A teremtés a Bibliában

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Föld és az ember teremtése a Bibliában Mózes első könyvében (más néven Genezis vagy Teremtés könyve) olvasható az első és második fejezetben. Ezzel a történettel kezdődik a Biblia, amely kimondja, hogy Isten a Teremtő és a természeti világ, továbbá az élőlények az ő alkotásai.

A teremtés története prófétikus, amikor az ismeretlen próféta nem a jövőt, hanem a múltat idézi meg. A bibliai szöveg kommentárja ezen a lapon a kreacionista nézőpont alapján készült.

A teremtés hét napja[szerkesztés]

1. nap Világosság és sötétség
2. nap Égboltozat (alsó és felső vizek szétválasztása)
3. nap A szárazföld és a növények megteremtése
4. nap Az égitestek megteremtése
5. nap A vízi és égi állatok teremtése
6. nap A szárazföldi állatok és az ember megteremtése
7. nap Isten megszenteli a 7. napot

A bibliai szöveg és kommentárja[szerkesztés]

Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

– I. Móz 1:1

Kommentár: Amikor a Szentírás kijelenti, hogy "kezdetben", pontosan nem határolja be az időt. "Kezdetben" csak egy Lény létezett: Isten (az iszlámban: Allah, a hinduizmusban: Ísvara). A bibliai kijelentés alapján a világ nem isteni, hanem egy felette álló egyetlen személyes Isten akaratából létezik.


A teremtés előtt[szerkesztés]

A föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt és Isten Lelke lebegett a vizek fölött.

– I. Móz 1:2

Kommentár: A kietlenség és pusztaság (héber: tohu vabohu), a sötétség tulajdonképpen a semmi, a káosz szemléltetése. Isten Lelkére, a Lélekre használt héber szó (רוּחַ kiejtve: ruah) jelentése: lélegzet, lehelet.[1] Isten élő és életet teremtő lehelete mozgott a mindenség felett, amellyel megvalósította a teremtéssel kapcsolatos szándékát. (lásd még a hinduizmusban: Brahman)

Első nap[szerkesztés]

Akkor ezt mondta Isten: Legyen világosság! És lett világosság. Látta Isten, hogy a világosság jó, elválasztotta tehát Isten a világosságot a sötétségtől. És elnevezte Isten a világosságot nappalnak, a sötétséget pedig éjszakának nevezte el. Így lett este, és lett reggel: első nap.

– I. Móz 1: 3-5

Kommentár: A sötétség és világosság szétválasztása azt jelenti, hogy e napszakok váltakozásának szabályszerűsége azelőtt hiányzott.

Második nap[szerkesztés]

Azután ezt mondta Isten: Legyen boltozat a vizek között, hogy elválassza egymástól a vizeket! Megalkotta tehát Isten a boltozatot, és elválasztotta a boltozat alatt levő vizeket a boltozat felett levő vizektől. És úgy történt. Azután elnevezte Isten a boltozatot égnek. Így lett este, és lett reggel: második nap.

– I. Móz 1: 6-8

Kommentár: A Földet eddig víz és sűrű páraburok vette körül. A második napon a légkör (héber: רָקִיעַ râki'â → égbolt) lett megteremtve, hogy a páraburok (felső vizek) ne érjen össze a tengerrel (alsó vizek), hanem közte tiszta levegő legyen. A légkör a Föld védőrétege, amely többek között a becsapódó meteorok és a nap bizonyos sugarai ellen is véd.

A levegő és a víz - a fényhez hasonlóan - az élet legnélkülözhetetlenebb feltételei. A levegő olyan láthatatlan anyag, amelytől ha pár percre megfosztanának minket, elpusztulnánk. A víz szintén meghatározó bázisa az élet minden formájának. Vizet ezért nem csak az óceánokban és tengerekben találunk, hanem mindenütt. A Mars széles síkságaihoz, a Hold kősivatagaihoz vagy a Merkúr krátereihez képest még a Föld mai sivatagai is nedves szivacsnak számítanak.

10 000 méter magasságban mindig mínusz 45-50°C körüli a hőmérséklet. Ilyen szélsőséges hideg életbevágóan fontos az 5 és 20 km közötti légrétegekben. Ebben a magasságban a vízgőz jégkristályokká fagy, melyek először megnövekednek, majd a nehézségi erő hatására lesüllyednek. Ez a mechanizmus mintegy blokádszerűen megakadályozza a vízgőz elpárolgását a világűrbe. A Föld több ezer év alatt sem szárad ki.[2]

Harmadik nap[szerkesztés]

Azután ezt mondta Isten: Gyűljenek össze az ég alatt levő vizek egy helyre, hogy láthatóvá váljék a szárazföld! És úgy történt. Azután elnevezte Isten a szárazföldet földnek, az összegyűlt vizeket pedig tengernek nevezte el. És látta Isten, hogy ez jó. Azután ezt mondta Isten: Növesszen a föld növényeket: füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcsfákat, amelyek gyümölcsöt teremnek, és majd abban magvuk lesz a földön. És úgy történt. Hajtott tehát a föld növényeket: különféle füveket, amelyek magvakat hoznak, és különféle gyümölcstermő fákat, amelyeknek magvuk van. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: harmadik nap.

– I. Móz 1: 9-13

Kommentár: A Földet eddig még víz borította - ahogy olvastuk - és most jelentek meg a szárazföldek.

