Solothurn S–18/1000

Solothurn S–18/1000
Típus	Nagy kaliberű puska, páncéltörő puska
Ország	Svájc Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Használó ország	Harmadik Birodalom Olasz Királyság Magyar Királyság
Háborús alkalmazás	Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret	20 mm
Lőszer	20×138 mm B
Tárkapacitás	10/20 darab töltény
Tömeg	54 kg
Fegyver hossza	2159 mm
Csőhossz	1448 mm
Csőtorkolati sebesség	850 m/s
A Wikimédia Commons tartalmaz Solothurn S–18/1000 témájú médiaállományokat.

A Solothurn S–18/1000 20 mm-es páncéltörő ágyú egy svájci páncéltörő puska volt, amit a második világháború alatt használtak, és a korábbi S–18/100 módosított változata volt nagyobb csőtorkolati sebességgel és nagyobb tölténytárral. A nagy, erős lőszer miatt a fegyvernek borzasztóan erős visszarúgása volt, méretei miatt pedig szállítása is problémás volt.

Történet

A Solothurn fegyver társaságot a német Rheinmetall cég birtokolta és a svájci céget arra használta, hogy olyan fegyvereket gyártson, ami a német cégek számára tilos volt az első világháborút követő fegyverkezési tilalom miatt.

1940-41 között az amerikai hadseregnek szándékában állt rendszeresíteni a Solothurn S–18/1000 puskát. A fegyvert kis mennyiségben szabványosították 20mm automatic gun T3 néven. 1941 tavaszán a Solothurnt a .90-cal. T4 automata ágyú ellenében tesztelték. Habár kevésbé volt erős, a Solothurn mégsem volt olyan testes és komplikált, ezért a hadsereg sokkal alkalmasabbnak találta. Úgy tervezték, hogy 50 darabot rendelnek, majd később sorozatgyártásba helyezik a fegyvert az Amerikai Egyesült Államokban. Azonban hosszas tárgyalások után elvetették az ötletet.

Leírás

Egy S18 a keleti fronton

Csőszájfék:

A fegyverhez két fajta csőszájféket alkalmaztak. A fékeket attól függően cserélték, hogy mekkora volt a kilőtt lőszer visszarúgása. A könnyebb töltetek kevesebb visszarúgáscsökkentést kívántak. Ezért egy egylyukas féket használtak a repesz-romboló (HE) lövedékekhez, ami sokkal könnyebb volt mint a páncéltörő (AP) változat. A páncéltörő lövedékekhez ötlyukas csőszájféket alkalmaztak.

Lőszer:

S18/100

20×105B

S18/1000, S18/1100

20×138B (ugyanezt a tölténytípust tüzelte a Flugabwehrkanone 30 és a 38 is)

Tárkapacitás:

S–18/100 esetében 5 vagy 10 töltény, S18/1000 és /1100 esetében 10 töltény volt a szabvány, de a fegyverhez használhatták a FlaK 18 légvédelmi löveg 20 töltényes ívelt szekrénytárát is.

Források

• Zaloga, Steven J., Brian Delf - US Anti-tank Artillery 1941-45 (2005) Osprey Publishing, ISBN 1-84176-690-9.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Solothurn S-18/1000 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Fényképek a Solothurn S-18/1000-ről Archiválva 2009. június 28-i dátummal a Wayback Machine-ben