október 5.
  5. Mikola sógornőjét is díjazták Siófokon Index, 2001. október 10.
  6. Csak Mikola elégedett az egészségüggyel Origo.hu, 2001. október 9.
  7. Mikola székével együtt inog a kórháztörvény – Origo.hu
  8. Surranópályán előzött be Mikola Index.hu 2006. március 13.
  9. A kiválasztott (HVG, 2006/11)
  10. Szegénykórház – gazdagkórház – fideszfrakció.hu
  11. Újabb vihart kavart Mikola kijelentése, origo.hu, 2006. március 23.
  12. Mikola: Nem privatizálunk: Dél-Magyarország online.
  13. Egyetértettek Orbán önkritikájával a képviselők, Origo, 2006. április 27. [1]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]