A szövegből nem derül ki, hányféle növényt teremtett Isten, az viszont egyértelmű, hogy kezdettől fogva számos, különféle növény létezett. Mindenesetre egyetlen fajt sem ismerünk, amelyik az írott történelem korában fejlődött ki, viszont ez idő alatt nagy számban haltak ki. A Szentírás világosan közli, hogy nem egy közös ősből evolválódott minden növény - ami az evolucionista biológia alapvető feltétele, hogy a növények is közös őstől erednek -, hanem különféle növények lettek egyszerre megteremtve.

A teremtés azért "", mert Istennek a műve, megfelelt annak a célnak, amire Isten rendelte. Tökéletesen jött létre.

A teremtés után az egész föld paradicsom volt, a földgolyó legnagyobb részén trópusi klímával, amely egészen a magas szélességi körökig ért; a szárazföldek pedig gyönyörű zöldek voltak, még a sarkkörökön is - ahogy ezt a mai tudomány is felfedezi a föld korai korszakáról.[3][4]

Negyedik nap[szerkesztés]

Azután ezt mondta Isten: Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és jelezzék az ünnepeket, a napokat és az esztendőket, és legyenek világító testekként az égbolton, hogy világítsanak a földre! És úgy történt. Megalkotta Isten a két nagy világító testet - a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal, és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjszaka - és a csillagokat. Az égboltra helyezte őket Isten, hogy világítsanak a földre, és uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és válasszák el a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. Így lett este, és lett reggel: negyedik nap.

– I. Móz 1: 14-19

Kommentár: A teremtés eddigi leírása alapján a természet és a világ rendjét, törvényeit Isten jelölte ki.

A Nap, a Hold, a csillagok a környező korabeli pogány népek számára istenségek. A Héber Biblia alapján ezek az égitestek csak az ember számára világító testek és időmeghatározásra szolgáló eszközök. Tiszteletüket és imádásukat bálványimádásként tiltja meg.[5] A teremtéstörténet leírásának mítoszellenes szándéka is van: a világ, az égitestek, az állatok, a teremtmények nem méltók kultikus tiszteletre. Isten alkotásai, azé az Istené, aki nem része a világnak (panteizmus), hanem felette áll.

A földi élet energia- és fényforrása a napfény. Ez az élet fennmaradásának egyik alapfeltétele. Ezért teremt Isten világosságot mindjárt az első napon. Ott a világosságnak fordított héber szó: אוֹר átírva: ōr, amely általánosságban fényt, világosságot jelent. Aztán ezt a fényt a 4. napon helyettesíti a Nap fényével. Itt az eredeti héberben már egy másik szó fordul elő: מָאוֹר átírva: mā'ōr, amely világítótestre vagy fényforrásra utal.

A 4. nap eseményeit illetően kétféle magyarázat adódik. Az egyik, hogy Isten a negyedik napon teremtette a napot, és a világosságot korábban Isten jelenléte biztosította. (Hasonlóan az üdvözülteknek ígért új Földhöz, ahol nem lesz nap, mert Isten dicsősége világítja meg a Földet.[6]) A másik magyarázat, hogy a nap már létezett, de a sűrű vízpára, vagy más valami eltakarta és a 4. napig nem volt látható, vagy nem működött teljes erejével.

Az élet működésének fontos folyamata a fotoszintézis, amely a napfény energiáját átalakítja kémiai energiává. Minden, a testünkben vagy az állatok testében lejátszódó energetikai folyamat esetén a növények fotoszintézise áll az energialánc elején. A fotoszintézis fölöttébb zseniális folyamat, melyet idáig egyetlen vegyész vagy rendszertechnikus sem tudott leutánozni. Minden kis fűcsomóban jelen van, Istennek ez a találmánya mégis rejtve marad számunkra.

Sok kételkedő állítja és tanítja, hogy az égitestek, a csillagok és a bolygók csak úgy a semmiből létrejöttek, anélkül, hogy Isten valamit is cselekedett volna. Itt nincs hely arra, hogy minden tudományos érvet felsoroljunk (lásd: ősrobbanás). Arra szeretnénk rámutatni, hogy pontosabb megfigyelési módszerek segítségével az utóbbi évtizedekben egyre több olyan felfedezést tettek, amelyek alapjaiban rázták meg az ősrobbanás-elméletet. A csillagászok között is nő azok száma, akik súlyos érveket hoznak fel az ősrobbanás elmélete ellen.[7]

Tény, hogy az univerzum csillagai nemcsak úgy kószálnak az űrben, hanem rendbe, galaxisokba tömörülnek. Az univerzum pontosan azokkal a sajátságokkal rendelkezik, amelyek szükségesek az élet fennmaradásához. Háromféle magyarázatot adhatunk a világegyetemnek az effajta rendjére: természeti törvény, véletlen vagy intelligens tervezés.

Az első rendszeres csillagászati megfigyelések az ókori Babilonban, Egyiptomban, Kínában, Indiában és Közép-Amerikában történtek a Kr. e. 3. évezredben. Tájékozódásra, hely- és időmeghatározásra szolgáltak. Általuk az akkori csillagászok olyan tudásra tettek szert, amellyel meg tudták határozni az évszakok hosszát is, így naptárt készíthettek. A csillagászat segítette a társadalom fejlődését, és a hajók és a karavánok tájékozódását a távoli kereskedelemben. Már a korai kultúrák hatalmas objektumokat készítettek, amelyeket csillagászati ​​célra alkalmaztak.

