Székelyfancsal

Székelyfancsal (Fâncel)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Fejlesztési régió	Közép-romániai fejlesztési régió
Megye	Hargita
Község	Oroszhegy
Rang	falu
Községközpont	Oroszhegy
Irányítószám	537081
Körzethívószám	0266
SIRUTA-kód	84282
Népesség
Népesség	156 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	135 (2011)
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 46° 22′ 06″, k. h. 25° 17′ 59″46.368305, 25.299647
Sablon • Wikidata • Segítség

Székelyfancsal (1899-ig Fancsal, románul Fâncel) falu Romániában Hargita megyében. Testvértelepülése Vékény, Baranya megyei falu.

Fekvése

Községközpontjától, Oroszhegytől 3,5 km-re fekszik, a Ballé-patakba igyekvő Fancsal-patak mellett.

Története

1505-ben Fanchal néven említik. 1910-ben 196, 1992-ben 146 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásához tartozott.

Látnivalók

Római katolikus temploma:

Templomépítés

Az 1700. február 9. vizitációs jegyzőkönyv említést tesz a fancsali cinterem kertről, vagyis egy temető helységről, amelyben a szájhagyomány szerint egy kis kápolna állt. Nem tudjuk biztosan, hogy a falu Teleken nevű helyén vagy az Udvari kertben lévő temető, illetve körülötte lévő kápolnáról van-e szó. Ezek közül nagy a gyanunk, hogy a Sebestyén kisnemesek telkén volt- ma Sebestyén Elek bennvalója mögötti terület -,az Udvari kertben az ősi kápolna. A jelenlegi temetőt, 1806-ban a falutól távol hozták létre, tehát a kápolna templomépítés előtti időkben létezhetett a fent nevezett telkek egyikén.

1753. május 28-án a fancsali Veres testvérek egy kis szilvás területet ajándékoztak a falu központjába templomhelynek. A területet már előtte a három testvér egyenlő arányba felosztotta egymás között. A Fancsalban élő Veres Ferenc (1727-1791) és udvarhelyi lánytestvére özvegy Szeles Lőrincné Veres Zsuzsa részüket ajándékként adományozták az egyháznak. Oroszhegyen lakó testvérük Veres Márton, pedig 7 magyar forintot kért részéért, amelyet nemes Sebestyén Mihály 5 forintnyi, míg lánytestvére 2 forintnyi összeggel kifizetett.

Az építkezés 1764-ben kezdődött el, május 9-én a helybéli nemesek kezdeményezésére. Sebestyén Péter, Boros András és Fancsali András helybéli vezetőségi tagok megfogadták a Kőhalomszéki kacai kőművesmestert Kadár (Binder) Jánost, aki elvállalta, hogy 32 magyar forintért felépíti. Az akkori templom magassága az alappal együtt „harmadfél öl” és egész területe 15 öl. A pénz előteremtése nem volt könnyű feladat. A helybéli források és közmunka mellett, még mások is besegítettek. Fancsali Sándor János már július 9-re „kenyér” adományként 7 magyar forintot és 7 dénárt gyűjtött össze. Augusztus 24-ére Parajdról gyűjtött 1 magyar forintot és 16 krajcárt. Szeptember 11-én Ebesfalváról hozott 6 „máriást”, szeptember 26-án megszerezte az áldozó kelyhet, gyertyatartót és némi csekély összeget. Az oltáron lévő feszületet egy zetelaki ferences szerzetes készítette és adományozta Fancsalnak.

Az 1766-os püspöki vizitáción megjegyezték, hogy a fancsali kápolna még nincs készen, legnagyobb patrónusa, mecénása nemes fancsali Sebestyén Mihály.

1768-ban az oltár elkészíttetését a helybéli nemes Fancsali András vállalta magára, megfogadta a gyergyószentmiklósi Lippu Györgyöt, akinek 22 rénes forintot fizetett. 1769. augusztus 6-án az oltár kifestésére a szentkirályon lakó Pictor Zakariás örmény vállalkozott. Bérét, 28 magyar forintot, két-két köböl búzát és zabot és két véka szilvát fancsali Sebestyén János, Sebestyén Péter, Boros András és Fancsali Pál vállalta magára.

1787-ben a fancsaliak kéréssel fordultak császáruk felé, hogy ne filiaként működjenek tovább, hanem saját papjuk lehessen. Mivel a szentkirályi pap ritkán járt át Fancsalba misézni, ezért az idősebb, betegségben szenvedők nem tudnak átmenni misehallgatásra. Szintén, amikor a Bosnyák megárad, vagy nagy telek vannak akkor is misehallgatás nélkül maradnak. Felvállalják azt is, hogy szívesen építenek plébániai lakot az új papnak.

„Mű aláb irt Személjek adgyuk ezen Testimonialis Levelűnket iljen dologrol: quo din hoc anno Presidenti 1787 Die vero 6^a 4^bris őszve gyűlvén egész Falunk Fantsal a Fantsali A Lőrintz Gergelly Házához, és mivel hogy nékünk fantsaliaknak igen szűkséges volna, ha felséges Urunk kegyességéből Plébánust nyerhetnénk illyen okokbol: 1⁰ két hegyetske lévén Fantsal, és Sz: király közöt, mellj mián az Harangszó igen tirtkán hallik, és mindenkor vaktában indulván szent misére Sz. királyon hol későn, hol elein járunk. 2^do Ár víz idein mindenkor Sz mise nélkül maradunk 3⁰ Télnek idejin a nagy hó mián, kivált az aszszony népek két holnapig sem mehetnek Templomban, az öregek pedig gyenge voltok mián esztendeig sem halhatnak Szent Misét. Melljre nézve közönségesen falustól arra edgyeztűnk, és obligáltuk magunkot, hogy ha felséges császárunk kegyes grátcziája minket ily nyomorúságos állapotunkban meg szán, és eö felsége kegyessége nékűnk Plébánust rendel melljért alázatoson lé borulva instálunk műis Parochialis Ház fundust szerezni el nem mulatyuk, őrömest házat épittűnk és conserváljuk a Templomunkal edgyütt, a szokott kepét Plebanusunknak, és mesterűnknek esztendőnként hiba nélkül prastáljuk.

