Király-géppisztoly

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
1939M Király-géppisztoly
Danuvia 39M.png

Típus géppisztoly
Ország Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Magyar Királyság
Tervező Király Pál
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1939–1945 (a három változat összesen)
Használó ország Flag of Hungary (1915-1918, 1919-1946).svg Magyar Királyság
Háborús alkalmazás második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 9 mm
Lőszer 9×25mm Mauser
Tárkapacitás 40 db
Működési elv Király-féle félszabadon hátrasikló tömegzár
Tömeg 39M: 4,15 kg,
43M: 3,85 kg
Fegyver hossza 1050 mm
Csőhossz 39M: 499 mm[1]
43M: 424 mm
Elméleti tűzgyorsaság 760–780 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 450 m/s
Irányzék típusa nyílt

A Király-géppisztoly (1939M), más néven Danuvia géppisztoly egy Király Pál által tervezett, Király-féle tömegzáras, 9 mm-es Mauser pisztolylőszert tüzelő géppisztoly, amit a Danuvia fegyvergyárban gyártottak. Hosszú csöve, és nagy lőtávolsága miatt gyakran a gépkarabélyok közé sorolják a tüzelt pisztolylőszer ellenére. Tűznemváltó segítségével lehetett váltani az egyes (E), sorozatlövéses (S) és a bebiztosított, „zárt” (Z) üzemmód között.

A két változatából (39M, 43M) összesen 8000 és 62 000 közötti darabszámot készítettek a különböző források szerint.

A fegyver különlegessége (a zárszerkezet mellett), hogy a tár (menethelyzetben) a csővel párhuzamosan behajtható az előágy erre a célra mart fészkébe[2], mellyel a fegyver viselése kényelmesebbé vált. Ekkor a tárfészek nyílását egy a tártestre szerelt védőlemez zárta le, így elkerülve a durva szennyeződés csőfarba jutását. Természetesen ebben a helyzetben lövés leadására nem alkalmas, mivel a többi géppisztolyhoz hasonlóan nincsen „csőre töltött” állapota (ún. nyitott tokszerkezetű), hanem csak a zártömböt lehet hátrahúzni, és elsütéskor egyszerre végzi a csőre töltést, és az elsütést (hasonlóan az MP 40-hez).

A fegyverre fel lehetett tűzni a rendszeresített 35M típusú bajonettet.

Felépítése[forrásszöveg szerkesztése]

A fegyver zárszerkezetének rajza a szabadalmi leírásban. Jól látható a felső ábrán az előre hajtott tölténytár és a tárfészket takaró lemez rögzített állapotban. A késleltetőhimba a 16-os számmal van jelölve

A fegyver a SIG MKMS géppisztoly áttervezéséből született, amelynek tervezésében szintén részt vett Király Pál.[3] A fegyver vállfegyver, teljesen fa ágyazású, angoltusás (nincs pisztolymarkolata), a csővel egybeszerelt tokszerkezet csavarokkal rögzül az ágyazásba. Az előágy alsó részében kialakított fészekbe lehet behajtani az egyenes szekrénytárat, az így nyitva maradó tárfészeknyílás a tártest hátsó oldalán elhelyezett, lehajtható fémlemezzel zárható be. Az előágyban laprugó feszíti a tárat, rugalmasan megtámassza, hogy a tár ne mozogjon a fészekben. Nyitáskor miatta „kipattan” a tár hátsó helyzetbe, ezzel is gyorsítva a fegyver tűzkésszé tételét. Az egyenes szekrénytár negyven darab töltény befogadására alkalmas, acélanyagú lemezből sajtolt, ahogyan az adogatólemez is, a tárrugó szintén acélanyagú hengeres nyomó csavarrugó.

