Polyán
| Polyán (Poiana Sibiului) | |
 | |
| Kilátás a „hegyi” fatemplom cinterméből | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Közép-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Szeben |
| Község | Polyán |
| Rang | községközpont |
| Irányítószám | 557180 |
| SIRUTA-kód | 145284 |
| Népesség | |
| Népesség | 2346 fő (2021. dec. 1.) |
| Magyar lakosság | - (2011)[1] |
| Népsűrűség | 119 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 900 m |
| Terület | 23,47 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 45° 48′ 20″, k. h. 23° 43′ 49″45.805556°N 23.730278°EKoordináták: é. sz. 45° 48′ 20″, k. h. 23° 43′ 49″45.805556°N 23.730278°E | |
 | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Polyán (románul Poiana Sibiului, németül Flussau) falu Romániában, Szeben megyében, az azonos nevű község központja.
Fekvése
[szerkesztés]Nagyszebentől 40 km-re nyugatra, a Szebeni-Hegyalja tájegységben fekszik.
Nevének eredete
[szerkesztés]Első említése 1462-ből maradt fenn, villa Flosawe néven. Mai neve először 1532-ben tűnt föl: Poyan. A szláv eredetű román poiană szó 'havasi tisztás'-t jelent. Német neve a Fluss 'folyóvíz' és az Au 'berek' szavak összetétele.
Története
[szerkesztés]Doborka határára települt román falu volt. 1500-ban 19 szász is lakta.[2] Az újkorban az egyik legjelentősebb transzhumáló falu Erdélyben. 1789-ben felmentették az úrbéri kötelezettségek alól. Szerdahelyszékhez, 1876-tól Szeben vármegyéhez tartozott.
A 19. század második felében sok polyáni Dobrudzsába települt, 1940-ben még 176 polyáni születésű egyén lakott a tartományban.[3] A század utolsó negyedében és a 20. század elején a juhászat hanyatlott, de egyike volt azon falvaknak, ahol nem hagytak fel a transzhumálással. A két világháború között új lendületet kapott az ágazat és Polyán Románia juhtartó központja lett. Itt működött a Romániai Juhászok Egyesületének székhelye és itt adták ki a Stâna ('Esztena') című folyóiratot. 1941-ben 590 hektáros határának 59%-a volt erdő és 10%-a legelő, mégis kiemelkedően sok, 80 ezer juhot tartott.
A Ceaușescu-korszakban újra felvirágzott a transzhumálás. A juhosgazdák kb. egyharmada nyájait a Bánátban, a Duna-deltában és Călărași megyében legeltette. A polyániak többsége az 1960-as évektől papíron a síkvidéki falvak termelőszövetkezeteinek alkalmazottja lett. Gyapjúért és sajtért cserébe saját nyájukat is a közös nyájjal együtt legeltették. Gyakran ellenőrizhetetlen módon „privatizálták” a kollektívek vagyonát és húztak hasznot azok nyájaiból. A tiszta gyapjút és a tenyészkosokat az állam vásárolta fel – a gyapjúból Nagydisznódon szőnyegeket készítettek. Az 1980-as években a falu lakóinak gazdagságáról legendák szóltak. Vagyonukból hivalkodó, palota külsejű házakat építettek maguknak.
Az állami megrendelések 1989 után megszűntek, az akkori 1100 juhászból mára alig 200 maradt. A polyániak Románia-szerte sajtot árusítanak a vásárokban.
Lakossága
[szerkesztés]- 1786-ban 2198 lakosa volt.
- 1850-ben 4076 lakosából 3989 román és 85 roma nemzetiségű; 4075 ortodox vallású volt.
- 2002-ben 2799 lakosából 2782 volt román és 15 roma nemzetiségű; 2746 ortodox és 51 baptista vallású.
Látnivalók
[szerkesztés]- Az ún. „hegyi”, temetővel körülvett ortodox fatemplom 1766-ban épült. Hajóját egy Simion Oprovici nevű craiovai mester, apszisát egy Constantin nevű festő festette ki 1770-ben.
Híres emberek
[szerkesztés]- Itt született Ioana Postelnicu román írónő (1910–2004).
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Szeben megye. adatbank.ro
- ↑ Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- ↑ D. Șandru: Mocanii în Dobrogea (București, 1946), 112. o.
Források
[szerkesztés]- Cornel Irimie – Nicolae Dunăre – Paul Petrescu (Coord.): Mărginenii Sibiului. București, 1985
- Michael Stewart – Răzvan Stan: Collectivization and Resistance in the Shepherding Village of Poiana Sibiului (Sibiu Region). In Constantin Iordachi – Dorin Dobrincu Eds.: Transforming Peasants, Property and Power. The Collectivization of Agriculture in Romania 1949–1962. Budapest – New York, 2009, 251–274.
- Remus Radu: Ciobanii se întrec în strălucirea porților
További információk
[szerkesztés]- Polyáni öregasszonyok viseletben (1928) Archiválva 2020. november 13-i dátummal a Wayback Machine-ben
Képek
[szerkesztés]-
-
Polyáni házaspár (fotó 1911-ből) -
-
Ortodox kőtemplom
.jpg)
Szeben megye települései  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