Melyet bon a fide recognoscálunk s igy Fantsal 6^a 7^bris Anno 1787.

Fantsali Sebestyén Ferentz nemes ember (pecsét)

Fantsali Pál nobilis de eadem (pecsét)

Fantsali idősb Veres Márton mp. Megye Bírája (pecsét)”. Kérésük nem találta meghallgatásra, ugyanis kisfaluként nem lettek volna képesek külön plébánia és papellátás fenntartására.

A templom berendezéseiről bővebben az 1824-es vizitáción tudunk meg többet. Az anyaegyházat és filiát megvizsgáló küldöttség először is Fancsal elszakadását vitatja meg Szenttamástól, mely szerintük az 1748-as évekre tehető. Ez valójában csak az 1753-as évben történt meg. Ezt a tényt látszik igazolni a szentkirályi anyakönyvben tömegesen megjelenő fancsali keresztelések, házasságok, halálozás sokasága 1753-ban. Előtte a szenttamási anyakönyvek tanúskodnak fancsaliak jelenlétéről.

Míg az anyaegyház Szentkirály katolikusainak száma 554, addig Fancsal lakossága 166 személy. 22 gyermek látogatta a triviális iskolát. A filia vagyoni állapotának kezelői Fancsali Farkas, Sebestyén Péter és Sebestyén János nemes emberek. A templom építési dátumát 1766-ra teszi a bizottság. Alapja, falai erősek, helyi anyagok felhasználásával készültek, padozata deszkázott, fedele zsindelyezett, három ablak világítja meg a belsejét. Hosszúsága 5 öl és szélessége 2,5 ölnyi. Tornyába három harang található. A nagyobbik 24 fontos, a közepes 12 és a kicsi 8 font tömegű. A templom belsejében csak egy oltár van, a Szent kereszt tiszteletére készítve, falán két kép található, az egyiken a Boldogságos Szűz Mária, míg jobb felől az Úr Jézus sírja. A templom padjai hordozhatóak és egy kicsi szószék is fel van szerelve. A kórusban található egy háromváltozatos orgona. A templom el van látva egy kehellyel és tányérkával, ami aranyozott, két gyertyatartóval, oltárterítőkkel és díszekkel, papi ruházattal és stólával, könyvtartóval.

A hét évtizedig működő templom 1840-ben teljesen „lerontatván”, megkezdték újjáépítését. Alapterületét egy kissé megnövelték 5x3 ölesre, kőből és téglából rakták fel falait, a tetőt zsindellyel fedték be és deszkával padolták le a belsejét. A templomhoz már egy kis sekrestyét is építettek. A költségek egy részét a templom pénztárából, „könyöradományokból” és az oroszhegyi, de fancsali születésű plébános Sebestyén András adományából fedezték. A templom 1844-re elkészült. Tudomásunk van egy oroszhegyi nagygazdáról Hajdó Györgyről,aki 200 forintnyi összeggel segítette a templomot.

1868-ban ismét feljavítási munkálatokat kellett elvégezzenek. Új kart, új tornyot építettek, mert a régit a villám megrongálta, új ablakokat csináltak, kívül-belül kimeszelték és újra zsindelyezték. Az egész munkálat értéke 303 forint és 14 korona, amelyet a kisközség és más adományozók áldozatos adománya eredménye. Tornyában csak két harang „figyelmeztette a híveket az imára”, a 24 fontos Sebestyén Mihály adománya, amelyen az adományozó monogramja és az 1763-as évszám is látható, és a kisebbik 12 fontos „Anno 1731”-es felirattal. Ezeket a régi harangokat a fancsali hívek ki szerették volna cserélni nagyobbra és kérelmet nyújtottak be Fogarasy Mihály főpásztorhoz 1878 decemberében.

1879-ben a templom alsó részeit javították ki, s a sekrestyét, amelynek falai már 1875-ben kezdtek megrepedezni és a templom falától elválni.

A templomügynek is voltak szíves pártfogoltjai. Boros Jánosné Weisman János művésszel egy új oltárt készíttetett a templom számára saját költségén, amely 1882. április 9-re készen lett. Értéke 150 forint. 1884 decemberében a templomnak két aranykeretű képet ajándékozott, egyiken Jézus a gyermekek között, s a másikon Szűz Mária.

1890. szeptember havában a templomot újra zsindelyezték. A vallásalap adott 90 forintot, a hívek önkényes adományából gyűlt 8 forint és a leszedett régi épebb zsindelyből kaptak 1 forintot. Megvásároltak 17 400 levélzsindelyt és 34 000 szeget. A munkálatokat helyi lakosok Fancsali János és Vas Ferenc végezték el 17 forint és 40 krajcár értékért.

1893-ra teljesül a hívek kívánsága. Az elhunyt püspök úr által megígért 80 fontos harang a toronyba felszereltetett. A helybéli Boros Jánosné Sebestyén Ágnes is hozzájárult a harangvásárláshoz. Saját szekerén a segesvári harangöntőtől Manchen Mihálytól egy 580 fontos harangot szállítatott Fancsalba saját költségén, amelynek értéke 610 forint. A harangokat a székelyudvarhelyi főesperes Jung Cseke Lajos áldotta meg 1893. október 19-én. Boros Jánosné ugyancsak saját költségén, 22 osztrák forint összegért a küküllőkeményfalvi orgonát megvásárolta és felszereltette, felhangoltatta a brassai orgona művésszel, Nagy Józseffel 80 forint összegért a régi „fület sértő” orgona helyébe. Ugyan ő 1894. augusztus 19-én 2000 forintos alapítványt hozott létre a harmadik vasárnapi papi átjárások segítésére. 1896-ban egy ezüst szentségtartót hozatott a templom számára 205 forint értékbe, majd egy új díszes szószéket csináltatott és négy gyertyatartót a székelyudvarhelyi Hermann György művésszel 170 forint értékben.

1904-ben a templom tulajdonát képező két szántóföldet elárverezték, s ennek árát, püspöki engedéllyel toronyépítési alapba tették. Az iskola alap pénze – 962 korona – is a templom pénztárába került, nehogy majd az állam lefoglalja. Szintén ebben az évben Tállyán Imre tanító által „könyöradományból” begyűjtött pénzből a templomot kifestették a székelyudvarhelyi festőművésszel, Hermann Györggyel.