A mai tudomány és gondolkodásunk számára az univerzum kikutatása még nagyobb kihívást jelent. Milyen az univerzum struktúrája? Milyen a térbeli szerkezete? Hol húzódnak a mindenség határai - ha egyáltalán léteznek? A világmindenség nyitott vagy zárt rendszer? A megválaszolatlan kérdéseket a végtelenségig folytathatnánk.

Mint minden tudományos kutatásra érvényes, a csillagászatra is vonatkozik, hogy a megismerésnek határai vannak, amelyeket a legnagyobb erőfeszítéssel sem tudunk átlépni.

Ötödik nap[szerkesztés]

Azután ezt mondta Isten: Pezsdüljenek a vizek élőlények nyüzsgésétől, és repdessenek madarak a föld felett, az égbolt alatt! És megteremtette Isten a nagy víziállatokat, a vizekben nyüzsgő különféle úszó élőlényeket és a különféle madarakat. És látta Isten, hogy ez jó. Azután megáldotta őket Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizét; a madarak is sokasodjanak a földön! Így lett este, és lett reggel: ötödik nap.

– I. Móz 1: 20-23

Kommentár: Isten sokféle élő szervezetet teremtett az ötödik napon. Nincs említés olyan közös ősről, amitől származott volna minden faj (evolúció).

Több mint egy század telt el azóta, hogy Johann Gregor Mendel biológus felfedezte az élőlények jellegének állandóságával kapcsolatos, öröklési törvényeket. A 20. század elején a tudósok érdeklődése hamarosan új tudományággá, genetikává vagy örökléstanná fejlesztette ezeket a természeti törvényeket. Ma már számtalan tényét ismerjük az állat- és növényvilágban végbemenő öröklési folyamatoknak.
A teremtéstörténet azt írja, hogy Isten minden növényt és állatot "az ő neme szerint" teremtett meg. Hogy minden növény- és állatfaj az ő neme, fajtája szerint jelent meg a világon, az örökléstan már többször bizonyította. Minden állatnak megvan a fejlődését irányító saját génegysége. Noha egyes fajok nagyon hasonlíthatnak egymáshoz, olyan tulajdonságaik is vannak, amelyek csak az illető fajra jellemzők. Egyszerű példával élve például a kutya soha nem nyávog, a macska soha nem ugat. Ugyanígy minden növény- és állatcsaládnak megvan a maga sajátossága. A gének bonyolult összetételű nukleinsavakat tartalmaznak. Ezek a nukleinsavak határozzák meg, hogy a faj milyen tulajdonságokat örökít át a következő nemzedékre.
Bár egy fajban egy bizonyos határig változások is történhetnek, ám legnagyobb részük a rekombinációnak (vagyis a gének átcsoportosulásának) eredménye, ami nem jelenti a szervezet génegységének valódi változását. A génekben néha igazi változás is létrejöhet, de ez egyáltalán nincs hatással egy bizonyos faj alaptulajdonságaira. Például a röntgensugarak vagy vegyszerek kárt tehetnek a génekben, s előidézhetnek benne némi változást, ám egyetlen ilyen változás sem olyan természetű, hogy egy fajt másik fajjá alakítana át.[8]

Az evolúció az egyik fajnak a másikba való átalakulását tanítja, általánosságban hogy a magasabb rendű fajok az alacsonyabb rendűekből, gerincesek a gerinctelenekből, kétéltűek a halakból, a hüllők a kétéltűekből, a madarak és az emlősök a hüllőkből stb. jöttek létre. Ha szemléletesen magunk elé akarjuk képzelni, azt kell feltételezni, hogy az embernek az emlősállatok az ősei, az emlősöknek hüllő ősei voltak és így tovább.

Az állatok - néhány kivételével - egyetlen sejtből, a petesejtből fejlődnek ki. Ha megvizsgáljuk például egy közönséges tengeri sün petesejtjét, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy két részből - egy felsőből és egy alsóból áll, amelyeket egy pigmentsor választ el. Ezeknek a részeknek a felépítése mindaddig nem nem látható, míg a petesejt meg nem termékenyül; ekkor ugyanis a sejthártyába ültetett szemcsék feloldódnak, s a belőlük felszabadult vegyi anyagok megindítják a fejlődést. Ezek a vegyi anyagok tulajdonképpen hormonok, amelyeket a sejtmagban lévő kromoszómák génjei ellenőriznek. Így az öröklődés törvényei szabják meg, milyen irányú lesz a fejlődés, hogy minden egyed "az ő neme szerint" alakuljon ki. A tengeri sün petesejtjéből csakis tengeri sün fejlődhet ki. Sohasem történt meg, hogy helyette tengeri csillag, vagy valami más jött volna létre. Az evolúciós elméletben az alaktani és genetikai alapon felállított törzsfák nem fedik egymást. A fajok közötti mozaikos hasonlóságok és különbségek miatt nem létezik egységesen elfogadott rendszertan. A feltételezett közös ősök csak feltételezések, és nincs nyoma annak a rengeteg átmeneti formának sem, amelyeknek az elmélet szerint létezniük kellene. [9]

Az evolúció modern szintetikus elméletében elfogadott mechanizmus a mutáció. A mutáció az öröklődő jelleg megváltozását jelenti. Ezt némely esetben a kromoszómákban levő gének átcsoportosulása eredményezi, leggyakrabban azonban a gének vegyi jellegének megváltozása okozza. Egy gén megváltozásával előidézett mutációra jó példa a közönséges muslica szemszínének megváltozása. A piros szemszínt "követelő" gén olyan vegyi transzformáción mehet át, hogy attól kezdve más árnyalattal - halványabb piros vagy barackszínnel - is megelégszik. A kísérletek tizenhat mutációját mutatták ki ennek az egyetlenegy génnek. De ne feledjük el, hogy ezek az átalakulások a muslica szervezetének csak egy parányi részére vonatkoznak. Nem ismeretes ellőttünk olyan nagy mértékű mutáció, amely egy új fajt hozott volna létre.

