Kylie Minogue

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kylie Minogue
Kylie Brazil 2015 (2).jpg
Életrajzi adatok
Születési név Kylie Ann Minogue
Született 1968május 28. (47 éves)
AUS Melbourne, Victoria, Ausztrália
Pályafutás
Műfajok Pop · dance-pop · szintipop
Aktív évek 1987–napjainkig
Hangszer Vokál
Hang szoprán
Díjak Grammy-díj a legjobb dance felvétel (2004)
A Brit Birodalom Rendelés tiszt (2008)
Tevékenység énekesnő · dalszerző · színésznő
Kiadók PWL · Deconstruction · Parlophone · EMI · Mushroom · Capitol Records · Geffen Records

Kylie Minogue weboldala

Kylie Ann Minogue, OBE (Melbourne, 1968. május 28. –), ausztrál énekesnő, dalszerző és színésznő. Pályafutását gyerekszínészként kezdte az ausztrál televízióban, ezután a nagy figyelmet kapott az ausztrál Szomszédok című szappanoperában két évig játszott szerepéért, mielőtt 1987-ben elkezdte volna énekesi karrierjét. Azóta hatalmas sikereket ért el a szórakoztató iparban. Gyakran illetik a „Pop hercegnője” vagy a „Pop istennője” becenevekkel. Melbourneben, Ausztráliában született, de sok évig élt és dolgozott az Egyesült Királyságban.

1987-ben szerződött a PWL kiadóhoz, ahol a következő évben megjelentette az első nagylemezét, a Kylie-t. 1992-ben Minogue otthagyta a PWL-t és a Deconstruction Records-szal szerződött le, hogy zeneileg és szövegileg is fejlődni tudjon illetve hogy más zenészektől is inspirációhoz jusson. Megjelentette Kylie Minogue és Impossible Princess című két nagylemezeit, melyek pozitív kritikákat kaptak a kortárs kritikusoktól. Ezután Minogue a Parlophone kiadóhoz igazolt, ahol 2000-ben megjelentette Light Years című nagylemezét és a „Spinning Around” című slágert, mely a nagy visszatérését jelentette az élvonalba.[1] A 2001-es kislemez „Can’t Get You out of My Head”, több mint tízmilliós eladásával, abban az időszakban az egyik legsikeresebb sláger lett és több mint 40 országban a listák csúcsán landolt.[2] A 2001-es nagylemez Fever sok országban nagy sikert aratott, köztük az Egyesült Államokban is, ahol korábban csak kisebb figyelmet kapott.

2015-ig Minogue több mint 80 millió lemezt adott el világszerte[3][4] és számos jelentős díjat zsebelt be. Pályafutása során sok slágert adott ki, köztük az „I Should Be So Lucky”-t, a „Confide in Me”-t, a „Spinning Around”-ot, a „Can’t Get You out of My Head”-et, a „Slow”-t, a „2 Hearts” és az „All the Lovers”-t. Számos turnéja volt világszerte és élő fellépéseiért megkapta „Az év ausztrál előadója” díjat is. A francia kormány a Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatával tüntette ki, mely a legmagasabb francia kitüntetés egyik alacsonyabb fokozata, a francia kultúra gazdagításához való hozzájárulásáért. Ezután 2008 júliusában Károly walesi herceg a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatta zenei munkásságáért. 2011 novemberében az ARIA Music Awards 25 éves évfordulóján Minogue-ot beiktatták az ARIA Hall of Fame-be.[5]

Élet és pályafutás[szerkesztés]

A kezdetek és a debütáló stúdióalbum (1968–88)[szerkesztés]

Kylie Ann Minogue 1968. május 28-án Melbourneben, Ausztráliában született az ír származású ausztrál könyvelő, Ronald Charles Minogue,[6] és a walesi származású korábbi táncosnő, Carol Ann Jones legidősebb gyermekeként.[7] Két testvére van, Dannii Minogue, aki szintén énekesnő[6] és televíziós műsorvezető,[8] és bátyja, Brendan, aki operatőrként dolgozik Ausztráliában. Kylie születése előtt Ron könyvelő lett és számos munkát vállalt, míg Carol profi táncos volt.[9] A Minogue család, hogy tudják fedezni kiadásaikat, folyton költöztek Melbourne különböző külvárosi kerületeiben, ami Kylie szerint elég zavaró volt gyerekként.[9] Mivel szűkösen éltek, Ronald könyvelőként dolgozott a család tulajdonában lévő autóvállalatnál, míg Carol a helyi kórházban dolgozott.[9] Miután Melbourne külvárosába Surrey Hills-be költöztek, rövid ideig a Studfield általános iskolába járt mielőtt a Camberwell általános iskolában folytatta tanulmányait, melyet aztán a Camberwell középiskolában folytatott.[10] Iskolás évei alatt Minogue nehezen talált barátokat[11] és a középiskolás évei alatt magát átlagos intelligenciájúnak és egészen középszerűnek írta le.[12] A mindkét Minogue testvérek pályafutása az ausztrál televízióban kezdődött tizenegy évesen, amikor Kylie kisebb szerepeket kapott a The Sullivans és a Skyways című szappanoperában.[6][13] 1985-ben főszerepet kapott a The Henderson Kids című népszerű sorozatban.[13] Minogue fefüggesztette az iskolát, hogy el tudja játszani a szerepét illetve úgy érezte, hogy függetlenségre van szüksége, hogy be tudjon kerülni a szórakoztató iparba.[14] Mivel érdekelte a zenei karrier is, készített egy demót a hetente jelentkező zenei televíziós műsor, a Young Talent Time producereinek,[15] ahol húga, Dannii rendszeresen fellépett.[16] Az első énekesi fellépését 1985-ben ebben a műsorban adta, de végül mégsem hívták meg a szereplőgárdába. Dannii sikerei fontosabbak voltak, mint Kylie színészi eredményei.[6] 1986-ban a Szomszédok című szappanoperában játszotta Charlene Mitchell szerepét,[10] aki egy garázsban szerelőként dolgozik. A Szomszédok nagy sikernek örvendett az Egyesült Királyságban és az ő és a Jason Donovan által alakított karakterek közti románcot egy esküvői részben szerepeltették, melyet 20 millió brit néző követett figyelemmel 1987-ben.[17] Minogue lett az első, aki négy Logie-díjat kapott egy este alatt és a legfiatalabb díjazott is, aki a nézői szavazatok alapján megkapta az ország „Legnépszerűbb Televíziós Szereplő”-je díjat.[18]

A Kylie zenei pályafutása a Fitzroy Football Club javára rendezett jótékonysági koncerten kezdődött, ahol a Szomszédok című sorozat szereplői is felléptek. Kylie előadta ráadasként „The Loco-Motion” című dalát, majd közvetlenül utána szerződést kötött a Mushroom Records kiadóval 1987-ben.[19] Az első kislemez „The Loco-Motion” Ausztráliában hét hétig listavezető volt, és ez volt a legtöbbet eladott kislemez Ausztráliában az 1980-as években.[20] Kapott egy ARIA-díjat ezért a dalért, mint az év legnagyobb példányban elkelt dala.[21] Ez a verzió csak Ausztráliában jelent meg és nem volt része debütáló albumának, míg 1988 áprilisában újra fel nem lett véve. A sikereken felbuzdulva Kylie Londonba utazott a Mushroom Records kiadó igazgatójával, Gary Ashleyvel, hogy közösen dolgozzanak a brit Stock Aitken Waterman trióval, akik később dalokat írnak majd Kylie albumaira is. Azonban Kylie érkezéséről elfelejtkeztek, és míg Kylie a stúdió előtt várta őket, megszületett az „I Should Be So Lucky” című dal, bár igazából a dalt nem Kylie-nak írták.[22] Ez a dal lett az album első kislemeze, mely hatalmas nemzetközi sláger lett. Számos országban első helyezést ért el, többek közt az Egyesült Királyságban, Németországban, Finnországban, Ausztráliában, Írországban, Japánban és Hongkongban.[23] Minogue zsinórban másodszor nyerte az ARIA-díjat az év legtöbbet eladott daláért és megkapta a „Különleges teljesítmény díjat”.[24] 1988 júliusában a debütáló stúdióalbum Kylie címmel jelent meg, és a második helyen nyitott a brit albumlistán, majd felkerült az első helyre és több mint egy évig ott is maradt.[25] Világszerte több mint hétmillió darabot adtak el belőle. Az Egyesült Államokban és Kanadában szintén magas példányszámban kelt el. Az album következő kislemezei is jól fogytak, köztük a „Got to Be Certain”, mely zsinórban a harmadik első helyezett dala lett az ausztrál listán. Ez a dal közepesen sikeres volt a világ számos országában, köztük Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban, ahol második helyezést ért el és a legtöbb európai országban Top 10-es sláger lett. A „The Loco-Motion” végül az album harmadik kislemezeként lett kiadva és második helyezést ért el az Egyesült Királyságban, ahol a lista legmagasabb belépője lett egy női előadótól. Észak-Amerikában azon belül Kanadában első helyezést ért el, míg a Billboard Hot 100-on a harmadik helyig jutott.[26] A negyedik kislemez a „Je Ne Sais Pas Pourquoi” második lett Egyesült Királyságban és Írországban és első lett Finnországban. Ennek ellenére más listákon csak mérsékelt sikere volt és Ausztráliában nem tudott bejutni a Top 10-be. Az „It’s No Secret” lett az ötödik kislemez Ausztráliában, Új-Zélandon és Észak-Amerikában. Japánban a negyedik kislemez lett a lemezről és az Oricon listán a negyedik helyig jutott. Később az év folyamán otthagyta a Szomszédok-at, hogy a zenei pályafutása tudjon koncentrálni.

