A hindusztáni nyelv egy indoárja nyelv, amelyet Észak-Indiában és Pakisztánban beszélnek, és a régió közös nyelve. A dekkáni nyelvet beszélő közösség is használja a Dekkán-fennsíkon. A hindusztáni egy többközpontú nyelv, amelynek két szabványosított változata van: a hindi (szanszkrit változat, dévanágari írással) és az urdu (perzsa és arab hatásokkal, perzsa-arab írással), amelyek India, illetve Pakisztán hivatalos nyelvei.[1][2] Ezért hindi-urdu nyelvnek is nevezik.[3] A nyelv köznyelvi változatai e két standard között helyezkednek el.[4][5] A modern időkben megjelent egy harmadik hindusztáni nyelvváltozat is, amely jelentős angol hatásokkal rendelkezik, és amelyet néha hinglishnek vagy urdishnek neveznek.[6][7][8][9]
Mahatma Gandhi[10] támogatta a hindusztáni nyelv „egyesítő nyelvként” vagy „fúziós nyelvként” való felfogását, amely képes lehet átlépni a közösségi és vallási megosztottságot a szubkontinensen, mivel nem társították sem a hindu, sem a muszlim közösséghez, mint ahogyan az a hindi és az urdu esetében történt, és emellett egyszerűbb nyelvnek tartották, amelyet az emberek könnyebben megtanulhatnak.[11][12] A hindi és az urdu közötti átalakulás (vagy fordítva) általában a két írásrendszer közötti egyszerű átírás révén valósul meg. A fordítás viszont általában csak vallási és irodalmi szövegek esetében szükséges.[13]
A tudósok a nyelv első írott költészetét, az óhindi nyelvet, a 12. és 13. század körüli Delhi Szultánság korszakára vezetik vissza.[14][15][16] A Delhi Szultanátus időszakában, amely állam területe a mai India, Kelet-Pakisztán, Dél-Nepál és Banglades nagy részét magában foglalta, és amely a hindu és a muszlim kultúrák találkozását eredményezte, az óhindi szanszkrit és prákrit nyelvek alapja perzsa jövevényszavakkal gazdagodott, így alakult ki a hindusztáni nyelv jelenlegi formája.[17][18][19][20][21][22][23] A hindusztáni nyelv az indiai nemzeti egység kifejeződésévé vált az indiai függetlenségi mozgalom idején,[24][25] és továbbra is észak-india lakosságának közös nyelve,[26] ami tükröződik a bollywoodi filmek és dalok hindusztáni szókincsében is.[27][28]
A nyelv alapszókincse a prákrit és a klasszikus szanszkrit nyelvből származik (mindkettő a védikus szanszkritból alakult ki),[29][30][31][32] jelentős mértékben tartalmaz perzsa és arab (perzsa közvetítéssel) jövevényszavakat.[33][34][35] A hindusztáni nyelv rögzítésére gyakran használják a dévanágari írást vagy az arab eredetű urdu írást, míg a modern időkben egyre inkább a latin betűs átírást használják semleges írásformaként.[36][37]
Az Ethnologue szerint 2025-ben a hindi és az urdu együttesen az angol és a mandarin után a harmadik leggyakrabban beszélt nyelv a világon, összesen 855 millió anyanyelvi és másodnyelvű beszélővel,[38] bár ez a szám magában foglalja azokat a milliókat is, akik az indiai népszámlálás során „hindi” nyelvként jelölték meg a nyelvüket, de a hindusztáni mellett számos más hindi nyelvet is beszélnek.[39] A hindi-urdu nyelvet beszélők teljes száma 1995-ben meghaladta a 300 milliót, így a hindusztáni a világ harmadik vagy negyedik leggyakrabban beszélt nyelve.[40]
A mai hindusztáni nyelv korai formái a 7–13. században alakultak ki a mai Észak-India közép-indoárja apabhraṃśa nyelvjárásaiból. A hindusztáni nyelv a Gangesz-Jamuna Doab (Delhi, Meerut és Saharanpur) környékén alakult ki, az indiai szubkontinensen a muszlim időszakban bekövetkezett nyelvi sokszínűség növekedésének eredményeként.[41][42] Amir Huszrau, aki a 13. században élt az észak-indiai Delhi Szultánság idején, írásaiban ezeket a nyelvformákat (amelyek a korszak közvetítőnyelve voltak) használta, és hindavi-nak (perzsa nyelvről lefordítva: hinduk vagy indiaiak) nevezte őket.[43] A század végére Alauddin Kaldzsi katonai hőstettei révén a nyelv elterjedt a Dekánon is, ami a déli dialektus, a dekkáni nyelv kialakulásához vezetett, amelyet a Dekán muszlim uralkodói népszerűsítettek.[44][45] A Delhi Szultánság, amely állam a szubkontinens nagy részét uralta több török és afgán dinasztia uralma alatt, elődállamai a Gúrida-dinasztia és a Gaznavida birodalom volt, 1526-ban a Mogul Birodalom követte.[46]
A hindusztáni nyelv ősei hindui, hindavi, vagy zabān-e Hind („India nyelve”), zabān-e hindustan vagy hindustan ki boli („Hindusztán nyelve”), Rekhta és Hindi néven voltak ismertek.[47] Regionális nyelvjárásai Dél-Indiában Zabān-e Dakhani, GudzsarátbanZabān-e Gujari („gudzsári nyelv”), Delhiben pedig Zabān-e Dehlavi vagy urdu néven váltak ismertté. Ez egy indoárja nyelv, amelynek alapja a Gangesz-Jamuna Doab (Delhi, Meerut és Saharanpur) nyugati hindi nyelvjárása, az úgynevezett khariboli, amelynek mai formája az óhindi nyelvcsaládba tartozik.[48][49]
Bár a mogulok timurida (gurkānī) török-mongol származásúak voltak,[50] átvették a perzsa kultúrát, és a perzsa nyelvBábúr sah után fokozatosan a Mogul Birodalom államnyelvévé vált.[51][52][53][54] A mogulok támogatásának köszönhetően a perzsa nyelv megerősödött az indiai szubkontinensen a közép-ázsiai török uralkodók által. A perzsa nyelvet már a Delhi Szultánság is támogatta, ez megteremtette az alapot a perzsa nyelv bevezetéséhez és használatához a szubkontinensen.[55][56]