A mutációk, általánosságban beszélve, nem hasznosak. Ehelyett legnagyobb részüket még károsnak is tekinthetjük, mivel a megváltozott szervezeteknek gyengül a létfenntartási képességük és így többségük kihal. Ez a természetes kiválogatódásnak nevezett folyamat valójában konzervatív tényező, amely az új szervezetek létrehozása helyett inkább az élet fennálló alakját óvja.[8] A darwini fejlődéstől sokáig azt várták, hogy gyönyörűen, összetett, környezetükhöz tökéletesen alkalmazkodott élő szervezeteket hoz létre. A jelszó a legéletrevalóbb fennmaradása volt. Nem törődtek azzal, hogy a mutációk mindig torzszülötteket hoznak létre, amelyek rövid időn belül kihalnak.[10]

Az evolúciós teória számtalan sebből vérzik. Nincs egységesen elfogadott, vagy akár részletesen levezetett elmélet az élet keletkezésére vonatkozóan. Gyakran elhangzik az az érv, hogy a földtörténet ősi szakaszában évmilliók teltek el, így volt rá lehetőség, hogy a kis valószínűséggel bekövetkező kémiai reakciók is lejátszódjanak, fokozatosan kialakítva az első élő szervezeteket. Azonban ez a sokat emlegetett időmágia nem segít. Ha a körülmények nem megfelelőek, akkor a kívánt vegyi reakciók nem indulnak be, sem egymillió, sem 1 milliárd év alatt - vagy ha igen, akkor már a legelső vegyületek instabilak lesznek, és a következő percben elbomlanak.[9] A legtöbb kutató elismeri, hogy nem tudják biztonsággal kijelenteni, hogy alakult ki az élet a Földön. [11]

Azt, hogy az élettelenből élő jött volna létre, vagy hogy egyik faj egy másikká alakuljon át, még senki nem figyelte meg - még laboratóriumi körülmények között sem. Az evolucionisták szerint ez a régmúltban játszódott le, bizonyítékai tehát legfeljebb történeti bizonyítékok lehetnének. Azonban ilyen bizonyítékok nincsenek. A paleontológia (őslénytan) leleteiből a kutatók az uralkodó előítélet alapján rakják sorba a leleteket. Az őslények létezése azonban csak arra utal, hogy sok olyan faj volt, amelyek a múltban kihaltak, de nem bizonyítanak semmiféle fejlődést.

Darwin még nem látott bele a sejtekbe, ma azonban a molekuláris biológia részletesen feltárta ezek belső szerkezetét. Így tudjuk, hogy bonyolult "molekuláris gépezetek" működnek bennük, amelyek "alkatrészei" olyannyira egymásra utaltak, hogy fokozatos kialakulásuk jóformán elképzelhetetlen. Ez utóbbira Michael J. Behe: Darwin fekete doboza című, tudományos bestsellerré vált könyve hívta fel a figyelmet.[12]

"Kérdezd csak meg a jószágokat, azok is tanítanak, és az égi madarakat, majd a tudtodra adják! Vagy elmélkedj a földről, az is tanít, a tenger halai is beszélnek neked." (Jób 12, 7-8) A Biblia szerint senki nem mentegetőzhet, hogy nincs alkalma megismerni Isten hatalmát és fenségességét, mert ezek az isteni sajátosságok az ember számára világosan láthatók a természet világában. Ahogy figyelmesen körbenézünk a teremtett világban, mindenhol a szemünkbe ötlenek.

Hatodik nap - Az ember megteremtése[szerkesztés]

  • Genezis 1. rész
Azután ezt mondta Isten: Hozzon elő a föld különféle élőlényeket: különféle jószágokat, csúszómászókat és vadállatokat! És úgy történt. Megalkotta Isten a különféle vadállatokat, a különféle jószágokat és a különféle csúszómászókat. És látta Isten, hogy ez jó.
Akkor ezt mondta Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a jószágokon, az összes vadállaton és az összes csúszómászón, ami a földön csúszik-mászik. Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket. Azután megáldotta őket Isten, és ezt mondta nekik Isten: Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be a földet, és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és a szárazföldön mozgó minden élőlényen! Majd ezt mondta Isten: Nektek adok minden maghozó növényt az egész föld színén, és minden fát, amelynek maghozó gyümölcse van: legyen mindez a ti eledeletek! Minden földi állatnak, az ég minden madarának és minden földi csúszómászónak pedig, amelyben élet van, eledelül adok minden zöld növényt. És úgy történt. És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó. Így lett este, és lett reggel: hatodik nap.

– I. Móz 1: 24-31

  • Genezis 2. rész
Amikor az Úristen a földet és az eget megalkotta, még semmiféle mezei fű nem volt a földön, és semmiféle mezei növény nem hajtott ki, mert az Úristen még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet megművelje. Akkor forrás fakadt a földből, és mindenütt megöntözte a termőföld felszínét. Azután megformálta az Úristen az embert a föld porából, és az élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lény.

