Björk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Björk
Björk - Hurricane Festival.jpg
Életrajzi adatok
Születési név Björk Guðmundsdóttir
Született 1965november 21. (50 éves)
Izland Reykjavík, Izland
Házastársa Þór Eldon
Élettárs Matthew Barney
Szülei Guðmundur Gunnarsson
Pályafutás
Műfajok Elektronikus zene
Alternatív rock
Trip-hop
Acid jazz
Aktív évek 1977 – napjainkig
Hangszer zongora, fuvola, hárfa
Hang szoprán
Díjak
Tevékenység
Kiadók One Little Indian
Elektra
Polydor
Mother

Björk aláírása
Björk aláírása

Björk weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Björk témájú médiaállományokat.

Björk (teljes nevén Björk Guðmundsdóttir; Reykjavík, 1965. november 21.) izlandi énekesnő, zeneszerző. Előadóként rendkívül sokoldalú, többek közt alternatív rock, trip-hop, jazz, elektronika, new wave, electro, folk és komolyzenei stílusú műveket alkotott.

Életrajza[szerkesztés]

Már kétévesen kívülről tudta a Muzsika hangja című musical összes dalát. Ötévesen kezdett zeneiskolába járni. Tizenegy éves volt (1977), amikor zenetanára elküldte egy felvételét Izland egyetlen rádiójának (RÚV), amelyen Tina Charles: I Love To Love című számát énekelte. A Fálkinn kiadó szerződést ajánlott neki. Tizenkét éves korában meg is jelent első szólólemeze, a Björk, amely platinalemez lett. A lemezeladásokból származó pénzen zongorát vett magának, és saját zenéket kezdett komponálni.

1979-ben csatlakozott az Izlandra is megérkező punk mozgalomhoz és a Spit and Snot nevű bandához. 1980-ban az Exodus nevű fúziós jazz együttesben játszott.

1982-ben a Tappi Tíkarrass (tappi tíkarrass = 'dugó a szajha fenekében') együttessel két lemezt készített. A basszusgitáros apjának volt kedvelt mondása ez arra, amikor minden nagyon jól ment. 1984-ben KUKL együttes. A szó boszorkányságot, varázslatot jelent. David Bowie is a rajongójuk lett. The Eye, The Naughty Nought c. lemezek.1985-ben megjelenik The Sugarcubes (Sykurmolarnir) (A Kockacukrok). Life's Too Good! c. lemez.

1989-ben megjelenik a második Sugarcubes album: Here Today, Tomorrow, Next Week!.

1990-ben A Tríó Guðmundar Ingólfssonar Björkkel közösen élőben készített albumot. A Gling-Gló azonnal platinalemez lett.

1991-ben megjelent a harmadik Sugarcubes album: Stick Around For Joy.

1992-ben Björk Londonba költözött, mert egyre jobban az elektronikus zene felé vonzódott. Itt vette fel a kapcsolatot Nellee Hooper producerrel, aki korábban a Massive Attackkel is dolgozott. Közös munkájuk eredménye az 1993-as Human Behaviour kislemez, majd a Debut című nagylemez lett, amely meglepő sikereket ért el Angliában és az Egyesült Államokban. Főleg az angolok értékelték az izlandi énekesnőt: a New Musical Express zenei magazin az év lemezének választotta a korongot, míg a Brit Awards-díjátadón a legjobb nemzetközi női előadó kategóriában nyert. 1995-ben megjelenik Post album. 1996-ban A You Only Live Twice című James Bond betétdalt dolgozta fel, de nem volt megelégedve az eredménnyel és kérte a stúdiót, hogy semmisítse meg a felvételt, valaki azonban eltett egy másolatot, amit később már az internetről is le lehetett tölteni. Ezután részt vett a Pierrot Lunaire című Schönberg prózai-énekes mű előadásában. Az előadás felvétele hivatalosan semmilyen módon nem lett rögzítve, de valaki mégis becsempészett egy magnót és készült belőle egy kalózfelvétel. 1997-ben Homogenic album felvétele Spanyolországban. A stúdiómunkálatokról felvételt készítettek, és 1998-ban mutatták be a BBC-n The Southbank Show: Björk Special címmel. 1999-ben Björk megírta a Táncos a sötétben c. Lars von Trier film teljes zenéjét (Selmasongs), majd Trier rávette, hogy vállalja el a főszerepet is. 2001-ben A Vespertine album egy törékeny, introvertált utazás microbeat-ekkel (ilyen például a mp töredékrészére lerövidített, megszerkesztett dobhang), eszkimó kórussal és nagyzenekari kísérettel. Az album a következők közreműködésével készült: Matmos, aki experimentális hangmanipulációriól ismert zenész, egy dán DJ, Thomas Knak valamint egy experimentális hárfaművész, Zeena Parkins. 2004-ben a Medúlla sokkal inkább impromptu album, mint elődjei. A zene minimálisra csökkent, több teret adva a vokálnak és a kórusnak. Az album Oceania c. dalát Björk a 2004-es olimpiai megnyitón adta elő, amit kifejezetten erre az alkalomra készített. Army of Me-Xes Project: Björk rajongókat és zenészeket toborzott a nagyvilágból, hogy készítsenek mixet a 95-ös Army of Me c. dalából. Az albumra Graham Massey válogatta ki a legjobb 20-at. 2005-ben Björk régi barátja, Matthew Barney rendezte a Drawing Restraint 9 c. experimentális filmet, ami egy párbeszédek nélküli utazás a japán kultúra világában. Dialógusok helyett a Björk által írt aláfestőzenék és dalok kaptak helyet a filmben, amiben maga Björk és Barney is szerepel.