A hindusztáni nyelv a Delhi Szultánság (1206–1526) és a Mogul Birodalom (1526–1858) idején kezdett kialakulni, mint perzsa hatásokkal átszőtt népnyelv Dél-Ázsiában. Megőrizte a Gangesz-Jamuna Doab helyi indiai nyelvének, a kharibolinak a nyelvtani szerkezetét, valamint a szanszkrit és a prákrit nyelv alapszókincsét. Azonban, mint kialakulóban lévő közös nyelvjárás, nagy számban vett át perzsa, arab és török jövevényszavakat, és a Mogul Birodalom terjeszkedésével közvetítőnyelvként terjedt el Észak-India nagy részén; ez a hindusztáni nyelv a hindu és muszlim kultúrák érintkezésének eredménye volt, amelyből kialakult a Ganga-Jamuni tehzeeb nyelv, amelyet Rekhta-nak, vagyis „kevertnek” is neveztek, ami arra utal, hogy az óhindi szanszkrit és prakrit szókincse perzsa jövevényszavakkal keveredett. Perzsa-arab, dévanágari, és esetenként kaithi vagy gurmukhi írással írták,[57] és az elkövetkező négy évszázadban Észak-India elsődleges nyelve maradt, bár szókincse a helyi nyelvektől függően jelentősen eltérő volt. A perzsa mellett irodalmi nyelvé vált a muszlim uralkodók udvaraiban, és különböző más körökben is használták, például a szúfi, a nirgun sant, a krishna bhakta körökben és a radzsput hindu udvarokban. Fejlődésének fő központjai a delhi, lucknowi, agrai és lahorei mogul udvar, valamint az amberi és Dzsajpuri radzsput udvar volt.[58]
A 18. században, a Mogul birodalom gyengülésével a hindusztáni nyelv egyik változata, az apabhraṃśa nyelvjárások egyik utódja Delhiben és a környező városokban fokozatosan felváltotta a perzsa nyelvet, mint a művelt felső osztály közös nyelve Észak-Indiában, bár a perzsa nyelv még rövid ideig megőrizte kiemelkedő szerepét. Ezt a nyelvet kezdték el ténylegesen hindusztáni nyelvnek nevezni.[59] A leírásához használt perzsa-arab írás ebben az időszakban (18. század) egységesülési folyamaton és további perzsa hatáson ment keresztül, és urdu írás néven vált ismertté, amely név a perzsa zabān-e urdū-e mualla („udvari nyelv”) vagy zabān-e urdū (زبان اردو, „tábori nyelv”) megnevezésből származik. Az urdu szó etimológiája csagatáj eredetű: ordū - „tábor”, és helyi fordításban lashkari zabān néven ismert,[60] amelyet lashkari-ra (لشکری) rövidítettek.[61] Eredetileg a mogul hadsereg közös nyelve volt. Az urdu, mint irodalmi nyelv a nemesi udvarokban alakult ki. Az angollal együtt 1837-ben Brit India északi részének hivatalos nyelvévé vált.[62][63]
A hindi, mint a hindustáni nyelv szabványosított irodalmi formája, a 19. században jött létre. Míg az első irodalmi művek (főként korábbi művek fordításai) szanszkritizált hindusztáni nyelven már a 19. század elején elkészültek egy olyan irodalmi projekt részeként, amelyben hindu és muszlim írók egyaránt részt vettek (pl. Lallu Lal, Insha Allah Kán), a szanszkritizált hindusztáni nyelv devanágari írásos, szanszkrit eredetű változatának (hindi nyelv néven fogadták el) egységesítésére vonatkozó igény a század folyamán egyre inkább politikai kérdéssé vált, és 1880 körül felgyorsult, az urdu hivatalos státuszának felváltására irányuló törekvés részeként.[64]
John Fletcher Hurst, a Wahingthowni amerikai egyetem kancellárja 1891-ben megjelent könyvében megemlíti, hogy a filológusok a Mogul Birodalom delhi udvarában használt hinduzstáni vagy tábori nyelvet nem külön nyelvnek, hanem csak a perzsa nyelvvel kevert hindi nyelvjárásnak tekintették. Fletcher Hurst így folytatta: „De minden tekintetben egy önálló nyelv nagyságával és jelentőségével rendelkezik. A 11. és 12. századi muszlim uralom nyelvi eredménye, és Észak-Indiában sok hindu, valamint India minden részén a muszlim lakosság beszéli.”
Az angol mellett Brit India hivatalos nyelve volt, általában arab-perzsa írással írták, és körülbelül 100 millió ember beszélte.[65] A hibridizációs folyamat olyan szavak kialakulásához is vezetett, amelyek első eleme a khari boli nyelvből, második eleme pedig a perzsa nyelvből származik, például a radzsmahal „palota” (rádzsa „király, királyi” + mahal „ház, hely”) és a rangmahal „divatház” (rang „szín, festék” + mahal „ház, hely”). A muszlim uralom terjeszkedésével a hindusztáni nyelv beszélői, adminisztrátorok, katonák, kereskedők és kézművesek India távoli részeibe utaztak. Ahogy új területeket ért el, a hindusztáni nyelv tovább keveredett a helyi nyelvekkel, a Dekánban például a telugu nyelvvel, és dakhani néven vált ismertté. A dakhaniban a sziszegő mássalhangzókat azok sziszegés nélküli változatai váltották fel; például a dekh („látni”) dek lett, a ghula („felolvad, feloldódik”) gula lett, a kuch („valamennyi, néhány”) kuc lett, és a szamajh („megérteni”) szamaj lett.[66]
Amikor a britek a 18. század végétől a 19. század végéig gyarmatosították az indiai szubkontinenst, a „hindusztáni”, „hindi” és „urdu” megnevezéseket következetlen módon, összekeverve használták. Ezt a nyelvet fejlesztették ki Brit India közigazgatási nyelveként,[67] továbbá előkészítették, hogy a modern India és Pakisztán hivatalos nyelve legyen. A függetlenség elnyerésével azonban a „hindusztáni” szó használata visszaszorult, és nagyrészt felváltotta a „hindi” és az „urdu”, illetve a „hindi–urdu” kifejezés, amikor az előbbiek túl specifikusak voltak.[68] Az utóbbi időben a „hindusztáni” megnevezést a bollywoodi filmek köznyelvére használják, amely Indiában és Pakisztánban egyaránt népszerű, és amely nem azonosítható egyértelműen sem hindi, sem urdu nyelvként.
Az Indiai brit uralom idején néhány angol szó is bekerült a hindusztáni nyelvbe, és ezek a hatások az angol nyelv későbbi világnyelvként való elterjedésével egyre erősödtek. Az angol réteg megjelenésével a hindusztáni nyelv egy új változata jött létre, amelyet hinglish vagy urdish néven ismernek.[69]
John Shakespear: a hindusztáni nyelv nyelvtana (grammar of the Hindustani language). 1843.
