Kylie Minogue

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kylie Minogue
Kylie Minogue 2015 áprilisban.
Kylie Minogue 2015 áprilisban.
Életrajzi adatok
Születési név Kylie Ann Minogue
Született 1968május 28. (49 éves)
Ausztrália Melbourne, Victoria, Ausztrália
Származás  Ausztrália
Iskolái Camberwell High School
Pályafutás
Műfajok Pop, dance-pop,[1] szintipop, diszkó
Aktív évek 1979–től (színésznő)
1987–től (énekesnő)
Hangszer Vokál
Hang szoprán
Díjak Grammy-díj a legjobb dance felvétel (2004)
A Brit Birodalom Rendelés tiszt (2008)
Tevékenység énekesnő, dalszerző, színésznő, író, vállalkozó
Kiadók PWL (1987–1992)
Mushroom (1987–től)
Deconstruction (1994–1998)
Parlophone (1999–től)
EMI (1999–2008)
Capitol (2002–2008)

Kylie Minogue weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kylie Minogue témájú médiaállományokat.

Kylie Ann Minogue, OBE (Melbourne, Ausztrália, 1968. május 28. –), gyakran egyszerűen Kylie, Grammy-díjas ausztrál énekesnő, dalszerző és színésznő. Pályafutását gyermekszínészként kezdte az ausztrál televízióban, ezután a nagy figyelmet kapott az ausztrál Szomszédok című szappanoperában két évig játszott szerepéért, mielőtt 1987-ben elkezdte volna énekesi karrierjét. Azóta hatalmas sikereket ért el a szórakoztató iparban. Gyakran illetik a „Pop Hercegnő”-je („Princess of Pop”) vagy a „Pop Istennő”-je („Goddess of Pop”) becenevekkel. Melbourneben, Ausztráliában született, de sok évig élt és dolgozott az Egyesült Királyságban. Az Ausztrál Hanglemezkiadók Szövetsége (ARIA) minden idők legtöbb lemezét eladó ausztrál előadójának ismerte el.

1987-ben szerződött a PWL kiadóhoz, ahol a következő évben megjelentette az első nagylemezét, a Kylie-t. 1992-ben Minogue otthagyta a PWL-t, és a Deconstruction Records-szal szerződött le, hogy zeneileg és szövegileg is fejlődni tudjon, illetve hogy más zenészektől is inspirációhoz jusson. Megjelentette Kylie Minogue és Impossible Princess című két nagylemezeit, melyek pozitív kritikákat kaptak a kortárs kritikusoktól. Ezután Minogue a Parlophone kiadóhoz igazolt, ahol 2000-ben megjelentette Light Years című nagylemezét és a „Spinning Around” című slágert, mely a nagy visszatérését jelentette az élvonalba.[2] A 2001-es kislemez „Can’t Get You Out of My Head”, több mint tízmilliós eladásával, abban az időszakban az egyik legsikeresebb sláger lett, és több mint 40 országban a listák csúcsán landolt.[3] A 2001-es nagylemez Fever sok országban nagy sikert aratott, köztük az Egyesült Államokban is, ahol korábban csak kisebb figyelmet kapott. Pályafutása során sok sikeres slágert adott ki, köztük az „I Should Be So Lucky”-t, a „Confide in Me”-t, a „Spinning Around”-ot, a „Can’t Get You Out of My Head”-et, a „Slow”-t, a „2 Hearts” és az „All the Lovers”-t.

2015-ig Minogue több mint 80 millió lemezt adott el világszerte[4], és számos jelentős díjat zsebelt be. Számos turnéja volt világszerte, és élő fellépéseiért megkapta „Az Év Ausztrál Előadója” díjat is. A francia kormány a Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi fokozatával tüntette ki, mely a legmagasabb francia kitüntetés egyik alacsonyabb fokozata, a francia kultúra gazdagításához való hozzájárulásáért. 2008 júliusában Károly walesi herceg a Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatta zenei munkásságáért. Ezután 2011 novemberében az ARIA Music Awards 25 éves évfordulóján az Ausztrál Hanglemezkiadók Szövetsége Minogue-ot beiktatták az ARIA Hall of Fame-be.[5] 2016 decemberében a Billboard minden idők 18. legsikeresebb dance előadójaként rangsorolta.[6]

Élet és pályafutás[szerkesztés]

A kezdetek és a debütáló stúdióalbum (1968–88)[szerkesztés]

Kylie Ann Minogue 1968. május 28-án Melbourneben, Ausztráliában született az ír származású ausztrál könyvelő, Ronald Charles Minogue,[7] és a walesi származású korábbi táncosnő, Carol Ann Jones legidősebb gyermekeként.[8] Két testvére van, Dannii Minogue, aki szintén énekesnő[7] és televíziós műsorvezető,[9] és bátyja, Brendan, aki operatőrként dolgozik Ausztráliában. Kylie születése előtt Ron könyvelő lett, és számos munkát vállalt, míg Carol profi táncos volt.[10] A Minogue család, hogy tudják fedezni kiadásaikat, folyton költöztek Melbourne különböző külvárosi kerületeiben, ami Kylie szerint elég zavaró volt gyerekként.[10] Mivel szűkösen éltek, Ronald könyvelőként dolgozott a család tulajdonában lévő autóvállalatnál, míg Carol a helyi kórházban dolgozott.[10] Miután Melbourne külvárosába Surrey Hills-be költöztek, rövid ideig a Studfield általános iskolába járt, mielőtt a Camberwell általános iskolában folytatta tanulmányait, melyet aztán a Camberwell középiskolában folytatott.[11] Iskolás évei alatt Minogue nehezen talált barátokat[12] és a középiskolás évei alatt magát átlagos intelligenciájúnak és egészen középszerűnek írta le.[13] A mindkét Minogue testvérek pályafutása az ausztrál televízióban kezdődött tizenegy évesen, amikor Kylie kisebb szerepeket kapott a The Sullivans és a Skyways című szappanoperában.[7] 1985-ben főszerepet kapott a The Henderson Kids című népszerű sorozatban. Minogue fefüggesztette az iskolát, hogy el tudja játszani a szerepét, illetve úgy érezte, hogy függetlenségre van szüksége, hogy be tudjon kerülni a szórakoztató iparba.[14] Mivel érdekelte a zenei karrier is, készített egy demót a hetente jelentkező zenei televíziós műsor, a Young Talent Time producereinek[15], ahol húga, Dannii rendszeresen fellépett.[16] Az első énekesi fellépését 1985-ben ebben a műsorban adta, de végül mégsem hívták meg a szereplőgárdába. Dannii sikerei fontosabbak voltak, mint Kylie színészi eredményei.[7] 1986-ban a Szomszédok című szappanoperában játszotta Charlene Mitchell szerepét,[11] aki egy garázsban szerelőként dolgozik. A Szomszédok nagy sikernek örvendett az Egyesült Királyságban, és az ő és a Jason Donovan által alakított karakterek közti románcot egy esküvői részben szerepeltették, melyet 20 millió brit néző követett figyelemmel 1987-ben.[17] Minogue lett az első személy, aki négy Logie-díjat kapott egy este alatt. és a legfiatalabb díjazott is, aki a nézői szavazatok alapján megkapta az ország „Legnépszerűbb Televíziós Szereplő”-je díjat.[18]

A Minogue zenei pályafutása a Fitzroy Football Club javára rendezett jótékonysági koncerten kezdődött, ahol a Szomszédok című sorozat szereplői is felléptek. Minogue ráadásként előadta a „The Loco-Motion”-t és az „I Got You Babe”-et duett formájában. Majd közvetlenül utána szerződést kötött a Mushroom Records kiadóval 1987-ben.[19] Az első kislemez „The Loco-Motion” Ausztráliában hét hétig listavezető volt, és ez volt a legtöbbet eladott kislemez Ausztráliában az 1980-as években.[20] Kapott egy ARIA-díjat ezért a dalért mint az év legnagyobb példányban elkelt dala.[21] Ez a verzió csak Ausztráliában jelent meg, és nem volt része debütáló albumának, míg 1988 áprilisában újra fel nem vették. A sikereken felbuzdulva Minogue Londonba utazott a Mushroom Records kiadó igazgatójával, Gary Ashleyvel, hogy közösen dolgozzanak a brit Stock Aitken Waterman trióval, akik később dalokat írnak majd Minogue albumaira is. Azonban Minogue érkezéséről elfelejtkeztek, és míg Minogue a stúdió előtt várta őket, megszületett az „I Should Be So Lucky” című dal, bár igazából a dalt nem Minogue-nak írták. Ez a dal lett az album első kislemeze, mely hatalmas nemzetközi sláger lett. Számos országban első helyezést ért el, többek közt az Egyesült Királyságban, Németországban, Finnországban, Ausztráliában, Írországban, Japánban és Hongkongban.[22] Minogue zsinórban másodszor nyerte az ARIA-díjat az év legtöbbet eladott daláért, és megkapta a „Különleges teljesítmény díjat”.[23] 1988 júliusában a debütáló stúdióalbum Kylie címmel jelent meg, és a második helyen nyitott a brit albumlistán, majd felkerült az első helyre, és több mint egy évig ott is maradt.[24] Világszerte több mint hétmillió darabot adtak el belőle. Az Egyesült Államokban és Kanadában szintén magas példányszámban kelt el. Az album következő kislemezei is jól fogytak, köztük a „Got to Be Certain”, mely zsinórban a harmadik első helyezett dala lett az ausztrál listán. Ez a dal közepesen sikeres volt a világ számos országában, köztük Új-Zélandon és az Egyesült Királyságban, ahol második helyezést ért el és a legtöbb európai országban Top 10-es sláger lett. A „The Loco-Motion” végül az album harmadik kislemezeként adták ki, és második helyezést ért el az Egyesült Királyságban, ahol a lista legmagasabb belépője lett egy női előadótól. Észak-Amerikában azon belül Kanadában első helyezést ért el, míg a Billboard Hot 100-on a harmadik helyig jutott.[25] A negyedik kislemez a „Je Ne Sais Pas Pourquoi” második lett Egyesült Királyságban és Írországban, Finnországban pedig első lett. Ennek ellenére más listákon csak mérsékelt sikere volt, Ausztráliában nem tudott bejutni a Top 10-be. Az „It’s No Secret” lett az album ötödik kislemez Ausztráliában, Új-Zélandon és Észak-Amerikában. Japánban a negyedik kislemez lett a lemezről, az Oricon listán a negyedik helyig jutott. Később az év folyamán otthagyta a Szomszédok-at, hogy a zenei pályafutása tudjon koncentrálni.

A következő albumok az első kiadóval (1989–92)[szerkesztés]

1988-ban Minogue együtt dolgozott Jason Donovannel az „Especially for You”-n. Az Egyesült Királyságban első lett, egymillió példányban kelt el. Írországban is első lett, míg Ausztráliában és Új-Zélandon második. Nagyon sikeres volt más európai országokban is, ahol első lett, vagy bejutott Top 10-be. Minogue második stúdióalbuma az Enjoy Yourself 1989 októberében jelent meg. Az album sikeres volt Egyesült Királyságban, Európában, Ázsiában, Új-Zélandon és Ausztráliában. Első lett az Egyesült Királyságban és Írországban, míg Új-Zélandon és Ausztráliában bekerült a Top 10-be. A lemezen két sláger volt a „Hand on Your Heart” és „Tears on My Pillow”, melyek első helyezést értek el az Egyesült Királyságban.[24] Mivel azonban a lemez nem fogyott jól az Egyesült Államokban, ezért az amerikai kiadó, a Geffen Records dobta Minogue-ot. Az album első kislemez, a „Hand on Your Heart” első lett Írországban, Ausztráliában pedig negyedik, kevésbé volt sikeres azonban más országokban. A második kislemez, a „Wouldn’t Change a Thing” második lett az Egyesült Királyságban, hatodik Ausztráliában, viszont más listákon nem tudott a Top 10-be bekerülni. A harmadik kislemez, a „Never Too Late” negyedik lett az Egyesült Királyságban, első Írországban, viszont nem jutott be a Top 10-be más európai országokban és Ausztráliában sem. A „Tears on My Pillow” lett az album negyedik és egyben utolsó kislemeze, és amellett, hogy első lett az Egyesült Királyságban, Írországban a második helyezésig jutott. Az „Especially for You” felkerült az Enjoy Yourself album Észak-amerikai verziójára. 1990 februárjában a második turné Enjoy Yourself Tour Európában, Ázsiában és Ausztráliában is sikeres volt.

Minogue harmadik stúdióalbuma, a Rhythm of Love 1990 novemberében jelent meg. A lemeze már teljesen más stílusban íródott. Minogue zeneileg is felkészült volt, és felhagyott a korábbi „hétköznapi lány” imázzsal is.[26] Videoklipjei készületeiben, felvételeiben is aktívan részt vett. Annak ellenére, hogy nem volt túl sikeres a listákon, bejutott a Top 10-be az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. A kislemez „Better the Devil You Know” című dalban volt, mely szexuálisan túlfűtöttnek bizonyult.[27] Ez időtájt kezdődött kapcsolata a szintén ausztrál INXS csapat frontemberével, Michael Hutchence-szel is.[28] Minogue úgy gondolta, hogy kapcsolatuk révén majd hasznot húz a sikeres énekesből, aki támogatta Minogue pályáját, azonban Hutchence rájött a turpisságra, és erkölcstelennek nevezte Minogue-ot, majd az akkor éppen futó „Suicide Blonde” című dallal „hálálta” meg mindezt Minogue-nak. A Rhythm of Love kislemezei jó eladást produkáltak Európában és Ausztráliában is, a brit éjszakai bárokban, ahol Minogue korábban fellépett, több elismerést vívott ki magának az idősebb korosztályból, mint a fiatalok köréből. Az első kislemez, a „Better the Devil You Know” második lett az Egyesült Királyságban, és negyedik Ausztráliában. Más európai országokban viszont a Top 20-as listán se jutott be. A második kislemez, a „Step Back in Time” ötödik Ausztráliában és negyedik lett az Egyesült Királyságban és Írországban. Más európai listákon és Új-Zélandon a dal nem jutott be a Top 20-ba. A harmadik kislemez, a „What Do I Have to Do” hatodik lett az Egyesült Királyságban, és hetedik Írországban, de az ausztrál Top 10-be nem tudott bejutni. A negyedik kislemez, a „Shocked” mérsékelt sikerű volt a listákon, de az Egyesült Királyságban a hatodik, míg Ausztráliában a hetedik helyig jutott. 1991 februárjában a harmadik turné Rhythm of Love Tour Ausztráliában és Ázsiában.