A torony építés ügye csak 1908-ban oldódott meg, amikor egy új tornyot építettek 800 korona értékben. Az összeg felét a hívek, míg a másik felét az egyház fizette ki. Rá két évre új sekrestyét építettek a régi helyébe, melynek költségeit, 774 koronát a magtár alapból fedezték. A torony kivitelezésére 48/1908-as számú kéréssel fordultak a püspökhöz 1908. április 23-án. Az 1893-ban Boros Jánosné Sebestyén Ágnes által adományozott harang a fatorony korhadása miatt leszereltetett, már 1904-ben. A 37 családból álló „kicsiny hitközség” szegénysége miatt már 1898, 1900, 1901 és 1907-ben folyamodott az erdélyi római katolikus egyházalaphoz segélyért, de azt a választ kapták, hogy a közeljövőben se számítsanak segítségre. A helyi plébános meggyőzte a lakosságot, hogy „házilag” egy megfelelő új kőtornyot építsenek, amelyhez az egyház 400 koronával azonnal hozzájárulna. A torony alap már 356,55 koronára felszaporodott és a tíz éve húzódó toronyépítés már nagyon is időszerűvé kezdett válni, kérik a püspök urat, hogy a toronyalap az 1458,9 korona templom alapból kiegészítődjék 400 koronára. Május 12-én megkapták a jóváhagyást a püspökségtől.

1924-ben újabb javításokat igényelt a templom. Falai annyira „roskadozottak” voltak, hogy újabb csuszamlások esetén attól kellett félni, hogy a „stakatúra” leomlik. A kis közösség gyorsan összefogott és rövid időn belül kijavították a hibákat. Legjelentősebb támogatók voltak: Lőrincz Zsigmond (8 000 lej), Fancsali Jánosné és Fábián Árpád is több ezer lejjel segítették a restaurálásokat.

2012-13-ban a nép újra összefogott temploma teljes felújításához. A közbirtokosság, vállalkozók, a hívek, megyei tanács, helyi önkormányzat segítségével új födém és új torony épült, s a templom festése is megoldódott. 2015-ben megtörtént a harangozás automatizálása.

Templomépítők és adományozók

A mindenkori egyházközség hívei

I. templom (1764-1768)

Boros András

Fancsali András

Fancsali Pál

Sándor János

P.D. Sebestyén János

P.D. Sebestyén Mihály

P.D. Sebestyén Péter

II. templom (1840-1844)

Boros János és felesége Sebestyén Ágnes

Hajdó György

Fancsali Dániel kanonok

Sebestyén András plébános

Tállyán Imre kántortanító

Tornyok: 1764, 1868, 1908 és 2013

2012-2013-as munkálatok támogatói:

Fancsali hívek

Fancsal közbirtokossága

Geréb István vállalkozó

Hargita Megye Tanácsa

Oroszhegy Polgármesteri Hivatala

Sebestyén János építészmérnök (ingyen tervezés: közbirtokossági székház, templom fedélzete és a torony)

Sazi KFT. Székelyudvarhely

Fenyédi bánya

Híres emberek

Fancsali Zsigmond „magister scolae” (1686-1744)

1686-ban született Fancsalban. Tanulmányait a székelyudvarhelyi gimnáziumban végezte el 16 évesen 1702-ben. A gimnázium elvégzése után valószínű, hogy Küküllőkeményfalván tanított és kántorizált, de lehetett Korondon vagy Atyhába kántortanító, ugyanis az 1707. február 8-án a korondi katolikusok az atyhaiakkal közösen papfogadásán a jegyzőkönyv aláírásakor a három nemesember: Orbán Zsigmond és Orbán Sámuel lengyelfalváról, Szombatfalvi Péter szombatfalváról neve mellé aláírt, mit jegyzőkönyvvezető. Tudomásunk van arról is, hogy Zetelakán is egy rövid ideig tanított.

1717-től Szentkirály kántortanítója, „ludimagistere”. Az anyakönyvek alapján 5 gyermeke született, amelyből az ikrek meghaltak, Sámuel -1719-1780. február 1 – fiát kitanítatta, kántortanító lett később haláláig Lövétén, István (1722) és Mózes -1732. február 27.-1804. október 29 – fiából pedig pap lett, aki szintén hosszú ideig tartózkodott Lövéte egyházközségében. 1744-ben Szentkirályon a templomkertbe temették el.

Fancsali Sámuel kántortanító (1719-1780)

1719-ben született. Szülei Fancsali Zsigmond kántortanító Szentkirályon (1686-1744) és felesége, Miklósi Borbála (+1768. július 21-én). Édesapjától jól megtanulhatta a betűvetés tudományát, mert 14 évesen a székelyudvarhelyi gimnáziumban a principistae osztályban tanult. 1736-ban végzett. 1743-ban Vágáson, majd 1747-től haláláig Lövétén kántortanító. Gyermekei közül ismerjük Zsigmondot, Gábort és Dánielt, akiből később gimnáziumi igazgató és igazgató mester kanonok lett Gyulafehérváron. 1780-ban halt meg Lövétén.

Fancsali Mózes plébános (1732-1804)

1732. február 27-én született Szentkirályon, Fancsali Zsigmond kántortanító legkisebb gyermekeként. 1742-1752 között a székelyudvarhelyi gimnázium diákja. Nagyszombaton teológiát tanult 1757-1760 között. Pap lett. 1761-ben szolgált Mezősámsodon, 1763-ban Atyhában, 1764-ben Csíkdelnén, 1768-tól haláláig Lövétén. 1788-ban alesperessé nevezték ki. 1804. október 29-én halt meg.

Fancsali József számvevő tiszt (1760-?)

1760. február 25-én született Fancsalba Fancsali József és madéfalvi László Ágnes negyedik gyermekeként. Feleségéről Klein Annáról van tudomásunk és tevékenységéről, mint az erdélyi kancellárián, az árvaszéki osztályon számvevő tiszt. Székelyudvarhelyen élt. Négy gyermekük született, közülük Fancsali György fia 18 évesen Kolozsváron 1811 és 1812-ben jogi tanulmányokat folytatott.