– 1. Móz. 2: 5-7

Azután ezt mondta az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lenni, alkotok hozzáillő segítőtársat. Formált tehát az Úristen a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat, és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi; mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember elnevezi Így adott az ember nevet minden jószágnak, az égi madaraknak és minden vadállatnak, de az emberhez illő segítőtársat nem talált. Mély álmot bocsátott azért az Úristen az emberre, és az elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. Az emberből kivett oldalbordát az Úristen asszonnyá formálta, és odavezette az emberhez. Akkor ezt mondta az ember: Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett.

– 1. Móz. 2: 18-23

Kommentár: A Genezis 1-2. fejezete az ember megteremtésének két változatát mondja el.
Az első változatban - az első fejezetben - Isten egyszerre teremti a férfit az asszonnyal.
A második változatban - a második fejezetben - bizonyos időt tételez fel a férfi és a nő megteremtése között.

További feltűnő stíluskülönbség, hogy az első fejezet eredeti szövegében Isten neve Elohim (אֱלֹהִים) , míg a második fejezetben Jahve Elohim (אֱלֹהִים יְהֹוָה) .

Az ember megteremtésének kétféle változata arra a meggyőződésre juttatta a Bibliával foglalkozó tudósokat, hogy itt két különböző forrásból eredő elbeszélés őrződött meg és került egymás mellé. A héber szöveg alapján nem nehéz megállapítani, hogy a szerző meglevő írott forrásokat és hagyományos elbeszéléseket olvasztott bele a könyvébe és még a feltűnő különbségeket sem szüntette meg bennük. Kiemelkedik ebből Isten nevének kétféle használata.

Az ember maga összetett lény: a föld anyagából és az Isten által adott éltető elemből áll.

  • "Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra!" [13]

A képünkre (héber: צֶלֶם celem) jelentése valódi képmás. A hasonlatosságunkra (דְּמוּת demut) jelentése az elvont hasonlóság. A két kifejezés együtt azt jelenti, hogy a képmás hasonló az eredeti valósághoz. A hasonlóság természetesen nem külsőre vonatkozik, hanem egy szabad akarattal rendelkező, önálló gondolkozású, értelmes lény létrehozását. Továbbá az ember Isten uralmát gyakorolja a teremtett világban, ezáltal lesz Isten képmása, ahogy a teremtett élőlények fölé emelkedik.

A Teremtő nemcsak a teremtett föld feletti uralommal ruházza meg az embert, hanem e szavakkal: szaporodjatok és sokasodjatok[14] azt a kiváltságot is nekik adja, hogy ők is részt vehessenek a teremtésben.

Istent a szentháromság jelképezi: az Atya, a Fiú és a Szent Lélek. Az általa teremtett emberben is kifejeződik ez a hármasság. A test, a lélek és szellem alkotja azt az élőlényt, amelyet embernek nevezünk.
Az állatoknak is van testük és lelkük, de nincs szellemük. A lélek adja a különbséget az élő és holt lény között, a szellem (vagy gondolkodás) pedig az ember és az állat között. Az állatok nem személyiségek, nincs "én"-jük, nem ismerik a felelősséget, mit sem tudnak Istenről. Ők ösztönösen cselekednek és nincs szabad akaratuk választani a jó és rossz között, mint az embernek.

Isten nem abban az értelemben alkotta tökéletesnek az embert - a "saját képére és hasonlatosságára" - hogy utána már semmi dolga ne legyen önmagával, hanem a tökéletesség alapjával és lehetőségével hívta létre. Azt akarta, hogy amivé válik az ember, abban a saját elhatározása, választása és meggyőződése is benne legyen. Isten teremthetett volna robotokat vagy bábfigurákat is, amelyek automatikusan végrehajtják akaratát. De Ő nem erőszakkal kikényszerített, természetellenes kapcsolatot akart, hanem olyan lényeket, akik önként szolgálják és szeretik Őt - és akiket Ő is szerethet. Ez a teremtmény megkapta a döntés hatalmát, a szabadság veszélyes ajándékát.

Az ember (héber: אָדָם átírva: ādām) a földből (אֲדָמָה ādāmā) származik.[15] Ez az általános megjelölés később az első ember neveként szerepel: Ádám.
Amikor az ember meghal, teste visszatér a földbe, ahonnan származik, "az élet lehelete" pedig visszaszáll Istenhez, aki adta azt.
Móz I. 2:7-ben az élőlénynek fordított héber szó a nefes hāj.[15] Ez a kifejezés nemcsak az emberre vonatkozik, hanem az állatokra is. A nefes (נֶפֶשׁ), amit lénynek fordítanak a náfas (נָפַח) szóból ered, mely jelentése: lélegezni. Az Újszövetségben ennek görög megfelelője a pszüché... A teremtési történetben semmi nem utal arra, hogy az ember lelket kapott volna, vagyis olyasvalami külön egységet, ami a teremtéskor kapcsolódott volna össze az emberi testtel. Egyedül csak Isten él önmagában, minden más lény csak rajta keresztül él.[16] Az életet Isten adja, és ő veszi vissza. Születés és halál – az élet egy rejtély, és ennek a rejtélynek a kulcsa egyedül Istennél van.
Az a gondolat, hogy a lélek a testtől függetlenül is tud létezni, teljesen idegen a Bibliától. Ez az elképzelés az ősi pogány egyiptomi, indiai és görög vallási és filozófiai rendszerekből származik, onnan jutott el a keresztény teológiába.[17]

Minden bizonyára az első emberpár sokkal magasabb volt, mint a mai emberek, ahogy a Genezis írja korai leszármazottaikról: "óriások voltak a földön abban az időben".[18]

Az ember a Föld ura lett - elsősorban az állatok feletti hatalom révén. A megteremtett mindenség olyan, mint a lét fokozataiból felépült piramis, melynek csúcsán az ember áll. Időben ő az utolsó és Istenhez ő áll legközelebb.

