Evagriosz Szkholasztikosz

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Evagriosz Szkholasztikosz
Életrajzi adatok
Született536 vagy 537
Epifania (ma Hamá)
Elhunyt600 körül (kb. 60 évesen)
Antiokheia
Ismeretes mint
  • egyháztörténész
  • történész
  • ügyvéd
Nemzetiség görög
Pályafutása
Szakterület történettudomány
Kutatási terület egyháztörténelem
Jelentős munkái Egyháztörténelem

Evagriosz Szkholasztikosz (ógörögül: Ευάγριος Σχολαστικός, latinul: Evagrius/Euagrius Scholasticus), (536[1] vagy 537[1]600 körül[1]) bizánci történetiró.

Élete és műve[szerkesztés]

Epifaniában (ma Hamá, Szíria) született. Ügyvédként működött, de jártas volt a nyelvészetben és az ékesszólástanban is, ezért nevezték Szkholasztikosznak. Egyetlen fennmaradt műve az Egyháztörténelem, amely 6 kötetben dolgozza fel a 431 és az 594 közötti eseményeket. Művét nyomtatásban először a párizsi könyvtár kézirata után Robert Estienne adta ki görögül 1544-ben.[1]

Magyarul[szerkesztés]

  • Evagriosz Pontikosz a gondolatokról; ford., tan. Baán Izsák; Szt. Mauríciusz Monostor–L'Harmattan, Bakonybél 2006 (Lectio divina)
  • Eulogioshoz; ford., bev., jegyz. Bara Péter; Szt. Mauríciusz Monostor–L'Harmattan, Bakonybél 2012 (Lectio divina)
  • A szerzetes praktikosz záz fejezet a lelki életről; bev., jegyz. Gabriel Bunge, ford. Szabó Ferenc Miklós; Bencés, Pannonhalma, 2014

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Pallas, i. h.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]