Solothurn S–18/100

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Solothurn S–18/100
Magyar honvéd Solothurn S–18/100 páncéltörő puskával a keleti fronton, 1941-ben
Magyar honvéd Solothurn S–18/100 páncéltörő puskával a keleti fronton, 1941-ben

Típus Nagy kaliberű puska, páncéltörő puska
Ország

 Svájc

 Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Használó ország

 Bulgária
 Finnország
 Harmadik Birodalom
Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Magyar Királyság
Flag of Italy (1861–1946).svg Olasz Királyság

 Svájc
Háborús alkalmazás Magyar–szlovák kis háború, Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 20 mm
Lőszer 20×105 mm B
Tárkapacitás 5/10 darab töltény
Tömegtár nélkül 45 kg
Fegyver hossza1760 mm
Csőhossz925 mm
Csőtorkolati sebesség735 m/s
Hatásos lőtávolság400 m

A Solothurn S–18/100 egy svájci és német gyártmányú rövid csőhátrasiklásos páncéltörő puska, melyet a második világháborúban alkalmaztak. Öntöltő, bullpup kialakítású fegyver. Nagy, erőteljes lövedéke miatt hátrarúgása hatalmas, mérete és súlya miatt nehézkes a harctéren mozgatni. A fegyver töltését öt vagy (gyakrabban) tíz töltényes tárból végzik, melyet vízszintesen töltenek be a fegyver bal oldalába. A puskához a 20×105 mm-es lőszert használták, melyet az S–18/350 légvédelmi ágyúnál is alkalmaztak. Egy finn forrás szerint a páncélátütési képesség (melyet valószínűleg a magyar APHE–T lövedékkel értek el, mivel ezt az egy típust használták a finnek) száz méteres távolságból hatvan fokos becsapódási szög mellett 20 milliméter, ötszáz méteren ez már 16 milliméterre csökken.

Egyik változata a Solothurn-Arsenal, melyet a második világháború előtt gyártottak licenc nélkül Észtországban, habár a típusból csak tíz darab készült a szovjet megszállás előtt.

Solothurn S–18/154

A téli háború idején Svájcban a finnek pénz gyűjtésébe kezdtek, majd 1940 márciusában tizenként darab S–18/154 típusú páncéltörő puskát vettek, hivatalosan a Svájci hadseregnek. A fegyverek Finnországba a tavasz folyamán érkeztek nem sokkal a háború befejezte után, de később a folytatólagos háború alatt bevetették őket. A puskákat hamar elavultnak találták eredeti feladatkörükhöz. Az S–18 széria különféle típusait, ideértve a Solothurn S–18/1000 és a Solothurn S–18/1100 típusokat rendszeresítette Svájc, a Magyar Királyság, a Harmadik Birodalom, az Olasz Királyság és Hollandia.

A Solothurn fegyvergyártó társaságot a német Rheinmetall birtokolta, és arra használta, hogy olyan fegyvereket gyártson, melyeket Németországban tilos volt az első világháborút lezáró békeszerződés miatt.

A Magyar Királyi Honvédség 1936-ban rendszeresítette az S–18/100-at. A Danuvia Rt. licencben gyártotta, a csapatoknál pedig a 36 M. 20 mm-es Solothurn nehézpuska néven rendszeresítették. A fegyvert szállításnál két részre – a 10 kg tömegű csőre és a 35 kg tömegű puskaegységre – bontották. Villaállvánnyal és íves irányzékkal szerelték. 1943-tól gyártását beszüntették, de egészen a háború végéig rendszerben tartották. A könnyű, szétszerelhető fegyver kiemelkedően fontos eszköze volt az ejtőernyőscsapatoknak, de ezt a nehézpuskát építették be a 38M Toldi I könnyű harckocsi és a 39M Csaba páncélgépkocsi tornyába is.

Források[szerkesztés]

Pitkänen, Mika & Simpanen, Timo. 20 mm Suomessa - Aseet ja ampumatarvikkeet ennen vuotta 1945
20 mm in Finland - Weapons and Ammunition prior to 1945. Apali, 2007. ISBN 978-952-5026-59-7

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Solothurn S-18/100 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Solothurn S–18/100 témájú médiaállományokat.