Solothurn S–18/1000

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Solothurn S–18/1000
Típus Nagy kaliberű puska, páncéltörő puska
Ország

 Svájc

 Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Használó ország

 Harmadik Birodalom

Flag of Italy (1861-1946).svg Olasz Királyság
Háborús alkalmazás Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 20 mm
Lőszer 20×138 mm B
Tárkapacitás 10/20 darab töltény
Tömeg 54 kg
Fegyver hossza 2159 mm
Csőhossz 1448 mm
Csőtorkolati sebesség 850 m/s

A Solothurn S–18/1000 20 mm-es páncéltörő ágyú egy svájci páncéltörő puska volt, amit a második világháború alatt használtak, és a korábbi S–18/100 módosított változata volt nagyobb csőtorkolati sebességgel és nagyobb tölténytárral. A nagy, erős lőszer miatt a fegyvernek borzasztóan erős visszarúgása volt, méretei miatt pedig szállítása is problémás volt.

Történet[szerkesztés]

A Solothurn fegyver társaságot a német Rheinmetall cég birtokolta és a svájci céget arra használta, hogy olyan fegyvereket gyártson, ami a német cégek számára tilos volt az első világháborút követő fegyverkezési tilalom miatt.

1940-41 között az amerikai hadseregnek szándékában állt rendszeresíteni a Solothurn S–18/1000 puskát. A fegyvert kis mennyiségben szabványosították 20mm automatic gun T3 néven. 1941 tavaszán a Solothurnt a .90-cal. T4 automata ágyú ellenében tesztelték. Habár kevésbé volt erős, a Solothurn mégsem volt olyan testes és komplikált, ezért a hadsereg sokkal alkalmasabbnak találta. Úgy tervezték, hogy 50 darabot rendelnek, majd később sorozatgyártásba helyezik a fegyvert az Amerikai Egyesült Államokban. Azonban hosszas tárgyalások után elvetették az ötletet.

Leírás[szerkesztés]

Egy S18 a keleti fronton

Csőszájfék:

A fegyverhez két fajta csőszájféket alkalmaztak. A fékeket attól függően cserélték, hogy mekkora volt a kilőtt lőszer visszarúgása. A könnyebb töltetek kevesebb visszarúgáscsökkentést kívántak. Ezért egy egylyukas féket használtak a repesz-romboló (HE) lövedékekhez, ami sokkal könnyebb volt mint a páncéltörő (AP) változat. A páncéltörő lövedékekhez ötlyukas csőszájféket alkalmaztak.

Lőszer:

S18/100
20×105B
S18/1000, S18/1100
20×138B (ugyanezt a tölténytípust tüzelte a Flugabwehrkanone 30 és a 38 is)

Tárkapacitás:

S–18/100 esetében 5 vagy 10 töltény, S18/1000 és /1100 esetében 10 töltény volt a szabvány, de a fegyverhez használhatták a FlaK 18 légvédelmi löveg 20 töltényes ívelt szekrénytárát is.

Források[szerkesztés]

  • Zaloga, Steven J., Brian Delf - US Anti-tank Artillery 1941-45 (2005) Osprey Publishing, ISBN 1841766909.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Solothurn S-18/1000 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]