Melbourne; 2008

2007-ben a Volta a hagyományosabb dalstruktúrák, a popzene felé kanyarodik vissza. Az albumon közreműködik a népszerű R&B producer, Timbaland. Vele készültek az Earth Intruders, az Innocence és a Hope c. dalok. A lemez érdekessége az a két duett, amelyeket Björk Antony Hegarty-vel (Antony and the Johnsons) énekel: az epikus The Dull Flame of Desire és az intim, folkos hangszerelésű ballada, a My Juvenile. A keményebb Declare Independence techno-punk-indusztriál zenei alapja Mark Bell-től származik. A dal a Feröer-szigeteknek és Grönlandnak szánt konkrét üzenet, amely saját személyiségünk és függetlenségünk kialakítására és megőrzésére hív fel. A videoklipet Michel Gondry rendezte. A dal politikai botrányokat is kavart, mert Björk Baszkföldnek, Koszovónak és Tibetnek ajánlotta koncertjein. A Wanderlust az ismeretlenbe való vágyódásról és az új élmények utáni kutatásról szól. A szürreális, elképesztő látványvilágú videoklipből 3D-s verzió is készült.

2010-ben Ennio Morricone mellett Björk kapja a svéd Polar-díjat. (A Polar-díj a legrangosabb svéd zenei kitüntetés. Ezt megosztva kapja egy klasszikus- és egy popzenész – augusztus 30; 1 millió svéd korona). [1]

2011 júniusában megjelenik soron következő hetedik albumának első kislemeze, a Crystalline. A lemez 2011 októberében jelenik meg Biophilia címmel hagyományos albumformátumban és a dalokhoz kötődő iPad-alkalmazások sorozataként, egy úgynevezett app album formájában is. A projekthez a neves interaktív médiaművész Scott Snibbe tervezte az appokat. Björk egy izlandi orgonakészítő mestertől, Björgvin Tómasson-tól is rendelt különleges hangszereket: egy számítógépen át megszólaltatható MIDI vezérlésű kis orgonát, illetve egy százéves régi cselesztából kialakított hibrid instrumentumot, melyet úgy építettek át, hogy az indonéziai tradicionális gamelán hangzást is magába foglalja. Björk a gameleszta nevet találta ki rá. A címével az élet és az élő dolgok szeretetére utaló Biophilia Björk addigi legnagyobb szabású kísérlete, melyben a mikro- helyett a makrokozmoszra, az apró részletek és introspektív megközelítés helyett a technológiai és természeti környezetre, az egész univerzumra tágítja spektrumát.

Az élet minden perce átváltozhat zenévé.
– Björk, Süddeutche Zeitung; 2006.

A Vulnicura(wd) Björk kilencedik stúdióalbuma, ami 2015-ben először kalózpublikációként, majd villámgyorsan az iTune-on jelent meg; két hónappal az eredeti tervhez képest. A Vulnicura Egy Björk által alkotott szó a sérülés és a gyógyulás értelmű szavakból összerakva. A lemez dalai egy lelki állapot kronológiáját ábrázolják. (Björk tizenhárom év után szakított partnerével, Matthew Barney-val, akitől 2002-ben egy kislánya is született.) „Ezek a dalok remélhetőleg mankóul szolgálnak majd másoknak, hogy megmutassák, mennyire biológiai természetű a folyamat: a seb és annak gyógyulása. Fizikailag és szellemileg.” – többek között ezt írta új lemezéről a Facebook-ra.

Diszkográfia[szerkesztés]

Stúdióalbumok[szerkesztés]

  • 1993 - Debut
  • 1995 - Post
  • 1997 - Homogenic
  • 2001 - Vespertine
  • 2004 - Medúlla
  • 2007 - Volta
  • 2011 - Biophilia
  • 2015 - Vulnicura(wd) („Nyers, kíméletlen, csontig hatoló költészet ez: a lélek olyan rejtett kamráiba hatol be,
    amelyekről hajlamosak vagyunk azt hinni, rég lezártuk őket.” Csepelyi Adrienn; nol)

Válogatásalbumok[szerkesztés]

Egyéb albumok[szerkesztés]

  • 1977 - Björk
  • 1996 - Telegram
  • 2000 - Selmasongs
  • 2002 - Family Tree
  • 2003 - Live Box
  • 2005 - Drawing Restraint 9
  • 2006 - Surrounded
  • 2009 - Voltaïc
  • 2012 - Bastards

Filmjei[szerkesztés]

  • The Juniper Tree (1987) izlandi film; szereplők: Björk, Bryndis Petra Bragadóttir, Guðrún Gísladóttir, Valdimar Örn Flygenring, Geirlaug Sunna Þormar; írta, rendezte: Nietzchka Keene
  • Táncos a sötétben(wd) (2000) dán–svéd–francia film; szereplők: Björk, Catherine Deneuve, David Morse, Peter Stormare; írta, rendezte: Lars von Trier; zene: Björk; díjai: Aranypálma, Európai Filmdíj, legjobb színésznő, Cannes: legjobb európai színésznő
  • Drawing Restraint 9 (2005); szereplők: Matthew Barney, Björk, Mayumi Miyata, Shiro Nomura; rendezte: Matthew Barney; zene: Björk
  • Anna and the Moods (2005); Björk a címszereplő hangját adja

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Björk témájú médiaállományokat.
  • zene Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap