Maschinenpistole 40

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Maschinenpistole 40
MP 40 AYF 2.JPG

Típus Géppisztoly
Ország  Harmadik Birodalom
Tervező Heinrich Vollmer[1]
Gyártási darabszám kb. 1 millió
Alkalmazás
Használó ország Lásd Alkalmazók
Háborús alkalmazás második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 9 mm
Lőszer 9×19 mm Parabellum
Tárkapacitás 32 db-os szekrénytár
Működési elv Szabad hátrasiklású tömegzár
Tömeg3,97 kg (tár nélkül)
4,61 (töltött tárral) kg
Fegyver hossza629 mm (behajtott válltámasszal)
832 mm (kihajtott válltámasszal) mm
Csőhossz248 mm
Elméleti tűzgyorsaság500 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség380 m/s
Pontos lőtávolság70 - 100[2] m

A Maschinenpistole 40 (rövidítve MP 40) géppisztolyt 1940-ben rendszeresítették, és számos főrésze hasonlított az MP 38-ra. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett, mivel itt főként préselt acéllemezt és műanyagot használtak. Hagyományos hátrasiklással működött. Először a Fallschirmjägerek (ejtőernyősök) használták, sikerrel.

Bár a tervezési fázisokban Hugo Schmeisser nem vett részt (egyedül az utolsó gyártásracionalizáláson), a név („Schmeisser-géppisztoly”) mégis rajta ragadt, saját fejlesztésű fegyvereire pedig nem használják.[3] Ennek oka, hogy a fenti géppisztolyhoz a tárakat Hugo Schmeisser tervezte és az ő licence alapján gyártották, ezért mindegyiken rajta volt a Schmeisser jelzés. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy magát a fegyvert Heinrich Vollmer tervezte az Erme Werke-ben 1938-ban.[1] A fegyver közel egy millió példányban készült, kisebb, nagyobb változtatásokkal.[4]

Gyártása[szerkesztés]

Az MP 40 az elődjén, az MP 38-on alapul (ami pedig az MP 36-on). Az MP 36-ot az Erma Werke gyárban gyártották, a Harmadik Birodalom hadseregének megalapításával egyidejűleg. A fegyver Heinrich Vollmer VPM 1930 és EMP géppisztolyai alapján készült. Vollmer 1938-ban előállt az MP 38-cal, a német hadseregellátó kérésére. Az MP 36 az MP 38 leegyszerűsített változata, az MP 40 pedig az MP 38 még tovább egyszerűsített változata, költségtelenebb megoldássokkal.

A szövetséges erők gyakran nevezték "Schmeisser-géppisztolynak", mivel a táron a "Schmeisser" felirat állt. Schmeisser tervezte az MP 18-at, ami az első tömeggyártású géppisztoly volt, a fegyvert az első világháború végén vetették be. Az MP 40-et mégsem ő tervezte[5] hanem csak a tárat licencelte. Az MP 41-et viszont ő tervezte, ami az MP 40 fatusával ellátott variánsa volt. Az MP 41-et ritkán használták, csak néhány SS és rendőri alakulatnál. A fegyvert Németország szövetségesének, Romániának exportálták.

A fegyver által háborús filmekben, videojátékokban kialakított kultusz gyakran téves, csak ejtőernyősök, szakasz- és osztagvezetők használták, míg a német hadsereg többsége a 98-as karabélyt.

A harcmezőkön nem volt elegendő MP 40 géppisztoly, mert a 98-as karabélyhoz képest a gyártása drága volt. Így azok a katonák, akik egyre többször találták magukat rohamfeladatokban, az elesett szovjet katonáktól felszedett PPS–41 géppisztolyt vitték magukkal. Ezt néhány korabeli fotón is látni. 1943-tól kezdve a német hadsereg a 98-as karabély és az MP 40 géppisztoly leváltását tervezte. A feladatra az új MP 43/44 gépkarabélyt jelölték ki (ismertebb nevén StG. 44 [Sturmgewehr 44]).

Német katona Sztálingrád romjai között PPS-41 géppisztollyal.

Alkalmazók[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. a b Bishop, Chris (1998). Guns in Combat. Chartwell Books, Inc. ISBN 0-7858-0844-2.
  2. Ingram, Mike (2001). The MP40 submachine gun, 42. oldal, Zenith Imprint, ISBN 0-7603-1014-9.
  3. Frederick Myatt: Korszerű kézifegyverek (115. old.), Zrínyi, 1993, ISBN 963-327-213-0
  4. Az MP 40 angol nyelvű Wikipédia lapja
  5. Bishop, Chris. The Encyclopedia of Weapons of World War II. New York: Metrobooks, 2002, p. 260. ISBN 1-58663-762-2.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Maschinenpistole 40 témájú médiaállományokat.