A következő albumok az első kiadóval (1989–92)[szerkesztés]

1988-ban Minogue együtt dolgozott Jason Donovannel az „Especially for You”-n. Az Egyesült Királyságban első lett és egymillió példányban kelt el. Írországban is első lett, míg Ausztráliában és Új-Zélandon második. Nagyon sikeres volt más európai országokban is, ahol első lett vagy bejutott Top 10-be. Minogue második stúdióalbuma az Enjoy Yourself 1989 októberében jelent meg. Az album sikeres volt Egyesült Királyságban, Európában, Ázsiában, Új-Zélandon és Ausztráliában. Első lett az Egyesült Királyságban és Írországban, míg Új-Zélandon és Ausztráliában bekerült a Top 10-be. A lemezen két sláger volt a „Hand on Your Heart” és „Tears on My Pillow”, melyek első helyezést értek el az Egyesült Királyságban.[25] Mivel azonabn a lemez nem fogyott jól az Egyesült Államokban, ezért az amerikai kiadó, a Geffen Records dobta Minogue-ot. Az első kislemez, a „Hand on Your Heart” első lett Írországban és negyedik Ausztráliában, de kevésbé volt sikeres más országokban. A második kislemez, a „Wouldn’t Change a Thing” második lett az Egyesült Királyságban és hatodik Ausztráliában, viszont más listákon nem tudott a Top 10-be bekerülni. A harmadik kislemez, a „Never Too Late” negyedik lett az Egyesült Királyságban és első Írországban, viszont nem jutott be a Top 10-be más európai országokban és Ausztráliában sem. A „Tears on My Pillow” lett a lemez negyedik és egyben utolsó kislemeze. Amellett, hogy első lett az Egyesült Királyságban, Írországban a második helyezésig jutott. Az „Especially for You” felkerült az Enjoy Yourself album Észak-amerikai verziójára. 1990 februárjában a második koncertturné Enjoy Yourself Tour Európában, Ázsiában és Ausztráliában is sikeres volt.

Minogue harmadik stúdióalbuma, a Rhythm of Love 1990 novemberében jelent meg. A lemeze már teljesen más stílusban íródott. Kylie zeneileg is felkészült volt, és felhagyott a korábbi „hétköznapi lány” imázzsal is.[27] Videoklipjei készületeiben, felvételeiben is aktívan részt vett. Annak ellenére, hogy nem volt túl sikeres a listákon, bejutott a Top 10-be az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. A kislemez „Better the Devil You Know” című dalban volt, mely szexuálisan túlfűtöttnek bizonyult.[28] Ez időtájt kezdődött kapcsolata a szintén ausztrál INXS csapat frontemberével, Michael Hutchence-szel is.[29] Kylie úgy gondolta, hogy kapcsolatuk révén majd hasznot húz a sikeres énekesből, aki támogatta Kylie pályáját, azonban Hutchence rájött a turpisságra, és erkölcstelennek nevezte Kylie-t, majd az akkor éppen futó „Suicide Blonde” című dallal „hálálta” meg mindezt Kylie-nak. A Rhythm of Love kislemezei szintén jó eladást produkáltak Európában és Ausztráliában is, a brit éjszakai bárokban, ahol Kylie korábban fellépett, több elismerést vívott ki magának az idősebb korosztályból, mint a fiatalok köréből. Az első kislemez, a „Better the Devil You Know” második lett az Egyesült Királyságban és negyedik Ausztráliában. Más európai országokban viszont a Top 20-ba se jutott be. A második kislemez, a „Step Back in Time” negyedik lett az Egyesült Királyságban és Írországban. Más európai listákon és Új-Zélandon a dal nem jutott be a Top 20-ba. A harmadik kislemez, a „What Do I Have to Do” hatodik lett az Egyesült Királyságban és hetedik Írországban, de az ausztrál Top 10-be nem tudott bejutni. A negyedik kislemez, a „Shocked” mérsékelt sikerű volt a listákon, de az Egyesült Királyságban a hatodik míg Ausztráliában a hetedik helyig jutott. 1991 februárjában a harmadik koncertturné Rhythm of Love Tour Ausztráliában és Ázsiában.

1991 októberében lett kiadva negyedik stúdióalbuma, a Let’s Get to It. A stílus merőben eltér az eddig megszokottaktól és változatosabb, lassabb dal is felkerült rá. Annak ellenére, hogy nem volt sikeres a legtöbb listán, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában bejutott a Top 20-as listán. Az első kislemez, a „Word is Out” lett az első kislemeze, amely nem jutott be a brit Top 10-be,[25] viszont az ausztrál Top 10-be bekerült. A következő kislemezek, az „If You Were with Me Now” és a „Give Me Just a Little More Time” a tiszteletre méltó negyedik illetve második helyezést érte el a brit listán.[25] Mindkét kislemez Top 10-es lett Írországban, de nem tudott a Top 20-ba bejutni Ausztráliában. A negyedik és utolsó kislemez, a „Finer Feelings” Top 20-as lett az Egyesült Királyságban és Írországban, de sokkal kevésbé volt sikeres Ausztráliában. 1991 októberben a negyedik koncertturné Let’s Get to It Tour az Egyesült Királyságban és Írországban. 1992 augusztusában megjelent Kylie első Greatest Hits című válogatásalbuma. Első helyezést ért el az Egyesült Királyságban[25] és harmadik lett Ausztráliában.[30] Más országokban viszont sokkal kevésbé volt sikeres. Japánban és Új-Zélandon a Top 20-ba se jutott be. A lemez első kislemeze, a „What Kind of Fool (Heard All That Before)” az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is bejutott a Top 20-ba,[25] míg a második kislemez, a „Celebration” Top 20-as lett az Egyesült Királyságban és Írországban,[25] míg Ausztráliában ez nem sikerült.

A Deconstruction Records időszak (1994–98)[szerkesztés]

Minogue átigazolt a Deconstruction Records kiadóhoz, és új szakasz kezdődött zenei pályáján is. Az ötödik stúdióalbuma, a Kylie Minogue 1994 szeptemberében jelent meg és jól fogyott Európában és Ausztráliában. Az album producere a brit elektronikus zenei duo, a Brothers in Rhythm volt, név szerint Dave Seaman és Steve Anderson. A lemez az Egyesült Királyságban a negyedik, Ausztráliában a harmadik helyezett lett és 250 000 példányban kelt el.[31] Az albumról kimásolt „Confide in Me” című négy hetet töltött az ausztrál listákon.[32] A kislemez második helyezést ért el az Egyesült Királyságban, de mérsékelt sikere volt más európai listákon. A következő és második kislemez „Put Yourself in My Place” című sztriptíz videóját Jane Fonda inspirálta. A dalnak mérsékelt sikere volt az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, ahol bejutott a Top 20-ba. A harmadik kislemez, a „Where Is the Feeling” szintén Top 20-as lett az Egyesült Királyságban,[25] viszont Ausztráliában ez nem sikerült. Ebben az időszakban Minogue saját magát alakítva feltűnt egy epizód erejéig A Dibley-i lelkész brit vígjáték sorozatban. Ebben az időben szerepelt Kylie Jean-Claude Van Damme oldalán a Street Fighter című filmben.[33] A rendezőt annyira meggyőzte Minogue képe az ausztrál Who Magazine borítóján, mint a „Világ 30 Legszebb Emberének” egyike, hogy felajánlotta neki a szerepet. A film mérsékelt sikere az Egyesült Államokban 70 millió dollár bevételt hozott a készítőknek.[33] A The Washington Post egyik embere Richard Harrington a legrosszabb színésznőnek titulálta Kylie-t. Későbbi filmes próbálkozásai nem igazán arattak sikert, így visszatért Ausztráliába, ahol megjelent egy rövidfilm róla 1995-ben Hayride to Hell címmel. A szintén ausztrál Nick Cave felfigyelt Kylie „Better the Devil You Know” című dalára, majd felajánlotta, hogy közösen készítsék el a „Where the Wild Roses Grow” című balladát, mely egy gyilkosról és áldozatáról szól.[34] A videót John Everett Millais Ofélia (1851–52) című festménye ihlette melyben az áldozat – Kylie – egy tóban feküdve egy kigyót úsztat át a testén. A kislemez második lett Ausztráliában,[35] Top 20-as lett az Egyesült Királysagban és Új-Zélandon, Top 10-es lett számos más ország listáján. Ausztráliában elnyerte az ARIA listán az „Év dala” helyezést, valamint a legjobb pop dal megjelenés címet.[36]