Fancsali Dániel kanonok, egyházi író.plébános, esperes, püspöki titkár, tanár, mesterkanonok, szeminárium és gimnáziumigazgató, egyházi író, genealógus (1769-1838)

 A papi névtár születési helyét Fancsalba teszi, de halála utáni püspöki bizonylatok is, ugyanis élete során mindig a neve mellé írta szülőfalujának nevét. Valójában 1769-ben Lövétén születhetett. Édesapja a helybéli kántortanító Fancsali Sámuel. Tanulmányait a székelyudvarhelyi gimnáziumban végezte, 1786-ban 17 évesen végzett a rhetores osztályban. Majd Gyulafehérváron tanult, ahol pappá szentelték 1793. március. 31-én. A jó képességű fiatalember már 1792-ben a székelyudvarhelyi gimnázium grammatista osztályában tanított. Majd Marosvásárhelyen káplán és tanár, majd Kolozsváron. 1795-ben Homoródkarácsonyfalván plébános. 1800-ban Gyulafehérváron ceremoniárius, 1801-ben püspöki titkár és szentszéki ülnök alig 32 évesen. 1807-ben Gyergyószentmiklósra helyezték plébánosnak és 1807-1813 között gyergyói esperes. Közben 1811-ben Gyulafehérváron kanonokká és irodaigazgatóvá nevezték ki. 1813-ban a szemináriumigazgató mester kanonokja. Innen átkerült 1822-ben Székelyudvarhelyre esperesnek és gimnázium igazgatójává nevezték ki. 1830-ban nyugdíjba vonult, lakott Fancsalba, Székelyudvarhelyen, majd Gyulafehérváron. Itt halt meg 1838. október 22-én. Sírja a székesegyház kriptájában található. Tevékeny életet élt, mint író, genealógus is gyarapította az erdélyi értelmiségi nemzedék névsorát.

Boros Imre plébános, tanár,alesperes, kanonok (1779-1837)

1779. október 4-én született Fancsalba, nemes Boros József és Kelenfi Mária harmadik gyermekeként. A helyi iskolában kezdte tanulmányait, majd 1796-ban végzett a székelyudvarhelyi gimnázium poetae szakán. 1802-1803 között Székelyudvarhelyen a gimnáziumban tanár. 1804-ben Erkeden plébános, 1805-ben Kolozsváron káplán. 1806-ban Farkaslakán és 1817-1820 között Oroszhegyen plébános. 1819-ben kinevezték alesperesnek. 1826-ban már Gyergyószentmiklóson plébános és kerületi jegyző. 1833-ban kinevezték tiszteletbeli kanonoknak. Meghalt 1837. május 29-én.

Sebestyén János adószedő tiszt (1693-1778)

1693-ban született. Tanult ember volt, a székelyudvarhelyi római katolikus gimnáziumba járt 1706-1709 között. Felesége Ferenczi Sára és gyermekei: Mihály (1720-1784), Péter (1726-1792), József (1734-1808-ban él), János (1736-) és Anna Zsuzsanna. 1748. február 14-én címeres nemes levelet kapott Mária Terézia császárnőtől, amit július 29-én kihirdettek Udvarhelyen.1778. szeptember 20-án halt meg 88 éves korában. A címereslevél magyar fordítása:

"Mi, Mária Terézia, Isten kegyelméből római császárnő, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmácia, Horvátország és Szlavónia királynője, Ausztria főhercege, Burgundia, Brabant, Milánó, Stájerország, Karinthia, Krajna, Mantova, Párma és Placentia, Linburg, Luxemburg, Gelderland, Würtemberg, Felső- és Alsó-Szilézia hercegnője, Szvévia és Erdély fejedelme, a Római Szent Birodalomnak, Burgoviának és Morvaországnak őrgrófja, Habsburg, Flandria, Tirol, Ferretum, Kiburg és Görz, Gradiska, Artois grófja, a székelyek ispánja, Namur grófja, a Szlavón őrgrófságnak, a Naon-i kikötőnek és Salzburg úrnője, valamint Mechlen, Lotharingia és Bar hercege, Etruria nagyhercege emlékezetül hagyjuk jelen levelünk szövegével értesítve mindenkit, akit illet, hogy Mi egyrészt jónéhány hívünk, jelesen pedig őszintén kedvelt hívünk, tekintetes és nagyságos gróf Hallersteini Haller János szabad báró (kamarásunk és valós belső tanácsosunk, valamint Erdély örökös fejedelemségünk és a benne foglalt Részek királyi kormányzója) ez ügyben alázatosan Felségünk elé terjesztett könyörgésére, másrészt pedig figyelembe véve és megfontolás tárgyává téve a most mondott Fejedelemségből, illetve az Udvarhely székely székbeli Fancsal nevű községből származó és ott is lakó agilis Sebestyén János hűségét és hű szolgálatait, melyeket Nekünk és Császári Házunknak is hűségesen tanúsított és végzett a dolgok és az idők alkalmai szerint, néven nevezve pedig előbb említett székünkben majd’ negyven és fél év óta megbízottunk és adószedőnk feladatköreiben dicséretesen és hasznosanjárt el és kegyesen ígérjük, hogy ezután is még nagyobb készséggel és gondosságot tanúsít és mutat majd: ezért ugyanezen Sebestyén Jánost és hitvesét, Ferenczi Sárát, valamint fiaikat, Mihályt, Pétert, Józsefet és Jánost, illetve lányait, Annát és Zsuzsannát, akik már megszülettek, s akik még Isten áldásából születendők, és az ő összes, mindkét nembeli örököseiket és utódaikat császári-királyi-fejedelmi hatalmunk teljéből és különös kegyünkből kevésbé nemes állapotukból kivéve említett Erdélyi Fejedelemségünk, valamint Magyar Királyságunk és más királyságaink, fennhatóságaink és örökös tartományaink valódi és kétségtelen nemeseinek a társaságába és soraihoz hozzászámítani, bevenni és közéjük írni határoztunk, hozzájárulva ahhoz és biztos tudomásunk valamint megfontolt szándékunk alapján megengedve, hogy ők ettől kezdve a jövőben és minden időkben mindig mindazokkal a kegyekkel, megtiszteltetésekkel, előjogokkal, kiváltságokkal és mentességekkel élhessenek, azokat élvezhessék és azoknak örülhessenek, amelyekkel éltek eddig is a természet, a jog vagy a jogszokás alapján Erdélyi Fejedelemségünk, valamint Magyar Királyságunk és más királyságaink, fennhatóságaink és örökös tartományaink többi, igazi és kétségtelen nemesei és élvezték azokat, illetve most is élnek velük és élvezik azokat, ugyanezeket élvezhessék, ezekkel élhessenek, ezeknek örvendhessenek ők maguk és mindkét nembeli összes örököseik és utódaik is ezt tehessék.