Beszélt nyelvként a hindi és az urdu egy nyelv, a hindusztáni nyelv két változatának tekinthető, mivel közös a nyelvtani szerkezetük és az alapszókincsük,[70] irodalmi és formai tekintetben azonban eltérnek; míg az irodalmi hindi erősen a szanszkritra és kisebb mértékben a prákritra támaszkodik, addig az irodalmi urdu erősen a perzsa és arab jövevényszavakra.[71] A hindi és az urdu nyelvtana és alapszókincse (a legtöbb névmás, ige, elöljárószó stb.) azonban azonos, és prákrit alapú, mindkettőre jellemzőek perzsa/arab hatások.
A szabványosított hindi és urdu nyelveket együttesen hindi–urdunyelvnek nevezik. A hindusztáni az indiai szubkontinens északi és nyugati részének közös nyelve, bár más régiókban, különösen a városi területeken is meglehetősen jól értik. Ezért a hindi és az urdu közötti folytonosságként jellemzik. A szanszkritizált hindi, a regionális hindi és az urdu nyelvekkel közös jellemzőkkel rendelkező hindusztáni nyelv a szanszkritizált hindi vagy a perzsaizált urdu nyelveknél gyakrabban használatos.
Ez megfigyelhető a bollywoodi popkultúrában, vagy általánosabban az észak-indiaiak és a pakisztániak nyelvhasználatában, amely általában a hindi és az urdu közös szókicsét használja.[72] A régiók közötti kisebb különbségek is befolyásolják a hindusztáni „védjegyét”, néha közelebb hozva a hindusztánit az urduhoz vagy a hindihez. Ésszerűen feltételezhető, hogy az Uttar PradesbenLakhnauban (amely az urdu nyelv használatáról ismert) és Váránasziban (a hinduk egyik szent városa, ezért az erősen szanszkritizált hindi nyelvet használják) beszélt hindusztáni némileg eltérő.
A standard hindi nyelv India 22 hivatalosan elismert nyelvének egyike és az állam hivatalos nyelve, általában az Indiában kialakult dévanágari írással írják, és kevésbé mutat perzsa és arab hatást, mint az urdu. 500 éves irodalommal rendelkezik, amely prózát, költészetet, vallást és filozófiát foglal magában. Számos nyelvjárása és változata létezik, amelynek egyik végén az erősen perzsa hatásokkal rendelkező urdu, a másik végén pedig a Váránászi környékén beszélt, erősen szanszkrit hatásokat mutató változat áll. Indiában a „hindi” megnevezés általános használatban az urdun kívüli összes nyelvjárást magában foglalja. Így a „hindi” szó különböző jelentései között szerepelnek például az alábbiak:
Útjelző tábla hindi, urdu és angol felirattal.1: az indiai iskolákban tanított szabványosított hindi nyelv (kivéve néhány déli államot, például Tamilnádu),
2: a Purushottam Das Tandon által támogatott és a függetlenség utáni indiai kormány által bevezetett hivatalos hindi, amelyre nagy hatással volt a szanszkrit nyelv.
3: a hindusztáni különféle nyelvjárásai egész Indiában.
4: a népszerű televíziós műsorokban és filmekben használt hindusztáni nyelv (amely szinte megegyezik a köznyelvi urduval).
5: a televíziós és nyomtatott hírműsorokban használt, formálisabb, semlegesített hindusztáni nyelv.
A Zabān-e Urdu-ye Mualla kifejezés nasztalik írásstílussal.
Az urdu Pakisztán nemzeti és állami nyelve, valamint India 22 hivatalosan elismert nyelveinek egyike. Indiának néhány részét kivéve az urdu írás hivatalos formája a nasztalik stílus, egy kiterjesztett perzsa-arab írás, amely indiai fonémákat is tartalmaz. Erősen befolyásolja a perzsa szókincs, történelmileg rekhta néven is ismert volt.
A dakhini (vagy dekkáni) nyelv, amely a helyi nyelvekből is merít szavakat, a Dekkánon és Dél-India más részein is fennmaradt és gazdag történelemmel rendelkezik, a legrangosabb dialektusa a Haidarábádi urdu, amelyet a nizámok és az egykori Dekkáni szultánságok fővárosában és azok környékén beszélnek.
A nyelv irodalmának legkorábbi formái Huszrau Dehlavi emír 13–14. századi műveire vezethetők vissza, akit gyakran az „urdu irodalom atyjának” neveznek, míg Walī Deccani (Wali Muhammad Wali) az urdu költészet atyjának tekinthető.
A bazári hindusztáni kifejezés, más szóval a „utcai nyelv” vagy szó szerint „piaci hindusztáni”, más néven köznyelvi hindi vagy egyszerűsített urdu, a nyelv köznyelvi regiszterét jelöli, amely a hindi és az urdu közös szókincsét használja, elkerülve a speciális arab vagy szanszkrit eredetű szavakat.[73] Különböző dél-ázsiai városokban jelent meg, ahol a hindusztani nem a fő nyelv, a nyelvi korlátok áthidalása érdekében. Jellemzője a helyi nyelvekből átvett jövevényszavak.[74]
Amir Huszrau 1300 körül készült írásaiban ezt a nyelvet dehlavi-nak („delhiből való”) vagy hindavi-nak nevezte. Ebben az időszakban a szúfik a hindusztáni nyelvet használták üzeneteik terjesztésére az indiai szubkontinensen. A mogulok megjelenése után a nyelv több perzsa jövevényszót vett át. A rekhta („keverék”), hindi („indiai”), hindusztáni, hindvi, lahori és dakni névvel illették ezt a nyelvet a 18. századig. Az urdu név (a zabān-i-Ordu vagy orda szóból ered) 1780 körül jelent meg. Úgy gondolják, hogy Maszafi alkotta meg. A helyi irodalomban és beszédben lashkari zabān (katonai nyelv) vagy lashkari néven is ismert volt. Maszafi volt az első, aki módosította a zabān-i-ordu nevet urdura.
A brit gyarmati uralom idején a brit tisztviselők a hindusztáni kifejezést használták. 1796-ban John Borthwick Gilchrist kiadta a hindusztáni nyelv nyelvtana („Grammar of the Hindoostanee Language”) című művét. Az ország felosztása után India és Pakisztán nyelvtörvények segítségével nemzeti nyeveket teremtett, amelyeket hindi és urdu néven neveztek el. Megpróbálták megkülönböztetni őket, ami azt eredményezte, hogy a hindusztáni nyelvet általánosan, - de tévesen - a hindi és az urdu „keverékének” tekintették.