1997-ben Minogue-nak a francia fotóssal, Stéphane Sednaoui-val volt kapcsolata, aki arra ösztönözte, hogy fejlessze kreativitását.[37] Közös imádatuk a japán kultúra iránt inspirálta őket, mely eredményeként a hatodik stúdióalbumának, az Impossible Princess-nek a fotóihoz létrehoztak „a gésából és a manga szuperhősnőből” egy vizuális kombinációt. Kylie-t olyan művészek zenéje és munkássága inspirálta, mint Shirley Manson, Garbage, Björk és a U2, illetve olyan japán popzenészek, mint Pizzicato Five és Tóva Tei.[38] Ebben az időben közösen dolgozott a Deee-Lite producerével is Tóva Tei-vel egy dal erejéig a „GBI: German Bold Italic” dalon.[39] A lemez jellegét az együttműködő zenészek is meghatározzák, úgy mint James Dean Bradfield és Sean Moore a Manic Street Preachersből. Az album nem hasonlít korábbi albumaihoz, inkább egy kicsit indie-s beütésű volt. A „Some Kind of Bliss” lett az első kislemez, melynek nem volt nagy sikere a listákon, így nem jutott a Top 20-as listán az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Új-Zélandon sem. A második kislemez, a „Did It Again” már sikeresebb volt, bejutott a Top 20-as listán az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is. A harmadik kislemez, a „Breathe” Top 20-as lett az Egyesült Királyságban, de Ausztráliában ez nem sikerült. A „Cowboy Style” lett a negyedik és egyben utolsó kislemez, mely sikertelen volt a listákon, így nem lett Top 20-as Ausztráliában és más listákon sem. A „Did It Again” videója korábbi átalakulásai előtt tisztelgett.[40] A Music Week magazin negatív kritikával illette Kylie-t, kommentálva, hogy Kylie hangja olyan, mintha egy idegroncs lenne. Diána hercegnő halálát követően az Egyesült Királyságban a lemez Kylie Minogue-ra lett átnevezve és karriere legrosszabbul fogyó lemeze lett ott. A Smash Hits közvélemény kutatása szerint Kylie-t a legrosszabb énekesnek szavazták meg a szavazók. Ausztráliában viszont sikeres volt, ahol negyedik lett és 35 hetet töltött a listán.[41] Ugyanitt karriere nagyedik legsikeresebb lemeze lett 1988-ban megjelent debütáló lemeze óta. Az Egyesült Királyságban mérsékelt sikere volt, a tizedik helyik jutott.

1998 júniusában Minogue megkezdte ötödik turnéját, az Intimate and Live Tour-t az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. A nagy érdeklődésre való tekintettel a turné meg lett hosszabbítva.[42] Számos élő fellépése volt Ausztráliában, köztük Melbourne-ben, ahol fellépett egy kaszinó nyitóceremóniáján[43] és 1999-ben Sydney-ben, a Fox Studios-nál, ahol Marilyn Monroe dalát, a „Diamonds Are a Girl’s Best Friend”-et adta elő.[44] Ezek után Minogue kiadta második válogatáslemezét Hits+ címmel, mely a Deconstruction Records-nál korábban megjelent két albuma néhány slágerét tartalmazta ritkaságok, B-oldalas dalok és az abból a korszakból származó kiadatlan demók mellett. Annak ellenére, hogy a kritikusok jó kritkákat kapott, a lemez nem volt sikeres. Az Egyesült Királyságban csak az 50. helyig jutott, de ez nem sikerült Ausztráliában. Ez volt az utolsó lemeze és egytelen válogatáslemeze ennél a kiadónál és 2000 novemberében jelent meg másfél évvel azután, hogy egy kiadónál írt alá szerződést.

Light Years, Fever és Body Language (1999–2004)[szerkesztés]

1999 áprilisban Minogue szakított a Deconstruction Records kiadóval, és átigazolt a Parlophone-hoz.[45] A Pet Shop Boys-szal énekelt egy duettet, „In Denial” címmel a Nightlife című lemezükön. Ugyanebben az évben Barbadoson töltött egy kis időt, majd visszatért Ausztráliába, ahol felvette a Sample People című film egyik dalát, melyet eredetileg Russell Morris énekelt, a címe „A Real Thing” nevet viselte.[46] 2000 szeptemberében megjelent Minogue Light Years című stúdióalbuma, mely igazán átütő sikerre számított, és sok táncolható dance zenét tartalmazott. Európában, Ázsiában, és Ausztráliában is jelentős eladásokat produkált az album, és több millió példányszámban kelt el.[47] A lemez első lett Ausztráliában és második az Egyesült Királyságban. Más országokban mérsékelt sikere volt. Top 10-es lett Új-Zélandon, Top 20-as Írországban és bejutott a Top 20-ba a hivatalos magyar albumlistán is. Az első kislemez, a „Spinning Around” tíz év után az első listavezető slágere lett az Egyesült Királyságban.[48][49] Első lett Ausztráliában is, míg második lett Új-Zélandon és negyedik Írországban. Közepes sikere volt más európai országokban. A második kislemez, az „On a Night Like This” szintén első lett Ausztráliában,[50] az Egyesült Királyságban viszont második.[25] Más listákon kisebb sikere volt, így Top 20-as lett Írországban. Ezen az albumon is szerepelt szintén egy duett Robbie Williams-szel, a kislemez „Kids”, mely Williams stúdióalbumán is szerepelt, és a második helyen végzett a brit listán.[25] A kislemez az ötödik helyezést érte el Új-Zélandon, Top 10-es lett Írországban és Top 20-as Ausztráliában. A negyedik kislemeznek, a „Please Stay”-nek közepes sikere volt a listákon, ahol Top 10-es lett az Egyesült Királyságban, Top 20-as Ausztráliában és Top 40-es Írországban. Az ötödik és egyben utolsó kislemeznek, a „Your Disco Needs You”-nak korlátozott sikere volt, mert csak Németországban jelent meg. Ausztráliában is korlátozott megjelenése volt, ahol a Top 20-ba jutott be, míg Németországban a Top 40-es lett. A 2000. évi nyári olimpiai játékok záró ceremóniáján Sydney-ben Kylie előadta az ABBA slágerét, a „Dancing Queen”-t és saját dalát az „On a Night Like This”-t.[51] Ezután 2001 márciusában nekikezdett On a Night Like This Tour elnevezésű turnéjának Európában és Ausztráliában. Nagyon dicsérték új anyagáért és számos régi sikerének újraértelmezéséért. Megkapta az „Év előadója” díjat, mint a legjobb ausztrál szórakoztató. Egyik Sydney-ben rögzített koncertjét 2001 októberében kiadták DVD-n Live in Sydney címmel, ahol Minogue előadta az akkor még meg sem jelent leendő slágerét a „Can’t Get You out of My Head”-et. 2001-ben a Moulin Rouge! című filmben is feltűnt, mint a zöld tündér.[52]

