Maschinenpistole 40
| Maschinenpistole 40 | |
 | |
| Típus | Géppisztoly |
| Ország |
 Harmadik Birodalom |
| Tervező | Heinrich Vollmer[1] |
| Gyártási darabszám | kb. 1 millió |
| Alkalmazás | |
| Használó ország | Lásd Alkalmazók |
| Háborús alkalmazás | második világháború |
| Műszaki adatok | |
| Űrméret | 9 mm |
| Lőszer | 9×19 mm Parabellum |
| Tárkapacitás | 32 db-os szekrénytár |
| Működési elv | Szabad hátrasiklású tömegzár |
| Tömeg | 3,97 kg (tár nélkül) 4,61 (töltött tárral) kg |
| Fegyver hossza | 629 mm (behajtott válltámasszal) 832 mm (kihajtott válltámasszal) mm |
| Csőhossz | 248 mm |
| Elméleti tűzgyorsaság | 500 lövés/perc |
| Csőtorkolati sebesség | 380 m/s |
| Pontos lőtávolság | 70 - 100[2] m |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinenpistole 40 témájú médiaállományokat. | |
A Maschinenpistole 40 (rövidítve MP 40) géppisztolyt 1940-ben rendszeresítették, és számos főrésze hasonlított az MP 38-ra. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett, mivel itt főként préselt acéllemezt és műanyagot használtak. Hagyományos hátrasiklással működött. Először a Fallschirmjägerek (ejtőernyősök) használták, sikerrel.
Bár a tervezési fázisokban Hugo Schmeisser nem vett részt (egyedül az utolsó gyártásracionalizáláson), a név („Schmeisser-géppisztoly”) mégis rajta ragadt, saját fejlesztésű fegyvereire pedig nem használják.[3] Ennek oka, hogy a fenti géppisztolyhoz a tárakat Hugo Schmeisser tervezte és az ő licence alapján gyártották, ezért mindegyiken rajta volt a Patent Schmeisser jelzés. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy magát a fegyvert Heinrich Vollmer tervezte az Erme Werkében 1938-ban.[1] A fegyver közel egymillió példányban készült, kisebb, nagyobb változtatásokkal.[4]
Gyártása[szerkesztés]
Az MP 40 az elődjén, az MP 38-on alapul (ami pedig az MP 36-on). Az MP 36-ot az Erma Werke gyárban gyártották, a Harmadik Birodalom hadseregének megalapításával egyidejűleg. A fegyver Heinrich Vollmer VPM 1930 és EMP géppisztolyai alapján készült. Vollmer 1938-ban előállt az MP 38-cal, a német hadseregellátó kérésére. Az MP 36 az MP 38 leegyszerűsített változata, az MP 40 pedig az MP 38 még tovább egyszerűsített változata, költségkímélőbb megoldássokkal.
A szövetséges erők gyakran nevezték "Schmeisser-géppisztolynak", mivel a táron a "Schmeisser" felirat állt. Schmeisser tervezte az MP 18-at, ami az első tömeggyártású géppisztoly volt, a fegyvert az első világháború végén vetették be. Az MP 40-et mégsem ő tervezte[5] hanem csak a tárat licencelte. Az MP 41-et viszont ő tervezte, ami az MP 40 fatusával ellátott variánsa volt. Az MP 41-et ritkán használták, csak néhány SS és rendőri alakulatnál. A fegyvert Németország szövetségesének, Romániának exportálták.
A fegyver által háborús filmekben, videojátékokban kialakított kultusz gyakran téves, csak ejtőernyősök, szakasz- és osztagvezetők használták, míg a német hadsereg többsége a 98-as karabélyt.
A harcmezőkön nem volt elegendő MP 40 géppisztoly, mert a 98-as karabélyhoz képest a gyártása drága volt. Így azok a katonák, akik egyre többször találták magukat rohamfeladatokban, az elesett szovjet katonáktól felszedett PPS–41 géppisztolyt vitték magukkal. Ezt néhány korabeli fotón is látni. 1943-tól kezdve a német hadsereg a 98-as karabély és az MP 40 géppisztoly leváltását tervezte. A feladatra az új MP 43/44 gépkarabélyt jelölték ki (ismertebb nevén StG. 44 [Sturmgewehr 44]).
Alkalmazók[szerkesztés]
Ausztria
Angola
Algéria
Belgium
Bulgária
Csehszlovákia
Egyiptom
Dánia
Finnország
Franciaország
Görögország
Irán
Izrael
Indonézia
Olasz Szociális Köztársaság
Magyarország
Malajzia
Mozambik
Hollandia
Harmadik Birodalom
Norvégia
Románia
Lengyelország
Szaúd-Arábia
Spanyolország
Törökország
Egyesült Királyság
Jugoszlávia
Források[szerkesztés]
- ↑ a b Bishop, Chris (1998). Guns in Combat. Chartwell Books, Inc. ISBN 0-7858-0844-2.
- ↑ Ingram, Mike (2001). The MP40 submachine gun, 42. oldal, Zenith Imprint, ISBN 0-7603-1014-9.
- ↑ Frederick Myatt: Korszerű kézifegyverek (115. old.), Zrínyi, 1993, ISBN 963-327-213-0
- ↑ Az MP 40 angol nyelvű Wikipédia lapja
- ↑ Bishop, Chris. The Encyclopedia of Weapons of World War II. New York: Metrobooks, 2002, p. 260. ISBN 1-58663-762-2.
További információk[szerkesztés]
- MP18 angolul
- SZTE Egyetemi Könyvtár, Hadtörténeti Gyűjtemény
- Mike Ingram: Az MP 40-es; ford. Bárány Zoltán; Hajja, Debrecen, 2001 (20. századi hadtörténet. A II. világháború híres harceszközei)
|