A teremtés beszámolójában semmi nem utal ragadozók létére, sem élelemért vívott harcra, hanem minden teremtett állat és az ember is kizárólagosan növényevő volt[19][20] Isten mindent bőséggel kirendelt minden számára, nem volt szükség erőszakra. Ezért olvashatjuk, hogy "látá Isten, hogy minden amit teremtett igen jó"[21] Minden és mindenki a Teremtő kezéből tökéletesen került ki. Nem volt rosszullét, erőszak, betegség, szenvedés; sem halál nem létezett. Ezek a dolgok csak a bűneset után jelentek meg.

Hetedik nap[szerkesztés]

Így készült el az ég és a föld és azok minden serege. A hetedik napra elkészült Isten a maga alkotó munkájával, és megpihent a hetedik napon egész alkotó munkája után. Azután megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon pihent meg Isten egész teremtő és alkotó munkája után. Ez az ég és a föld teremtésének története.

– 1. Móz. 2: 1-4

Kommentár: A szöveg Istenről emberi módon, antropomorfisztikusan beszél akkor, amikor úgy tünteti fel, hogy a hetedik napon ő is megpihen. Isten egyszerre az örök tett és örök nyugalom. A világ teremtése és fenntartása nem jelent számára külön "munkát".

A hetedik napot Isten megszentelte és elkülönítette teremtő tettének emlékeztetőjeleként. Ezért foglalta bele azt a később adott Tízparancsolatba.[22]

Megjegyzés[szerkesztés]

Ennyire tömör, rövid és hiányos, sok ezer éves tudósítástól nem várhatunk el túl nagy pontosságot. Különben ha üdvösség szempontjából fontos volna, Isten bizonyára gondoskodott volna arról, hogy a teremtésbeszámoló részletesebb legyen. Magának a teremtésnek nem volt emberi tanúja és nincs bizonyítékunk arra, hogy Isten bárkinek is látomásokban kinyilvánította volna annak lefolyását. A szöveg úgy beszél a teremtésről, ahogy a prófétai igehirdetés visszatekintett rá és szemléletesen előadta.

A szöveg egyébként a teremtő aktust a héber "bara" (בָּרָא) szóval jelzi és azt mindig csak Istenre vonatkoztatja. Tehát a semmiből való létrehozást érti rajta, nem az anyag formálását. Vallási szempontból annak van jelentősége, hogy Isten a puszta szavával teremt. Ez részben Isten mindenhatóságára utal, részben megkülönbözteti a szentírási elbeszélést a babiloni és más kozmogóniáktól, ahol valamilyen ősi anyagnak a létezését feltételezték, mert a semmiből való teremtést nem tudták elképzelni.
Továbbmenve a Bibliában Isten egyetlen, és nem része, hanem teremtője a világnak.

Sok teológus, hogy alkalmazkodjon a tudomány állásához (evolúció) úgy érvel, hogy a teremtés után a föld és az élőlények csak igen hosszú időben fejlődtek hajdani alakjukból a mai állapotukig, és nem kell szó szerint venni a napokat, hanem azok korszakokat jelképeznek - amint Péter apostol írja[23] "egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap."
A Biblia azonban itt világosan beszél a 6 napos teremtésről, minden egyes nap után kihangsúlyozva: "így lett este, és lett reggel", következő nap. Egyes nézetek alapján azonban a teremtéstörténetet a zsidó vallás 7 napos kultuszához igazították.

A bibliai teremtésbeszámolóban nem találjuk a felsőbb lények harcát - mint sok más ókori teremtéselbeszélésben (lásd pl. Zoroasztrizmus); de a Genezis 3. fejezetében, a bűnbeesés után már utalást találunk rá, amely szüntelen harcot jövendöl. Majd az egész Bibliában megtaláljuk ezt, egy állandó harc az emberért: Isten birodalma és a Sátán birodalma között. Egy állandó ellenségeskedés a jó és a rossz erői között.

Isten céljai nem korlátozódnak erre a világra. Bár a Biblia azt állítja, hogy a teremtés jó, és tökéletesen jött létre, rámutat arra, hogy az emberiség bűnbeesése miatt a világ nem olyan, amilyennek lennie kellene. Ez a központi gondolat teljesedik ki a Biblia végén, a Jelenések könyvének 21-22. részében, amely leírása alapján Isten "új eget és új föld"et teremt. Krisztus második eljövetele azt jelenti, hogy maga a Föld alakul át egy új teremtéssé.[24]

A tudósok csodálattal tekintenek arra, hogy - habár az általunk ismert Univerzumban nincs más példa rá - a Földön pontosan az élethez megfelelő körülmények léteznek. Csodálatos tervszerűségen alapszik az elemek körforgása is. Közismert példa: amit az ember kilélegzik, arra szükségük van a növényeknek, amit viszont a növények "lehelnek ki", arra szükségük van az állatoknak és az embernek... Másik példa: amit az emberek és állatok kiürítenek magukból, arra (trágyaként) szükségük van a növényeknek, a növényekre pedig táplálkozás szempontjából is létfontosságú szükségük van az embereknek és állatoknak... Az élőlények idővel elpusztulnak és lebomló testükből új élet keletkezik... Az élővilág újra és újra ugyanazt az anyagot használja fel, miközben az anyag különböző változásokon megy át, és más formákat vesz fel.