2001 októberében Minogue kiadta nyolcadik nagylemezét Fever címmel. Az album dalai diszkó elemeket ötvöznek az 1980-as évek elektropop és szintipopjával.[53] Az album első lett Ausztráliában és az Egyesült Királyságban és nyolcmillió példányban kelt el világszerte.[54] Az album Európa-szerte sikeres volt, és sok helyen első lett vagy Top 10-es a listákon. Az album első kislemeze a „Can’t Get You out of My Head” ötmilliós eladásával és több mint negyven országban elért első helyezésével pályafutása legnagyobb sikere lett.[55] Négy ARIA-díjat kapott, köztük a „Legkiemelkedőbb Teljesítmény”-ét[56] és két díjat a Brit Awardson, mint a „Legjobb Nemzetközi Szóló Női Előadó” és a „Legjobb Nemzetközi Album”.[57] Az amerikai rádiók alapos sugárzása után a Capitol Records 2002 februárjában kiadta az Egyesült Államokban a Fever lemezt.[58] Az album a harmadik helyen debütált a Billboard 200-as listáján[59] és a „Can’t Get You out of My Head” a hetedik helyezésig jutott a Billboard Hot 100-on.[26] Az ezt követő kislemezek az „In Your Eyes”, a „Love at First Sight” és a „Come into My World” világszerte sikeresek lettek és Kylie az amerikai piacon is megvetette a lábát, különösen a nightklubok szcénájában. A második kislemez, az „In Your Eyes” első lett Ausztráliában és harmadik az Egyesült Királyságban. Számos más országban Top 10-es lett, Top 20-as lett Németországban és Új-Zélandon. Magyarországon negyedik lett a hivatalos slágerlistán és második a Rádiós Top 40-ben. A következő kislemez, a „Love at First Sight” harmadik helyezést ért el Ausztráliában és második lett az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államokban első lett a Hot Dance Club Songs listán és huszonharmadik a Billboard Hot 100-on. A kislemez Top 10-es lett Új-Zélandon és számos más európai listán és Top 20-as lett más országok listáin is. Magyarországon elérte a Top 10-et a listán és Top 20-as lett a Rádiós Top 40-en. A negyedik és egyben utolsó kislemez, a „Come into My World” negyedik lett Ausztráliában és nyolcadik az Egyesült Királyságban. Top 20-as lett Új-Zélandon és számos más országban. Az Egyesült Államokban Top 20-as lett a Hot Dance Club Songs slágerlistán és kilencvenegyedik a Billboard Hot 100-on. Magyarországon a tizedik helyet érte el a Rádiós Top 40-en. Az album amerikai sikerét turnézással folytatta az Egyesült Államokban.[60] Minogue 2002 áprilisában megkezdte KylieFever2002 elnevezésű turnéját, mely az addigi legnagyobb produkciója lett, amit színpadra vitt. A 2002 májusában Manchesterben rögzített koncertet még abban az évben novemberben kiadták DVD-n. Később abban az évben hangját adta A bűvös körhinta című animációs filmhez, melyet 2005-ben adtak ki Európában.[61] 2003-ban a „Love at First Sight”-ot Grammyre jelölték a „Best Dance Recording” kategóriában,[62] és a következő évben meg is kapta ugyanebben a kategóriában a díjat a „Come into My World”-ért.[63]

2003 novemberében a londoni Hammersmith Apollóban Money Can’t Buy néven futó, meghíváson alapuló koncert után megjelentette kilencedik nagylemezét Body Language címmel. Az album a diszkó stílusból egy kicsit elvéve, olyan 1980-as évekbeli művészektől kapta az inspirációt, mint Scritti Politti, The Human League, Adam and the Ants és Prince úgy, hogy stílusukat a hiphop elemeivel vegyítette.[64] Minogue megjelenését és küllemét az albumhoz készült promóciós felvételeken a francia színésznő, Brigitte Bardot inspirálta. A lemez eladásai alacsonyabbak voltak, mit amit vártak a Fever sikere után,[54][58] annak ellenére, hogy az első sláger, a „Slow” első lett Ausztráliában és Egyesült Királyságban.[65] Az album második helyezést ért el Ausztráliában és hatodikat az Egyesült Királyságban. Top 20-as lett Németországban és Írországban, de sokkal kisebb sikere volt más országokban. Új-Zélandon és más európai országban a Top 20-ba se jutott be. A kislemez „Slow” Top 10-es lett Új-Zélandon és máshol is Európában, köztük Magyarországon, ahol negyedik lett a hivatalos listán és Top 10-es a Rádiós Top 40-en. Az Egyesült Államokban a „Slow” első lett a klub listákon[66] és Grammy jelölést kapott a „Best Dance Recording” kategóriában.[62] A lemezről még két sláger jött ki, a „Red Blooded Woman” és a „Chocolate”.[66] A második kislemez, a „Red Blooded Woman” a negyedik helyezést érte Ausztráliában és az ötödiket az Egyesült Királyságban. A legtöbb európai országban szintén Top 20-as lett, viszont más listákon, például Magyarországon nem jutott be a Rádiós Top 40-be. A harmadik kislemez, a „Chocolate” hatodik lett az Egyesült Királyságban és Top 20-as Ausztráliában. Magyarországon a hetedik helyet érte el a hivatalos listákon. Bár a Body Language 43 000-es eladást produkált az első héten, a második héten jelentősen csökkent az eladott példányok száma.[67] Ezután a meghívásos koncert 2004 júliusában lett kiadva DVD-n és a Body Language Live címet kapta, ahol az új lemezéről hét dalt adott elő és számos korábbi slágert.

Minogue koncerten, 2003-ban.

2004 novemberében Minogue kiadta válogatáslemezét Ultimate Kylie címmel, melyen két új sláger is megtalálható az „I Believe in You” és a „Giving You Up”. Az album ötödik lett Ausztráliában és negyedik az Egyesült Királyságban, de sokkal kevésbé volt sikeres más európai listákon. Az „I Believe in You” hatodik lett Ausztráliában és második az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államokban a harmadik helyet érte el a Hot Dance Club Songs listán. Top 10-es lett számos európai listán, köztük Magyarországon, ahol a Rádiós Top 40 ötödik helyéig jutott. A „Giving You Up” Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is bejutott a Top 10-be. Közepesen volt sikeres Európában, ahol csak kevés listán jutott be a Top 20-as listán. Később az „I Believe in You” Grammy jelölést kapott a „Best Dance Recording” kategóriában. Az azonos című DVD ugyanazon a napon jelent meg és majdnem minden slágerének videóklipjét tartalmazta, kivéve a „Giving You Up”-ot, ami akkor még nem jelent meg.

A gyógyulási időszak és az X album (2005–09)[szerkesztés]

2005 márciusában Minogue elkezdte Showgirl: The Greatest Hits Tour elnevezésű turnéját.[68] Európa-szerte fellépései után Melbourne-be utazott, ahol mellrákot diagnosztizáltak nála, ami miatt koncertsorozatát le kellett mondania. Európában egy DVD lett kiadva 2005 novemberében Kylie Showgirl címmel, melyen az egyik londoni koncertje szerepel, ami pár nappal betegsége bejelentése előtt lett rögzítve a Showgirl: The Greatest Hits Tour elnevezésű turnéja során. 2006 novemberében folytatta turnéját egy sydney-i fellépéssel, ami Showgirl: The Homecoming Tourra lett átnevezve. Egészségügyi állapota miatt lassabb kosztümcserék és a különböző szekciók között hosszabb megszakítások voltak, hogy erőt kapjon.[69] A média Minogue energikus fellépéséről számolt be, a The Sydney Morning Herald hatalmas diadalként említette a műsort.[70] Minogue-nál mellrákot diagnosztizáltak 2005. május 17-én, 36 éves korában.[71][72] Melbourne-i kezelése és kórházi bentléte egy rövid, de élénk média figyelmet kapott, különösen Ausztráliában, ahol John Howard miniszterelnök nyilatkozatot adott ki, melyben támogatásáról biztosította.[73] Minogue-ot 2005. május 21-én műtötték Melbourne egyik külvárosának, Malvern-nek az egyik kórházában és hamarosan ezután elkezdődött a kemoterápiás kezelése is.[73] Minogue első nyilvános szereplése műtéte után 2005. július 8-án volt, amikor meglátogatott egy királyi gyermekkórházat Melbourne-ben. Visszatért Franciaországba, ahol Villejuif-ban, a Gustave Roussy-Intézetben fejezték be a kemoterápiáját, Párizs közelében.[74] 2005 decemberében Minogue megjelentette az „Over the Rainbow” élő felvételét, a kislemez mely csak digitális formában volt elérhető. 2006 októberében jelent meg gyermekkönyve The Showgirl Princess címmel, melyet lábadozása során írt. A következő hónapban ezt követte Darling nevű parfümje,[75] melyet később a Pink Sparkle, Couture és Inverse parfümök követtek.[76] Amikor visszatért Ausztráliába koncertturnéja kapcsán, betegségéről beszélt és arról, hogy kemoterápiás kezelése olyan volt, mint „egy nukleáris bombával való találkozás”.[75] Amikor a The Ellen DeGeneres Show-ban megjelent, elmondta, hogy rákját először félrediagnosztizálták,[77] de arról is beszélt, hogy mennyire tiszteki az orvosi szakmát.[78]

