Solothurn S–18/100

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Solothurn S–18/100
Magyar honvéd Solothurn S–18/100 páncéltörő puskával a keleti fronton, 1941-ben
Magyar honvéd Solothurn S–18/100 páncéltörő puskával a keleti fronton, 1941-ben

Típus Nagy kaliberű puska, páncéltörő puska
Ország

 Svájc

 Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Használó ország

 Bulgária
 Finnország
 Harmadik Birodalom
Magyar Királyság
Olasz Királyság

 Svájc
Háborús alkalmazás Magyar–szlovák kis háború, Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 20 mm
Lőszer 20×105 mm B
Tárkapacitás 5/10 darab töltény
Tömegtár nélkül 45 kg
Fegyver hossza1760 mm
Csőhossz925 mm
Csőtorkolati sebesség735 m/s
Hatásos lőtávolság400 m
A Wikimédia Commons tartalmaz Solothurn S–18/100 témájú médiaállományokat.

A Solothurn S–18/100 egy svájci és német gyártmányú rövid csőhátrasiklásos páncéltörő puska, melyet a második világháborúban alkalmaztak. Öntöltő, bullpup kialakítású fegyver. Nagy, erőteljes lövedéke miatt hátrarúgása hatalmas, mérete és súlya miatt nehézkes a harctéren mozgatni. A fegyver töltését öt vagy (gyakrabban) tíz töltényes tárból végzik, melyet vízszintesen töltenek be a fegyver bal oldalába. A puskához a 20×105 mm-es lőszert használták, melyet az S–18/350 légvédelmi ágyúnál is alkalmaztak. Egy finn forrás szerint a páncélátütési képesség (melyet valószínűleg a magyar APHE–T lövedékkel értek el, mivel ezt az egy típust használták a finnek) száz méteres távolságból hatvan fokos becsapódási szög mellett 20 milliméter, ötszáz méteren ez már 16 milliméterre csökken.

Egyik változata a Solothurn-Arsenal, melyet a második világháború előtt gyártottak licenc nélkül Észtországban, habár a típusból csak tíz darab készült a szovjet megszállás előtt.

Solothurn S–18/154

A téli háború idején Svájcban a finnek pénz gyűjtésébe kezdtek, majd 1940 márciusában tizenként darab S–18/154 típusú páncéltörő puskát vettek, hivatalosan a Svájci hadseregnek. A fegyverek Finnországba a tavasz folyamán érkeztek nem sokkal a háború befejezte után, de később a folytatólagos háború alatt bevetették őket. A puskákat hamar elavultnak találták eredeti feladatkörükhöz. Az S–18 széria különféle típusait, ideértve a Solothurn S–18/1000 és a Solothurn S–18/1100 típusokat rendszeresítette Svájc, a Magyar Királyság, a Harmadik Birodalom, az Olasz Királyság és Hollandia.

A Solothurn fegyvergyártó társaságot a német Rheinmetall birtokolta, és arra használta, hogy olyan fegyvereket gyártson, melyeket Németországban tilos volt az első világháborút lezáró békeszerződés miatt.

A Magyar Királyi Honvédség 1936-ban rendszeresítette az S–18/100-at. A Danuvia Rt. licencben gyártotta, a csapatoknál pedig a 36 M. 20 mm-es Solothurn nehézpuska néven rendszeresítették. A fegyvert szállításnál két részre – a 10 kg tömegű csőre és a 35 kg tömegű puskaegységre – bontották. Villaállvánnyal és íves irányzékkal szerelték. 1943-tól gyártását beszüntették, de egészen a háború végéig rendszerben tartották. A könnyű, szétszerelhető fegyver kiemelkedően fontos eszköze volt az ejtőernyőscsapatoknak, de ezt a nehézpuskát építették be a 38M Toldi I könnyű harckocsi és a 39M Csaba páncélgépkocsi tornyába is.

Források[szerkesztés]

Pitkänen, Mika & Simpanen, Timo. 20 mm Suomessa - Aseet ja ampumatarvikkeet ennen vuotta 1945
20 mm in Finland - Weapons and Ammunition prior to 1945. Apali, 2007. ISBN 978-952-5026-59-7

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Solothurn S-18/100 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Commons:Category:Solothurn S18
A Wikimédia Commons tartalmaz Solothurn S–18/100 témájú médiaállományokat.