Ezen irántuk tanúsított kegyünknek és kegyelmünknek és a szabadságnak bizonyítéka, valamint az igazi és kétségtelen nemességnek a jele ez a címer, avagy nemességi jelvény: tudniillik középen keresztben két mezőre osztott pajzs, melyek közül a felső égkék színű, közepén aranyszínű X betűt tartalmaz, az alsó pedig ezüstszín, alján zöld gyepes dombbal, melyen piros kesztyűbe bújtatott emberi kar könyöke támaszkodik, markában három nyílvesszőt szorítva. A pajzs fölött zárt rostélyú katonai sisak, melyen egy fekete sasszárny van; a sisak tetejéről innen égszínkék és arany, onnan pedig piros és ezüst szalagok avagy pántlikák omlanak le, összekeveredve a pajzs oldalain, és gyönyörűen körülveszik és díszítik azt; amint mindezek jelen oklevelünk elején a festő igyekezete által saját színeikben ábrázolva világosabban látszanak a figyelmes szemek tekintetének.

Ugyanezen Sebestyén Jánosnak valamint mindkét nembeli összes örökösüknek és utódainak ezt kegyesen megadni és adományozni határoztuk. Elhatározva és biztos tudomásunk és megfontolt szándékunk szerint megengedve elrendeljük, hogy ők mostantól kezdve a jövőben, minden elkövetkező időben mindig ezt a családi címert avagy nemességi jelvényt említett Erdélyi Fejedelemségünk, valamint Magyar Királyságunk és más királyságaink, fennhatóságaink és örökös tartományaink többi valódi, régi és kétségtelen nemeseinek szokása szerint viselhessék, hordhassák, használhassák és élvezhessék és ennek mindenkor örülhessenek ők és összes, mindkét nembeli örököseik és utódaik is ezt tehessék ugyanazon jogok, kiváltságok és mentességek mellett, amelyekkel amazok vagy a természetnél, a jognál vagy régi szokásnál fogva ezekkel éltek és ezeket élvezték, élnek velük és élvezik ezeket bárhol, csatákban, harcokban, ütközetekben, lándzsatörésekben, lovagi játékokban és bármiféle katonai és nemesi gyakorlatokban; továbbá pecsétjeiken, vitorláikon, kárpitjaikon, függönyeiken, udvartartásukban, gyűrűiken, zászlóikon, pajzsaikon, sátraikon, házaikon és síremlékeiken, általában pedig bármilyen dolgaik és vállalkozásaik alkalmából a tiszta, valódi, őszinte és kétségtelen nemesség jogán és címén, amely címmel kitüntetettnek és ékesítettnek akarjuk is és megparancsoljuk, hogy őket és mindkét nembeli összes utódaikat mindenki (bármilyen állású, rangú, helyzetű, tisztségű, méltóságú és kiválóságú ember legyen is) mondja, nevezze, tartsa és tekintse.

Sőt adjuk és adományozzuk, jóváhagyjuk és elrendeljük ezt a nemesítést jelen, kettős függőpecsétünk hitelével megerősített levelünk erejével és tanúságával. Kelt Bécs városunkban, Ausztriában, február hó tizennegyedik napján, az Úr ezerhétszáznegyvennyolcadik, uralkodásunk nyolcadik évében.

Delnei Csató Zsigmond sk.

A hátoldalon:

Fancsali Sebestyén János címereslevele. Címereslevelek doboza, S 54."

Sebestyén József számvevő tiszt (1734-?)

1734-ben született Fancsalban, Sebestyén János nemes és Ferenczi Sára harmadik gyermekeként. 1748-1751 között a székelyudvarhelyi gimnázium diákja. További sorsáról keveset tudunk, valószínű, hogy Erdélyben élt, mert 1794-ben az Erdélyi Provinciális Commisariusok között, az országos alapítványi bizottság árvaügyi osztályánál számvevő tiszt.

Sebestyén János plébános (1750-1797)

1750-ben született Sebestyén Mihály és Balló Ilona gyermekeként Szentkirályon. 1762-1767 között járt a székelyudvarhelyi gimnáziumban. Majd Kolozsváron és 1770-1772 között Gyulafehérváron tanult. 1772-ben pap Alvincen, 1774-1776 között Parajdon, 1777-1783 között Csíkszeredában plébános, káptalani káplán, 1789-ben Kolozs megyében Szentmiklóson pap, 1794-ben Kászonjakabfalván lelkipásztor. 1797-ben halt meg Szamosújváron.

Sebestyén Anta főkormányszéki irnok, bizalmi ember (1763-?)

1763-ban született Sebestyén Mihály nemes és második felesége Orbán Klára második gyermekeként. 1776-1780 között az udvarhelyi gimnázium diákja. Tanulmányai végeztével véglegesen elköltözött Fancsalból. Nagyon magas pozícióban volt 1794-1815 között, mint főkormányszéki írnok és fogalmazó tevékenykedett.[1] Az 1808-as conscriptio-k alapján a székelyszentkirályi nemesek: Sebestyén Mózes és Fancsali Gábor között tartották nyilván. Neve mellé megjegyezték, hogy a királyi Guberniumnál szolgál. De ugyanakkor a fancsali nemesség: Fancsali Zsigmond, Sebestyén Ferenc, Sebestyén Péter és Fancsali József mellett ismét számba vették, neve mellé megjegyezték, hogy „cancellyta”, a király bizalmi embere.