Számos tudós írt értekezést az univerzum tökéletesen összehangolt sajátosságairól. Sok kutatót a világegyetemi törvények szerkezeti rendje vezetett el az Intelligens tervezés gondolatához.[25]

Az emberi test a legkisebb részében is tökéletes szerkezet és egy egyedülálló tanulmány, hogy a legkevesebbet mondjuk róla. Működésének roppant bonyolultsága egy másik bizonyíték arra, hogy van Teremtő. A logika és a józan ész lehetetlennek tartja, hogy egy olyan bonyolult organizmus, mint az emberi szervezet, a maga irdatlan számú, bonyolultan kapcsolódó rendszerével és életműködésével a vak véletlen nyomán jött volna létre. Sokan a természeténél fogva igen értelmes és gondolkodó emberi agyat is a fizikai és kémiai erők véletlen szüleményének tartják, azt az agyat amelyben az érhálózat hossza összesen 160 ezer km és amely több kapcsolódási ponttal rendelkezik, mint amennyi csillag létezik a Tejúton.[26] [megj. 1] A fejlődéselméletnek, mely szerint az élet minden bonyolult formája egyszerű élő sejtekből fejlődött ki, míg az élő sejtek pedig élettelen anyagokból jöttek létre - nincs és nem is lehet tudományosan bebizonyított és hitelesített alapja, annak ellenére, hogy ezt az elméletet a legtöbben vakon elfogadják.

Az ateisták a világ előállását is a véletlennek tulajdonítják. A kikutathatatlan, törvényszerűen működő kozmoszt az ősrobbanásból keletkezettnek tanítják. Szerintük a káoszból kozmosz lett, az egyszerűből komplikált lett. A Biblia így összegzi: Magukat bölcsnek tartván bolondokká lettek.[27][28]

A Biblia alapján az ember nem valami továbbfejlődött egysejtű, amiből állatok jöttek létre, majd az ember - ahogy az evolúciós teória tanítja. Az állatok az ember számára lettek teremtve, ösztönnel vannak ellátva, nincs önálló gondolkozó, döntő képességük, épp ezért nem is lesznek felelősségre vonva, nem kerülnek ítélet elé. Az ember viszont nagyon értékes Isten szemében. Olyan értékű, mint amilyen nagy áldozatot kész volt hozni, és amiket ma is tesz érte. Ezt mondja Isten: Drágábbá teszem az embereket a színaranynál és Isten fiainak nevezi őket.[29][30]

Az ember szabad akarattal és döntőképességgel lett felruházva, épp ezért felelősségre lesz vonva életmódja miatt. Döntése és tettei vagy büntetést vagy jutalmat vonnak maguk után.[31]

A teremtés nem bizonyított dolog, ahogy az evolúció sem. Bolygót nem állíthatunk laboratóriumba, hogy ott felgyorsítva az időt megnézzük, mi történik hatmilliárd év alatt, mint ahogy Istent sem hívhatjuk meg, hogy töltsön velünk egy hetet valamelyik laboratóriumban és bizonyítsa be, hogy hat nap alatt képes egy élő bolygót teremteni, emberrel együtt.

Ám Isten felmutatja mindazokat a bizonyítékokat, amelyek az őt kereső ember hitének megerősítéséhez szükségesek. Másfelől senkit nem fog arra kényszeríteni, hogy higgyen Őbenne. A hívő és hitetlen ember is megrögzött gondolkodású. Szabadon dönthetünk arról, hogy kiben vagy miben hiszünk.

Számos könyv bizonyított tényként közli a Föld keletkezésének körülményeit, úgy, mintha az nem volna kérdéses. Ezt az állítólagos keletkezést az állítólagos szakemberek állítólagos korszakokon keresztül kutatják. Sajnos ezekben a "tudományos körökben" Isten népszerűtlen.

A hit meghatározza azt is, hogy mit hiszünk. Ha nem Isten teremtette az embert, és ha nem estünk le eredeti tökéletes állapotunkból (a bűneset után), akkor a bűn nem létezik és nincs szükségünk megváltóra sem. Jézus küldetése céltalanná válik, és a kereszt is csak értelmetlen dráma.

Kreacionista álláspont[szerkesztés]

A kreacionisták a teremtéstörténet szó szerinti értelmezését vallják, és a bibliai szöveghez ragaszkodva elutasítják a teista evolúciós elméletet. Álláspontjukat többek között az alábbi állításokkal indokolják[32]:

  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten mindenhatóságával; hiszen ha Övé minden hatalom, akkor képes egy pillanat alatt megteremteni a világegyetemet. Miért nyújtaná el nagyon hosszú korszakokon keresztül?
  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten lényével. Ha a fejlődési folyamat célja a hasonlatosságára teremtett ember volt, akkor Isten bizonyosan nem várt volna a geológiai idő legvégéig, hogy személyiséget teremtsen. Nem lehetett közösségben kőzetekkel vagy tengerekkel, sőt a dinoszauruszokkal vagy a gliptodonokkal sem.
  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten mindentudásával. A fejlődéstörténet az evolucionista geológusok értelmezése szerint az ősmaradványok alapján tele van kihalással, torzszülöttekkel, a fejlődés zsákutcáival. Az evolúció lényege a véletlen mutáció és nem a tudományos haladás.
  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten szeretetével. A feltételezett fejlődés legjobb bizonyítékai az ősmaradványok, amelyek ékesen beszélnek a kegyetlen, viharokkal és földmozgásokkal, betegségekkel és éhínségekkel, a létért folytatott küzdelemmel és erőszakos halállal teli világról. A Biblia alapján a bűn és a vele járó átok megjelenése előtt a teremtés tökéletes volt és nem léteztek ezek a dolgok.
  • A fejlődéselmélet nem egyeztethető össze Isten céltudatosságával. Ha Isten célja az ember teremtése és megváltása volt - ahogyan a teista evolucionisták feltételezhetően hiszik - érthetetlennek tűnik, hogy évmilliárdokat veszteget el céltalanul bukdácsoló fejlődéssel, mielőtt a lényegre tér.