George Abraham Grierson nagy hatással bíró India nyelvészeti felmérése („Linguistic Survey of India”) című művében azt javasolta, hogy a hindusztáni, urdu és hindi neveket a nyelv különböző változatainak megkülönböztetésére használják ahelyett, hogy egymást átfedő szinonimákként tekintenek rájuk:
"A hindusztáni három fő változatát most a következőképpen definiálhatjuk: a hindusztáni elsősorban a Felső-Gangesz-medence nyelve, egyben India közvetítőnyelve, amely perzsa és dévanágari írásjelekkel egyaránt leírható, minden purizmus nélkül, elkerülve a perzsa vagy szanszkrit szavak túlzott használatát az irodalomban. Az „urdū” név tehát a hindūsztáni nyelv azon különleges változatára korlátozható, amelyben gyakran fordulnak elő perzsa szavak, és amely ezért csak perzsa írásjelekkel írható, hasonlóképpen a „hindī” név is a hindūsztáni nyelv azon formájára korlátozható, amelyben sok szanszkrit szó fordul elő, és amely ezért csak déva-nāgarī írásjelekkel írható."
A hindusztáni nyelv szabványosított formában India (hindi) és Pakisztán (urdu) hivatalos nyelve is.
1947 előtt a hindusztáni nyelvet hivatalosan elismerte a Brit Indiai kormány. A függetlenség elnyerése után azonban a hindusztáni kifejezés elvesztette jelentőségét, és sem az indiai, sem a pakisztáni kormány nem ismeri el hivatalosan. Ehelyett a nyelv két formáját, a hindit és urdut ismerik el.[75]
A hindi nyelvet az indiai alkotmány 17. részének 343. cikke (1) bekezdése az „Unió hivatalos nyelvének (rājabhāsā, राजभाषा)” nyilvánítja (az „Unió” ebben az esetben a szövetségi kormányt jelenti, és nem az egész országot – Indiában 23 hivatalos nyelv van). Ugyanakkor azonban a szövetségi törvények szövege hivatalosan az angol nyelvű változat, és a felsőbb fellebbviteli bíróságok eljárásait angol nyelven kell lefolytatni.
A többi államban a hindi nem hivatalos nyelv. Tamilnádu és Karnátaka államban a hindi tanulása nem kötelező az állami tantervben. Ugyanakkor lehetőség van arra, hogy második vagy harmadik nyelvként tanulják. Sok más államban a hindi tanulása általában kötelező a tantervben harmadik nyelvként (az első két nyelv az állam hivatalos nyelve és az angol), bár a hindi tantervi szerepe államonként eltérő.
Az urdu Pakisztán nemzeti nyelve (قومی زبان, qaumi zabān), az angol nyelvvel együtt hivatalos nyelv. Bár sokan beszélnek angolul, és a pandzsábi a lakosság többségének anyanyelve, az urdu a közvetítőnyelv. Indiában az urdu az indiai alkotmány nyolcadik mellékletében elismert nyelvek egyike, és hivatalos az indiai Jharkhand, Bihar, Telangana, Uttar Pradesh, Nyugat-Bengália államokban, valamint Delhi, Dzsammu és Kasmír területén. Bár a legtöbb más államban az állami iskolarendszer a hindi nyelvet részesíti előnyben, olyan városok egyetemein, mint Lucknow, Aligarh és Hyderabad, urdu nyelven beszélnek és tanulnak, és a saaf vagy khaalis urdu nyelvet ugyanolyan tisztelettel kezelik, mint a shuddh hindi nyelvet.
Amellett, hogy a hindusztáni nyelv Észak-India és Pakisztán közös nyelve Dél-Ázsiában, a dél-ázsiai diaszpórában is sokan beszélik világszerte, beleértve Észak-Amerikát (pl. Kanadában a hindusztáni az egyik leggyorsabban növekvő nyelv),[76]Európát és a Közel-Keletet.
Afganisztánban, különösen Kabulban, jelentős népesség beszél és ért hindi-urdu nyelven, ami a bollywoodi filmek és dalok népszerűségének és hatásának köszönhető, valamint annak, hogy sok afgán menekült töltött időt Pakisztánban az 1980-as és 1990-es években.
A fidzsi hindi a hindusztáni nyelvcsaládból származik, és az indiai származású fidzsi emberek széles körben beszélik.
A hindusztáni nyelvet az öböl menti együttműködési tanács országaiban is beszélik, ahol különböző országokból érkezett migráns munkavállalók élnek és dolgoznak évek óta.
A hindi és az urdu nyelvben egyaránt megtalálható hindusztáni fonológia szimmetrikus, tíz magánhangzóból álló rendszerrel jellemezhető, amelyben a magánhangzók a hosszuk alapján különböztethetők meg, a hosszú magánhangzók általában feszesek, a rövidek pedig lágyak. A nyelv tartalmaz nazális magánhangzókat is, valamint adott mássalhangzók más változatait, beleértve a sziszegő és morajló hangokat. A hindusztáni nyelv négyféle hangképzési különbséget tart fenn a zárhangok között, ellentétben például az angol nyelvvel, ahol csak kettő létezik.
A nyelv alapszókincse indiai eredetű, a prákrit és a klasszikus szanszkrit nyelvből származik, mindkettő a védikus szanszkrit nyelvből ered, valamint jelentős számú perzsa és arab (perzsa közvetítéssel) jövevényszót tartalmaz.[71] A hindusztáni nyelv körülbelül 5500 perzsa és arab eredetű szót tartalmaz.[77] Számos szó származik az angolból, valamint kis számban más európai nyelvekből, például a portugálból és a hollandból.[78]
A hindusztáni nyelvtan új szavak létrehozásához perzsa előtagokat is átvett. A perzsa előtagok annyira beépültek a nyelvbe, hogy az eredeti khari boli szavakkal is használták őket.
Történelmileg a hindusztáni nyelvet kaithi, dévanágari és urdu írással jegyezték le.[79] A kaithi és a dévanágari két indiai eredetű bráhmi írásrendszer, míg az urdu a perzsa-arab nasztalik írásstílusból ered, ami az urdu nyelv kedvelt kalligrafikus formája.
Napjainkban Pakisztánban a hindusztáni nyelvet továbbra is az urdu ábécével írják. Indiában a hindi nyelvhez hivatalosan a dévanágari, az urduhoz pedig az urdu írást használják, annyira, hogy a két nyelv közti különbségeket részben az írásrendszerük határozza meg.
A népszerű indiai kiadványokban azonban az urdut is dévanágarival írják, kis eltérésekkel, a hindi nyelv számára kialakult dévanágari mellett létrehozták a dévanágari urdu változatát is.
azt jelzi, hogy az előtte álló mássalhangzó hehezetes (p, t, c, k) vagy mormolt (b, d, j, g).