2007 novemberében Minogue X címmel megjelentette tizedik nagylemezét.[79] Az elektronikus stílusú lemezen többek között olyan dalszerzők és producerek dolgoztak, mint Guy Chambers, Cathy Dennis és Calvin Harris.[79] X és az első kislemez a „2 Hearts” első lett az ausztrál album illetve kislemezlistán.[80][81] Az X negyedik lett az Egyesült Királyságban és ötödik az európai Top 100-as albumlistán. Más országokban közepes sikere volt, többek között Top 20-as lett Németországban, Írországban és Magyarországon is a hivatalos listákon. Európán kívül csak a Top 40-ig jutott el Új-Zélandon és Japánban. Az Egyesült Államokban negyedik lett a Dance/Electronic Albums listán, de nem jutott be a Billboard Hot 100-ba az összesített albumlistán. Az Egyesült Királyságban kezdetben mérsékelt eladásokat produkált az album,[79] bár a későbbiekben javult ez a tendencia.[82] A „2 Hearts” negyedik lett az Egyesült Királyságban, míg közepes sikere volt Európa szerte, ahol némely országban Top 10-es lett, máshol Top 20-as. Magyarországon bejutott a Rádiós Top 40-be, de a Top 20-at már nem sikerült elérnie. A következő kislemezek, az „In My Arms” és a „Wow” bejutottak a Top 10-es listán az Egyesült Királyságban. Az „In My Arms” lett kiadva második kislemezként világszerte, míg az Egyesült Királyságban és Ausztráliában a harmadik kislemez lett. Míg az Egyesült Királysághoz hasonlóan számos európai országban Top 10-es lett, addig máshol Top 20-as. Elérte a Top 20-at az összesített európai Top 100-as kislemezlistán. Ausztráliában viszont nem volt ekkora sikere, csak a Top 40-ig jutott. A „Wow” lett a második kislemez az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, míg a világ többi részén a harmadik lett. Negyedik helyezést ért el az Egyesült Királyságban, de nem érte el a Top 10-et Ausztráliában. Ettől függetlenül elérte a Top 10-et az összesített európai kislemezlistán. Magyarországon elérte a Top 20-at a Rádiós Top 40-es listán és a Dance Club Songs listáján az Egyesült Államokban. Az „All I See” csak digitális letöltés formájában jelent meg a lemez első kislemezeként, hogy erősítsék Minogue imidzsét az Egyesült Államokban. Minogue számos televíziós műsorban jelent meg, hogy a kislemezt és a nagylemezt reklámozza az Egyesült Államokban. Nem jutott be a Billboard Hot 100-as slágerlistán, de harmadik lett a Dance Club Songs listán. Magyarországon bejutott a Rádiós Top 40-be. A negyedik és egyben utolsó kislemez, a „The One” digitális letöltésként lett megjelentetve az Egyesült Királyságban, Európában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Nem jutott be az ausztrál kislemezlistára és az Egyesült Királyságban is csak a Top 40-ig jutott. Magyarországon bejutott a Rádiós Top 40-be, de nem érte el a Top 20-at. Új-Zélandon se jutott a hivatalos kislemezlistára. Viszont hatalmas sikere volt az Új-Zélandi rádiós listákon, ahol első lett. Az Egyesült Államokban a lemezt 2009-ben Grammy-díjra jelölték a legjobb elektronikai/dance-album kategóriában.[83] Az album promóciójának keretében, Minogue szerepelt a White Diamond filmben, melyet a Showgirl: The Homecoming Tour 2006 augusztusa és 2007 márciusa közötti periódusában rögzítettek Ausztráliában és az Egyesült Királyságban.[84] Ezek után a The Kylie Show elnevezésű műsorban tűnt fel, ahol vicces skicceket is előadott dalai mellett a stand-up comedys Mathew Horne-nal, valamint Dannii Minogue-gal, Jason Donovannel és Simon Cowell-lel.[85] 2007-ben szerepelt a Ki vagy, doki? karácsonyi különkiadásában, mely Az elkárhozottak utazása címet kapta. Ezt az epizódot több mint 13 millió néző látta, mely a legnagyobb nézőszám volt 1979. óta.[86] Minogue egyike volt a 2007. december 11-i Nobel-békedíj-koncert vendégművészeinek, ahol előadta a „Can’t Get You out of My Head”-et és a „2 Hearts”-ot.

2008 májusában Minogue elkezdte KylieX2008 turnéjának európai szakaszát, mely az addigi legdrágább koncertsorozata volt 10 millió angol fontos költségével.[59][87] A turnét jól fogadták és a jegyek is jól fogytak.[82] Ezután neki adományozták a Francia Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi címét, mely a legnagyobb francia kulturális kitüntetés egy alacsonyabb fokozata.[88] 2008 júliusában Károly walesi herceg A Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatta.[89] 2008-ban a Brit Awards-on megkapta a legjobb nemzetközi női előadói díjat.[90] Ezen év szeptemberben a közel keltre utazott, hogy Dubaj-ban az egyik exkluzív szállodában fellépjen,[91] mint fő attrakció és novembertől folytatta KylieX2008 elnevezésű turnéját Dél-Amerika, Ázsia és Ausztrália különböző városaiban. A turnéval huszonegy országban járt és sikeresnek számított a több mint 70 millió dolláros jegyeladásokkal.[92] A turné 2009 augusztusáig folytatódott. 2008 decemberében DVD-n és Blu-Ray-en ki lett adva az egyik Londonban rögzített koncertje. Még 2009 februárjában Minogue vezette a Brit Awards gálát James Cordennel és Mathew Horne-nal.[93] Ezen év szeptemberben elkezdte első észak-amerikai turnéját For You, For Me Tour címmel.[92]

Aphrodite és The Abbey Road Sessions (2010–12)[szerkesztés]

Minogue koncerten, 2011-ben

2010 júliusában Minogue megjelentette tizenegyedik nagylemezét Aphrodite-t. Az album főproducere Stuart Price volt, aki Calvin Harris, Jake Shears, Nerina Pallot, Pascal Gabriel, Lucas Secon, Tim Rice-Oxley a Keane együttesről és Kish Mauve mellett a dalszerzésben is részt vett. A lemez a kritikusoktól kedvező visszajelzést kapott és a brit albumlista első helyén landolt pontosan huszonkét évvel első brit slágere után.[94] Az album továbbá első helyezett lett a European Top 100 Albums listán. Az album első kislemeze az „All the Lovers” sikeres volt és a 33. brit Top 10-es slágere lett, viszont az album további slágerei a „Get Outta My Way”, a „Better Than Today”, és a „Put Your Hands Up (If You Feel Love)” nem tudtak bejutni a brit Top 10-es listán. Viszont a nagylemezről kimásolt összes kislemez első helyezett lett az amerikai Hot Dance Club Songs listán.[95] Minogue felvett egy duettet is a brit Hurts nevű szintipop duóval, mely „Devotion” néven szerepel a csapat Happiness című lemezén.[96] Ezután 2010 novemberében Kylie feltűnt Taio CruzHigher” című slágerében. Az eredmény sikeres volt, mert számos országban bejutott a Top 20-as listán, köztük Magyarországon a negyedik helyet érte el a Rádiós Top 40-ben és első lett az amerikai Hot Dance Club Songs listán.[97] 2010-es felvételei lezárásaként pedig megjelentette A Kylie Christmas című ötödik középlemezét, amelyen olyan karácsonyi slágerek feldolgozásai kaptak helyet, mint a „Let It Snow” és a „Santa Baby”.[98][99] 2011 februárjában elkezdte az Aphrodite World Tour elnevezésű világ körüli turnéját, ezzel is reklámozva nagylemezét. A körút érintette Európát, Észak-Amerikát, Ázsiát, Ausztráliát és Dél-Afrikát. Sikeres és az addigi legnagyobb turnéja volt, több mint 100 fős személyzetével.[100] Sok pozitív visszajelzést kapott, és dicsérték a koncepcióját. A turnéról készült DVD/Blu-ray a londoni O2 Arénában lett felvéve és 2011 novemberében jelent meg.

2012-ben elkezdte pályafutásának huszonöt éves évfordulóját ünnepelni, melyet gyakran „K25” néven is emlegetnek. Az évforduló márciusban kezdődött az Anti Tourral Ausztráliában és Európában, amelyen B-oldalas dalokat, ritkaságokat és demófelvételek adott elő. Korábbi turnéihoz képest az volt a különbség, hogy kisebb helyszíneken, kisebb közönség előtt lépett fel, intimebb környezetben. 2012 májusában megjelentette „Timebomb” című kislemezét, amely nem szerepelt egyik lemezén se, és a következő hónapban ezt követte negyedik hivatalos válogatáslemeze a The Best of Kylie Minogue, mely a legnagyobb slágereit tartalmazta.[101] 2012 októberében kiadta The Abbey Road Sessions című zenekari válogatáslemezét. Az albumon korábbi dalainak újraértelmezett és nagyzenekaros verzióit, és a londoni Abbey Road Studiosban vették fel. A produceri munkálatokat Steve Anderson és Colin Elliot látta el. A lemez jó kritikákat kapott és a brit albumlista második helyén nyitott.[102][103] Az album első kislemeze a „Flower” volt, amelyet az „On a Night Like This” nagyzenekaros változata követett.[104] Minogue 2012-ben két filmben is szerepelt, először az amerikai független filmben, a Jack and Diane-ben tűnt fel egy cameoszerep erejéig, amelyet 2012. április 20-án mutattak be a Tribeca film fesztiválon New Yorkban. Később a Holy Motors című francia filmben kapott egy főszerepet, mely 2012-es cannes-i fesztiválon debütált.