1991 októberében adta ki negyedik stúdióalbumát, a Let’s Get to It-et. A stílus merőben eltér az eddig megszokottaktól, és változatosabb, lassabb dal is felkerült rá. Annak ellenére, hogy nem volt sikeres a legtöbb listán, az Egyesült Királyságban és Ausztráliában bejutott a Top 20-as listába. Az első kislemez, a „Word is Out” lett az első, amely nem jutott be a brit Top 10-be,[24] viszont az ausztrál Top 10-be bekerült. A következő kislemezek, az „If You Were with Me Now” és a „Give Me Just a Little More Time” a tiszteletre méltó negyedik, illetve második helyezést érte el a brit listán.[24] Mindkét kislemez Top 10-es lett Írországban, de nem tudott a Top 20-ba bejutni Ausztráliában. A negyedik és egyben utolsó kislemez, a „Finer Feelings” Top 20-as lett az Egyesült Királyságban és Írországban, de sokkal kevésbé volt sikeres Ausztráliában. 1991 októberében volt a negyedik turné Let’s Get to It Tour az Egyesült Királyságban és Írországban. 1992 augusztusában megjelent Minogue első Greatest Hits című válogatásalbuma. Első helyezést ért el az Egyesült Királyságban,[24] és harmadik lett Ausztráliában.[29] Más országokban viszont sokkal kevésbé volt sikeres, ahol Japánban és Új-Zélandon a Top 20-ba se jutott be. A lemez első kislemeze, a „What Kind of Fool (Heard All That Before)” az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is bejutott a Top 20-ba,[24] míg a második kislemez, a „Celebration” Top 20-as lett az Egyesült Királyságban és Írországban,[24] míg Ausztráliában ez nem sikerült.

A Deconstruction Records időszak (1994–98)[szerkesztés]

Minogue átigazolt a Deconstruction Records kiadóhoz, és új szakasz kezdődött zenei pályáján is. Az ötödik stúdióalbuma, a Kylie Minogue 1994 szeptemberében jelent meg és jól fogyott Európában és Ausztráliában. Az album producere a brit elektronikus zenei duo, a Brothers in Rhythm volt, név szerint Dave Seaman és Steve Anderson. Az album az Egyesült Királyságban a negyedik, Ausztráliában a harmadik helyezett lett és 250 000 példányban kelt el.[30] Az albumról kimásolt „Confide in Me” című négy hetet töltött az ausztrál slágerlistákon.[31] A kislemez második helyezést ért el az Egyesült Királyságban, de mérsékelt sikere volt más európai listákon. A következő és második kislemez „Put Yourself in My Place” című sztriptíz videóját Jane Fonda inspirálta. A dalnak mérsékelt sikere volt az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, ahol bejutott a Top 20-ba. A harmadik kislemez, a „Where Is the Feeling” szintén Top 20-as lett az Egyesült Királyságban,[24] viszont Ausztráliában ez nem sikerült. Ebben az időszakban Minogue saját magát alakítva feltűnt egy epizód erejéig A Dibley-i lelkész brit vígjáték sorozatban. Ebben az időben szerepelt Minogue Jean-Claude Van Damme oldalán a Street Fighter című filmben.[32] A rendezőt annyira meggyőzte Minogue képe az ausztrál Who Magazine borítóján, mint a „Világ 30 Legszebb Emberének” egyike, hogy felajánlotta neki a szerepet. A film mérsékelt sikere az Egyesült Államokban 70 millió dollár bevételt hozott a készítőknek.[32] A The Washington Post egyik embere Richard Harrington a legrosszabb színésznőnek titulálta Minogue-ot. Későbbi filmes próbálkozásai nem igazán arattak sikert, így visszatért Ausztráliába, ahol megjelent egy rövidfilm róla 1995-ben Hayride to Hell címmel.[33] A szintén ausztrál Nick Cave felfigyelt Minogue „Better the Devil You Know” című dalára, majd felajánlotta, hogy közösen készítsék el a „Where the Wild Roses Grow” című balladát, mely egy gyilkosról és áldozatáról szól.[34] A videót John Everett Millais Ofélia (1851–52) című festménye ihlette melyben az áldozat egy tóban feküdve egy kigyót úsztat át a testén. A kislemez második lett Ausztráliában,[35] Top 20-as lett az Egyesült Királysagban és Új-Zélandon, Top 10-es lett számos más ország listáján. Ausztráliában elnyerte az ARIA listán az „Év dala” helyezést, valamint a legjobb pop dal megjelenés címet.[36]

Ezután 1997-ben Minogue-nak a francia fotóssal, Stéphane Sednaoui-val volt kapcsolata, aki arra ösztönözte, hogy fejlessze kreativitását.[37] Közös imádatuk a japán kultúra iránt inspirálta őket, mely eredményeként a hatodik stúdióalbumának, az Impossible Princess-nek a fotóihoz létrehoztak „a gésából és a manga szuperhősnőből” egy vizuális kombinációt. Minogue-ot olyan művészek zenéje és munkássága inspirálta, úgy mint Shirley Manson és Garbage, Björk és a U2, illetve olyan japán popzenészek, úgy mint Pizzicato Five és Tóva Tei.[38] Ebben az időben közösen dolgozott a Deee-Lite producerével is Tóva Tei-vel egy dal erejéig a „GBI: German Bold Italic” dalon.[39] Az album jellegét az együttműködő zenészek is meghatározzák, úgy mint James Dean Bradfield és Sean Moore a Manic Street Preachers-ből. Az album nem hasonlít korábbi albumaihoz, inkább egy kicsit indie-s beütésű volt.[40] Felismervén, hogy próbált elmenekülni a karriere kezdetén róla kialakult vélemény elől, azt nyilatkozta, hogy kész volt arra, hogy „elfelejtse a fájdalmas kritikákat és elfogadja és használja a múltját”.[41] A „Some Kind of Bliss” lett az első kislemez, melynek nem volt nagy sikere a listákon, így nem jutott a Top 20-as listán az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Új-Zélandon. A második kislemez, a „Did It Again” már sikeresebb volt, bejutott a Top 20-as listán az Egyesült Királyságban és Ausztráliában is. A harmadik kislemez, a „Breathe” Top 20-as lett az Egyesült Királyságban, de Ausztráliában ez nem sikerült. A „Cowboy Style” lett a negyedik és egyben utolsó kislemez, mely sikertelen volt a listákon, így nem lett Top 20-as Ausztráliában és más listákon sem. A „Did It Again” videója korábbi átalakulásai előtt tisztelgett.[42] A Music Week magazin negatív kritikával illette Minogue-ot, kommentálva, hogy Minogue hangja olyan, mintha egy idegroncs lenne. A Smash Hits magazin közvélemény kutatása szerint Minogue-ot a legrosszabb énekesnek szavazták meg a szavazók. Diána hercegnő halálát követően az Egyesült Királyságban az album Kylie Minogue-ra lett átnevezve és karriere legrosszabbul fogyó lemeze lett ott. Ausztráliában viszont sikeres volt, ahol negyedik lett és 35 hetet töltött a listán.[43] Ugyanitt karriere nagyedik legsikeresebb lemeze lett 1988-ban megjelent debütáló nagylemeze óta. Az Egyesült Királyságban mérsékelt sikere volt, a tizedik helyik jutott. 1998 júniusában Minogue megkezdte ötödik turnéját, az Intimate and Live Tour-t az Egyesült Királyságban és Ausztráliában. A nagy érdeklődésre való tekintettel a turné meg lett hosszabbítva.[44] Egy dupla koncertalbum Intimate and Live címmel 1998 novemberében lett kiadva, melyet az egyik Sydney-ben adott koncertjén rögzítettek. Egy videóalbum ugyanezzel a címmel és dalokkal 2002 júliusában jelent meg DVD-n. Számos élő fellépése volt Ausztráliában, köztük Melbourne-ben, ahol fellépett egy kaszinó nyitóceremóniáján[45] és 1999-ben Sydney-ben, a Fox Studios-nál, ahol Marilyn Monroe dalát, a „Diamonds Are a Girl’s Best Friend”-et adta elő. Ezután Minogue kiadta második válogatásalbumát Hits+ címmel, mely a Deconstruction Records-nál korábban megjelent két albuma néhány slágerét tartalmazta ritkaságok, B-oldalas dalok és az abból a korszakból származó kiadatlan demók mellett. Annak ellenére, hogy a kritikusoktól jó kritikákat kapott, az album nem volt sikeres. Az Egyesült Királyságban csak az 50. helyig jutott, de ez nem sikerült Ausztráliában. Ez volt az utolsó lemeze és egytelen válogatáslemeze ennél a kiadónál és 2000 novemberében jelent meg másfél évvel azután, hogy egy kiadónál írt alá szerződést.

Light Years, Fever és Body Language (1999–2004)[szerkesztés]

1999 áprilisban Minogue szakított a Deconstruction Records kiadóval, és átigazolt a Parlophone-hoz.[46] A Pet Shop Boys-szal énekelt egy duettet, „In Denial” címmel a Nightlife című lemezükön. Ugyanebben az évben Barbadoson töltött egy kis időt, majd visszatért Ausztráliába, ahol felvette a Sample People című film egyik dalát, melyet eredetileg Russell Morris énekelt, a címe „A Real Thing” nevet viselte.[47] 2000 szeptemberében megjelent Minogue Light Years című stúdióalbuma, mely igazán átütő sikerre számított, és sok táncolható dance zenét tartalmazott. Európában, Ázsiában, és Ausztráliában is jelentős eladásokat produkált az album, és több millió példányszámban kelt el.[48] A lemez első lett Ausztráliában és második az Egyesült Királyságban. Más országokban mérsékelt sikere volt. Top 10-es lett Új-Zélandon, Top 20-as Írországban és bejutott a Top 20-ba a hivatalos magyar albumlistán is. Az első kislemez, a „Spinning Around” tíz év után az első listavezető slágere lett az Egyesült Királyságban.[49][50] Első lett Ausztráliában is, míg második lett Új-Zélandon és negyedik Írországban. Közepes sikere volt más európai országokban. A második kislemez, az „On a Night Like This” szintén első lett Ausztráliában,[51] az Egyesült Királyságban viszont második.[24] Más listákon kisebb sikere volt, így Top 20-as lett Írországban. Ezen az albumon is szerepelt szintén egy duett Robbie Williams-szel, a harmadik kislemez „Kids”, mely Williams stúdióalbumán is szerepelt, és a második helyen végzett a brit slágerlistán.[24] A kislemez az ötödik helyezést érte el Új-Zélandon, Top 10-es lett Írországban és Top 20-as Ausztráliában. A negyedik kislemeznek, a „Please Stay”-nek közepes sikere volt a listákon, ahol Top 10-es lett az Egyesült Királyságban, Top 20-as Ausztráliában és Top 40-es Írországban. Az ötödik és egyben utolsó kislemeznek, a „Your Disco Needs You”-nak korlátozott sikere volt, mert csak Németországban jelent meg. Ausztráliában is korlátozott megjelenése volt, ahol a Top 20-ba jutott be, míg Németországban a Top 40-es lett. A 2000. évi nyári olimpiai játékok záró ceremóniáján Sydney-ben Minogue előadta az ABBA slágerét, a „Dancing Queen”-t és saját dalát az „On a Night Like This”-t.[52] Ezután 2001 márciusában nekikezdett On a Night Like This Tour elnevezésű turnéjának Európában és Ausztráliában. Nagyon dicsérték új anyagáért és számos régi sikerének újraértelmezéséért. Megkapta az „Év Előadója” díjat, mint a legjobb ausztrál szórakoztató. Egyik Sydney-ben rögzített koncertjét 2001 októberében kiadták DVD-n Live in Sydney címmel, ahol Minogue előadta az akkor még meg sem jelent leendő slágerét a „Can’t Get You Out of My Head”-et. 2001-ben a Moulin Rouge! című filmben is feltűnt, mint a zöld tündér.[53]

