Keane (együttes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez


Keane
A Keane 2018-ban Battle-ban tartott szabadtéri koncertjén
A Keane 2018-ban Battle-ban tartott szabadtéri koncertjén
Információk
Eredet Battle, Anglia Anglia
Alapítva 1997
Aktív évek 1997–től
Műfaj piano rock, alternatív rock, pop rock, power pop, new wave
Kiadó Island, Interscope, Fierce Panda
Kapcsolódó előadók Mt. Desolation, Jesse Quin & The Mets
Tagok
Tom Chaplin
Richard Hughes
Jesse Quin
Tim Rice-Oxley
Korábbi tagok
Dominic Scott

A Keane weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Keane témájú médiaállományokat.

A Keane egy angol alternative rock, alternative pop együttes. Zenéjükben a zongora és más billentyűs hangszerek dominálnak, akusztikus vagy elektromos szólógitárt ritkábban használnak.

Az együttes nemzetközi sikert aratott első Hopes and Fears albumukkal 2004-ben. Több díjat is, így a Brit Award-ot és a Best British Album-ot is elnyerték vele 2005-ben.[1] Az Egyesült Királyság album slágerlistáján az első helyen szerepelt.[2] Az egyik legnagyobb példányszámban eladott album az Egyesült Királyságban a mai napig. Második albumuk, az Under The Iron Sea, amelyet 2006-ban adtak ki, az Egyesült Királyság slágerlistáján ugyancsak az első helyre került a kiadás hetében.[3]

Harmadik albumuk, a Perfect Symmetry 2008-ban jelent meg, első helyen szerepelve.[4] Ezután megjelentettek egy EP-t, amely a Night Train nevet kapta. Habár EP-ként szerepel, a terjedelmet tekintve teljes albumnak felel meg. Negyedik LP-jük a Strangeland 2012-ben jött ki, ugyancsak az első helyet kapva az eladási listákon.[5]

Az ötödik stúdióalbum, Cause and Effect, 2019-ben, néhány éves hiátus után jelent meg. A kiadás hetében a második helyen végzett, csak Liam Gallagher (Oasis) Why Me Why Not albuma tudta megelőzni.

A jelenlegi tagok:

Tom Chaplin (ének, akusztikus és elektromos gitár),

Tim Rice-Oxley (zongora, billentyűsök, basszusgitár, háttérének),

Richard Hughes (dob, ütősök és háttérének) és

Jesse Quin (basszusgitár, akusztikus és elektromos gitár, háttérének, ütősök, billentyűsök).

Története[szerkesztés]

Kezdetek[szerkesztés]

Tim Rice-Oxley és Tom Chaplin kora gyermekkoruk óta ismerik egymást, gyermekkori barátok. Richard Hughes-zal együtt egy kelet-sussexi kisvárosban, Battle-ban nőttek fel. Mindhárman azonos primary és secondary schoolba jártak.


Az együttes The Lotus Eaters néven 1995-ben alakult meg, az alapító tagok Tim Rice-Oxley, Dominic Scott és Richard Hughes voltak. Mindhárman a Tonbridge School-ba jártak középiskolába. Ekkor még nem saját szerzeményeket, hanem feldolgozásokat játszottak, többek között a U2, az Oasis és a The Beatles híres dalait.

A zenekar megalakulásának idején Richard Hughes és Tim Rice-Oxley a londoni University College of London hallgatója volt. Richard Hughes földrajzot, Tim Rice-Oxley pedig antik görög és latin szakot végzett.

1997-ben Tim Rice-Oxley hallgatótársával, Chris Martin-nal (Coldpay) beszélgetve felmerült, hogy Tim csatlakozhatna a Chris nemrég alakított zenekarába. Tim visszautasította az ajánlatot, mert nem akarta elhagyni a The Lotus Eaters-t.

Ugyancsak 1997-ben Tom Chaplin csatlakozott az együtteshez, mint énekes és gitáros, bár Scott és Hughes az ötlet ellen voltak. Tom Chaplin énekesként Tim Rice-Oxley helyét vette át. Chaplin felvétele változást is hozott a zenekarba: Cherry Keane-re keresztelték át a zenekart, Tom anyjának jó barátja után, akit Chaplin és Tim kiskorukban ismertek meg. Ő biztatta őket gyermekkorukban, hogy kövessék az álmaikat. Később a név Keane-re rövidült – ez a zenekar mostani neve is.