ء
hamza
'
/ʔ/ vagy néma
ye
y vagy ī
/j/ vagy /iː/
ے
baṛī ye
ai vagy ē
/ɛː/, vagy /eː/
Magyar é.
A dél-ázsiai anglicizáció és a latin ábécé nemzetközi használata miatt a hindusztáni nyelvet néha latin betűkkel írják. Ezt az adaptációt római urdu vagy romanizált hindi néven ismerik, a használt regisztertől függően. Mivel az urdu és a hindi nyelvek beszélt formában kölcsönösen érthetőek, a romanizált hindi és a urdu ábécé (ellentétben a dévanágari és az urdu írással) többnyire kölcsönösen érthetőek.
अनुच्छेद १ — सभी मनुष्यों को गौरव और अधिकारों के विषय में जन्मजात स्वतन्त्रता और समानता प्राप्त हैं। उन्हें बुद्धि और अन्तरात्मा की देन प्राप्त है और परस्पर उन्हें भाईचारे के भाव से बर्ताव करना चाहिए।[80]
1. cikk – Minden embernek születésétől fogva jogai és méltósága van, szabadsága pedig a megszerzett szabadság. Értelem és lelkiismeret adottsága a megszerzett hatalom, és mindig a testvériség szelleme a viselkedéssel, amit tennie kell.
Fordítás
1. cikk – Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.
دفعہ ١: تمام اِنسان آزاد اور حُقوق و عِزت کے اعتبار سے برابر پَیدا ہُوئے ہَیں۔ انہیں ضمِیر اور عقل ودِیعت ہوئی ہَیں۔ اِس لئے انہیں ایک دُوسرے کے ساتھ بھائی چارے کا سُلُوک کرنا چاہئے۔
Devanágari átírás
दफ़ा १ — तमाम इनसान आज़ाद और हुक़ूक़ ओ इज़्ज़त के ऐतबार से बराबर पैदा हुए हैं। उन्हें ज़मीर और अक़्ल वदीयत हुई हैं। इसलिए उन्हें एक दूसरे के साथ भाई चारे का सुलूक करना चाहीए।
1. cikk: Minden ember szabad[,] és jogai és méltósága egyenlő születésűektől fogva megilleti őket. Lelkiismeretük és értelemük felruházva van. Ezért testvéri bánásmódban kell részesülniük egymással.
Fordítás
1. cikkely – Minden emberi lény szabadon születik és egyenlő méltósága és joga van. Az emberek, ésszel és lelkiismerettel bírván, egymással szemben testvéri szellemben kell hogy viseltessenek.
A Mumbaiban (Maharashtra) található Bollywood domináns indiai filmipar a standard hindi, a köznyelvi hindusztáni, a bombayi hindi, az urdu[81], az awadhi, a radzsasztáni, a bhojpuri és a braj bhasha nyelvet használja a pandzsábi mellett, forgatókönyvekben és a filmzenékben bőségesen használják az angolt vagy a hinglish nyelvet.
A filmcímeket gyakran három írásrendszerrel vetítik: latin, dévanágari és esetenként perzsa-arab. Az urdu vagy hindi használata a filmekben a film kontextusától függ: a Delhi Szultánságban vagy a Mogul Birodalomban játszódó történelmi filmek szinte teljes egészében urdu nyelvűek, míg a hindu mitológián vagy az ókori India történelmét feldolgozó filmek nagy mértékben használják a hindi nyelvet szanszkrit szókincssel.
Az elmúlt években hindu nacionalisták bojkottot indítottak a bollywoodi filmek ellen, részben azért, mert a filmekben túl sok urdu nyelvű szöveg szerepel, és egyes kritikusok az „Urduwood” jelzőt használják rájuk.[82][83][84]
↑Hindustani language. Encyclopedia Britannica, 2018. november 1. (Hozzáférés: 2021. október 18.) „Észak-India és Pakisztán közös nyelve. A hindusztáni két változata, az urdu és a hindi, Pakisztánban, illetve Indiában hivatalos nyelv. A hindusztáni nyelv a 13. században kezdett kialakulni az indiai Delhi és Meerut városokban és azok környékén, válaszul a muszlim hegemónia következtében növekvő nyelvi sokszínűségre. A 19. században használatát széles körben népszerűsítették a britek, akik kezdeményezték a nyelv egységesítését. A hindusztáni nyelv széles körben elismert mint India közvetítőnyelve, de anyanyelvi státusza miatt nehéz pontosan megbecsülni a beszélők számát.”
↑Yoon: Primary Language Impact on Second Language and Literacy Learning (angol nyelven). Lexington Books, 198. o. (2023. január 15.) „A nyelvek közötti kapcsolatok tekintetében az urdu nyelv arab-perzsa helyesírásának és szanszkrit nyelvi gyökereinek kombinációja érdekes elméleti és gyakorlati összehasonlítási lehetőségeket kínál."
↑Mohandász Karamcsand Gandhi: An Autobiography or The Story of My Experiments with Truth: A Critical Edition (angolul, 2018).
"Nem tudtam megfelelő hindi vagy urdu szavakat találni. Ez volt az első alkalom, hogy érvelő beszédet tartottam egy olyan közönség előtt, amely főként észak-indiai muszlimokból állt. Beszéltem már urdu nyelven a Kalkuttai muszlim liga előtt, de az csak néhány percig tartott, és a beszéd célja csupán az volt, hogy érzelmileg hatást gyakoroljon a közönségre. Itt viszont kritikus, ha nem is ellenséges közönséggel álltam szemben, akiknek meg kellett magyaráznom a nézőpontomat, de félénkségemet félretoltam. Nem azért voltam ott, hogy a delhi muszlimok hibátlan, kifinomult urdu nyelvén tartsak beszédet, hanem hogy a gyülekezet előtt olyan törött hindi nyelven mutassam be a nézeteimet, amennyire csak tudtam. És ebben sikerrel jártam. Ez a találkozó közvetlen bizonyítékot szolgáltatott számomra arra, hogy csak a hindi-urdu válhat India közös nyelvévé."
↑Manisza Baszu (2017). The Rhetoric of Hindutva. "Az urdu, hasonlóan a hindihez, a hindusztáni nyelv egy változata volt, amely a dehlavi dialektusból származott, és a 18. században, a késő mogul uralom alatt jelent meg."
↑Jan Gube. Education, Ethnicity and Equity in the Multilingual Asian Context (eredetileg angol nyelven). Springer Publishing (2019. október 13.). "India és Pakisztán nemzeti nyelve, a „standard urdu” és a „standard hindi” kölcsönösen érthetőek egymással, mivel mindkét nyelv ugyanazon indiai nyelvcsaládhoz tartozik, fonológiájukban és nyelvtanukban szinte megkülönböztethetetlenek (Lust et al. 2000)."