2001 októberében Minogue kiadta nyolcadik nagylemezét Fever címmel. Az album dalai diszkó elemeket ötvöznek az 1980-as évek elektronikus pop és szintipopjával.[54] Az album első lett Ausztráliában és az Egyesült Királyságban és nyolcmillió példányban kelt el világszerte.[55] Az album Európa-szerte sikeres volt, és sok helyen első lett vagy Top 10-es a listákon. Az album első kislemeze a „Can’t Get You Out of My Head” ötmilliós eladásával és több mint negyven országban elért első helyezésével pályafutása legnagyobb sikere lett.[56] Négy ARIA-díjat kapott, köztük a „Legkiemelkedőbb Teljesítmény”-ét[57] és két díjat a 2002-es Brit Awards-on, mint a „Legjobb Nemzetközi Szóló Női Előadó” és a „Legjobb Nemzetközi Album”.[58] Az amerikai rádiók alapos sugárzása után a Capitol Records 2002 februárjában kiadta az Egyesült Államokban a Fever lemezt.[59] Az album a harmadik helyen debütált a Billboard 200-as listáján[60] és a „Can’t Get You Out of My Head” a hetedik helyezésig jutott a Billboard Hot 100-on.[25] Az ezt követő kislemezek az „In Your Eyes”, a „Love at First Sight” és a „Come into My World” világszerte sikeresek lettek és Minogue az amerikai piacon is megvetette a lábát, különösen a nightklubok szcénájában. A második kislemez, az „In Your Eyes” első lett Ausztráliában és harmadik az Egyesült Királyságban. Számos más országban Top 10-es lett, Top 20-as lett Németországban és Új-Zélandon. Magyarországon negyedik lett a hivatalos slágerlistán és második a Rádiós Top 40-ben. A következő kislemez, a „Love at First Sight” harmadik helyezést ért el Ausztráliában és második lett az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államokban első lett a Dance Club Songs slágerlistán[61] és 23. a Billboard Hot 100-on.[25] A dal Top 10-es lett Új-Zélandon és számos más európai listán és Top 20-as lett más országok listáin is. Magyarországon elérte a Top 10-et a listán és Top 20-as lett a Rádiós Top 40-en. A negyedik és egyben utolsó kislemez, a „Come into My World” negyedik lett Ausztráliában és nyolcadik az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államokban szintén Top 20-as lett a Dance Club Songs listán[61] és 91. a Billboard Hot 100-on.[25] Magyarországon a tizedik helyet érte el a Rádiós Top 40-en. Az album amerikai sikerét turnézással folytatta az Egyesült Államokban.[62] Minogue 2002 áprilisában megkezdte KylieFever2002 elnevezésű turnéját, mely az addigi legnagyobb produkciója lett, amit színpadra vitt. A 2002 májusában Manchesterben rögzített koncertet még abban az évben novemberben kiadták DVD-n. Később abban az évben hangját adta A bűvös körhinta című animációs filmhez, melyet 2005 februárjában adtak ki Európában.[63] 2003-ban a „Love at First Sight”-ot Grammyre jelölték a „Best Dance Recording” kategóriában, és a következő évben meg is kapta ugyanebben a kategóriában a díjat a „Come into My World”-ért.[64]

2003 novemberében a londoni Hammersmith Apollóban Money Can’t Buy néven futó, meghíváson alapuló koncert után megjelentette kilencedik nagylemezét Body Language címmel. Az album a diszkó stílusból egy kicsit elvéve, olyan 1980-as évekbeli művészektől kapta az inspirációt, mint Scritti Politti, The Human League, Adam and the Ants és Prince úgy, hogy stílusukat a hiphop elemeivel vegyítette. Minogue megjelenését és küllemét az albumhoz készült promóciós felvételeken a francia színésznő, Brigitte Bardot inspirálta. Az album eladásai alacsonyabbak voltak, mit amit vártak a Fever sikere után,[55][59] annak ellenére, hogy az első sláger, a „Slow” első lett Ausztráliában és Egyesült Királyságban.[65] Az album második helyezést ért el Ausztráliában és hatodikat az Egyesült Királyságban. Top 20-as lett Németországban és Írországban, de sokkal kisebb sikere volt más országokban. Új-Zélandon és más európai országban a Top 20-ba se jutott be. A kislemez „Slow” Top 10-es lett Új-Zélandon és máshol is Európában, köztük Magyarországon, ahol negyedik lett a hivatalos listán és Top 10-es a Rádiós Top 40-en. Az Egyesült Államokban a „Slow” első lett a Dance Club Songs listákon[61] és Grammy jelölést kapott a „Best Dance Recording” kategóriában. A lemezről még két sláger jött ki, a „Red Blooded Woman” és a „Chocolate”. A második kislemez, a „Red Blooded Woman” a negyedik helyezést érte Ausztráliában és az ötödiket az Egyesült Királyságban. A legtöbb európai országban szintén Top 20-as lett, viszont más listákon. A harmadik kislemez, a „Chocolate” hatodik lett az Egyesült Királyságban és Top 20-as Ausztráliában. Magyarországon a hetedik helyet érte el a hivatalos listákon. Bár a Body Language 43 000-es eladást produkált az első héten, a második héten jelentősen csökkent az eladott példányok száma.[66] Ezután a meghívásos koncert 2004 júliusában lett kiadva DVD-n és a Body Language Live címet kapta, ahol az új lemezéről hét dalt adott elő és számos korábbi slágert.

Minogue a Money Can’t Buy koncerten 2003 novemberében.

2004 novemberében Minogue kiadta válogatáslemezét Ultimate Kylie címmel, melyen két új sláger is megtalálható az „I Believe in You” és a „Giving You Up”. Az album ötödik lett Ausztráliában és negyedik az Egyesült Királyságban, de sokkal kevésbé volt sikeres más európai listákon. Az „I Believe in You” hatodik lett Ausztráliában és második az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Államokban a harmadik helyet érte el a Dance Club Songs listán.[61] Top 10-es lett számos európai listán, köztük Magyarországon, ahol a Rádiós Top 40 ötödik helyéig jutott. A „Giving You Up” Ausztráliában és az Egyesült Királyságban is bejutott a Top 10-be. Közepesen volt sikeres Európában, ahol csak kevés listán jutott be a Top 20-as listán. Később az „I Believe in You” Grammy jelölést kapott a „Best Dance Recording” kategóriában. Az Ultimate Kylie azonos című DVD ugyanazon a napon jelent meg és majdnem minden slágerének videóklipjét tartalmazta, kivéve a „Giving You Up”-ot, ami akkor még nem jelent meg. Szintén tartalmazta a 2002-es Brit Awards-on történt “Can’t Get Blue Monday Out of My Head” élő fellépését is. Az album és a DVD számos rekláma azt hirdette, hogy ez a válogatás Minogue minden olyan kislemezét tartalmazni fogja, ami az Egyesült Királyságban és Ausztráliában megjelent. Számos dal és videóik nem szerepeltek egyik kiadványon sem. Ezek közé tartozik néhány hivatalos kislemez, mint a „Where Is the Feeling” és a „Some Kind of Bliss” kislemezek, melyek csak néhány területen lettek kiadva, mint a „Cowboy Style” és a „Your Disco Needs You”. Vagy az olyanok, melyeknek nem volt videójuk, például a csak Japánban kiadott „Turn It into Love” és a csak az Egyesült Államokban promóciós kislemezként kiadott „Butterfly”.

Showgirl és az X album (2005–09)[szerkesztés]

2005 márciusában Minogue elkezdte Showgirl: The Greatest Hits Tour elnevezésű turnéját. Az előző évben kiadott válogatása, az Ultimate Kylie támogatását hívatott szolgálni. Minogue már el is tervezte, hogy turnézni fog Európában, Ázsiában és Ausztráliában 2005 júniusáig. Európa-szerte fellépései után Melbourne-be utazott, ahol mellrákot diagnosztizáltak nála, ami miatt koncertsorozatát le kellett mondania.[67] Európában egy DVD lett kiadva 2005 novemberében Kylie Showgirl címmel, melyen az egyik londoni koncertje szerepel, ami pár nappal betegsége bejelentése előtt lett rögzítve a Showgirl: The Greatest Hits Tour elnevezésű turnéja során. Egész sikeres volt a DVD-listákon, ahol is első volt Ausztráliában, második az Egyesült Királyságban és Top 10-es számos más európai országban. Egy koncertalbum Showgirl címmel a következő hónapban jelent meg, mely a nyolc legnagyobb slágerének élő verzióját tartalmazta a 2005 májusi londoni fellépéséről. 2006 novemberében folytatta turnéját egy sydney-i fellépéssel, ami Showgirl: The Homecoming Tourra lett átnevezve. Egészségügyi állapota miatt lassabb kosztümcserék és a különböző szekciók között hosszabb megszakítások voltak, hogy erőt kapjon.[68] A média Minogue energikus fellépéséről számolt be, a The Sydney Morning Herald hatalmas diadalként említette a műsort.[69] Egy dupla koncert album, Showgirl Homecoming Live címmel 2007 januárjában jelent meg, melyet az egyik sydney-i fellépése során rögzítettek.

2007 novemberében Minogue X címmel megjelentette tizedik nagylemezét.[70] Az elektronikus stílusú lemezen többek között olyan dalszerzők és producerek dolgoztak, mint Guy Chambers, Cathy Dennis és Calvin Harris.[70] X és az első kislemez a „2 Hearts” első lett az ausztrál album illetve kislemezlistán.[71][72] Az X negyedik lett az Egyesült Királyságban és ötödik az európai Top 100-as albumlistán. Más országokban közepes sikere volt, többek között Top 20-as lett Németországban, Írországban és Magyarországon is a hivatalos listákon. Európán kívül csak a Top 40-ig jutott el Új-Zélandon és Japánban. Az Egyesült Államokban negyedik lett a Dance/Electronic Albums listán, de nem jutott be a Billboard Hot 100-ba az összesített albumlistán. Az Egyesült Királyságban kezdetben mérsékelt eladásokat produkált az album,[70] bár a későbbiekben javult ez a tendencia.[73] A „2 Hearts” negyedik lett az Egyesült Királyságban, míg közepes sikere volt Európa szerte, ahol némely országban Top 10-es lett, máshol Top 20-as. Magyarországon bejutott a Rádiós Top 40-be, de a Top 20-at már nem sikerült elérnie. A következő kislemezek, az „In My Arms” és a „Wow” bejutottak a Top 10-es listán az Egyesült Királyságban. Az „In My Arms” lett kiadva második kislemezként világszerte, míg az Egyesült Királyságban és Ausztráliában a harmadik kislemez lett. Míg az Egyesült Királysághoz hasonlóan számos európai országban Top 10-es lett, addig máshol Top 20-as. Elérte a Top 20-at az összesített európai Top 100-as listán. Ausztráliában viszont nem volt ekkora sikere, csak a Top 40-ig jutott. A „Wow” lett a második kislemez az Egyesült Királyságban és Ausztráliában, míg a világ többi részén a harmadik lett. Negyedik helyezést ért el az Egyesült Királyságban, de nem érte el a Top 10-et Ausztráliában. Ettől függetlenül elérte a Top 10-et az összesített európai listán. Magyarországon elérte a Top 20-at a Rádiós Top 40-es listán és a Dance Club Songs listáján az Egyesült Államokban. Az „All I See” csak digitális letöltés formájában jelent meg az album első kislemezeként, hogy erősítsék Minogue imidzsét az Egyesült Államokban. Minogue számos televíziós műsorban jelent meg, hogy a kislemezt és a nagylemezt reklámozza az Egyesült Államokban. Nem jutott be a Billboard Hot 100-as listán, de harmadik lett a Dance Club Songs listán. Magyarországon bejutott a Rádiós Top 40-be. A negyedik és egyben utolsó kislemez, a „The One” digitális letöltésként lett megjelentetve az Egyesült Királyságban, Ausztráliában és Új-Zélandon. Nem jutott be az ausztrál listára és az Egyesült Királyságban is csak a Top 40-ig jutott. Magyarországon bejutott a Rádiós Top 40-be, de nem érte el a Top 20-at. Új-Zélandon se jutott a hivatalos listára. Viszont hatalmas sikere volt az Új-Zélandi rádiós listákon, ahol első lett. Az Egyesült Államokban az albumot 2009-ben Grammy-díjra jelölték a „Legjobb Elektronikai/Dance Album” kategóriában.[74] Az album promóciójának keretében, Minogue szerepelt a White Diamond filmben, melyet a Showgirl: The Homecoming Tour 2006 augusztusa és 2007 márciusa közötti periódusában rögzítettek Ausztráliában és az Egyesült Királyságban.[75] Ezek után a The Kylie Show elnevezésű műsorban tűnt fel, ahol vicces skicceket is előadott dalai mellett Mathew Horne-nal, valamint Dannii Minogue-gal, Jason Donovannel és Simon Cowell-lel.[76] 2007-ben szerepelt a Ki vagy, doki? különkiadásában, mely „Az elkárhozottak utazása” címet kapta. Ezt az epizódot több mint 13 millió néző látta, mely a legnagyobb nézőszám volt 1979. óta.[77] Minogue egyike volt a 2007. december 11-i Nobel-békedíj-koncert vendégművészeinek, ahol előadta a „Can’t Get You Out of My Head”-et és a „2 Hearts”-ot. Minogue megjelent a 2007-es cannes-i fesztiválon, hogy adományt gyűjtsön az AIDS kutatásra.

Minogue 2008-ban a KylieX2008 turné egyik állomásán.

2008 májusában Minogue elkezdte KylieX2008 turnéjának európai szakaszát, mely az addigi legdrágább koncertsorozata volt 10 millió brit fontos költségével.[60][78] A turnét jól fogadták és a jegyek is jól fogytak.[73] Ezután neki adományozták a Francia Művészeti és Irodalmi Rendjének lovagi címét, mely a legnagyobb francia kulturális kitüntetés egy alacsonyabb fokozata.[79] 2008 júliusában Károly walesi herceg A Brit Birodalom Rendjének tisztjévé avatta.[80] 2008 februárjában a Brit Awards-on megkapta a „Legjobb Nemzetközi Női Előadói” díjat.[81] Ezen év szeptemberben a Közel-Keletre utazott, hogy Dubaj-ban az egyik exkluzív szállodában fellépjen,[82] mint fő attrakció és novembertől folytatta KylieX2008 elnevezésű turnéját Dél-Amerika, Ázsia és Ausztrália különböző városaiban. A turnéval huszonegy országban járt és sikeresnek számított a több mint 70 millió dolláros jegyeladásokkal.[83] 2008 decemberében DVD-n és Blu-ray-en ki lett adva az egyik az O2 Arénában Londonban rögzített koncertje. A videóalbumnak közepes sikere volt a DVD-listákon, ahol második lett Ausztráliában, nyolcadik az Egyesült Királyságban és Top 10-es néhány más ország listáján. A turné majdnem összes koncertje 2008 májusa és decembere között zajlott. Miután Minogue más zenei rendezvényeken is fellépett számos alkalommal, további koncertekkel bővult a turné Európában, mely így 2009 augusztusáig tartott. Még 2009 februárjában Minogue vezette a Brit Awards gálát James Cordennel és Mathew Horne-nal.[84] Ezen év szeptemberben elkezdte első észak-amerikai turnéját For You, For Me Tour címmel.[83] 2009 decemberében egy koncertalbum lett kiadva, mely csak digitális formában volt elérhető, és a felvételt a New York-i Hammerstein Ballroom-ban adott koncerteken rögzítették.

Aphrodite és The Abbey Road Sessions (2010–12)[szerkesztés]

2010 júliusában Minogue megjelentette tizenegyedik nagylemezét Aphrodite-t. Az album főproducere Stuart Price volt, aki Calvin Harris, Jake Shears, Nerina Pallot, Pascal Gabriel, Lucas Secon, Tim Rice-Oxley a Keane együttesről és Kish Mauve mellett a dalszerzésben is részt vett. Az album a kritikusoktól kedvező visszajelzést kapott és a brit albumlista első helyén landolt pontosan huszonkét évvel első brit slágere után.[85] Az album szintén első helyezést ért el az európai Top 100-as albumlistán. Európa szerte sikeres is volt, ahol Top 10-es lett a legtöbb országban vagy Top 20-as például Magyarországon. Más európai országban és Japánban viszont nem jutott a Top 20-ba. Az Egyesült Államokban a Billboard 200-ba bejutott és második lett a Dance/Electronic Albums listáján.[86] Az album első kislemeze az „All the Lovers” sikeres volt és a brit Top 10-es slágere lett, viszont az album további slágerei a „Get Outta My Way”, a „Better Than Today”, és a „Put Your Hands Up (If You Feel Love)” nem tudtak bejutni a brit Top 10-es slágerlistán. Az „All the Lovers”-nek közepes sikere volt a listákon. Számos európai ország listáján Top 10-es lett, köztük Németországban, Írországban és Magyarországon, ahol második lett a Rádiós Top 40-ben, de máshol nem jutott a Top 20-as listán. A második kislemez, a „Get Outta My Way” nem volt túl sikeres a listákon, a legtöbb európai listán nem lett Top 20-as. Többek közt Japánban, Ausztráliában és Új-Zélandon is hasonlóan járt. A harmadik kislemez a „Better Than Today” még kevésbé volt sikeres, ugyanis nem jutott be az ausztrál Top 50-be. A negeydik és egyben utolsó kislemez, a „Put Your Hands Up (If You Feel Love)” szintén kevésbé volt sikeres, Ausztráliában éppen bejutott a Top 50-be és néhány európai listán is hasonló eredményt ért el. Viszont a nagylemezről kimásolt összes kislemez első helyezett lett az amerikai Dance Club Songs listán.[61]

Minogue 2011-ben az Aphrodite: Les Folies Tour egyik állomásán.

Ezen időszak alatt Minogue felvett egy duettet is a Hurts nevű szintipop duóval, mely „Devotion” néven szerepel a csapat Happiness című nagylemezén.[87] 2010 novemberében Minogue feltűnt Taio CruzHigher” című slágerében. Az eredmény sikeres volt, mert számos országban bejutott a Top 20-ba, köztük Magyarországon a negyedik helyet érte el a Rádiós Top 40-ben és első lett az Egyesült Államokban a Dance Club Songs listán.[88] 2010-es felvételei lezárásaként pedig megjelentette A Kylie Christmas című középlemezét, amelyen olyan karácsonyi slágerek feldolgozásai kaptak helyet, mint a „Let It Snow! Let It Snow! Let It Snow!” és a „Santa Baby”. 2011 februárjában elkezdte az Aphrodite World Tour elnevezésű világ körüli turnéját, ezzel is reklámozva nagylemezét. A körút érintette Európát, Észak-Amerikát, Ázsiát, Ausztráliát és Dél-Afrikát. A színpadképet a szerelem görög istennőjének, Aphrodité-nek a születése ihlette, de számos elemet tartalmazott a görög kultúrából és történelemből is. Sikeres és az addigi legnagyobb turnéja volt, több mint 100 fős személyzetével. Sok pozitív visszajelzést kapott, és dicsérték a koncepcióját.[89] Ezután a turnéról készült DVD és Blu-ray az O2 Arénában Londonban lett felvéve és 2011 novemberében jelent meg. Közepes sikere volt a DVD-listákon, ahol második lett Ausztráliában, nyolcadik az Egyesült Királyságban és Top 10-es néhány más ország listáján. A DVD tartalmazott egy koncertalbumot is, melyen a koncert teljes hanganyaga található. 2012 augusztusában egy dokumentumfilm lett kiadva My Year as Aphrodite („Az évem Aphrodite-ként”) címmel televíziós különkiadásként, mely teljes egészében az album megjelenésének és a turné 2010 júniusától 2011 júliusáig tartó időszakának lett szentelve. A dokumentumfilm végig követi Minogue-ot és a teljes stábot a turné koncepciójának kialakításától a próbákon át hat hónapos útjukon keresztül.

2012-ben elkezdte pályafutásának huszonöt éves évfordulóját ünnepelni, melyet gyakran „K25” néven is emlegetnek. Az évforduló márciusban kezdődött az Anti Tourral Ausztráliában és az Egyesült Királyságban, amelyen B-oldalas dalokat, ritkaságokat és demófelvételek adott elő. Korábbi turnéihoz képest az volt a különbség, hogy kisebb helyszíneken, kisebb közönség előtt lépett fel, intimebb környezetben. 2012 májusában megjelentette „Timebomb” című kislemezét, amely nem szerepelt egyik lemezén se, és a következő hónapban ezt követte negyedik hivatalos válogatáslemeze a The Best of Kylie Minogue, mely a legnagyobb slágereit tartalmazta.[90] A „Timebomb” a hivatalos ausztrál listán elérte a Top 20-at és első lett az ausztrál dance listán. Szintén elérte a Top 20-at Magyarországon a Rádiós Top 40-ben. Ennek ellenére nem jutott a Top 20-ba az Egyesült Királyságban és számos más európai országban valamint Japánban és Új-Zélandon sem. Viszont az Egyesült Államokban első lett a Dance Club Songs listán.[61] 2012 októberében kiadta The Abbey Road Sessions című zenekari válogatáslemezét. Az albumon korábbi dalainak újraértelmezett és nagyzenekaros verzióit, és a londoni Abbey Road Studios-ban vették fel. A produceri munkálatokat Steve Anderson és Colin Elliot látta el. Az album jó kritikákat kapott és a brit albumlista második helyén nyitott.[91][92] Az album második lett az Egyesült Királyságban és hetedik Ausztráliában. Másutt mérsékelt sikere volt, ahol néhány európai országban Top 20-as lett, míg a legtöbb országban ez nem sikerült neki. Az Egyesült Államokban sikerült bejutnia a Billboard 200-as listán. Az album első kislemeze a „Flower” volt, amelyet az „On a Night Like This” nagyzenekaros változata követett.[93] Minogue 2012-ben két filmben is szerepelt, először az amerikai független filmben, a Jack and Diane-ben tűnt fel egy cameoszerep erejéig, amelyet 2012. április 20-án mutattak be a Tribeca film fesztiválon New Yorkban. Később a Holy Motors című francia filmben kapott egy főszerepet, mely 2012-es cannes-i fesztiválon debütált. Minogue 2012 december 11-én már második alkalommal volt a vendégelőadók közt a Nobel-békedíj-koncerten, ahol az „On a Night Like This”-t és a „Can’t Get You Out of My Head”-et adta elő.

Kiss Me Once és Kylie Christmas (2013–16)[szerkesztés]

2013 januárjában Minogue otthagyta menedzserét Terry Blamey-t akivel énekesi pályafutása elejétől fogva dolgozott.[94] A következő hónapban Minogue kiadta a „Whistle” című promóciós dalt az izlandi Múm nevű együttes közreműködésével az előző évi Jack and Diane című filmből. Még ugyanabban a hónapban menedzsmenti szerződést írt alá a Roc Nation szórakoztató vállalattal. 2013 júniusában Minogue megjelentette a „Skirt” című promóciós dalt, mely a következő tizenkettedik nagylemeze előfutáraként szolgált. Végül mégsem került fel a lemezre, de digitális formában letölthető volt exkluzívan egy elektronikus zenei letöltő oldalról. Nagy sikere volt az Egyesült Államokban, ahol első helyezést ért el a Dance Club Songs listán[61] és 18. lett a Dance/Electronic Songs listán. Minogue elvállalt egy vendégszereplést segédítészként a The X Factor Australia ötödik évadában, ahol testvére Dannii Minogue volt az egyik főmentor. Ezen év szeptemberében szerepelt Laura Pausini olasz énekesnő és dalszerző slágerén, a „Limpido”-n. A kislemez első helyezett lett Olaszországban és jelölték a 2013-as World Music Awards-on a „Világ Legjobb Dala” kategóriában.[95] Ugyanebben a hónapban leszerződtette a BBC One a The Voice UK harmadik szeriájában egy évad erejéig, mint edzőt.[96][97] Az Egyesült Királyságban a műsornak kilencmillió nézője volt, mely a második évadhoz képest nagy növekedést jelent. Átlagosan nyolcmilliós nézettséget produkált a műsor.[98][99] Minogue személyiségét és mentori mivoltát kedvezően fogadták. Ed Power a The Daily Telegraph-tól pozitív kritikát adott az évadnak, Minogue-ot dícsérte, amiért olyan csodálatos és kellemesen kuncogó volt, egy nemzeti kincs.[100] 2013 novemberében szintén egy évad erejéig leszerződtették edzőként a The Voice Australia harmadik szériájában. A többi edző a brit verzióban a Kaiser Chiefs énekese Ricky Wilson és a brit énekes Tom Jones,[101][102] az ausztrál verzióban a Good Charlotte énekese Joel Madden és a szintén énekes Ricky Martin voltak.

Minogue előadja az „Into the Blue” című dalt, 2014-ben a Kiss Me Once Tour egyik állomásán.

2014 márciusában Minogue megjelentette tizenkettedik nagylemezét Kiss Me Once címmel.[103] Az albumon dalszerzőként és producerként részt vett Sia Furler, Mike Del Rio, Cutfather és Pharrell Williams.[104] Az album első lett Ausztráliában és második lett az Egyesült Királyságban.[105][106] Emellett harmadik lett az amerikai Dance/Electronic Albums listáján[86] és első lett Magyarországon. A lemeznek nagy sikere volt Európában, ahol számos országban Top 10-es lett. Máshol Top 20-as lett, például Új-Zélandon és bekerült a Billboard 200-ba is. Az album kislemezei az „Into the Blue” és az „I Was Gonna Cancel” nem tudott bejutni az Egyesült Királyságban a Top 10-es listán. Magyarországon ennek ellenére az „Into the Blue” a Rádiós Top 40-ben a Top 10-be jutott. Viszont az Egyesült Államokban a Dance Club Songs listán az „Into the Blue” első, és az „I Was Gonna Cancel” ötödik helyezést ért el.[61] 2014 júniusában Minogue kiadta a „Crystallize” című jótékonysági dalt, mely csak digitális formában volt elérhető. Ez a dal semelyik lemezén nem volt rajta és nem is volt nagy sikere a listákon. Nem jutott be a Top 50-be az Egyesült Királyságban és Ausztráliában sem került fel a slágerlistára. Ezen év augusztusában a 2014-es nemzetközösségi játékok záró ceremóniáján Minogue hét dalt adott elő.[107] A következő hónapban Minogue elkezdte a Kiss Me Once Tour elnevezésű túrnéját, mellyel Európába, Ázsiába és Ausztráliába is eljutott. Az első koncert, melyet 2014 szeptemberében Londonban adott az iTunes-fesztivál részét is képezte.[108] A 2014 novemberében Glasgow-ban rögzített koncertet következő év márciusában kiadták DVD-n és Blu-ray-en. A videóalbum egész sikeres volt a DVD-listákon, ugyanis első lett Ausztráliában. Magyarországon ez lett az első videóalbum, mely hivatalos magyar albumlistára felkerült, ahol a harmadik helyezést érte el. A dupla koncertalbum mellett egy videóalbumot is tartalmazott és majdnem minden dal élő előadását tartalmazta, melyek a koncertenen elő lettek adva. Ezután 2015 januárjában Minogue Giorgio MoroderRight Here, Right Now” című kislemezén tűnt fel vendég előadóként.[109] Az Egyesült Államokban első helyezést ért el a kislemez a Dance Club Songs listán, ahol ez lett a tizenkettedik dala, mely a lista legfelső fokán végzett.[61] Ennek ellenére nem jutott be a Top 20-ba a Dance/Electronic Songs listán és még kevésbe volt sikeres az Egyesült Királyságban és számos európai országban. 2015 márciusban Minogue szerződése a Parlophone Records-szal lejárt, jövőbeli zenei kiadványait a Warner Music Group-nál hagyva Ausztráliában és Új-Zélandon.[110] Ugyanebben a hónapban Minogue otthagyta a Roc Nation-t, azzal indokolva döntését, hogy jobban át szeretné a venni az irányítást karriere fölött.[111] Később ugyanebben az időszakban Minogue feltűnt az amerikai Törésvonal című katasztrófafilmben, mely 2015 májusában jelent meg.[112]

