Maschinenpistole 41

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Maschinenpistole 41
German MP wooden stock.jpg

Típus géppisztoly
Ország  Harmadik Birodalom
Alkalmazás
Használó ország

 Harmadik Birodalom

 Bulgária
Háborús alkalmazás második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 9×19mm Luger / Parabellum
Lőszer 9×19 mm Parabellum
Tárkapacitás 32 db-os szekrénytár
Működési elv szabad hátrasiklású tömegzár
Tömeg 3,87 kg (tár nélkül)
4,13 (töltött tárral) kg
Fegyver hossza 860 mm mm
Csőhossz 250 mm
Elméleti tűzgyorsaság 500 lövés/perc
Csőtorkolati sebesség 380 m/s

A Haenel / Schmeisser-41 (rövidítve MP 41) géppisztolyt 1941-ben rendszeresítették, és elődjével a Maschinenpistole 40-vel(vagy MP40-nel) szemben valamennyivel könnyebb volt a használata. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett, mivel itt főként préselt acéllemezt és fát használtak. Hagyományos hátrasiklással működött. Legtöbbször a Wehrmacht német katonái, harckocsilegénysége és nem utolsósorban az utánpótlást felügyelő őrökön is lehetett látni ezt a fegyvert.

Ezt a fegyvert Hugo Schmeisser fia, Louis Schmeisser fejlesztette ki az első világháborús MP18 utódául. Gyártása az MP40-nel szemben lassabb volt, a fegyver maga viszont pontosabb és gyorsabb. Leginkább a Szovjetunió elleni hadjáratban részt vevő katonákat szerelték fel vele.[1]

Források[szerkesztés]

  1. Frederick Myatt: A világ fegyverei