Volkssturmgewehr 1–5

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Volkssturmgewehr 1–5
Volkssturmgewehr (Sketch).jpg

Típus Öntöltő puska
Ország  Harmadik Birodalom
Gyártási darabszám hozzávetőleg 10000
Alkalmazás
Alkalmazás ideje 1945
Használó ország  Harmadik Birodalom
Háborús alkalmazás Második világháború
Műszaki adatok
Űrméret 7,92 mm
Lőszer 7,92×33 mm Kurz
Tárkapacitás 30 töltényes szekrénytár
Működési elv gázzal késleltetett tömegzár
Tömeg 4,27 kg
Fegyver hossza 960 mm
Csőhossz 380 mm
Csőtorkolati sebesség 658 m/s

A Volkssturmgewehr 1–5 (néprohampuska) egy 7,92×33 mm Kurz lőszert tüzelő öntöltő puska volt, melyet a náci Németország fejlesztett ki a második világháború alatt. Ismert volt még VG 1–5, Volkssturm-Gewehr 1–5, Versuchs-Gerät 1–5 és „Gustloff” néven is; a fegyvert a Volksstrum milícia számára fejlesztették ki, mint olcsón sorozatgyártható fegyver.

Fejlesztés[szerkesztés]

A VG 1–5 puskát 1944-ben Karl Barnitzke fejlesztette ki a Gustloff-Werke cégtől a primitív fegyverprogram (Primitiv-Waffen-Programm) keretében, kifejezetten a Volkssturm számára. A VG 1–5 gyártását 1945 januárjában indították be, és egészen a háború végéig gyártották; nagyjából 10000 darab készült belőle.

Tervezet[szerkesztés]

Volkssturm katonák egy tüzelőállásban az Odera folyó mentén 1945-ben. A bal oldali katonánál egy Volkssturmgewehr 1–5 látható.

A fegyver a korai Sturmgewehr 7,92×33 mm Kurz köztes lőszerét használta, illetve annak 30 töltényes szekrénytárját is.

A Volkssturmgewehr 1–5 gázzal késleltetett tömegzáras működésű, amely a Barnitzke rendszeren alapul, ahol a gáz a cső töltényűr részénél ellenállást képez a működtető részek hátraható impulzusára, amely megszűnik, mikor a lövedék elhagyja a csőszájat, lehetővé téve a működtető részeknek, hogy hátralendüljenek a töltényhüvelyben maradt nyomás által. Ezt az elvet a legsikeresebben a H&K P7 pisztolynál használták.

A VG 1–5 hasonló építésű, mint sok géppisztoly, a fegyvercső körül burkolat és rugó van; az egész burkolat hátrasiklik. A závárzat az ütőszeggel a fegyvercső burkolat végében helyezkedik el. A hátsó vége a fegyvernek nem üt vissza; az ütőszeget és az elsütő billentyűt ebbe építették bele. A gáz négy nyílásból jön, közel a cső végéhez, és zárva tartja a tömegzárat, amíg a gáznyomás el nem ér egy biztonságos szintet. Néhány fegyver váltható tűzállással is készült.

Lásd még[szerkesztés]

  • StG 44
  • StG 45(M)/AME 49 puskaprototípusok, görgőkkel késleltetett tömegzáras működéssel
  • MP 3008 géppisztoly, a Volkssturm számára kifejlesztve

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Volkssturmgewehr 1-5 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozások[szerkesztés]