Ezen év júniusában Minogue megkezdte a Kylie Summer 2015 elnevezésű miniturnét. A turné csak egy hónapig tartott, mely során Minogue négy európai országban hat koncertet adott. Ez a turné korábbi világkörüli turnéjának átdolgozott verziója volt néhány hozzáadott dallal, új kosztümökkel és új videókkal a kivetítőkön. 2015 szeptemberében Fernando Garibay-jel közösen kiadott egy lemezet Kylie + Garibay címmel, melynek Garibay és Giorgio Moroder voltak a producerei. Ezután Minogue volt az ausztrál elektronikus zenei duo, a Nervo vendég vokalistája a „The Other Boys” című dalban. Később visszatért Sydney-be a 2015-ös ARIA Music Awards-ra, ahol Ed Sheeran-nel közösen adott át egy díjat. 2015 novemberében Minogue kiadta tizenharmadik nagylemezét, mely az első karácsonyi nagylemeze Kylie Christmas címmel, mely feldolgozásokat és eredeti dalokat is tartalmaz. Ausztráliában a hetedik helyezést érte el, míg Top 20-as lett az Egyesült Királyságban és Írországban. Magyarországon nyolcadik lett a hivatalos albumlistán. Közepes sikere volt a többi európai országban és bejutott a Billboard 200-ba is. A lemez első kislemeze a James Corden közreműködésével előadott „Only You” lett, a Yazoo dalának a feldolgozása. A dalt az egykori Depeche Mode tag, Vince Clarke írta, aki a már említett duó egyik tagja volt. A lemez következő két kislemeze a „100 Degrees” Dannii Minogue-gal és a Coldplay-ből ismert Chris Martin által írt „Everyday’s Like Christmas” lett. Az album összes kislemeze csak digitális formában volt elérhető. 2015 december 4-én Matt Pokorával előadta az „Only You”-t Párizsban az AccorHotels Arena 30. évfordulója alkalmából, melyet 2015 októberéig Bercy Arena néven ismertek. Karácsonyi nagylemeze promóciója kapcsán koncertet adott Londonban a Royal Albert Hall-ban, ahol a lemez majdnem minden dalát előadta számos slágere mellett. 2016 májusában a Windsori kastélyban Minogue előadta az „I Believe in You”-t, II. Erzsébet brit királynő 90. születésnapi ünnepségén, ahol ő volt az egyik vendégelőadó. Minogue volt az egyik vendégelőadó a 2016-os Formula–1 szingapúri nagydíjon, ahol húsz legnagyobb slágerét adta elő az esemény első napján 2016 szeptember 16-án. Minogue karácsonyi lemeze, a Kylie Christmas 2016 novemberében újra ki lett adva egy bővített verzióban Kylie Christmas: Snow Queen Edition címmel, mely hat extra dalt tartalmazott az eredeti verzió dalai mellett.[113][114]

Művészet[szerkesztés]

Vokális készségek[szerkesztés]

Minogue lágy szoprán hangterjedelméről ismert, amit kellemesen, lágyan levegősnek írnak le, váltakozó hangszínű fejhangokkal.[115] Körülbelül három és fél oktávos hangterjedelme van.[115] Dara Hickey az Aphrodite nagylemez kapcsán azt írta, hogy „Kylie az eddigi legmagasabb hangterjedelmében énekel”. Minogue hangját egy átfogó orrhang jellemzi, mely számos dalában hallható. A mélyebb hangoknál ez nincs jelen a hang állásának köszönhetően.[115] Hangját egy kellemes hangzás egészíti ki és egy bizonyos fokú csábító képesség, mely olyan dalaiban hallható, mint az „All the Lovers”.[115] Ez viszont gyorsan változik, mihelyt Minogue magasabb oktávokra vált át. A középső hangfekvésében viszont ezt csökkenteni tudja és akár teljesen el is hagyja. Ebben az esetben Minogue gyakran lágyítja a hangját, ezzel adva neki egy édesebb hangszínt, mint ahogy ezt az „All the Lovers” és a „Come into My World” versszakaiban hallhatjuk. Minogue technikáját jellemzi, hogy gyorsan és könnyen, minden probléma nélkül tud az ötödik oktávba felmenni úgy, hogy hangjának karaktere nem változik. Ebben a hangszínben számos, meglepően zengő hangot produkált, mely mutatja, hogy van erő a hangjában, ami viszont nem túl sűrűn jelenik meg a kiválasztott kislemezekben. Minogue tudja váltogatni a hangok jellegét a magasabb és a mélyebb hangtónusa közt is, ami mutatja, hogy mennyire technikás.[115]

Zenei műfajok és stílus[szerkesztés]

Minogue zeneileg sok műfajjal dolgozott a pop és dancezenén belül. Bár a legjellemzőbb stílusa és legjobban hozzáköthető a kortárs diszkó. Az első nagylemezei Stock, Aitken, és Waterman-nel, akik, mint producerek és dalszerzők vettek részt, az inkább rágógumi popnak nevezett stílusból merítettek és ezek kapcsán a kritikusok az amerikai énekesnő és dalszerző Madonna-hoz hasonlították. Chris True az Allmusic-tól debütáló nagylemeze, a Kylie kapcsán zenéjét a „kései 1980-as évek rágógumi popjaként” jellemezte. Bár hozzátette, hogy annak az évtizednek az előadóművészi közül ő vitte a legtöbb személyiséget a lemezbe.[116] A második albuma, az Enjoy Yourself-et az első lemezéhez nagyon hasonlónak jellemezték, melynek ugyanaz a csapat volt a producere és dalszerzője. Chris True szerint az Allmusic-tól az album egy pop-rock és elektronikus lemez, melyre hatott az europop, a dance-pop, és eurodance. Amikor az 1990-es évek elején megjelent harmadik nagylemeze a Rhythm of Love, azt írta, hogy a dalírás erősebb, a produceri munka dinamikusabb és Minogue hangügyileg magabiztosabbnak tűnt.[117] Abban az időben kezdte korábbi ártatlan imidzsét egy érettebbre átalakítani. Ez volt az első albuma, melyen Minogue elkezdte írni saját dalait. Bár még mindig voltak dalok, melyeket Stock, Aitken és Waterman írt. A negyedik nagylemeze, a Let’s Get to It előző lemezeihez képest egy másik stílust mutatott be, melyben Minogue ártatlan dance-pop imázsát megváltoztatta. Az album más műfajokat is tartalmazott, mint a new jack swing, R&B és house, melyen a dalok többségét Minogue, Mike Stock és Pete Waterman írta. Az Allmusic-os Chris True szerint az teszi zeneileg érdekessé ezt a lemezt, hogy zeneileg és imázsilag is átvette Minogue az irányítást a karrierjében.[118] Amikor 1994-ben kiadta Kylie Minogue című nagylemezét új kiadójánál, új időszak kezdődött el a karrierében. Az album stílusát több műfaj kombinációjaként írták le, mely a zenéjében történt változást hivatott bemutatni. Ez volt második albuma, melyen általa írt dalok is szerepeltek. Bár hatodik nagylemeze, az Impossible Princess másfajta dalszerzést és zenei tartalmat prezentált, melyben Minogue folyamatosan írta a szavakat, hogy ezzel a mondatok értelmét és formáját feltárja.[119] Korában is írt dalszövegeket, de azokat tisztán rímelő szavakként jellemezte.[120] Ezen album zenei műfajai különböztek korábbi műveitől, mely tartalmazott „dance-pop” és „trip hop” zenéket a legtöbb kritikus szerint.[121] A Slant Magazine azt írta, hogy ez a lemez hasonlóságokat mutat Madonna Ray of Light-jával és hozzátette, hogy Minogue az inspirációt a brit popból és az 1990-es évek közepére jellemző elektronikus zenéből nyerte.[121]

Miután leszerződött a Parlophone-nal, a 2000-es nagylemeze, a Light Years a tiszta dance-pop-hoz való visszatéréseként lett számon tartva, pont a 21. század kezdete előtt,[122] ami erős diszkó, house és elektronikus pop elemeket is tartalmazott. Az Allmusic-os Chris True úgy jellemezte az albumot, mint az egyik legjobb diszkólemez az 1970-es évek óta és mint Minogue sikeres visszatérését, ahhoz amiben jó.[123] Azt is hozzátette, hogy „ez nem csak egy dance-pop lemez Kylie-tól”, hanem „egy nagyszerű válogatás europop és diszkó dalokból”. 2001-es nagylemeze, a Fever dance-pop és elektropop dalok kombinációja, mely előző lemezéhez hasonlóan diszkó és elektronikus pop elemeket is tartalmaz. Számos dal szintipop és elektronikus dance-pop ihletésű. Az első kislemez, a „Can’t Get You Out of My Head” közepes tempójú dance-pop és elektronikus diszkó-pop dalként lett aposztrofálva, mint néhány másik dal az albumról, mint a „Come into My World”. A Metacritic az albumot egy nagy energiájú dance lemeznek nevezte,[124] míg az Allmusic-os Chris True szerint Minogue kombinálja előző lemezét egyszerű dance-pop ritmusokkal.[125] A kilencedik nagylemeze, a Body Language kicsit más volt korábbi kísérletezgetéseihez képest és sikeres próbálkozásnak titulálták afelé,[122] hogy hangzásvilágát bővítse elektronikával és némi hiphoppal. Emellett az album számos szintipop dalt is tartalmaz és nagyban inspirálta az 1980-as évek popzenéje.[126] A dancezene funk-kal, diszkó-val és R&B-vel vegyített stílusainak összeolvadásával[127] és a Q „2003 Legjobb Nagylemezei” közt tartotta számon.[128] Az Allmusic-os Chris True a lemezt Minogue nagy előrelépésének nevezte, hozzátéve, hogy a Light Years volt a visszatérése míg a Fever annak megerősítése.[129] A tizedik nagylemeze, az X inkább a pop gyökereihez való visszatérése volt. Az album pop-rock és glam rock illetve dance-pop, elektronikus pop és diszkó felé hajló dalok egyvelege. Az album promóciója során készült interjúban Minogue azt mondta, hogy az album „főleg elektropop” és annak „ünneplése, hogy újra dolgozik felépűlése után”. Az Allmusic-os Chris True szerint bár „nagyon jó az album”, még sincs benne elég „következetesség”.[130] A tizenegyedik nagylemeze, az Aphrodite főleg dance-pop, elektropop és diszkó keveréke, mely Minogue korábbi lemezeinek zenei megközelítéseit követi. Néhány dal, mint a „Get Outta My Way” elektronikus zenét ötvöz rágógumi poppal, míg más dalok, mint a „Better Than Today” az elektropopot ötvözi a country-val. A lemezen új producerekkel és dalszerzőkkel is együtt dolgozott. Az Allmusic-os Tim Sendra szerint az album ritkán tér el az édes szerelmes daloktól vagy a boldog dance himnuszoktól és „a fő hangzás a diszkó-pop, ami Minogue erős oldala”, hozzátéve, hogy az album Kylie „egyik legjobb kiadványa”.[131] A tizenkettedik nagylemeze, a Kiss Me Once egy dance-pop lemez, melyen számos elektronikus elem található, melyet számos kritikus Minogue visszatérésének tart a kortárs popzenéhez. Az Allmusic-os Tim Sendra szerint, hogy az album olyan dalokat tartalmaz, melyek tökéletesen illenek a hangjához, előző lemezével az Aphrodite-val egyenrangúvá teszi, ezáltal egyik legjobb munkája.[131]

Magánélet[szerkesztés]

Egészségi állapot[szerkesztés]

Minogue-nál mellrákot diagnosztizáltak 2005. május 17-én, 36 éves korában.[132][133] Melbourne-i kezelése és kórházi bentléte egy rövid, de élénk média figyelmet kapott, különösen Ausztráliában, ahol John Howard miniszterelnök nyilatkozatot adott ki, melyben támogatásáról biztosította. Minogue-ot 2005. május 21-én műtötték Melbourne egyik külvárosának, Malvern-nek az egyik kórházában és hamarosan ezután elkezdődött a kemoterápiás kezelése is.[134] Minogue első nyilvános szereplése műtéte után 2005. július 8-án volt, amikor meglátogatott egy királyi gyermekkórházat Melbourne-ben. Visszatért Franciaországba, ahol Villejuif-ban, a Gustave Roussy-Intézetben fejezték be a kemoterápiáját, Párizs közelében.[135] 2005 decemberében Minogue megjelentette az „Over the Rainbow” élő felvételét, a kislemez mely csak digitális formában volt elérhető. 2006 októberében jelent meg gyermekkönyve The Showgirl Princess címmel, melyet lábadozása során írt. A következő hónapban ezt követte Darling nevű parfümje,[136] melyet később a Pink Sparkle, Couture és Inverse parfümök követtek.[137] Amikor visszatért Ausztráliába koncertturnéja kapcsán, betegségéről beszélt és arról, hogy kemoterápiás kezelése olyan volt, mint „egy nukleáris bombával való találkozás”.[136] Amikor a The Ellen DeGeneres Show-ban megjelent, elmondta, hogy rákját először félrediagnosztizálták,[138] de arról is beszélt, hogy mennyire tiszteki az orvosi szakmát.[139]

Jótékonysági tevékenysége[szerkesztés]

Minogue humanitárius munkákban is részt vett olyan területeken, mint az élet minőségének javítása vagy egészségügyi kutatások. Számos alkalommal segített zeneileg adományokat gyűjteni. 1989-ben részt vett a „Do They Know It’s Christmas?” felvételében, hogy segítsen pénzt gyűjteni. Egy egész hétet töltött Thaiföldön a 2004-es indiai-óceáni cunami után. 2010 elején Minogue számos más előadóval közösen elkészítette az R.E.M.Everybody Hurts” című dalának egyik feldolgozását.[140] A dalt a 2010-es haitin történt földrengés utáni adománygyűjtés céljából készítették és jelentették meg.[141] Az Aphrodite World Tour során 2011-ben Japánban, mely szerepelt az útitervében beütött a 2011-es tóhokui földrengés és cunami. Azt mondta, hogy továbbra is fel fog lépni ott, mondván, hogy nem törölte a műsort, bár nem volt egy könnyű döntés és sokat gondolkozott rajta.[142] Ott tartózkodása alatt az ausztrál köztársasági elnökkel, Julia Gillard-dal az ausztrál nagykövetség által a katasztrófa kapcsán szervezett adománygyűjtő rendezvény különleges vendége volt.[142]

2008-ban Minogue egy bántalmazott gyermekek megsegítését célzó kampányt támogatott, mely az adományokat olyan segélyszervezeteknek adta, mint a Gyermekekkel Szembeni Kegyetlenséget Megelőző Nemzeti Egyesület (National Society for the Prevention of Cruelty to Children). Megszólalt az üggyel kapcsolatban, mondván, hogy „egy gyermeknek nagyon nehéz összeszednie a bátorságát, hogy elmondja valakinek, hogy bántalmazták”. Számos alkalommal részt vett az AIDS-et támogató gálán, melyet az AIDS Kutatás Amerikai Alapítványa Szervezett (American Foundation for Aids Research).[143] Azért, hogy adományokat gyűjtsön az alapítvány számára, Minogue számos alkalommal megjelent a cannes-i filmfesztiválon és két másik eseményen is. Mióta 2005-ben emlőrákot diagnosztizáltak nála, Minogue az ügy nagykövete és támogatója lett. 2010 májusában első alkalommal tartott egy emlőrák kampányt. Később megszólalt az üggyel kapcsolatban mondván, hogy nagyon sokat jelentett neki, hogy részese lehetett ennek a kampánynak, és aktívan támogatta őket az adományok gyűjtésében.[144] Ugyanebben az évben ünnepelte rákmentességének ötödik évfordulóját egy olyan jótékonysági koncerttel, hogy rák alapítványokat támogasson és az állapot tudatos felmérésére és megelőzésre hívja fel a figyelmet.[145] 2011 októberében az Anglia Ruskin Egyetem az egészségügyi tudomány tiszteletbeli doktori címével díjazta Minogue-ot a mellrákkal kapcsolatos munkájáért.