A Keane saját dalaival debütált élőben 1998. július 13-án a Hope & Anchor pubban, amely London Islington városrészében található.

Még ugyanebben az évben Tom az Edinburgh-i Egyetemre ment művészettörténetet tanulni, ám nem fejezte be tanulmányait – ehelyett Londonba költözött, hogy folytassa zenei karrierjét a Keane-nel.

A Hope & Anchor-beli fellépésük után több London-szerte ismert fellépőhelyen mutatkoztak be 1998-99-ben.

1999-2003 közötti időszak[szerkesztés]

Az első promóciós célból készített kislemez, a Call Me What You Like 1999-ben készült el, amelyet Zoomorphic néven a Keane saját kiadőjaként adtak ki, 500 példányban. Ennek a kislemeznek a "B" oldalán szereplő Closer Now-t Annie Lennox feldolgozta "Pattern Of My Life" címen. Ez utóbbi Annie Lennox The Annie Lennox Collection albumán jelent meg. Egyéb korai felvételek, amelyek nem adtak ki hivatalosan, az Emily, a More Matey a rajongók között keringenek, és amelyeket meg lehet találni az interneten.

2001 közepén jelent meg második kislemezük 50 példányban, A oldalán a Wolf At The Door-ral, B oldalán az újra felvett Call Me What You Like-kal és egy új dallal, a She Has No Time-mal. Ez utóbbi szerepel a Hopes & Fears LP-n is. Ezek a kislemezek komoly gyűjtői értéket képviselnek, a második legutóbb 600 euró értékben cserélt gazdát a Discogs felületén.

Dominic Scott 2001-ben kilépett a zenekarból, mert úgy érezte, a zenekar útja nem vezet sehová. Hamarosan mesterszakon tanult tovább. A 2013-ban kiadott, The Best of Keane albumon az egyetlen újonnan megjelent dal, a The Russian Farmer's Song készítésében vett részt, amelyen a gitárszólót játszotta.

2001. augusztusa és novembere között, a Keane maradék három tagja, James Sanger producer stúdiójában, annak meghívására, Franciaországban vett fel több dalt, amelyek újra felvéve, később szerepeltek a Hopes & Fears nagylemezen. E felvételek készítése közben, a mostmár gitáros nélkül játszó együttes ekkor döntötte el, hogy a zongora lesz a fő hangszer, amelyet használnak.

2002 nehéz időszak volt az együttes számára, hatással volt rájuk Dominic távozása, és a zenekar jövőjével kapcsolatos véleménye, azonban az év decemberétől újra élőben koncerteztek. Az egyik ilyen fellépésükre ellátogatott Simon Williams, a Fierce Panda Records független zenekiadó vezetője. Williams, aki korábban a Coldplay-t fedezte fel, felajánlotta az első kereskedelmi forgalomba kerülő kislemez kiadását. Ez utóbbi lett a 2003. május 12-én megjelent Everybody's Changing, amelynek B oldalán a Bedshaped és a The Way You Want It szerepel. Az Everybody's Changing lett az első daluk, amely Steve Lamacq angol könnyűzenei rádióműsor vezető figyelmét is felkeltette, és mint a Hét kislemeze hangzott el annak rádiós műsorában.

Ennek hatására több zenekiadó érdeklődése után 2003 nyarán a Keane szerződést kötött az Island Records-szal. 2003. októberben a Fierce Panda kiadó jelentette meg a kiadónál megjelent utolsó kislemezüket, This Is The Last Time címmel.


A Keane egy 2006-os koncerten Németországban

Tagok[szerkesztés]

Jelenlegi tagok[szerkesztés]

Korábbi tagok[szerkesztés]

Diszkográfia[szerkesztés]

Stúdióalbumok[szerkesztés]

Középalbumok[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. History (angol nyelven). BRIT Awards. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
  2. hopes and fears | full Official Chart History | Official Charts Company (angol nyelven). www.officialcharts.com. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
  3. under the iron sea | full Official Chart History | Official Charts Company (angol nyelven). www.officialcharts.com. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
  4. perfect symmetry | full Official Chart History | Official Charts Company (angol nyelven). www.officialcharts.com. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
  5. strangeland | full Official Chart History | Official Charts Company (angol nyelven). www.officialcharts.com. (Hozzáférés: 2020. december 4.)
  6. An Interview with the English alt rock band Keane on New Music, Touring Today, Social Media Changes and More. Music.allaccess.com

Külső hivatkozások[szerkesztés]