↑Bhat: A House United: Bridging the Script and Lexical Barrier between Hindi and Urdu (angol nyelven). Proceedings of COLING 2016, the 26th International Conference on Computational Linguistics, 2016 (Hozzáférés: 2021. október 18.) „A hindi és az urdu átírása nagy figyelmet kapott a dél-ázsiai NLP-kutatói közösség részéről (Malik et al., 2008; Lehal és Saini, 2012; Lehal és Saini, 2014). Úgy tűnik, hogy ez áttöri azt a korlátot, amely a két nyelvet különbözővé teszi.”
↑szerk.: Dhanesh Jain: The Indo-Aryan languages. London: Routledge (2007. november 4.). ISBN 978-1-135-79711-9. OCLC648298147 „279 oldal. A hindi irodalom ilyen korai kezdete, amely csak az apabhraṁśa irodalom nagy részének a hindi nyelvbe való beolvasztásával vált lehetővé, a tudósok körében nem nyert általános elfogadottságot.”
↑Kachru, Yamuna. Hindi. Amsterdam: John Benjamins Publishing (2006) „Az 1000–1200/1300 közötti időszakot az ókori NIA szakasznak nevezik, mert ebben a szakaszban nyert az asszami, bengáli, gudzsaráti, hindi, maráti, orija és pandzsábi nyelv különálló identitást.”
↑Dua, Hans.szerk.: Keith Brown: Hindustani, Concise Encyclopedia of Languages of the World. Oxford: Elsevier, 497–500. o. (2008) „Hindustani as a colloquial speech developed over almost seven centuries from 1100 to 1800 (p. 497, emphasis added).”
↑First Encyclopaedia of Islam: 1913-1936 (angol nyelven). Brill Academic Publishers, 1024. o. (1993). ISBN 9789004097964 „Míg India mohamedán uralkodói perzsa nyelven beszéltek, amelynek udvari nyelvként nagy presztízse volt, az ország köznyelve továbbra is a hindi maradt, amely a szanszkritból származik, prákrit hatásokon keresztül. A köznép ezen dialektusára ráépült a perzsa nyelv, ami egy új nyelv, az urdu létrejöttét eredményezte. Sir George Grierson az Indiai Nyelvészeti Felmérése című könyvében nem tulajdonít különleges helyet az urdu nyelvnek, hanem a nyugati hindi nyelv egyik ágaként kezeli.”
↑Women of the Indian Sub-Continent: Makings of a Culture - Rekhta Foundation (angol nyelven). Google Arts & Culture. (Hozzáférés: 2020. február 25.) „A „Ganga-Jamuni tehzeeb” egy olyan példa a vegyes kultúrára, amely az ország különböző régióit jellemzi. Északon, különösen a központi síkságon elterjedt, a hindu és a muszlim kultúra egyesüléséből született. A hindu templomok többsége a Gangesz mentén épült, a khanqahok (szúfi iskola) pedig a Jamuna folyó mentén helyezkedtek el. Így vált ismertté a Ganga-Jamuni tehzeeb név, amelyben a „tehzeeb” szó kultúrát jelent. A közösségi harmónián túl a legszebb mellékterméke a „hindusztáni nyelv” létrejötte volt, amely később a hindi és az urdu nyelvet adta nekünk.”
↑Matthews, David John. Urdu literature (angol nyelven). Urdu Markaz; Third World Foundation for Social and Economic Studies (1985. november 4.). ISBN 978-0-907962-30-4 „A muszlim uralom megalakulásával Delhiben az ezen a területen beszélt régi hindi nyelv lett a perzsa nyelv fő párja. Ezt a hindi nyelvváltozatot Khari Boli-nak, „az egyenes beszédnek” nevezik.”
↑Dhulipala, Venkat. The Politics of Secularism: Medieval Indian Historiography and the Sufis (angol nyelven). University of Wisconsin–Madison, 27. o. (2000. november 4.) „A perzsa lett az udvari nyelv, és sok perzsa szó bekerült a népi nyelvhasználatba. Észak-India összetett kultúrája, az úgynevezett Ganga Jamuni tehzeeb, a hindu társadalom és az iszlám kölcsönhatásának eredménye volt.”
↑Indian Journal of Social Work, Volume 4 (angol nyelven). Tata Institute of Social Sciences, 264. o. (1943. november 4.) „több szanszkrit eredetű szó van benne, de a szókincs 75%-a közös. Elismert tény, hogy bár ezt a nyelvet hindusztáni nyelvnek nevezik, a muszlimok urdu, a hinduk pedig hindi nyelvnek hívják. Az urdu egy nemzeti nyelv, amely a hinduk és a muszlimok közötti hosszú évszázadokig tartó kulturális érintkezés eredményeként alakult ki, és Panditzsi Dzsaváharlál Nehru szerint lényegében indiai nyelv, amelynek nincs helye azokon kívül.”
↑Mody, Sujata Sudhakar. Literature, Language, and Nation Formation: The Story of a Modern Hindi Journal 1900-1920 (angol nyelven). University of California, Berkeley, 7. o. (2008. november 4.) „A hindusztáni, rekhta, és az urdu megnevezések mind az óhindi nyelv (hindavi) későbbi elnevezései.”
↑Kesavan, B. S.. History Of Printing And Publishing In India (angol nyelven). National Book Trust, India, 31. o. (1997. november 4.). ISBN 978-81-237-2120-0 „Érdemes itt felidézni, hogy az óhindi vagy hindavi, amely nagyrészt egy természetesen kialakult perzsa hatású keveréknyelv volt, mint láttuk, már korábban is betöltötte ezt a szerepet, öt-hat évszázadon át.”
↑Hans Henrich Hock. Principles of Historical Linguistics (angol nyelven). Walter de Gruyter, 475. o. (1991. november 4.). ISBN 978-3-11-012962-5 „A brit uralom idején a hindi (vallásilag semleges, „hindusztáni” változatában) egyre inkább a nemzeti egység szimbólumává vált, szemben a külföldi elnyomó angolok nyelvével. A hindusztáni nyelvet Indiában széles körben tanulták, még Bengáliában és a dravida nyelvű déli régiókban is. ... A függetlenséget a korábbi Brit India két országra, Pakisztánra és Indiára való felosztása kísérte. Az előbbi muszlim államként jött létre, és az urdu nyelvet, a hindi–urdu vagy hindusztáni nyelv muszlim változatát tette nemzeti nyelvévé.”