The Voice és Kiss Me Once (2013–tól)[szerkesztés]

2013 januárjában Minogue otthagyta menedzserét Terry Blamey-t akivel énekesi pályafutása elejétől fogva dolgozott.[105] A következő hónapban menedzsmenti szerződést írt alá a Roc Nation szórakoztató vállalattal. Ezen év szeptemberében szerepelt Laura Pausini olasz énekesnő és dalszerző slágerén, a „Limpido”-n. A kislemez első helyezett lett Olaszországban és jelölték a 2013-as World Music Awardson a „Világ Legjobb Dala” kategóriában.[106] Ugyanebben a hónapban leszerződtette a BBC One a The Voice UK harmadik szeriájában egy évad erejéig, mint edzőt.[107][108] 2013 novemberében szintén egy évad erejéig leszerződtették edzőként a The Voice Australia harmadik szériájában. A többi edző a brit verzióban a Kaiser Chiefs énekese Ricky Wilson és a brit énekes Tom Jones,[109][110] az ausztrál verzióban a Good Charlotte énekese Joel Madden és a szintén énekes Ricky Martin voltak.

2014 márciusában Minogue megjelentette tizenkettedik nagylemezét Kiss Me Once címmel.[111] A lemezen dalszerzőként és producerként részt vett Sia Furler, Mike Del Rio, Cutfather és Pharrell Williams.[112] Az album első lett Ausztráliában és második lett az Egyesült Királyságban.[113][114] Emellett harmadik lett az amerikai Billboard Dance/Elektronikus listáján és első lett Magyarországon. Az album kislemezei az „Into the Blue” és az „I Was Gonna Cancel” nem tudott bejutni a brit Top 10-es listán. Ennek ellenére az „Into the Blue” a Rádiós Top 40-ben a Top 10-be jutott. Viszont az Egyesült Államokban a Hot Dance Club Songs listán az „Into the Blue” második, és az „I Was Gonna Cancel” ötödik helyezést ért el. Ezen év augusztusában a 2014-es nemzetközösségi játékok záró ceremóniáján Minogue hét dalt adott elő.[115] A következő hónapban Minogue elkezdte a Kiss Me Once Tour elnevezésű túrnéját, mellyel Európába, Ázsiába és Ausztráliába is eljutott.[116] A 2014 novemberében Glasgow-ban rögzített koncertet következő év márciusában kiadták DVD-n és Blu-Ray-en. 2015 januárjában Minogue Giorgio MoroderRight Here, Right Now” című kislemezén tűnt fel vendég előadóként.[117] Ezen év márciusban Minogue szerződése a Parlophone Records-szal lejárt, jövőbeli zenei kiadványait a Warner Music Groupnál hagyva Ausztráliában és Új-Zélandon.[118] Ugyanebben a hónapban Minogue otthagyta a Roc Nation-t, azzal indokolva döntését, hogy jobban át szeretné a venni az irányítást karriere fölött.[119] Minogue feltűnt az amerikai Törésvonal című katasztrófafilmben, mely 2015 májusában jelent meg.[120]

Művésziesség[szerkesztés]

Vokális készségek[szerkesztés]

Minogue lágy szoprán hangterjedelméről ismert, amit kellemesen, lágyan levegősnek írnak le, váltakozó hangszínű fejhangokkal.[121] Körülbelül három és fél oktávos hangterjedelme van.[121] Dara Hickey az Aphrodite nagylemez kapcsán azt írta, hogy Kylie az eddigi legmagasabb hangterjedelmében énekel.[122]

Zenei műfajok és stílus[szerkesztés]

Minogue zeneileg sok műfajjal dolgozott a pop és dancezenén belül. Bár a legjellemzőbb stílusa és legjobban hozzáköthető a kortárs diszkó. Az első nagylemezei Stock, Aitken, és Waterman-nel, akik, mint producerek és dalszerzők vettek részt, az inkább rágógumi popnak nevezett stílusból merítettek és ezek kapcsán a kritikusok az amerikai énekesnő és dalszerző Madonna-hoz hasonlították. Chris True az Allmusic-tól debütáló nagylemeze, a Kylie kapcsán zenéjét a „kései 1980-as évek rágógumi popjaként” jellemezte. Bár hozzátette, hogy annak az évtizednek az előadóművészi közül ő vitte a legtöbb személyiséget a lemezbe.[123] Amikor az 1990-es évek elején megjelent harmadik nagylemeze a Rhythm of Love, azt írta, hogy a dalírás erősebb, a produceri munka dinamikusabb és Kylie hangügyileg magabiztosabbnak tűnt.[124] Abban az időben kezdte korábbi ártatlan imidzsét egy érettebbre átalakítani. Ez volt az első albuma, melyen Kylie elkezdte írni saját dalait. Bár még mindig voltak dalok, melyeket Stock, Aitken és Waterman írt. Amikor 1994-ben kiadta Kylie Minogue című lemezét új kiadójánál, új időszak kezdődött el a karrierében. Az album stílusát több műfaj kombinációjaként írták le, mely a zenéjében történt változást hivatott bemutatni. Ez volt második albuma, melyen általa írt dalok is szerepeltek. Bár hatodik nagylemeze, az Impossible Princess másfajta dalszerzést és zenei tartalmat prezentált, melyben Minogue folyamatosan írta a szavakat, hogy ezzel a mondatok értelmét és formáját feltárja.[125] Korában is írt dalszövegeket, de azokat tisztán rímelő szavakként jellemezte.[126] Ezen album zenei műfajai különböztek korábbi műveitől, mely tartalmazott „dance-pop” és „trip hop” zenéket a legtöbb kritikus szerint.[127] A Slant Magazine azt írta, hogy ez a lemez hasonlóságokat mutat Madonna Ray of Light-jával és hozzátette, hogy Minogue az inspirációt a brit popból és az 1990-es évek közepére jellemző elektronikus zenéből nyerte.[127]

Miután leszerződött a Parlophone-nal, a 2000-es nagylemeze, a Light Years a tiszta dance-pop-hoz való visszatéréseként lett számon tartva, pont a 21. század kezdete előtt,[128] ami erős diszkó, house és elektronikus pop elemeket is tartalmazott. Az Allmusic úgy jellemezte az albumot, mint az egyik legjobb diszkólemez az 1970-es évek óta és mint Minogue sikeres visszatérését, ahhoz amiben jó. Azt is hozzátette, hogy ez nem „csak egy dance-pop lemez Kylie-tól”, hanem „egy nagyszerű válogatás europop és diszkó dalokból”. 2001-es nagylemeze, a Fever dance-pop és elektropop dalok kombinációja, mely előző lemezéhez hasonlóan diszkó és elektropop elemeket is tartalmaz. Számos dal szintipop és elektronikus dancezene ihletésű. Az első kislemez, a „Can’t Get You out of My Head” közepes tempójú dance-pop és elektronikus diszkó-pop dalként lett aposztrofálva, mint néhány másik dal a lemezről, mint a „Come into My World”. A Metacritic a lemezt egy nagy energiájú dance lemeznek nevezte, míg az Allmusic szerint Minogue kombinálja előző lemezét egyszerű dance-pop ritmusokkal. A kilencedik nagylemeze, a Body Language kicsit más volt korábbi kísérletezgetéseihez képest és sikeres próbálkozásnak titulálták afelé, hogy hangzásvilágát bővítse eletronikávaval és némi hiphoppal. Emellett az album számos szintipop dalt is tartalmaz és nagyban inspirálta a 1980-as évek popzenéje. A dancezene funk-kal, diszkó-val és R&B-vel vegyített stílusainak összeolvadásával[129] a Q „2003 Legjobb Nagylemezei” közt tartotta számon.[130] Az Allmusic a lemezt Kylie nagy előrelépésének nevezte, hozzátéve, hogy a Light Years volt a visszatérése míg a Fever annak megerősítése. A tizedik nagylemeze, az X inkább a pop gyökereihez való visszatérése volt. Az album pop-rock és glam rock illetve dance-pop, elektropop és diszkó felé hajló dalok egyvelege. Az album promóciója során készült interjúban Minogue azt mondta, hogy a lemez „főleg elektropop” és annak „ünneplése, hogy újra dolgozik felépűlése után”. Az Allmusic-os Chris True szerint bár „nagyon jó az album”, még sincs benne elég „következetesség”.[131] A tizenegyedik nagylemeze, az Aphrodite főleg dance-pop, elektropop és diszkó keveréke, mely Minogue korábbi lemezeinek zenei megközelítéseit követi. Néhány dal, mint a „Get Outta My Way” elektronikus zenét ötvöz rágógumi poppal, míg más dalok, mint a „Better Than Today” az elektropopot ötvözi a country-val. A lemezen új producerekkel és dalszerzőkkel is együtt dolgozott. Az Allmusic-os Tim Sendra szerint az album ritkán tér el az édes szerelmes daloktól vagy a boldog dance himnuszoktól és „a fő hangzás a diszkó-pop, ami Minogue erős oldala”, hozzátéve, hogy az album Kylie „egyik legjobb kiadványa”.[132]

Diszkográfia[szerkesztés]

Stúdióalbumok[szerkesztés]

Válogatásalbumok[szerkesztés]

Koncertalbumok[szerkesztés]

DVD-kiadványok[szerkesztés]

Turnéjának lista[szerkesztés]

Filmográfia[szerkesztés]

Filmszerepek[szerkesztés]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep
1989 The Delinquents The Delinquents Lola Lovell
1994 Street Fighter - Harc a végsőkig Street Fighter Cammy
1995 Hayride to Hell Hayride to Hell lány
1996 Kő kövön Bio-Dome Dr. Petra von Kant
2000 Sample People Sample People Jess
Megvágva Cut Hilary Jacobs
2001 Moulin Rouge! Moulin Rouge! Green Fairy
2006 A bűvös körhinta The Magic Roundabout Florence (hang)
2009 Blue Blue magát
2012 Holy Motors Holy Motors Eva Grace
Jack and Diane Jack & Diane Tara
2015 Törésvonal San Andreas Susan Riddick

Televíziós sorozatok[szerkesztés]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep
1979 The Sullivans The Sullivans Carla
1980 Skyways Skyways Robin
1985 The Henderson Kids The Henderson Kids Charlotte Kernow
1986–88 Szomszédok Neighbours Charlene Mitchell
1995 A Dibley-i lelkész The Vicar of Dibley magát
1997 Men Behaving Badly Men Behaving Badly magát
2004 Kath és Kim Kath & Kim magát
2007 Ki vagy, doki? Doctor Who Astrid Peth

Versenyek és műsorok[szerkesztés]

Év Cím Szerep Megjegyzések
2002 Saturday Night Live magát változatosság műsor
2009 The X Factor magát / vendégbíró hatodik évad
2012 Project Runway: All Stars magát / vendégbíró második évad
2013 The X Factor Australia magát / asszisztens bíró ötödik évad
Styled to Rock magát / vendégbíró első évad, második epizód
2014 The Voice UK magát / edző harmadik évad
The Voice Australia magát / edző harmadik évad

Források[szerkesztés]