Sebestyén András plébános (1809-1850)

Született 1809. november 28-án Fancsalba D. Sebestyén Péter és D. Fancsali Borbála második gyermekeként ikertestvérével, Józseffel. 1826-ban végzett Székelyudvarhelyen a Római Katolikus Gimnáziumban „Secunda Classis Humanitatis” szakon.[1]Pappá szentelték 1832. március 30-án. Gyulafehérváron tanár, majd 1834-ben Oroszhegyre került plébánosnak. 1842-ben Nagyszebenbe került tanárnak. Az 1848-as forradalom itt találta, és forradalmi tevékenységéért börtönben halt meg 1850. szeptember 22-én.

Sebestyén Gábor plébános (1818-1899)

1818. március 21-én született Fancsalba. Szülei D. Sebestyén János és Lőrincz Terézia. Tanulmányait valószínűleg Székelyudvarhelyen, majd Kolozsváron folytatta 1834-1836 között. Itt filozófiát és jogot tanult. 1841. május 2-án pappá szentelték Gyulafehérváron. Szolgált Csíknagyboldogasszonyon, 1842-ben Csíksomlyón, 1843-ban Székelyudvarhelyen, 1845-ben Csíkszeredában plébános. A forradalom alatt tanúsított magatartása miatt 1849-ben kötél általi halálra ítélték. A halálbüntetését 10 évi várbörtönre változtatták Olmützben, Josefstadban. 1856-ban szabadult az oroszhegyi Jánosi József és Oroszhegyi Szabó Józsa honvédőrnagyokkal együtt. 1858-ban Szászrégenben és Nagyernyén adminisztrátor. 1865-ben Székelyhodoson, 1869-ben Szovátán plébános nyugdíjazásáig, 1885-ig.

Ő építette a szovátai katolikus templomot. 1899. december 14-én halt meg. Sírja a templomkertben található.

Sebestyén Antal kéntortanító (1828-1908)

1828. január 7-én született. Szülei Sebestyén János és Lőrincz Terézia. 1846-ban végzett az udvarhelyi gimnázium „secunda classe grammatistae” osztályában 16 évesen.[1] Tanulmányait tovább folytatta a kolozsvári líceumban, ahol 1847-ben elvégezte a „Philisophus 1” osztályt. Kántortanító lett élete végéig Fancsalban. 1908. április 12-én halt meg. Sírja a fancsali temetőkertben található.

Sebestyén Mózes (1858-1918)

Született 1858. október 24-én. Szülei Sebestyén Antal és Sebestyén Borbála. A gimnáziumot Székelyudvarhelyen, teológiai tanulmányait Gyulafehérváron végezte el. Pappá szentelték 1881. november 6-án. Szolgált Zetelakán, 1886-ban Kolozsváron, 1894-től ismét Zetelaka plébánosa. 1912-ben tiszteletbeli kanonok. Ő elképzelése után készült a jelenlegi Zetelaki templom Haberstumph Károly tervezésével és Fekete Benjamin építész kivitelezésével. Sajnos nem tudta a teljes munkálatokat bevégeztetni, mert 1918. november 18-án a hazatérő katonák megölték. Lássuk mit írt róla a szentkirályi Domus Historia írója: „Főtisztelendő Sebestyén Mózes zetelaki esperes plébános és címzetes kanonok […] a kötelességteljesítésben harcos lelkületet tanusító főpap tragikus sorsa, nemcsak Zetelakára, az Ő érdemekben gazdag működésének színhelyén, de az egész esperesi kerületre s magára az egyházmegyére is gyászfátyolt vetett. Benne egy magas piedesztálon álló, magát szinte megközelíthetetlen magasságban felküzdő, Krisztus híve szerinti papnak az eszményképe veszett el. Drága hamvait, a saját maga tervezett monumentális templomnak a szentélyébe őrzik.

Székelyfancsal értelmisége

Az írástudás, a jogok és törvények írásba foglalása már nagyon korai időszakokra tekint vissza. A „szó elszáll, az írás megmarad” vallották a végrendeletek, falutörvények megalkotói, S így az igény és szükségszerűség alakította ki a székely társadalom írástudó, latinul-magyarul író és olvasó „Deák”, majd ebből kiváló „Literatus”, műveltebb rétegét. Igény a továbbtanulásra egyre nőtt, a kis székely közösségek hamar rájöttek, hogy a „tudás hatalom” – nem teszi kiszolgáltatottá az embert -, s kialakult az a paraszti értelmiségi réteg, amely már a felsőbb körök igényeit is ki tudta elégíteni. Fancsal kisközössége tanulmányozásakor megfigyelhető, hogy már a 16. század derekán forrásokkal igazolható az írástudóréteg jelenléte, és ami fontos köztiszteletnek, megbecsülésnek örvendtek saját és tágabb közösségükben. A tudásukat és tehetségüket saját maguk és közösségük számára egyaránt kamatoztatták, ezáltal nagyban hozzájárultak fajtájuk fennmaradásában. Ennek fontosságát a jelenkor generációinak is kötelességük megérteni.

Fancsali diákok a székelyudvarhelyi Római Katolikus Gimnáziumban 1689-1850 között

Az 1593-ban alakult gimnáziumról az alapítástól nem rendelkezünk nyilvántartásokkal. Az iskola egy ideig a reformáció kori harcok miatt szüneteltette tevékenységét. A katolikusok 1633-ban visszakapták plébániájukat, és valószínű, hogy az iskolájukat is a jezsuita tanító rendek azonnal beindították. A régi matrikulák elveszhettek, de már 1689-től rendszeresen anyakönyvezték a tanuló diákságot. Írni, olvasni tudó, a latin nyelvben jártas fancsaliakról van tudomásunk ezelőtti időkből is, még a gimnázium alapítása előttről is. Az egyház és a feltörekvő székely nobilitás a tehetségesebb gyermekeket tanítatta, tovább képezte.

Fancsali Benedek (született 1520 körül)

Iskoláit hol végezte nem tudjuk, de már 1590. március 23-án oroszhegyi Péter Jánosné leánya Borbála felfogadta prókátornak. 1591-ben a bögözi Csutor Benedek fogadta meg egyik perében. Ír-olvas.

Fancsali Ferenc (1567 körül élt)

1589-ben a máréfalvi Kadicsi István Szemere Mihály jobbágy fogadja meg prókátornak a dobói kisebbik Veres János ellen. 1590. március 7-én boldogfalvi Tamás János fogadta meg egy gyilkossági perben.1591. július 17-én a csíkszentmihályi Oroszhegyen tevékenykedő Máté Deák fogadta meg.