↑Masica, Colin P.. The Indo-Aryan Languages (angol nyelven). Cambridge University Press, 430 (Appendix I). o. (1993. november 4.). ISBN 978-0-521-29944-2 „A „hindusztáni nyelv kifejezés, amely a hindi és az urdu közös alapjára utal, valamint arra, hogy India nagy részén közvetítőnyelv volt, és a függetlenségi mozgalom idején a nemzeti egység kifejezőjeként nagy népszerűségnek örvendett; az 1947-es felosztás és az azt követő nyelvi polarizáció után azonban háttérbe szorult; az 1951-es népszámlálás hatalmas csökkenést (86-98 százalékot) regisztrált azok számában, akik anyanyelvüknek vallották (a hindi beszélők többsége és sok urdu beszélő tette ezt a korábbi népszámlálásokon); ez a tendencia folytatódott a későbbi népszámlálásokon is: 1971-ben csak 11 053-an jelölték meg, többnyire Dél-Indiából.”
↑Ashmore, Harry S.. Encyclopaedia Britannica: a new survey of universal knowledge, Volume 11 (angol nyelven). Encyclopædia Britannica, 579. o. (1961. november 4.) „India északi részén és Nyugat-Pakisztánban több mint 50 millió ember mindennapi beszéde egy közös nyelven, a hindusztáni nyelven történik.”
↑Tunstall, Jeremy. The media were American: U.S. mass media in decline (angol nyelven). Oxford University Press, 160. o. (2008. november 4.). ISBN 978-0-19-518146-3 „A hindi filmipar a hindi nyelv legnépszerűbb köznyelvi változatát, nevezetesen a hindusztánit használta, amely sok urdu és perzsa szót tartalmazott.”
↑Hiro, Dilip. The Longest August: The Unflinching Rivalry Between India and Pakistan (angol nyelven). PublicAffairs, 398. o. (2015. november 4.). ISBN 978-1-56858-503-1 „A beszélt hindi hasonló a beszélt urduhoz, és ezt a nyelvet gyakran hindusztáni nyelvnek nevezik. A bollywoodi forgatókönyveket hindusztáni nyelven írják meg.”
↑Delacy, Richard. Hindi, Urdu & Bengali. Lonely Planet, 11–12. o. (2005. november 4.) „A hindi és az urdu általában egy beszélt nyelvnek tekinthető, két különböző irodalmi hagyománnyal. Ez azt jelenti, hogy a hindi és az urdu nyelvet beszélők, akik ugyanazon a piacon vásárolnak (és ugyanazokat a bollywoodi filmeket nézik), könnyen megértik egymást.”
↑Ties between Urdu & Sanskrit deeply rooted: Scholar. The Times of India, 2024. március 12. (Hozzáférés: 2024. május 8.) „A szanszkrit és az urdu közötti nyelvi és kulturális kapcsolatok mélyen gyökerezőek és jelentősek – mondta Ishtiaque Ahmed, a Maula Azad Nemzeti Urdu Egyetemről, egy kétnapos, „Bevezetés a szanszkritba urdu nyelvű hallgatók számára” című műhelymunka során. Ahmed szerint az urdu szókincsének és kulturális tőkéjének jelentős része, valamint szintaxisának szerkezete a szanszkritból származik.”
↑Kuiper, Kathleen. The Culture of India (angol nyelven). Rosen Publishing (2010. november 4.). ISBN 978-1-61530-149-2 „Az urdu szorosan kapcsolódik a hindihez, amely nyelv az indiai szubkontinensen keletkezett és fejlődött. Közös az alapjuk, és fonológiájuk és nyelvtanuk annyira hasonló, hogy egy nyelvnek tűnnek.”
↑Chatterji, Suniti Kumar. Suniti Kumar Chatterji: a centenary tribute (angol nyelven). Sahitya Akademi (1997. november 4.). ISBN 978-81-260-0353-2 „A dévanágari írással írt magas hindi, amelynek nyelvtana megegyezik az urduéval, teljes mértékben felhasználja a hindi vagy hindusztáni (prákrit) elemeket, de a magas kultúra szavaival kapcsolatban a szanszkritra támaszkodik. A hindusztáni, amelynek eredeti formája a khari boli nyelvjárás volt, szókincse egyensúlyt tart az urdu és a magas hindi között.”
↑Draper, Allison Stark. India: A Primary Source Cultural Guide (angol nyelven). Rosen Publishing Group (2003. november 4.). ISBN 978-0-8239-3838-4 „Delhi lakói khari boli nyelven beszéltek, ezt a nyelvet a britek hindusztáni nyelvnek nevezték. Indo-árja nyelvtani szerkezetet és számos perzsa jövevényszót használt.”
↑Ahmad, Aijaz. Lineages of the Present: Ideology and Politics in Contemporary South Asia (angol nyelven). Verso, 113. o. (2002). ISBN 9781859843581 „On this there are far more reliable statistics than those on population. Farhang-e-Asafiya is by general agreement the most reliable Urdu dictionary. It twas compiled in the late nineteenth century by an Indian scholar little exposed to British or Orientalist scholarship. The lexicographer in question, Syed Ahmed Dehlavi, had no desire to sunder Urdu's relationship with Farsi, as is evident even from the title of his dictionary. He estimates that roughly 75 per cent of the total stock of 55,000 Urdu words that he compiled in his dictionary are derived from Sanskrit and Prakrit, and that the entire stock of the base words of the language, without exception, are derived from these sources. What distinguishes Urdu from a great many other Indian languauges ... is that is draws almost a quarter of its vocabulary from language communities to the west of India, such as Farsi, Turkish, and Tajik. Most of the little it takes from Arabic has not come directly but through Farsi.”
↑Dalmia, Vasudha. Hindu Pasts: Women, Religion, Histories (angol nyelven). SUNY Press, 310. o. (2017. július 31.). ISBN 9781438468075 „On the issue of vocabulary, Ahmad goes on to cite Syed Ahmad Dehlavi as he set about to compile the Farhang-e-Asafiya, an Urdu dictionary, in the late nineteenth century. Syed Ahmad 'had no desire to sunder Urdu's relationship with Farsi, as is evident from the title of his dictionary. He estimates that roughly 75 per cent of the total stock of 55.000 Urdu words that he compiled in his dictionary are derived from Sanskrit and Prakrit, and that the entire stock of the base words of the language, without exception, are from these sources' (2000: 112-13). As Ahmad points out, Syed Ahmad, as a member of Delhi's aristocratic elite, had a clear bias towards Persian and Arabic. His estimate of the percentage of Prakitic words in Urdu should therefore be considered more conservative than not. The actual proportion of Prakitic words in everyday language would clearly be much higher.”