A fegyvercső a henger alakú esztergált acéltokba hegesztéssel rögzített, a csőtorkolatnál célgömb, a tok mellső felső részén íves csapóirányzék került elhelyezésre (utóbbit a nagy lőtáv – 600 m – indokolta). A tokban helyezkedik el a zárszerkezet, amely különleges, ún. osztott, késleltetett tömegzáras rendszerű, két részből áll (zártest, zárvezető). A zárszerkezet nyitását nem a helyretoló rugó késlelteti, hanem az hogy a zártest hátra mozdulásakor egy himba általi áttételen keresztül a zárvezetőt is hátrafelé gyorsítja. A himba alsó és felső karjának eltérő hossza miatt a felső (hosszabb) karra rögzített zárvezetőt nagyobb sebességgel mozgatja hátra, amíg egyesülve majd ténylegesen szabadon hátrasikló tömegzáras szerkezetté nem alakul vissza. A zárvezetőnek körülbelül 11 mm-nyi utat, míg a zártestnek mindössze 5 mm-nyi utat kell megtennie.[4] Ez a „késleltetés” szolgálja a lövedék csőből való kirepülésének idejét, majd a biztonságos kireteszelést. A zárvezetőnek átadott plusz mozgási energia jelentős mennyiségű visszaható erőt képes elemészteni, illetve kiküszöböli a helyretoló rugó lágyulásából következő problémákat (korai csőfarnyitás, kireteszelés miatti hüvelyrobbanás) is. A rugó így gyengébb minőségű is lehet, illetve ez a tűrés figyelembe veszi a hadianyag-gyártási sajátosságokat. A zárszerkezet, ahogyan a henger alakú tok is, sok esztergamunkát igényelt. A tokot hátul egy recézett felületű, henger alakú toksapka zárja le, mely bajonettzárral rögzül a tokhoz, rugós biztosítóval. A fegyver szétszereléséhez ezt a toksapkát el kell távolítani (a töltetlenség ellenőrzését követően), ezt követően a zárszerkezet hátrafelé kihúzható a tokból, a fegyver részlegesen szétszerelhető.

Rendszeresítése[forrásszöveg szerkesztése]

Magyar katonák előtérben egy Király-géppisztollyal

Az 1939. január 25-én tartott bemutatón az MP 40 géppisztoly néhány tulajdonsága ugyan jobb volt, de a lövedék nagyobb kezdősebessége (az erősebb lőszer, és korszerűbb zármechanizmus miatt) és a fegyver kisebb tömege, valamint szerkezeti egyszerűsége miatt a Magyar Királyi Honvédség a magyar fejlesztésű géppisztolyt választotta. A fegyvert eredetileg a rendfenntartó alakulatoknak szánták, emiatt fontos volt a tekintélyes, karabélyszerű megjelenés és a fatusa, ami azonban az előállítási költséget megemelte, illetve frontkörülmények között nem bizonyult praktikusnak. A fa tusa használatát a tüzelt lőszer nem tette szükségessé, azonban megkönnyítette a célzott lövések leadását nagyobb távolságokra is.[5]

Hozzávetőlegesen 11 000 darabot gyártottak belőle.

A fegyver jól viselte az orosz fronton uralkodó fagyos viszonyokat.

Továbbfejlesztései[forrásszöveg szerkesztése]

1939/A M[forrásszöveg szerkesztése]

A fentiek miatt elkészítették az 1939/A M változatot, amely balra behajtható fatusával volt ellátva. A behajtott fatusa nem tette lehetővé az így lerövidített fegyverrel való tüzelést, ugyanis az eltakarta az elsütőbillentyűt.

1943M[forrásszöveg szerkesztése]

A fatusát kétkaros, acélanyagú behajtható válltámaszra cserélték, ami az össztömeget 3,7 kg-ra csökkentette, illetve a kezelést is praktikusabbá tette, mivel behajtott válltámasszal is lehetett a fegyverrel lőni, míg a 1939/A M típus behajtott fatusája az elsütőbillentyűt takarta (bár készült olyan változat is, ahol a tusában kifaragták az elsütőbillentyű helyét). A tárat áttervezték, mert az előd gyorsan kopott,[6] emiatt a két változat (39M, 43M) tárai nem csereszabatosak. A csövet 75 mm-rel lerövidítették, továbbá több, a gyártást segítő módosítást hajtottak végre az üzemeltetési tapasztalatok alapján. Ezt a változatot már pisztolymarkolattal látták el.