A szerző[szerkesztés]

A Genezist (Teremtés könyvét) a zsidó és keresztény hagyomány úgy emlegeti, mint Mózes első könyvét. Jézus és az apostolok is követik ezt a kifejezésmódot[33][34] de nem állítják, hogy Mózes a szerzőjük.

Mózes könyvei négy okmány, míg a teremtéstörténet két forrás egybeszerkesztéséből alakult ki. Az okmányok különböző időből és helyről valók és jóval későbbiek Mózesnél. A Jahvista és Elohista forrás onnan kapta a nevét, hogy Isten neve Jahve-ként vagy Elohim-ként fordul elő bennük. A jahvista részt a Kr. e. 9. században foglalták írásba Júdeában, míg az elohista rész északon keletkezett az Izraeli Királyságban, a későbbi időben.[35] Ezért alakulhattak ki kettős történetek, ismétlések és ellentmondások is. Ilyen az ember megteremtése, vagy a további fejezetekben Kain és Kenán két családfája[36] valamint a vízözön egymásba olvasztott két elbeszélése[37] is.

A különböző források ellenére Pál és Péter apostol is kiemelte a teljes Szentírás isteni eredetét.[38][39]

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Biblia, kommentár, Magyar Bibliatársulat, 1996
  2. Werner Gitt: Jelek a mindenségből, 1997
  3. http://www.origo.hu/tudomany/20160223-gastronis-eocen-idoszak-fosszilia-sarkvidek-ellesmere-sziget-paleontologia.html
  4. http://index.hu/tudomany/2011/12/21/novenyevo_dinoszaruszok_eltek_antarktiszon/
  5. 5. Móz. 17, 2-5
  6. Jelenések 21. rész
  7. Werner Gitt: Jelek a mindenségből - Mi végre vannak a csillagok?, 1997
  8. ^ a b Harold W. Clark : A teremtés csodái, 1987, Beograd
  9. ^ a b Aeternitas: A tudomány felfedezi Istent, 2004
  10. Henry M. Moris: Kreacionizmus, 2000
  11. http://www.origo.hu/tudomany/20160907-foldon-kivuli-elet-bolygo-szuperfold.html
  12. http://www.discovery.org/a/3550
  13. 1. Móz. 1,26
  14. 1. Móz. 1,28
  15. ^ a b https://www.blueletterbible.org/kjv/gen/2/7/t_conc_2007
  16. 1. Tim 6,16 (Isten) aki egyedül birtokolja a halhatatlanságot
  17. Jack Blanco: The Nature of Man, 1998
  18. 1. Móz. 6,4
  19. Minden földi állatnak pedig ... a zöld füveket adom eledelül. 1. Móz. 1,30
  20. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó füvet (növényt) az egész föld színén, és minden fát, amelyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül. Mózes I. könyve 1:19
  21. 1. Móz. 1,31
  22. 2. Móz. 20, 8-11
  23. Péter II. levele 3,8
  24. Scolar: Kézikönyv a Bibliához, 2014
  25. http://www.origo.hu/teve/20160205-interju-nemeth-lajos-meteorologussal-a-tv2-kepernyosevel.html
  26. Perlmutter, David: Gabonaagy
  27. Jób 37, 14-24
  28. Róm 1,22-23 Akik azt állították magukról, hogy bölcsek, azok bolondokká lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték embereknek, madaraknak, négylábúaknak és csúszómászóknak a képmásával.
  29. Ésa 13,12 Ésa 43:1-4
  30. Zsolt 82,6
  31. Jer 17,10
  32. Henry M. Morris: Kreacionizmus
  33. Jn 1,45 ; Jn 5, 45-47
  34. Róm 10, 5
  35. Biblia kommentár - Apostoli Szentszék, Szent István társulat, 1982
  36. I. Móz. 4-5. rész
  37. I. Móz. 6-8. rész
  38. A teljes írás Istentől ihletett II. Timóteus levél:3:16
  39. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei. II. Pét. 1,21.
  1. 200-400 milliárd csillag található benne

Források[szerkesztés]

  • Biblia - protestáns új fordítás
  • Biblia - Károli Gáspár revideált fordítása
  • Blue Letter Bible - héber eredeti
  • Biblia kommentár - Apostoli Szentszék, Szent István társulat, 1982
  • A 7. napot ünneplő adventisták hitelvei, 2002
  • Gecse Gusztáv: Vallástörténet, 1980
  • Rózsa Huba: Őstörténet, 2008
  • L. James Gibson: The Beginning, 2012
  • Werner Gitt: Jelek a mindenségből, 1997
  • Henry M. Morris: Kreacionizmus, 2000
  • Aeternitas: A tudomány felfedezi Istent, 2004
  • George E. Vandeman: Egy bolygó kiáltása, 1993