↑Gambhir, Vijay. The Teaching and Acquisition of South Asian Languages (angol nyelven). University of Pennsylvania Press (1995. november 4.). ISBN 978-0-8122-3328-5 „The position of Hindi–Urdu among the languages of the world is anomalous. The number of its proficient speakers, over three hundred million, places it in third of fourth place after Mandarin, English, and perhaps Spanish.”
↑Students' Britannica India. Encyclopaedia Britannica. 2000. 299 oldal. "A hindusztáni nyelv a középkorban Delhi, Meerut és Saharanpur környékén alakult ki közös nyelvként, a khariboli (a Shauraseni prákrit nyelvből ebben a régióban kialakult nyelvjárás) beszélői és az észak-Indiába vándorolt perzsa, török és különböző arab nyelvváltozatok beszélői közötti interakció eredményeként. Kezdetben különböző neveken ismerték, például rekhta (kevert), urdu (a tábor nyelve) és hindvi vagy hindusztáni (Hindusztán nyelve). A khariboli nyelvből származik az alapszókincs és a nyelvtan, a perzsa és az arab nyelvből is sok szót átvett."
↑Kathleen Kuiper, ed. (2011). The Culture of India. Rosen Publishing. 80 oldal. "A hindusztáni nyelv a 13. században kezdett kialakulni az indiai Delhi és Meerut városokban és azok környékén, válaszul a muszlim hegemónia következtében növekvő nyelvi sokszínűségre."
↑Keith Brown; Sarah Ogilvie (2008), Concise Encyclopedia of Languages of the World. "Az apabhramsha úgy tűnik, átmeneti állapotban volt a középső indoárja és az új indoárja szakasz között. A hindusztáni nyelv egyes elemei már ekkor megjelennek. Jellegzetes formája Huszrau Amir (1253–1325) írásaiban jelenik meg, aki hindwi néven emlegette."
↑Prakāśaṃ, Vennelakaṇṭi (2008). Encyclopaedia of the Linguistic Sciences: Issues and Theories. 186 oldal. "A Dekánon a hindusztáni nyelv önállóan fejlődött és virágzott. Itt dakkhni néven emlegették. A dél-Indiában kialakult számos független királyság, például Bahmani, Ādil Shahi és Qutb Shahi királyai pártfogolták a nyelv használatát, hivatalos nyelvvé emelték."
↑Mustafa, K.S (2008). "Dakkhni". Prakāśaṃ, Vennelakaṇṭi (ed.), Encyclopaedia of the Linguistic Sciences: Issues and Theories, Allied Publishers. 185–186 oldal.
↑Lydia Mihelič Pulsipher; Alex Pulsipher; Holly M. Hapke (2005). World Regional Geography: Global Patterns, Local Lives, Macmillan. "A brit gyarmatosítás idején a hindusztáni volt egész észak-india és a mai Pakisztán területének közös nyelve."
↑Concise Encyclopedia of Languages of the World. Elsevier. 2010. p. 497.
↑Williams, Tyler; Malhotra, Anshu; Hawley, John S. (3 January 2018). Text and Tradition in Early Modern North India. Oxford University Press.
↑Nijhawan, S. 2016. "Hindi, Urdu or Hindustani? Revisiting 'National Language' Debates through Radio Broadcasting in Late Colonial India." South Asia Research 36(1):80–97.
↑Kanwal Khalid. "Lahore During the Ghanavid Period".
↑Masica, Colin (1991). The Indo-Aryan Languages. Cambridge University Press. p. 430.
↑Coleman, Julie (10 January 2014). Global English Slang: Methodologies and Perspectives. Routledge. 130 oldal.
↑Peter-Dass, Rakesh. Hindi Christian Literature in Contemporary India (angol nyelven). Routledge (2019. november 4.). ISBN 978-1-00-070224-8 „Two forms of the same language, Nagarai Hindi and Persianized Hindi (Urdu) had identical grammar, shared common words and roots, and employed different scripts.”
↑ abJain, Danesh. The Indo-Aryan Languages (angol nyelven). Routledge (2007. november 4.). ISBN 978-1-135-79711-9 „The primary sources of non-IA loans into MSH are Arabic, Persian, Portuguese, Turkic and English. Conversational registers of Hindi/Urdu (not to mentioned formal registers of Urdu) employ large numbers of Persian and Arabic loanwords, although in Sanskritized registers many of these words are replaced by tatsama forms from Sanskrit. The Persian and Arabic lexical elements in Hindi result from the effects of centuries of Islamic administrative rule over much of north India in the centuries before the establishment of British rule in India. Although it is conventional to differentiate among Persian and Arabic loan elements into Hindi/Urdu, in practice it is often difficult to separate these strands from one another. The Arabic (and also Turkic) lexemes borrowed into Hindi frequently were mediated through Persian, as a result of which a throrough intertwining of Persian and Arabic elements took place, as manifest by such phenomena as hybrid compounds and compound words. Moreover, although the dominant trajectory of lexical borrowing was from Arabic into Persian, and thence into Hindi/Urdu, examples can be found of words that in origin are actually Persian loanwords into both Arabic and Hindi/Urdu.”
↑Smith, Ian (2008). "Pidgins, Creoles, and Bazaar Hindi". In Kachru, Braj B; Kachru, Yamuna; Sridhar, S.N (eds.). Language in South Asia. Cambridge University Press. pp. 254.
↑Schmidt, Ruth L.szerk.: Cardona: Urdu. Routledge, 318–319. o. (2003). ISBN 9780700711307
Asher, R. E. 1994. "Hindi." Pp. 1547–49 in The Encyclopedia of language and linguistics, edited by R. E. Asher. Oxford: Pergamon Press.
Bailey, Thomas G. 1950. Teach yourself Hindustani. London: English Universities Press.
Chatterji, Suniti K. 1960. Indo-Aryan and Hindi (rev. 2nd ed.). Calcutta: Firma K. L. Mukhopadhyay.
Dua, Hans R. 1992. "Hindi-Urdu as a pluricentric language." In Pluricentric languages: Differing norms in different nations, edited by M. G. Clyne. Berlin: Mouton de Gruyter.
Dua, Hans R. 1994a. "Hindustani." Pp. 1554 in The Encyclopedia of language and linguistics, edited by R. E. Asher. Oxford: Pergamon Press. 1994b. "Urdu." Pp. 4863–64 in The Encyclopedia of language and linguistics, edited by R. E. Asher. Oxford: Pergamon Press.
Mustafa, K.S (2008), "Dakkhni", in Prakāśaṃ, Vennelakaṇṭi (ed.), Encyclopaedia of the Linguistic Sciences: Issues and Theories, Allied Publishers, pp. 185–186.
Rai, Amrit. 1984. A house divided: The origin and development of Hindi-Hindustani. Delhi: Oxford University Press.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Hindustani language című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