  1. Kylie officially honoured as UK's queen of singles! (angol nyelven). Official Charts, 2012. június 1. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
  2. Lay, Kat: Why you can’t get that tune out of your head . . . (angol nyelven). The Times. News UK, 2013. október 17. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  3. Kylie and Danni – 100 Degrees Performance (angol nyelven). X Factor Australia. Yahoo! Music, 2015. november 24. (Hozzáférés: 2015. november 25.)
  4. Kylie and Dannii Minogue reunite for disco duet (angol nyelven). New Zealand Herald, 2015. november 24. (Hozzáférés: 2015. november 25.)
  5. Prime Minister Julia Gillard to honour pop princess Kylie Minogue (angol nyelven). Daily Telegraph (Ausztrália)
  6. ^ a b c d Bright, Spencer: Why we love Kylie – By three of the people who know her best (angol nyelven). Daily Mail, 2007. november 9. (Hozzáférés: 2009. május 25.)
  7. Tom Rawstorne: Meet Kylie Minogue's criminal ancestors | Mail Online (angol nyelven). Daily Mail, 2010. február 2. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
  8. Pop princess is a survivor (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2005. május 17. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  9. ^ a b c Smith, p. 13.
  10. ^ a b Lister, David: Kylie Minogue: Goddess of the moment (angol nyelven). The Independent, 2002. február 23. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  11. Smith, p. 21.
  12. Smith, p. 36.
  13. ^ a b Wearring, Miles: Kylie's life on screen (angol nyelven). Herald Sun, 2008. május 28. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  14. Smith, p. 32.
  15. Adams, Cameron: Kylie Minogue – 20 years on (angol nyelven). Herald Sun, 2007. augusztus 2. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  16. Smith, p. 16.
  17. Simpson, Aislinn: Kylie Minogue celebrates 40th birthday (angol nyelven). The Daily Telegraph, 2008. május 27. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  18. The Logies (angol nyelven). TelevisionAU. (Hozzáférés: 2006. január 26.)
  19. Smith, p. 18.
  20. Maley, Jacqueline: 20 years at the top: she should be so lucky (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2007. augusztus 5. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  21. 1988: 2nd Annual ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. június 5.)
  22. Transcript of television documentary Love Is in the Air, episode title "I Should Be So Lucky" (angol nyelven). ABC Television, 2003. november 2. [2011. február 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2006. február 26.)
  23. Smith, p. 219.
  24. 1989: 3rd Annual ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  25. ^ a b c d e f g h i j Brown, Kutner, Warwick, pp. 673–674.
  26. ^ a b Kylie Minogue, Chart History, Hot 100 (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  27. Baker and Minogue, p. 29.
  28. Baker and Minogue, p. 32.
  29. McLuckie, Kirsty: Dating Danger (angol nyelven). The Scotsman, 2003. január 23. (Hozzáférés: 2006. január 26.)
  30. Kylie Minogue: Greatest Hits (album) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  31. Sutherland and Ellis, p. 51.
  32. Kylie Minogue: Confide In Me (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  33. ^ a b Smith, p. 152.
  34. Baker and Minogue, p. 99.
  35. Nick Cave and The Bad Seeds and Kylie Minogue: Where The Wild Roses Grow (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  36. 1996: 10th Annual ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  37. Baker and Minogue, pp. 107–112.
  38. Baker and Minogue, p. 108.
  39. Baker and Minogue, pp. 108–109.
  40. Baker and Minogue, p. 113.
  41. Kylie Minogue – Impossible Princess (album) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  42. Baker and Minogue, p. 125.
  43. Baker and Minogue, p. 129.
  44. Kylie: Top 10 Live Performances (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  45. Baker and Minogue, p. 145.
  46. Baker and Minogue, p. 146.
  47. Kylie's sweet run of success (angol nyelven). BBC News, 2002. november 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  48. Style icon Kylie's hotpants go on show at the V&A museum (angol nyelven). Daily Mail, 2007. január 15. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  49. Smith, pp. 189–192.
  50. Kylie Minogue: On a Night Like This (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  51. Sydney says goodbye (angol nyelven). BBC News, 2000. október 1. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  52. Smith, Neil: Movies: Mouin Rouge (2001) (angol nyelven). BBC News, 2001. június 22. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  53. ritsuka: Kylie Minogue – Fever (2002) Mediafire, Rapidshare " download by (angol nyelven). Israbox.com. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  54. ^ a b Can Kylie get her groove back (angol nyelven). The Age, 2004. január 31. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  55. Gibb, Megan: Happy Birthday Kylie: 40 milestones to mark 40 years (angol nyelven). The New Zealand Herald, 2008. május 28. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  56. Kazmierczak, Anita: Kylie sweeps Aussie music awards (angol nyelven). BBC News, 2002. október 15. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  57. Brit Awards 2002: The winners (angol nyelven). BBC News, 2002. február 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  58. ^ a b Kylie's second coming (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2004. február 14. (Hozzáférés: 2008. március 24.)
  59. ^ a b Goodman, Dean: Kylie Minogue album a flop in the U.S. (angol nyelven), 2008. április 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  60. Pareles, Jon: POP REVIEW; The Hit Parade Marches Toward a Kind of Reality (angol nyelven). The New York Times, 2002. december 17. (Hozzáférés: 2011. március 7.)
  61. Halligan, Fionnuala: The Magic Roundabout (La Manege Enchante) (angol nyelven). Screen Daily, 2005. szeptember 27. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  62. ^ a b Kylie, Sparro nominated for Grammys (angol nyelven). The Australian, 2008. december 4. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  63. Grammy Award winners (angol nyelven). The Recording Academy. [2009. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  64. Ives, Brian: Kylie Minogue: Disco's Thin White Dame (angol nyelven). VH1, 2004. február 24. (Hozzáférés: 2007. január 21.)
  65. Kylie Minogue: Slow (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  66. ^ a b Kylie Minogue, Chart History, Dance/Club Play Songs (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  67. Kylie vs America (angol nyelven). Entertainment Weekly, 2004. március 19. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  68. Kylie Minogue Has Breast Cancer (angol nyelven). CBS News, 2005. május 17. (Hozzáférés: 2008. március 24.)
  69. Two UK gigs as Kylie resumes tour (angol nyelven). BBC News, 2006. május 17. (Hozzáférés: 2009. augusztus 5.)
  70. Sams, Christine: Feathered Kylie's fans tickled pink (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2006. november 12. (Hozzáférés: 2006. december 4.)
  71. Friday Night with Jonathan Ross, 2010. június 25.
  72. Minogue's cancer shock ends tour (angol nyelven). CNN, 2005. május 17. (Hozzáférés: 2007. január 21.)
  73. ^ a b Kylie begins cancer treatment (angol nyelven). CNN, 2005. május 19. (Hozzáférés: 2006. december 9.)
  74. No Games appearance, says Kylie (angol nyelven). BBC News, 2005. augusztus 30. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  75. ^ a b Moses, Alexa: Pop's darling is one busy showgirl (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2006. november 9. (Hozzáférés: 2007. január 21.)
  76. Kylie Minogue Fragrance range (angol nyelven). Fragrance Direct, 2011. február 28. (Hozzáférés: 2011. február 28.)
  77. Kylie says 'I was misdiagnosed' (angol nyelven). BBC News, 2008. április 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 5.)
  78. Kylie has 'respect' for doctors (angol nyelven). BBC News, 2008. április 9. (Hozzáférés: 2009. augusztus 5.)
  79. ^ a b c Adams, Cameron: Kylie Minogue talks about leaks, love and moving on (angol nyelven). Herald Sun, 2008. január 17. (Hozzáférés: 2008. április 15.)
  80. Kylie Minogue: X (album) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  81. Kylie Minogue: 2 Hearts (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  82. ^ a b Sinclair, David: Kylie Minogue at the O2 Arena, London (angol nyelven). The Times, 2008. július 28. (Hozzáférés: 2008. augusztus 1.)
  83. Adams, Cameron: The 51st Grammy Awards Winners List (angol nyelven). The Recording Academy. [2009. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  84. Kylie thanks fans at film launch (angol nyelven). BBC News, 2007. október 17. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  85. Kylie and Dannii recreate infamous Dynasty catfight for TV special (angol nyelven). BBC News, 2007. november 9. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  86. Titanic Success! (angol nyelven). BBC News, 2007. december 26. [2009. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  87. Kylie's tour to kick off in Paris (angol nyelven). The Daily Telegraph, 2008. április 29. (Hozzáférés: 2008. augusztus 7.)
  88. Kylie receives top French honour (angol nyelven). ABC News, 2008. május 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  89. Kylie attends Palace for honour (angol nyelven). BBC News, 2008. július 3. (Hozzáférés: 2008. október 10.)
  90. Take That scoop Brit Award double (angol nyelven). BBC News, 2008. február 21. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  91. Kylie Minogue performs at Atlantis hotel launch (angol nyelven). The Age, 2008. november 21. (Hozzáférés: 2009. szeptember 10.)
  92. ^ a b Herrera, Monica: Kylie Minogue Plans First North American Tour (angol nyelven). Billboard, 2009. május 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  93. Kylie to present the Brit Awards (angol nyelven). BBC News, 2009. január 19. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  94. Kylie claims UK number one album (angol nyelven). BBC News, 2010. július 11.
  95. Kylie Minogue (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  96. Hurts explain how they got Kylie Minogue to sing on their debut album. New Musical Express, 2010. július 28. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.)
  97. Caulfield, Keith: Kylie Minogue Makes History on Dance/Club Play Songs (angol nyelven). Billboard. Prometheus Global Media, 2011. február 26. (Hozzáférés: 2011. február 28.)
  98. iTunes – Music – A Christmas Gift – EP by Kylie Minogue (angol nyelven). iTunes Store, 2010. december 1. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  99. iTunes – Music – A Kylie Christmas – Single by Kylie Minogue (angol nyelven). iTunes Store, 2010. november 30. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  100. Painter, Henry: Kylie Minogue to embark on ridiculous world tour (angol nyelven). Consequence of Sound. Complex Media Network, 2011. január 11. [2011. február 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. január 11.)
  101. Caulfield, Keith: New Kylie Minogue Greatest Hits Album Due in June (angol nyelven). Billboard, 2012. május 4. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
  102. The Abbey Road Sessions – Kylie Minogue (angol nyelven). Metacritic
  103. Jones, Alan: Official Albums Chart Analysis: Adele's 21 leaves Top 30 after 92 weeks (angol nyelven). Music Week. Intent Media, 2012. november 5. (Hozzáférés: 2012. november 5.)
  104. New Releases 17-12-2012 (angol nyelven). Official Charts Company, 2012. december 17. (Hozzáférés: 2012. december 17.)
  105. Kylie Minogue takes music break after split with manager Terry Blamey (angol nyelven). Herald Sun, 2013. január 14.
  106. Laura Pausini: "Limpido" in nomination ai World Music Awards | PinkDNA (olasz nyelven). PinkDNA, 2013. szeptember 16.
  107. Kylie Minogue to join The Voice (angol nyelven). BBC News, 2013. szeptember 11. (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)
  108. Kylie Minogue quits The Voice (angol nyelven). BBC News. (Hozzáférés: 2014. január 11.)
  109. Kylie Minogue to join The Voice (angol nyelven). BBC News, 2013. szeptember 11. (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)
  110. Kylie Minogue quits The Voice (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 11.)
  111. Duff, Seamus: Kylie Minogue unveils new album cover for Kiss Me Once (angol nyelven). Metro, 2014. január 23. (Hozzáférés: 2014. január 23.)
  112. Daw, Robbie: Kylie Minogue Discusses Pharrell, Sia and new Album ‘Kiss Me Once’: Idolator Interview (angol nyelven). Idolator, 2014. február 25. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
  113. George Michael denies Kylie Minogue this week’s Number 1 album (angol nyelven). Official Charts. (Hozzáférés: 2014. március 24.)
  114. ARIA Australian Top 50 Albums | Australia's Official Top 50 Albums (angol nyelven). ARIA Charts. (Hozzáférés: 2014. március 24.)
  115. Preston, Faye: My emergency call from Kylie Minogue (angol nyelven). HULL Daily Mail, 2014. augusztus 8. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  116. Kylie (angol nyelven). Live Nation. Live Nation Entertainment, 2014. (Hozzáférés: 2014. április 20.)
  117. Caulfield, Keith: Giorgio Moroder & Kylie Minogue Drop Single 'Right Here, Right Now' (angol nyelven). Billboard, 2015. január 20. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
  118. Adams, Cameron: Kylie Minogue reveals how Michael Hutchence became her archangel (angol nyelven). Herald Sun, 2015. március 12. (Hozzáférés: 2015. március 14.)
  119. Crawley, Joanna: 'She wants to take more control of her career': Kylie Minogue leaves Jay Z's management firm Roc Nation after two years of disappointing music sales (angol nyelven). Daily Mail, 2015. március 20. (Hozzáférés: 2015. március 20.)
  120. Kylie Minogue and Dwayne Johnson, aka The Rock, on set of San Andreas on the Gold Coast (angol nyelven). News.com.au, 2014. (Hozzáférés: 2014. június 12.)
  121. ^ a b Divadevotee - Kylie Minogue - Vocal Profile/ Range (by request) (angol nyelven). Diva Devotee. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  122. Album Review: Kylie Minogue – 'Aphrodite' (angol nyelven). Unreality Shout, 2012. augusztus 3. (Hozzáférés: 2012. december 18.)
  123. Kylie - Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  124. Rhythm of Love - Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  125. Baker and Minogue, p. 111.
  126. John Walsh, „Lucky in Luck”, Vogue, 1997.
  127. ^ a b Cinquemani, Sal: Kylie Minogue: Impossible Princess (angol nyelven). Slant Magazine, 2003. november 19. (Hozzáférés: 2009. január 30.)
  128. Kylie Minogue >> Overview (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  129. Kylie – Body Language (angol nyelven). NME, 2005. szeptember 12. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  130. Q magazine Recordings Of The Year – 2003 (angol nyelven). Rocklist.net. music.co.uk. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  131. X - Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  132. Sendra, Tim: Aphrodite – Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. Rovi Corporation. (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.)

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Baker, William. Kylie: La La La. Hodder & Stoughton (2002). ISBN 034073440X 
  • Brown, Tony. The Complete Book of the British Charts Singles and Albums. Omnibus Press (2002). ISBN 0711990751 
  • Copley, Paul. Marketing Communications Management: Concepts and Theories, Cases and Practices. Butterworth-Heinemann (2004). ISBN 9780750652940 
  • Shuker, Roy. Understanding Popular Music. Routledge, Second Edition (2001). ISBN 9780415235099 
  • Smith, Sean. Kylie Confidential. Michael O'Mara Books Limited (2002). ISBN 1854794159 
  • Sutherland, Byrony. Kylie: Showgirl. Omnibus Press (2002). ISBN 9780711992948 

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kylie Minogue témájú médiaállományokat.