Kapcsolatok[szerkesztés]

Minogue 1984-ben kezdett kapcsolatot Jason Donovannel, még azelőtt hogy a The Henderson Kids főszereplő gárdájának tagja lett a rákövetkező évben, illetve mielőtt két évvel később a Szomszédok-é. Donovan is a sorozat főszereplő gárdájának tagja volt. A Minogue által alakított szereplő fiúját játszotta. 1987-ben a sorozat elkészített egy speciális esküvői részt, melyben a két szereplő ősszeházasodott. Kapcsolatuk 1989-ben ért véget, röviddel azután, hogy Minogue kilépett a Szomszédok-ből az előző évben.[146] Ugyanebben az évben Minogue kapcsolatot kezdett az INXS frontemberével, Michael Hutchence-szel, miután az együttes egyik koncertjén találkoztak. Hutchence megírta a „Suicide Blonde” című dalt Minogue-nak, melyet egyértelműen ő ihletett. Amikor a dalt kiadták, Minogue teljesen megváltoztatta imázsát és zenei stílusát. A kapcsolatnak 1991-ben lett vége, miután Hutchence elhagyta Minogue-ot egy másik partnerért. Ennek ellenére közeli barátok maradtak Hutchence 1997 novemberi haláláig.[147] Minogue kapcsolatot kezdett Olivier Martinez francia színésszel, akivel a 2003-as Grammy-díjátadón találkozott. Kapcsolatukat 2007 februárjában fejezték be, de barátok maradtak. Minogue-ot állítólag elszomorították a média azon állításai, melyek szerint színész hűtlen volt hozzá. Megvédte Martinezt, és megemlítette, hogy végig mellette állt és támogatta a színész, míg emlőrákkal kezelték.[148] Ezután 2008 októberében kapcsolatot kezdett Andrés Velencoso spanyol modellel, akivel egy partyn találkozott. Kapcsolatuk öt év után, 2013 októberében ért véget.[149][150] 2015 novemberében Minogue megerősítette, hogy Joshua Sasse, brit színésszel jár.[151] 2016 februárjában a The Daily Telegraph, „Leendő Házasságok” szekciójában jelent meg a hír eljegyzésükről.[152] 2017 februárjában Minogue megerősítette, hogy a pár egy év után befejezte kapcsolatát.[153]

Hírnév és népszerűség[szerkesztés]

Nyilvános imázs[szerkesztés]

Minogue erőfeszítései, hogy énekesnőként komolyan vegyék eleinte annak az előítéletnek köszönhetően ütközött akadályokba, miszerint ő nem más, mint egy megcsinált popsztár, aki a Szomszédok alatt kialakított imázsát használja fel.[154] Minogue ezt a szemléletet meg is erősítette, amikor azt mondta, hogy „Ha egy lemeztársaság része vagy, kijelenthetjük, hogy egy megcsinált termék vagy. Egy termék vagy és egy terméket árulsz. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nem vagy tehetséges és nem hozol kreatív és üzleti döntéseket afelől, hogy mit akarsz csinálni, mit nem és hogy merre akarsz tartani”. 1993-ban Baz Luhrmann bemutatta Minogue-ot Bert Stern fotográfusnak, aki Marilyn Monroe-val való munkásságáról híres. Stern Los Angeles-ben fotózta és Monroe-hoz hasonlította mondván, hogy Minogue-ban hasonlóan keveredik az erotika és a törékenység.[155] Minogue fotósokat választott, akik megpróbáltak új imázst alkotni neki. Ezen fotók számos magazinban megjelentek a legújabb The Face-től a tradicionálisabban szofisztikált Vogue-ig és Vanity Fair-ig megismertetve Minogue arcát és nevét egy szélesebb körben. William Baker stylist szerint ez az egyik oka annak, hogy Európában sokkal sikeresebben lépett a főáram popkultúrába, mint sokan mások, akik kizárólag a lemezeladásra koncentráltak.[156] 2000-re Minogue egy bizonyos fokú zenei hitelességet ért el, mivel sokkal hosszabb karriert tudhat maga mögött, mint azt kritikusai gondolták.[157] Fejlődése a „lány a szomszédból” imázstól egy kacér és játékos személyiséggel rendelkező szofisztikáltabb előadóig új rajongókat hódított meg.[157] William Baker szexszimbólum státuszát egy „kétélű fegyverként” jellemezte mondván, hogy „ő mindig megpróbálta Kylie szexepiljét zenéjének egy bővítményeként használni és lemezeladásra. De most veszélyessé vált, mert kezdi elrejteni azt, ami ő valójában, egy popénekesnő”.[158] 20 éves előadói pályafutása során divatdiktátorként, stílusikonként tartják számon, aki folyton önmaga.[159] Világszerte elismert előadóként van számon tartva, aki számos sikeres turnét tudhat a háta mögött és több, mint 70 millió lemezt adott el.[160][161]

Minogue-ot Madonna inspirálta és egész karriere során hozzá hasonlították.[11] Producere Pete Waterman Minogue kezdeti sikereire emlékezve azt mondta, hogy „pályafutása elején Kylie az új Madonna akart lenni”, és csodálatosnak találta, hogy „még akkor is Madonna akart lenni, amikor Madonnánál több lemezt adott el.”[11] Minogue az 1991-es turnéjáért, a Rhythm of Love Tour-ért negatív kritikákat kapott, mert látványában túlságosan hasonlónak találták Madonna Blond Ambition World Tour-jához és Madonna imitátornak nevezték.[162] Kathy McCabe a The Daily Telegraph-tól megjegyezte, hogy „Minogue és Madonna zeneileg és divat szempontjából hasonló stílust követnek,[163] de ami mégis megkülönbözeti őket a popkultúrában az előadásaik”, mondván, hogy „leegyszerűsítve Madonna a sötét erő, míg Kylie a világos erő”.[163] A Rolling Stone megjegyezte, hogy az Egyesült Államokat kivéve, világszerte egy ikonnak tartják, aki Madonna-val vetekszik, mondván, hogy „Madonna-hoz hasonlóan ő sem egy virtuóz énekesnő, de egy megfigyelő”. Minogue azt mondta Madonna-ról, hogy „Nagy hatása a világra a divatban és a popban azt jelentette, hogy én sem voltam immúnis azokra a trendekre, amiket ő alkotott. Csodálom Madonna-t, de a kezdetekben megnehezítette az olyan előadók dolgát, mint én, mert mindent megtett, amit meg lehetett tenni” és „Madonna a Pop Királynője, én meg a Pop Hercegnője. Ezzel én boldog is vagyok.”[163]

A média szexszimbólumként jellemzi Minogue-ot.[158][164][165] 2010 márciusában kutatók „leghatalmasabb hírességének az Egyesült Királyságban” kiáltották ki. A tanulmány megvizsgálta, hogy marketingesek hogyan azonosítják a hírességek és márkanevek partneri kapcsolatát. Egyikőjük szerint „Kylie széles körben el lett fogadva, mint adoptált brit. Az emberek ismerik és kedvelik és pozitív visszajelzések követik”.[166] A Men’s Health „Minden Idők 100 Legszexisebb Nőjének” egyikének szavazta meg.[167] 2011 májusában a Sunday Times Rich List szerint Minogue 66 millió dollárt ért.[168] 2015 áprilisában a lista frissítve lett, miszerint becsült vagyona 55 millió font.[169] Minogue-ot meleg ikonként tisztelik, és többek közt olyan véleményekkel illetik, mint hogy „Ő nem egy tipikus meleg ikon, aki mellett karriere kezdete óta kitart a meleg közönség, és hogy szinte adoptálták őt”. Minogue rendelkezik a világ egyik legnagyobb meleg közönségével. Húgának, Dannii-nak szintén nagy meleg közönsége van és őt is meleg ikonként tartják számon. 2007 szeptemberében a The Sun a világ minden idők legnagyszerűbb meleg ikonjának nevezte Kylie Minogue-ot.

Elért eredmények és elismerés[szerkesztés]

2012 februárjában a VH1 Minogue-ot a 47. helyen rangsorolta a „Zene Legnagyobb Női Előadói” közt és a 49. helyen a „Videó Korszak 50 Legnagyobb Női Előadói” közt. A Channel 4 a világ legnagyobb popsztárjai közé sorolta. Az Official Charts Company elárulta, hogy az Egyesült Királyságban a 12. legtöbb eladást produkáló előadó és a harmadik legnagyobb eladást produkáló énekesnője több, mint 10 milliós eladásával.[170] A Brit Hanglemezgyártók Szövetsége (BPI) szerint minden stúdioalbuma arany vagy platina státuszt ért el, és kislemezeivel együtt 27 felvétele van, mely arany vagy platina lett. 2011 januárjában a Guinness Rekordok Könyve megerősítette, hogy ő az az előadó, aki a legtöbb egymást követő évtizedben Top 5-ös lemezzel rendelkezik, minden lemezét beleértve.[171] 2011 szeptemberében a VH1 „100 Legszexisebb Művésze” közt a 27. helyet kapta.[172] 2008-ban a Music Industry Trust díjjal jutalmazták több, mint 20 éves karriere elismeréseként és valamint „stílus és pop ikonnak” nevezték, mellyel ő lett az első női előadó, aki megkapta a Music Industry Trust díjat.[173] Minogue sikereket ért el az Egyesült Államokban is, ahol számos dala első helyezést el a Dance Club Songs listáján, mint például a „Can’t Get You Out of My Head”, „Love at First Sight”, „Slow”, „All the Lovers”, „Get Outta My Way” és a „Better Than Today”. Karriere során Minogue arról volt ismert, hogy meg tudott újulni zeneileg és a divat szempontjából is. A Fabulous Magazine a „Megújulás Mesterének” titulálta, a The Age pedig a „Megújulás Anyjának”, amikor Minogue 2006 novemberében az ausztrál Vogue-nak pózolt. Fiona MacDonald a Madison-ból azt mondta, hogy „Kylie egy ikon volt, aki azon kevés énekes közé tartozik, akit világszerte felismernek csupán a keresztneve alapján, és annak ellenére, hogy nemzetközi zenei szupersztárrá vált, egy stílus ikon és tiszteletbeli brit, keresztneve mégis nagyon ausztrálnak tűnik”. Minogue slágerei számos elismerést kaptak karriere során. 2012 januárjában a New Musical Express a világszerte sláger „Can’t Get You Out of My Head”-et a „Történelem Legnagyobb Pop Dalai” listájukon a negyedik helyen rangsorolták.[174] A dal emellett az évtized legtöbbet játszott dalának lett kikiáltva.[175] 2001-ben a dal az Egyesült Királyság harmadik legtöbb példányban elkelt dala lett és a legtöbbet játszott. 2012-ben a „Can’t Get You Out of My Head” a 72. legnagyobb példányban elkelt dala volt a „Minden Idők 100 Legnagyobb Eladást Produkáló Dalai” közt az Egyesült Királyságban. Kislemeze, a „Spinning Around” szintén ikonikus szerepet tölt be karrierében, különösen az ikonikus rövidnadrágjának köszönhetően, mondván hogy a videója karriere védjegyévé vált.[176] A „Come into My World” 2004-ben Grammy-díjat kapott a „Best Dance Recording” kategóriában. A Slant Magazine a „Come into My World” videóját első helyre rakták a „2000-s Évek Legjobb Videói” listájukon.