Fancsali Lukács (1550?-1614-ben nem él)

1598. június 3. a tibódi Tiboldi Jakab és szentkirályi Mátyás Kovács közti perben Fancsali Lukács a prókátor. A jegyzőkönyv anyaga és írásmódja írástudó, magyar nyelvben és latinban jártas személyt igazol. 1600. március 5-én Fancsali Lukács fancsali lófő nyilatkozott az oroszhegyi református pappal, Kodor Istvánnal együtt Székelyudvarhelyen malom tulajdon, használat és működtetés ügyében.1600 márciusában Fancsali Bálint Kovács Antal szolgája és dályai Székely Márton és a dályai nemes Székely Péterné Kovács Ilona hívja prókátornak Fancsali Lukácsot és Fancsali Jánost egy ügyében.1600 márciusától augusztusig négy alkalommal bonyolít és jegyzőkönyvez peres ügyeket.

Fancsali János (1560?-1600-ban él)

1600. március 13-án dályai Székely Márton fogadta meg prókátornak.[10] Szintén ez év június 12-én már ő fogadta meg egyik peres ügyében fancsali Fancsali Lukácsot.

Fancsali Lukács fia Fancsali Péter (1604-1666-ban nem él) gyönyörű, gömbölyded betűivel egy igényes, művelt ember képét vetítette elénk az 1624-1646-os időszakokban. Az írástudó folytonosság és igény állandóan jelen van a faluközösség vezető rétegében.

1670-ben fancsali Péter Simó, vagy Simon Péter a prókátor.

1689-től már pontosan nyomom követhetjük a fancsali ifjakat a gimnázium évkönyveiben, és a levéltári anyagok segítségével életük egy-egy részletére is betekintést nyerhetünk. Ebben az időszakban a gimnázium hat osztályos volt: PARVA, PRINCIPIA, GRAMMATIKA, SYNTAXIS, POETICA, RHETORIKA. Fő cél a latin nyelvű írás-olvasás minél tökéletesebb elsajátítása, verselés és ékesszólás magas szintű művelése. Nem mindenki végezte el a gimnázium osztályait, volt, aki kezdőként kezdett, volt, aki már otthonról hozta a tudást, és voltak sokan, akik csak egy pár évet jártak, vagy egy osztályt többször megismételtek. De értékelhető, hogy ebben a kis közösségben sok volt az írni-olvasni tudó ember.

1. Fancsali Péter libertinus, 14 éves, 1690-ben declinista osztályban járt (abszolút kezdő).
2. Sebestyén Mihály nobiles, 11 éves, 1697 – minores parvistae, 1698 – principistae, 1699 – grammaticae, 1700 – syntaxistae.
3. Fancsali Zsigmond nobilis, 11 éves, 1698 – majores parvistae (már nem éppen kezdő), 1699 – principistae, 1700 – grammatistae, 1701, 1702 – syntaxistae.
4. Sebestyén János nobiles, 13 éves, 1706 – maiores parvistae, 1709 – principistae
5. Sebestyén Mihály nobiles, 13 éves, 1706 – maiores parvistae, 1709 – principistae
6. Fancsali István 1714 – minores declinista
7. Fancsali Mihály libertinus, 15 éves, 1721 – majores parvistae, 1722 – principistae, 1723 – grammatistae, 1724 – syntaxistae.
8. Fancsali Ferenc libertinus, 13 éves, 1722 – declinista
9. Sebestyén Ferenc nobilis, 12 éves, 1729 – majores parvistae, 1730 – principistae, 1731 – grammatistae, 1732 – syntaxistae.
10. Fancsali Sámuel, apja a Szentkirályon tanító Fancsali Zsigmond, 14 éves, 1734 – principistae (tud írni-olvasni), 1735 – grammatistae, 1736 – syntaxistae, 1637 – poetae, 1738 – rhetores.
11. Sebestyén Mihály, 11 éves, 1734 – majores parvistae, 1735 – principistae, 1736 – grammatistae, 1737 – syntaxistae, 1738 – poetae, 1739, 1740 – rhetores.
12. Simon András, 10 éves, 1736 – majores declinistae, 1740 – principistae, 1741 – majores principistae, 1742 – principistae.
13. Sebestyén Péter, 1738 – majores declinistae, 1739 – minores parvistae, 1743 – principistae, 1744 – grammatistae 17 évesen.
14. Fancsali Pál, 1741 – majores declinistae, 1742 – minores parvistae 12 évesen, 1743 – minores parvistae, 1744 – majores parvistae, 1745 – majores parvistae.
15. Fancsali Mózes, Fancsali Zsigmond kántortanító fia, 1742 – alphabetistae, 1743 – declinistae, 1745 – majores declinistae, 1746 – minores parvistae, 12 éves, 1747 – majores parvistae, 1748 – grammatistae, 1749 – poeta, 1750-1752 – rhetores.
16. Boros Ferenc, 10 éves, 1747 – minores declinistae.
17. Sebestyén János, 11 éves, 1747 – minores declinistae, 1748 – declinistae. majores parvistae, 1749 – principistae, 1750 – grammatistae, 1751 – syntaxistae.
18. Fancsali Imre, 13 éves, 1748 – majores parvistae.
19. Sebestyén József, 14 éves, 1748 –majores parvistae, 1749 – principistae, 1750 – grammatistae, 1751 – syntaxistae.
20. Sebestyén Ferenc, 13 éves, 1752 – minores parvistae, 1753 – majores parvistae, 1754 – principistae, 1755 – grammatistae, 1756 – syntaxistae, 1756 – poetae.
21. Sebestyén Péter, 12 éves, 1752 declinistae.
22. Fancsali Zsigmond, 10 éves, a Lövétén tevékenykedő Fancsali Sámuel kántortanító fia, 1758 – declinistae, 1760 – majores parvistae, 1761 – principistae, 1762 – grammatistae, 1763 – syntaxistae, 1767 – poetae, 1765 – rhetores.
23. Sebestyén János, 12 éves, Szentkirályon született, 1762 – majores parvistae, 1763 – principistae, 1764 – grammatistae, 1765 – syntaxistae, 1766 – poetae, 1767 – rhetores.
24. Fancsali Elek, 1763 – declinista 15 évesen, 1764 – Marosvásárhely, 1770 – grammatistae, 1771 – syntaxistae, 1772 – poetae, 1773 – rhetores.
25. Veres Márton, nobilis siculi, 13 éves, 1764 majores parvistae.
26. Sebestyén József Mihályé, 9 éves, 1764 – minores declinistae, 1765 – declinistae, 1766 – minores parvistae, 1767 – majores parvistae.
27. Fancsali András, 1766 – declinista.
28. Fancsali Gáspár, 1768 – triviales, 1774 – grammatistae.
29. Sebestyén Antal, 1776-1778 – grammatistae, 1779 – syntaxistae, 1780 – poetae.
30. Sebestyén Elek Mihályé, 1782 – syntaxistae.
31. Sebestyén Mózes Mihályé, 1782 – grammatistae.
32. Fancsali Dániel, 1784 – syntaxistae, 1785 poetae, 1786 – rhetores.
33. Boros Imre, 1796 poetae.
34. Sebestyén Farkas, 1802 – grammatistae, 1803 – syntaxistae, 1804 – poetae.
35. Fancsali Farkas „praenobilis”, 1808 – grammatistae, 1809 – syntaxistae, 1810 – poetae, 1811 – rhetores.
36. Fancsali Sándor Lajos Zsigmondé, 1817 – grammatistae.
37. Sebestyén András, 1823 – secunda classe grammatistae, 1824 – tertia classe grammatistae, 1825 – prima calsse humanitas, 1826 – secunda classe humanitas.
38. Sebestyén Ferenc, 1839 – suprema classis grammatices, 17 éves.
39. Sebestyén Jakab, 1839 – suprema classis grammatices, 1841- secunda classe grammatistae, nobilis, 18 éves.
40. Fancsali György, 1843 – secunda classe grammatistae, 17 éves.
41. Sebestyén Antal, 1846 – secunda classe grammatistae, 16 éves.