Az 1944 év folyamán a belső szerkezetét módosították az egyszerűbb gyártás érdekében.[7]

  • módosították a hüvelykivetőt
  • A zárszerkezet hagyományos tömegzáras (A korabeli szóhasználattal "súlyzáras") lett

A korábbi fegyverek a zárszerkezet cseréjével egyszerűen átalakíthatóak voltak a módosított verzióra

Egy 1944. szeptember 23-i ajánlás szerint az adagolási problémák elkerülhetőek, ha a tárba 40 helyett 36-38 darabot tárolnak[8]

Hozzávetőlegesen 8 000-62 000 darabot gyártottak belőle.

1944M[forrásszöveg szerkesztése]

További egyszerűsítéseket hajtottak végre a fegyveren. Az osztott zárszerkezet zártestjét és zárvezetőjét egyesítették, illetve a fegyver teljesen fémépítésű lett. Elhagyták a tár visszahajtási lehetőségét is. A cső perforált lemezborítást kapott a jobb hűtés érdekében. Ebből a változatból csak néhány tesztpéldány készült a háború előrehaladta miatt.

Alkalmazott tölténytípus[forrásszöveg szerkesztése]

A fegyver üzemeltetési szempontból gyenge pontjának az alkalmazott tölténytípus bizonyult, mivel a keleti fronton ez volt az egyetlen fegyver, amely ezt a típust tüzelte, így lőszerellátása egyenlőtlen volt.

A nagy teljesítményű 9×25mm Mauser lőszert a XX. század első éveiben tervezték, a II. világháború idején már nem számított korszerűnek. Gyakori volt a hüvelyfenék törése, ami elakadáshoz vezetett, ezért a töltény lőportartalmát csökkentették, így a lövedék kezdősebessége 365 m/s lett, ami részben a fegyver hatásosságát is csökkentette, azonban növelte az üzembiztonságot.

Géppisztoly vagy gépkarabély[forrásszöveg szerkesztése]

A Király–géppisztolyokat a kialakításuk, és a hosszú csövük miatt gyakran gépkarabélyként sorolják be, ez azonban nem helytálló. mivel az alkalmazott pisztolytöltények lőportöltete alacsonyabb, mint a karabélylőszereké, illetve a lövedék alakja is eltérő, ami a ballisztikai, illetve becsapódási tulajdonságokat befolyásolja.

Az MP 41, a Király géppisztoly és a rohampuska összehasonlítása
MP41 1939M StG44
Hatékony lőtávolság: 150-200m[9] 300m 300m
Csőtorkolati sebesség: 380 m/s 450 m/s 685 m/s
A töltény kialakítása:
9mmLuger.jpg
Nem azonos, de jellegre helyes!
German 7.92x33mm Kurz.jpg
A lövedék tömege: 7,45 g 8,15 g[7] 8,1 g
A fegyver tömege (Töltött tárral): 4,13 kg 4,15 kg 5,22 kg

Utóélete[forrásszöveg szerkesztése]

A világháború után a PPSZ–43 és a Danuvia 44M típuson alapuló Kucher K1 típusokkal váltották le.

A Kucher K1 az 1944M típus 7,62×25 mm TT lőszer használatára átalakított változata.

Az 1944M típuson alapul a dominikai Cristobal géppisztoly.

Hatása a kultúrára[forrásszöveg szerkesztése]

Az Egy óra múlva itt vagyok… sorozatban többször feltűnik.

Jegyzetek[forrásszöveg szerkesztése]

Források[forrásszöveg szerkesztése]

A fegyverrel foglalkozó dokumentumok[forrásszöveg szerkesztése]