Minogue-ot számos megtisztelő becenévvel illették. A médiában számos alkalommal hasonlították az amerikai énekesnőhöz, Madonna-hoz. Madonna-t a „Pop Királynő”-jének és Minogue-ot a „Pop Hercegnő”-jének nevezték.[177] 1988-ban első kislemeze, az „I Should Be So Lucky” az Egyesült Királyságban öt hétig első volt a listán, mely a legsikeresebb női eladóvá tette a brit listákon 13 sikeres kislemezzel, melyek Top 10-esek lettek.[177] Néha a „Pop Istennő”-jének becézik,[178][179] de hívták már „Diszkó Királynő”-nek is.[180] A Kylie: La La La könyv társszerzője a „Better the Devil You Know” dal kapcsán azt nyilatkozta, hogy „a dal nagyon jól illett a táncparkettre és ezzel hosszú időre bebiztosította Kylie-t, mint az új diszkó királynőt, a pop hercegnőjét”. Az Allmusic-os Jon O’Brien értékelte díszdobozát a Kylie: The Albums 2000–2010 és megjegyezte, hogy eddig „Kylie csak egy nélkülözhetetlen nagylemezt adott ki és az, hogy későbbi kiadványain folytonosan változik azt sejteti, hogy az ő ideje talán már lejárt, de ez a díszdoboz tartalmaz számos olyan pillanatot, melyek igazolják pozícióját minden idők pop hercegnői közt”.[181] 2011 novemberében az ARIA Music Awards 25. évfordulóján az Ausztrál Hanglemezkiadók Szövetsége beiktatta az ARIA Hall of Fame-be.[182] Számos híresség példaképének nevezte meg Minogue-ot. Számos média kiadvány megemlítette, hogy sokan, különösen nők rendszeresen mennek vizsgálatra, hogy rákosak-e mióta Minogue-ot mellrákkal diagnosztiztálták.[183] 2006 decemberében a Sugar a „Leginspirálóbb Hírességnek” kiáltotta ki tinilányok szavazatai alapján.[184] A magazin szerkesztője szerint „Kylie ennél inspirálóbb már nem is lehetne. Barátságos, gyönyörű, tehetséges és idén megmutatta, hogy emellett mennyire erős is”. A televíziós műsorvezető, Giuliana Rancic Minogue rákos történetét „inspirálónak” nevezte, miután nála is rákot diagnosztizáltak. September,[185] Diana Vickers,[186] Paris Hilton[187] és a The Veronicas azok közé tartoznak,[188] akik Minogue-ot említették meg, mert hatással volt rájuk zeneileg.

Diszkográfia[szerkesztés]

Stúdióalbumok[szerkesztés]

Válogatásalbumok[szerkesztés]

Koncertalbumok[szerkesztés]

Videográfia[szerkesztés]

Turnék listája[szerkesztés]

Filmográfia[szerkesztés]

Filmszerepek[szerkesztés]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep
1989 The Delinquents The Delinquents Lola Lovell
1994 Street Fighter – Harc a végsőkig Street Fighter Cammy
1995 Hayride to Hell Hayride to Hell lány
1996 Kő kövön Bio-Dome Dr. Petra von Kant
2000 Sample People Sample People Jess
Megvágva Cut Hilary Jacobs
2001 Moulin Rouge! Moulin Rouge! Green Fairy
2006 A bűvös körhinta The Magic Roundabout Florence (hang)
2009 Blue Blue magát
2012 Holy Motors Holy Motors Eva Grace
Jack and Diane Jack & Diane Tara
2015 Törésvonal San Andreas Susan Riddick

Televíziós sorozatok[szerkesztés]

Év Magyar cím Eredeti cím Szerep
1979 The Sullivans The Sullivans Carla
1980 Skyways Skyways Robin
1985 The Henderson Kids The Henderson Kids Charlotte Kernow
1986–88 Szomszédok Neighbours Charlene Mitchell
1995 A Dibley-i lelkész The Vicar of Dibley magát
1997 Men Behaving Badly Men Behaving Badly magát
2004 Kath és Kim Kath & Kim magát
2007 Ki vagy, doki? Doctor Who Astrid Peth

Versenyek és műsorok[szerkesztés]

Év Cím Szerep Megjegyzések
2002 Saturday Night Live magát változatosság műsor
2009 The X Factor magát / vendégbíró hatodik évad
2012 Project Runway: All Stars magát / vendégbíró második évad
2013 The X Factor Australia magát / asszisztens bíró ötödik évad
Styled to Rock magát / vendégbíró első évad, második epizód
2014 The Voice UK magát / edző harmadik évad
The Voice Australia magát / edző harmadik évad

Források[szerkesztés]