Fancsali diákok a Kolozsvári Jezsuita Gimnázium és Akadémián 1641-1773

A másfélszáz éves török uralom alóli felszabadulással lehetőség nyílt a jezsuitáknak, hogy a Kolozsvári Gimnázium mellett 1698-ban felsőbb oktatási intézményt, akadémiát nyissanak. Ez kezdetben csak bölcsészeti karral, majd 1712-től teológiai tagozattal működött. A bölcsészeti képzés három évet ölelt fel: logikát, fizikát és metafizikát. Az utolsó évet egy tudományos fokozat, a baccalaureusi és magisteri fokozat szerzésével zárhatták le. A bölcsészet elvégzése után következett a teológia, jogot egyedül csak a nagyszombati egyetemen lehetett végezni.

1753-ban Mária Terézia birodalmi egyetemnek ismerte el és megengedte az „universitas” cím használatát. 1773-ban XIV. Kelemen pápa eltörölte a jezsuita szerzetesrendet, ezáltal a színvonalas akadémia történetének 200 éves fejezete zárult le.

A rend feloszlatásával az akadémia nem szűnt meg, átmenetileg királyi bizottság felügyelete alá került. Mária Terézia császárnő a tanítás folytatására a piarista rendet kérte fel.

II. József reformja érzékenyen érintette a tanintézményeket. Regionális alapon átrendezte az egyetemek hálózatát, líceumi rangra minősítette vissza 1784-ben az akadémiát, csak a bécsi, prágai és pesti egyetemet hagyta meg.

1. Sebestyén Ferenc „Praenobilis”, 1733. július 2-án a „Poeta” osztályt végezte el.
2. Sebestyén Ferenc, 1758 Rhetor osztályban tanult.
3. Sebestyén Mihály, 1740-július 2-án a „Logicus” osztályban járt.
4. Fancsali Mózes „Siculus, Nobilis”, 1753-ban „Logius”, 1754-ben „Physicus”, 1755-ben „Philosophus 2” osztályokban tanult.
5. Fancsali Elek 1778-ban végzett. Róla csak annyit tudunk, hogy pap lett.

Fancsali diákok a Kolozsvári Királyi Líceumban 1784-1848 között

1. Sebestyén Antal „nobilis”, 19 évesen 1802-ben a „Philisophus 1”, 1803-ban a „Philisophus 2”, 1804-ben a „Juris 1”, jogász osztályokban járt.
2. Fancsali Wolfgangus (Farkas) „praenobilis”, 20 évesen 1814-ben a „Juris 1”, 1815-ben „Juris 2”, jogász osztályokban járt.
3. Fancsali Elek, 16 évesen 1822-ben „Philisophus 1”, 1823-ban „Philisophus 2”, 1824-ben „Juris 1” és 1825-ben „Juris 2” osztályokban járt.
4. Sebestyén Gábor, 1834-ben „Philisophus 1”, 1835-ben „Philisophus 2”, bölcsész, majd 1836-ban „Juris 1”, jogász osztályokban járt.
5. Sebestyén Jakab, 1841-ben „Philisophus 1”, 1842-ben „Philisophus 2”, bölcsész, majd 1843-ban „Juris 1”, 1844-ben „Juris 2”, jogász osztályokban járt.
6. Sebestyén Antal „Nobilis”, 1847-ben a „Philisophus 1” osztályban járt. Abbahagyta tanulmányait, odahaza, mint kántortanító tevékenykedett.

Fancsali diákok magyarországi egyetemeken

Fancsali Mózes „Siculus, Nobilis”, Nagyszombaton teológiát tanult 1757-1760 között. 1766-ban delnei, majd 1782-ben lövétei plébános.

Források

• szerk.: Rákossy Botond József: Hargita. Képes megyeatlasz. Topo Service, 128. o. (2005). ISBN 973-86562-4-9 
• Mihály Tibor: Falu az Avas tető alatt. Tanulmányok Székelyfancsal történelméből. Oroszhegy, 2015.
• Mihály Tibor: Adatok Székelyfancsal iskolatörténetéhez. In: Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok. XVIII. Székelyudvarhely, 2019. 153-172.