Solothurn S–18/1000

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Solothurn S–18/1000
Típus Nagy kaliberű puska, páncéltörő puska
Ország

 Svájc

 Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Használó ország

 Harmadik Birodalom

Flag of Italy (1861–1946).svg Olasz Királyság
Háborús alkalmazás Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 20 mm
Lőszer 20×138 mm B
Tárkapacitás 10/20 darab töltény
Tömeg54 kg
Fegyver hossza2159 mm
Csőhossz1448 mm
Csőtorkolati sebesség850 m/s

A Solothurn S–18/1000 20 mm-es páncéltörő ágyú egy svájci páncéltörő puska volt, amit a második világháború alatt használtak, és a korábbi S–18/100 módosított változata volt nagyobb csőtorkolati sebességgel és nagyobb tölténytárral. A nagy, erős lőszer miatt a fegyvernek borzasztóan erős visszarúgása volt, méretei miatt pedig szállítása is problémás volt.

Történet[szerkesztés]

A Solothurn fegyver társaságot a német Rheinmetall cég birtokolta és a svájci céget arra használta, hogy olyan fegyvereket gyártson, ami a német cégek számára tilos volt az első világháborút követő fegyverkezési tilalom miatt.

1940-41 között az amerikai hadseregnek szándékában állt rendszeresíteni a Solothurn S–18/1000 puskát. A fegyvert kis mennyiségben szabványosították 20mm automatic gun T3 néven. 1941 tavaszán a Solothurnt a .90-cal. T4 automata ágyú ellenében tesztelték. Habár kevésbé volt erős, a Solothurn mégsem volt olyan testes és komplikált, ezért a hadsereg sokkal alkalmasabbnak találta. Úgy tervezték, hogy 50 darabot rendelnek, majd később sorozatgyártásba helyezik a fegyvert az Amerikai Egyesült Államokban. Azonban hosszas tárgyalások után elvetették az ötletet.

Leírás[szerkesztés]

Egy S18 a keleti fronton

Csőszájfék:

A fegyverhez két fajta csőszájféket alkalmaztak. A fékeket attól függően cserélték, hogy mekkora volt a kilőtt lőszer visszarúgása. A könnyebb töltetek kevesebb visszarúgáscsökkentést kívántak. Ezért egy egylyukas féket használtak a repesz-romboló (HE) lövedékekhez, ami sokkal könnyebb volt mint a páncéltörő (AP) változat. A páncéltörő lövedékekhez ötlyukas csőszájféket alkalmaztak.

Lőszer:

S18/100
20×105B
S18/1000, S18/1100
20×138B (ugyanezt a tölténytípust tüzelte a Flugabwehrkanone 30 és a 38 is)

Tárkapacitás:

S–18/100 esetében 5 vagy 10 töltény, S18/1000 és /1100 esetében 10 töltény volt a szabvány, de a fegyverhez használhatták a FlaK 18 légvédelmi löveg 20 töltényes ívelt szekrénytárát is.

Források[szerkesztés]

  • Zaloga, Steven J., Brian Delf - US Anti-tank Artillery 1941-45 (2005) Osprey Publishing, ISBN 1-84176-690-9.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Solothurn S-18/1000 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]