  1. Shuker, Roy. Understanding Popular Music Culture (angol nyelven). Routledge, 99. o (2012). ISBN 9780415517133 
  2. Kylie officially honoured as UK's queen of singles! (angol nyelven). Official Charts, 2012. június 1. (Hozzáférés: 2013. december 11.)
  3. Lay, Kat: Why you can’t get that tune out of your head . . . (angol nyelven). The Times. News UK, 2013. október 17. (Hozzáférés: 2013. október 18.)
  4. Kylie and Dannii Minogue reunite for disco duet (angol nyelven). New Zealand Herald, 2015. november 24. (Hozzáférés: 2015. november 25.)
  5. McCabe, Kathy: Prime Minister Julia Gillard to honour pop princess Kylie Minogue (angol nyelven). The Daily Telegraph (Ausztrália). (Hozzáférés: 2015. július 22.)
  6. Greatest of All Time Top Dance Club Artists (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2017. február 19.)
  7. ^ a b c d Bright, Spencer: Why we love Kylie – By three of the people who know her best (angol nyelven). Daily Mail, 2007. november 9. (Hozzáférés: 2009. május 25.)
  8. Rawstorne, Tom: Meet Kylie Minogue's criminal ancestors | Mail Online (angol nyelven). Daily Mail, 2010. február 2. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
  9. Pop princess is a survivor (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2005. május 17. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  10. ^ a b c Smith, p. 13.
  11. ^ a b c d Lister, David: Kylie Minogue: Goddess of the moment (angol nyelven). The Independent, 2002. február 23. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  12. Smith, p. 21.
  13. Smith, p. 36.
  14. Smith, p. 32.
  15. Adams, Cameron: Kylie Minogue – 20 years on (angol nyelven). Herald Sun, 2007. augusztus 2. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  16. Smith, p. 16.
  17. Simpson, Aislinn: Kylie Minogue celebrates 40th birthday (angol nyelven). The Daily Telegraph, 2008. május 27. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  18. The Logies (angol nyelven). TelevisionAU. (Hozzáférés: 2006. január 26.)
  19. Smith, p. 18.
  20. Maley, Jacqueline: 20 years at the top: she should be so lucky (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2007. augusztus 5. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  21. 1988: 2nd Annual ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. június 5.)
  22. Smith, p. 219.
  23. 1989: 3rd Annual ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  24. ^ a b c d e f g h i j Brown, Kutner, Warwick, pp. 673–674.
  25. ^ a b c d Kylie Minogue, Chart History, Hot 100 (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  26. Baker and Minogue, p. 29.
  27. Baker and Minogue, p. 32.
  28. McLuckie, Kirsty: Dating Danger (angol nyelven). The Scotsman, 2003. január 23. (Hozzáférés: 2006. január 26.)
  29. Kylie Minogue: Greatest Hits (album) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  30. Sutherland and Ellis, p. 51.
  31. Kylie Minogue: Confide In Me (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  32. ^ a b Smith, p. 152.
  33. Historical Dictionary of Australian and New Zealand Cinema (angol nyelven), 198. o (2005. június 24.) 
  34. Baker and Minogue, p. 99.
  35. Nick Cave and The Bad Seeds and Kylie Minogue: Where The Wild Roses Grow (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  36. 1996: 10th Annual ARIA Awards (angol nyelven). Australian Recording Industry Association. (Hozzáférés: 2012. június 6.)
  37. Baker and Minogue, pp. 107–112.
  38. Baker and Minogue, p. 108.
  39. Baker and Minogue, pp. 108–109.
  40. Petridis, Alex: Kylie Chameleon (angol nyelven). Mixmag (UK), 1997. október 1. [2007. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. január 20.)
  41. Baker and Minogue, p. 112.
  42. Baker and Minogue, p. 113.
  43. Kylie Minogue – Impossible Princess (album) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  44. Baker and Minogue, p. 125.
  45. Baker and Minogue, p. 129.
  46. Baker and Minogue, p. 145.
  47. Baker and Minogue, p. 146.
  48. Kylie's sweet run of success (angol nyelven). BBC News, 2002. november 14. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  49. Style icon Kylie's hotpants go on show at the V&A museum (angol nyelven). Daily Mail, 2007. január 15. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  50. Smith, pp. 189–192.
  51. Kylie Minogue: On a Night Like This (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  52. Sydney says goodbye (angol nyelven). BBC News, 2000. október 1. (Hozzáférés: 2009. július 27.)
  53. Smith, Neil: Movies: Mouin Rouge (2001) (angol nyelven). BBC News, 2001. június 22. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  54. ritsuka: Kylie Minogue – Fever (2002) Mediafire, Rapidshare " download by (angol nyelven). Israbox.com. (Hozzáférés: 2012. március 5.)
  55. ^ a b Can Kylie get her groove back (angol nyelven). The Age, 2004. január 31. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  56. Gibb, Megan: Happy Birthday Kylie: 40 milestones to mark 40 years (angol nyelven). The New Zealand Herald, 2008. május 28. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  57. Kazmierczak, Anita: Kylie sweeps Aussie music awards (angol nyelven). BBC News, 2002. október 15. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  58. Brit Awards 2002: The winners (angol nyelven). BBC News, 2002. február 20. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  59. ^ a b Kylie's second coming (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2004. február 14. (Hozzáférés: 2008. március 24.)
  60. ^ a b Goodman, Dean: Kylie Minogue album a flop in the U.S. (angol nyelven). Reuters, 2008. április 11. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  61. ^ a b c d e f g h i Kylie Minogue, Chart History, Dance/Club Play Songs (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  62. Pareles, Jon: POP REVIEW; The Hit Parade Marches Toward a Kind of Reality (angol nyelven). The New York Times, 2002. december 17. (Hozzáférés: 2011. március 7.)
  63. Halligan, Fionnuala: The Magic Roundabout (La Manege Enchante) (angol nyelven). Screen Daily, 2005. szeptember 27. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  64. Grammy Award winners (angol nyelven). The Recording Academy. [2009. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  65. Kylie Minogue: Slow (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  66. Kylie vs America (angol nyelven). Entertainment Weekly, 2004. március 19. (Hozzáférés: 2009. augusztus 1.)
  67. Kylie Minogue Has Breast Cancer (angol nyelven). CBS News, 2005. május 17. (Hozzáférés: 2008. március 24.)
  68. Two UK gigs as Kylie resumes tour (angol nyelven). BBC News, 2006. május 17. (Hozzáférés: 2009. augusztus 5.)
  69. Sams, Christine: Feathered Kylie's fans tickled pink (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2006. november 12. (Hozzáférés: 2006. december 4.)
  70. ^ a b c Adams, Cameron: Kylie Minogue talks about leaks, love and moving on (angol nyelven). Herald Sun, 2008. január 17. (Hozzáférés: 2008. április 15.)
  71. Kylie Minogue: X (album) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  72. Kylie Minogue: 2 Hearts (song) (angol nyelven). Media Jungen. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  73. ^ a b Sinclair, David: Kylie Minogue at the O2 Arena, London (angol nyelven). The Times, 2008. július 28. (Hozzáférés: 2008. augusztus 1.)
  74. Adams, Cameron: The 51st Grammy Awards Winners List (angol nyelven). The Recording Academy. [2009. augusztus 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  75. Kylie thanks fans at film launch (angol nyelven). BBC News, 2007. október 17. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  76. Kylie and Dannii recreate infamous Dynasty catfight for TV special (angol nyelven). BBC News, 2007. november 9. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  77. Titanic Success! (angol nyelven). BBC News, 2007. december 26. [2009. január 5-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. július 26.)
  78. Kylie's tour to kick off in Paris (angol nyelven). The Daily Telegraph, 2008. április 29. (Hozzáférés: 2008. augusztus 7.)
  79. Kylie receives top French honour (angol nyelven). ABC News, 2008. május 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  80. Kylie attends Palace for honour (angol nyelven). BBC News, 2008. július 3. (Hozzáférés: 2008. október 10.)
  81. Take That scoop Brit Award double (angol nyelven). BBC News, 2008. február 21. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  82. Kylie Minogue performs at Atlantis hotel launch (angol nyelven). The Age, 2008. november 21. (Hozzáférés: 2009. szeptember 10.)
  83. ^ a b Herrera, Monica: Kylie Minogue Plans First North American Tour (angol nyelven). Billboard, 2009. május 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  84. Kylie to present the Brit Awards (angol nyelven). BBC News, 2009. január 19. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  85. Kylie claims UK number one album (angol nyelven). BBC News, 2010. július 11.
  86. ^ a b Kylie Minogue, Chart History, Billboard Dance Electronic Albums (angol nyelven). Billboard. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  87. Hurts explain how they got Kylie Minogue to sing on their debut album (angol nyelven). NME, 2010. július 28. (Hozzáférés: 2010. augusztus 21.)
  88. Caulfield, Keith: Kylie Minogue Makes History on Dance/Club Play Songs (angol nyelven). Billboard. Prometheus Global Media, 2011. február 26. (Hozzáférés: 2011. február 28.)
  89. Painter, Henry: Kylie Minogue to embark on ridiculous world tour (angol nyelven). Consequence of Sound. Complex Media Network, 2011. január 11. (Hozzáférés: 2011. január 11.)
  90. Caulfield, Keith: New Kylie Minogue Greatest Hits Album Due in June (angol nyelven). Billboard, 2012. május 4. (Hozzáférés: 2012. május 4.)
  91. The Abbey Road Sessions – Kylie Minogue (angol nyelven). Metacritic, 2012. november 6.
  92. Jones, Alan: Official Albums Chart Analysis: Adele's 21 leaves Top 30 after 92 weeks (angol nyelven). Music Week. Intent Media, 2012. november 5. (Hozzáférés: 2012. november 5.)
  93. New Releases 17-12-2012 (angol nyelven). Official Charts Company, 2012. december 17. (Hozzáférés: 2012. december 17.)
  94. Kylie Minogue takes music break after split with manager Terry Blamey (angol nyelven). Herald Sun, 2013. január 14.
  95. Laura Pausini: "Limpido" in nomination ai World Music Awards | PinkDNA (olasz nyelven). PinkDNA, 2013. szeptember 16.
  96. Kylie Minogue to join The Voice (angol nyelven). BBC News, 2013. szeptember 11. (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)
  97. Kylie Minogue quits The Voice (angol nyelven). BBC News. (Hozzáférés: 2014. január 11.)
  98. The Voice UK is most successful new entertainment series launch on BBC One in over a decade (angol nyelven). BBC News. (Hozzáférés: 2012. augusztus 7.)
  99. Top 30 Programmes - BARB (angol nyelven). BARB. (Hozzáférés: 2013. április 14.)
  100. Power, Ed: The Voice UK, blind auditions, series three, week one, BBC One, review (angol nyelven). The Daily Telegraph, 2014. január 11. (Hozzáférés: 2014. március 8.)
  101. Kylie Minogue to join The Voice (angol nyelven). BBC News, 2013. szeptember 11. (Hozzáférés: 2013. szeptember 12.)
  102. Kylie Minogue quits The Voice (angol nyelven). BBC News. (Hozzáférés: 2014. április 11.)
  103. Duff, Seamus: Kylie Minogue unveils new album cover for Kiss Me Once (angol nyelven). Metro, 2014. január 23. (Hozzáférés: 2014. január 23.)
  104. Daw, Robbie: Kylie Minogue Discusses Pharrell, Sia and new Album ‘Kiss Me Once’: Idolator Interview (angol nyelven). Idolator, 2014. február 25. (Hozzáférés: 2014. március 17.)
  105. George Michael denies Kylie Minogue this week’s Number 1 album (angol nyelven). Official Charts. (Hozzáférés: 2014. március 24.)
  106. ARIA Australian Top 50 Albums | Australia's Official Top 50 Albums (angol nyelven). ARIA Charts. (Hozzáférés: 2014. március 24.)
  107. Preston, Faye: My emergency call from Kylie Minogue (angol nyelven). HULL Daily Mail, 2014. augusztus 8. (Hozzáférés: 2015. február 28.)
  108. Dredge, Stuart: Apple bags Pharrell Williams, Kylie and Maroon 5 for iTunes Festival 2014 (angol nyelven). The Guardian. Guardian Media Group, 2014. július 21. (Hozzáférés: 2014. szeptember 25.)
  109. Caulfield, Keith: Giorgio Moroder & Kylie Minogue Drop Single 'Right Here, Right Now' (angol nyelven). Billboard, 2015. január 20. (Hozzáférés: 2015. január 21.)
  110. Adams, Cameron: Kylie Minogue reveals how Michael Hutchence became her archangel (angol nyelven). Herald Sun, 2015. március 12. (Hozzáférés: 2015. március 14.)
  111. Crawley, Joanna: 'She wants to take more control of her career': Kylie Minogue leaves Jay Z's management firm Roc Nation after two years of disappointing music sales (angol nyelven). Daily Mail, 2015. március 20. (Hozzáférés: 2015. március 20.)
  112. Kylie Minogue and Dwayne Johnson, aka The Rock, on set of San Andreas on the Gold Coast (angol nyelven). News.com.au, 2014. (Hozzáférés: 2014. június 12.)
  113. Kylie Christmas: Snow Queen Edition on iTunes (angol nyelven). iTunes. (Hozzáférés: 2016. november 4.)
  114. White, Jack: Kylie Minogue is repackaging her holiday album Kylie Christmas (angol nyelven). Official Charts, 2016. szeptember 6. (Hozzáférés: 2016. október 12.)
  115. ^ a b c d e Divadevotee - Kylie Minogue - Vocal Profile/ Range (by request) (angol nyelven). Diva Devotee. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  116. True, Chris: Kylie - Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  117. True, Chris: Rhythm of Love - Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  118. True, Chris: Let’s Get to It - Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  119. Baker and Minogue, p. 111.
  120. John Walsh, „Lucky in Luck”, Vogue, 1997.
  121. ^ a b Cinquemani, Sal: Kylie Minogue: Impossible Princess (angol nyelven). Slant Magazine, 2003. november 19. (Hozzáférés: 2009. január 30.)
  122. ^ a b Kylie Minogue >> Overview (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  123. True, Chris: Light Years – Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  124. Fever – Kylie Minogue (angol nyelven). Metacritic. (Hozzáférés: 2017. május 5.)
  125. True, Chris: Fever – Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  126. Kylie Minogue: Body Language (angol nyelven). PopMatters. (Hozzáférés: 2017. május 5.)
  127. Kylie – Body Language (angol nyelven). NME, 2005. szeptember 12. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  128. Q magazine Recordings Of The Year – 2003 (angol nyelven). Rocklist Music. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  129. True, Chris: Body Language - Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  130. True, Chris: X - Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  131. ^ a b Sendra, Tim: Aphrodite – Kylie Minogue (angol nyelven). Allmusic. (Hozzáférés: 2013. szeptember 7.)
  132. Friday Night with Jonathan Ross, 2010. június 25.
  133. Minogue's cancer shock ends tour (angol nyelven). CNN, 2005. május 17. (Hozzáférés: 2007. január 21.)
  134. Kylie begins cancer treatment (angol nyelven). CNN, 2005. május 19. (Hozzáférés: 2006. december 9.)
  135. No Games appearance, says Kylie (angol nyelven). BBC News, 2005. augusztus 30. (Hozzáférés: 2009. augusztus 7.)
  136. ^ a b Moses, Alexa: Pop's darling is one busy showgirl (angol nyelven). The Sydney Morning Herald, 2006. november 9. (Hozzáférés: 2007. január 21.)
  137. Kylie Minogue Fragrance range (angol nyelven). Fragrance Direct, 2011. február 28. (Hozzáférés: 2011. február 28.)
  138. Kylie says 'I was misdiagnosed' (angol nyelven). BBC News, 2008. április 8. (Hozzáférés: 2009. augusztus 5.)
  139. Kylie has 'respect' for doctors (angol nyelven). BBC News, 2008. április 9. (Hozzáférés: 2009. augusztus 5.)
  140. X Factor Simon Cowell Earthquake Charity Single To Be REM's Everybody Hurts, Sky Sources Say (angol nyelven). Sky News. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  141. Sarah, Bull: Kylie Minogue revealed as latest star for Simon Cowell's Haiti earthquake charity single (angol nyelven). Daily Mail, 2010. január 26. (Hozzáférés: 2010. február 2.)
  142. ^ a b Kylie Minogue and Julia Gillard unite for tsunami fundraiser in Japan (angol nyelven). News.com.au. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  143. Kylie Minogue supports Cannes Aids gal (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  144. Kylie Minogue leads stars in breast cancer charity campaign – Telegraph (angol nyelven). The Daily Telegraph, 2010. március 28. (Hozzáférés: 2012. december 18.)
  145. Kylie Minogue celebrates beating breast cancer with charity concert (angol nyelven). Daily Mirror, 2010. július 17. (Hozzáférés: 2012. december 18.)
  146. Stian, Alexander: Jason Donovan admits he still can't talk to Kylie about their break-up 27 years later (angol nyelven). Daily Mirror, 2016. január 17. (Hozzáférés: 2017. április 21.)
  147. Kylie Minogue says former lover Michael Hutchence was responsible for ‘so many firsts’ (angol nyelven). Metro, 2014. február 23. (Hozzáférés: 2017. április 21.)
  148. Kylie Minogue & Olivier Martinez Split (angol nyelven). People, 2007. február 3. (Hozzáférés: 2009. július 23.)
  149. It’s over! Kylie Minogue splits from toyboy lover Andres Velencoso after five years together (angol nyelven). Metro, 2013. október 13. (Hozzáférés: 2017. április 21.)
  150. Kylie Minogue still loves Andres Velencoso (angol nyelven). Evening Standard, 2014. január 21.
  151. Q&A: Kylie Minogue Talks First Christmas Album, 'Hating' the Boxes People Put Her In & Her Mistletoe Man ('You Should Love Who You Love') (angol nyelven). Pride Source, 2015. november 6. (Hozzáférés: 2015. december 18.)
  152. Kylie Minogue announces engagement (angol nyelven). Sky News, 2016. február 19.
  153. Fernandez, Alexia: Kylie Minogue Ends Year-Long Engagement to Fiancé Joshua Sasse (angol nyelven). People, 2017. február 3. (Hozzáférés: 2017. február 3.)
  154. Shuker, p. 164.
  155. Baker and Minogue, p. 50.
  156. Baker and Minogue, p. 165.
  157. ^ a b Copley, p. 128.
  158. ^ a b Baker and Minogue, p. 211.
  159. Pryor, Fiona: Discovering Kylie's style secrets (angol nyelven). BBC News, 2007. február 6. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  160. Chrissy, Iley: Kylie Minogue interview: State of Bliss (angol nyelven). Scotland on Sunday, 2009. július 9. (Hozzáférés: 2009. augusztus 8.)
  161. Webster, Philip: Kylie Minogue and Michael Parkinson lead list with heroes of summer floods (angol nyelven). The Times, 2007. december 29. (Hozzáférés: 2008. március 26.)
  162. Baker and Minogue, p. 58.
  163. ^ a b c McCabe, Kathy: Kylie and Madonna strut a similar stage, but are they poles apart? (angol nyelven). The Daily Telegraph (Ausztrália), 2007. február 24. (Hozzáférés: 2009. július 25.)
  164. The singer on being a sex symbol, the power of smiling (...) (angol nyelven). Mail Online. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  165. Lottie, Anderson: Sing out sister (angol nyelven). The Guardian, 2002. október 31. (Hozzáférés: 2014. február 23.)
  166. Kylie Minogue named 'most powerful celebrity in Britain' (angol nyelven). The Daily Telegraph, 2010. március 31. (Hozzáférés: 2010. március 31.)
  167. The 100 Hottest Women of All-Time (angol nyelven). Men’s Health, 2011. (Hozzáférés: 2012. január 3.)
  168. The Sunday Times Rich List (angol nyelven). The Sunday Times, 2011. május 1. (Hozzáférés: 2016. augusztus 6.)
  169. Paul McCartney tops musicians' rich list. Again (angol nyelven). The Guardian. (Hozzáférés: 2015. február 24.)
  170. The Official Singles Charts' biggest selling artists of all time revealed! (angol nyelven). Official Charts Company. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  171. MOST CONSECUTIVE DECADES WITH TOP FIVE ALBUMS (UK) (FEMALE) (angol nyelven). Guinness Rekordok Könyve. (Hozzáférés: 2011. január 1.)
  172. Madonna Tops the List as VH1 Counts Down Music's '100 Sexiest Artists' (angol nyelven). PR Newswire, 2002. szeptember 18. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  173. Kylie's hailed as a 'pop icon' (angol nyelven). Metro. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  174. The Greatest Pop Songs in History – No. 4 : Kylie Minogue, 'Can't Get You Out of My Head' (angol nyelven). NME, 2012. január 3.
  175. Kylie Minogue's 'Can't Get You Out of My Head' named most-played track of the decade (angol nyelven). NME, 2012. december 31.
  176. Sutherland & Ellis, p. 102.
  177. ^ a b (2000. július 8.) „Kylie's back on royal form” (angol nyelven). Birmingham Post, 5. o.  
  178. Aspinall, Julie. Kylie: Goddess of Pop (angol nyelven), 3. o (2010). ISBN 1921667761 
  179. Kylie Minogue a Real Pop Goddess (angol nyelven). Rhythm Scene, 2011. május 1. (Hozzáférés: 2013. június 11.)
  180. Kylie Minogue Net Worth 2012 - Celebrity Net Worth (angol nyelven). The Richest. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  181. O’Brien, Jon: Kylie Minogue >> The Albums 2000–2010 (angol nyelven). Allmusic, 2012. október 7.
  182. Quinn, Karl: Wiggles, Kylie to be inducted into ARIA's Hall of Fame (angol nyelven). The Sydney Morning Herald. Fairfax Media, 2011. október 31. (Hozzáférés: 2011. november 27.)
  183. (2005. május 1.) „Impact of news of celebrity illness on breast cancer screening: Kylie Minogue's breast cancer diagnosis” (angol nyelven). The Medical Journal of Australia, 247–250. o.  
  184. Kylie 'top role model for teenage girls' (angol nyelven). Daily Mail, 2006. december 26.
  185. The Story of September (Part 1) (angol nyelven). YouTube. (Hozzáférés: 2014. szeptember 28.)
  186. Nissim, Mayer: Diana Vickers: 'Next album is between Kylie and Madonna' (angol nyelven). Digital Spy, 2012. augusztus 22. (Hozzáférés: 2013. április 11.) „It's between Kylie and Madonna, but early days. They've been my inspiration. Pop's the way forward, so I'm going to keep it very pop.”
  187. Bychawski, Adam: Paris Hilton completes Kylie Minogue-influenced second album (angol nyelven). NME, 2008. december 1. (Hozzáférés: 2016. szeptember 14.)
  188. Nolfi, Joey: The Veronicas get into the groove on a new, eclectically electronic album (angol nyelven). Entertainment Weekly, 2016. július 8. (Hozzáférés: 2016. szeptember 14.)

Ajánlott irodalom[szerkesztés]

  • Baker, William. Kylie: La La La (angol nyelven). Hodder & Stoughton (2002). ISBN 034073440X 
  • The Complete Book of the British Charts Singles and Albums (angol nyelven). Omnibus Press (2002). ISBN 0711990751 
  • Copley, Paul. Marketing Communications Management: Concepts and Theories, Cases and Practices (angol nyelven). Butterworth-Heinemann (2004). ISBN 9780750652940 
  • Shuker, Roy. Understanding Popular Music (angol nyelven). Routledge, Second Edition (2001). ISBN 9780415235099 
  • Smith, Sean. Kylie Confidential (angol nyelven). Michael O'Mara Books Limited (2002). ISBN 1854794159 
  • Sutherland, Byrony. Kylie: Showgirl (angol nyelven). Omnibus Press (2002). ISBN 9780711992948 

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kylie Minogue témájú médiaállományokat.