Románia vízrajza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Románia vízrajza

Románia vízrajza egységes képet mutat: az ország egész területe a Duna vízgyűjtő rendszerének a része, és minden folyóvize végső soron a Fekete-tengerbe ömlik. A Duna vízgyűjtő medencéjének több mint egyharmada, és hajózható szakaszának majdnem fele Románia területéhez tartozik.

A sűrű folyóhálózat mellett Romániában igen sok édes- és sósvizű tavat is találunk. Ezek közül a legnagyobbak a Duna mentén és a tengerparton sorakoznak.

A felszíni vizeken kívül jelentős a szerepe a felszín alatti talajvizeknek, mélységi vizeknek és termálvizeknek is.

Fekete-tenger[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Fekete-tenger az ország keleti részét mossa, Dobrudzsa régióban érinti Romániát. A tengerpart hossza 244 km. A part északon, a Duna-delta térségében mocsaras, délebbre lagúnák találhatók, egészen délen, Konstanca közelében pedig üdülőövezet van.

A Duna[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Duna teljes hosszából (2860 km) 1075 km-en át Románia területén halad keresztül. Hosszúság szempontjából a második leghosszabb folyam Európában (a Volga után), de nemzetközi jelentősége szempontjából a legfontosabb, 10 országon (Németország, Ausztria, Szlovákia, Magyarország, Horvátország, Szerbia, Románia, Bulgária, Moldávia, Ukrajna) és 4 fővároson (Bécs, Pozsony, Budapest, Belgrád) halad át.

A Duna vízgyűjtő területe kiterjed csaknem az ország egészére (A kivétel a dobrudzsai tengerpart.) Romániai szakasza 4 egymás után következő szektorra bontható:

A Duna-delta nagy része is Romániában található.

Belső folyók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Legfontosabb folyók a mellékágaikkal:

A Temes folyó és a Zsil (Jiu) között közvetlenül a Dunába ömlik a Néra.

Egyéb folyók: Krassó, Cserna.

Külső folyók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Kárpátokból dél-délkelet irányban tartanak a Duna felé a Szubkárpátokon keresztül, át a síkságon.

Románia leghosszabb folyói[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Név A romániai szakasz
hossza (km)
Vízgyűjtőterület (km²)
Duna 1075  ?
Maros 761 27 890
Prut 742 10 990
Olt 615 24 050
Szeret 559 42 890
Ialomița 417 10 350
Szamos 376 15 740
Argeș 350 12 550
Zsil 339 10 080
Buzău 302 5 264
Dâmbovița 286 2 824
Beszterce 283 7 039
Jijia 275 5 757
Nagy-Küküllő 246 6 253
Temes 244 5 673
Fehér-Körös 234 4 240
Vedea 224 5 430
Moldova 213 4 299
Bârlad 207 7 220
Kis-Küküllő 196 2 071
Prahova 193 3 738
Neajlov 186 3 720
Olteț 185 2 663
Kis-Szamos 178 3 773
Szucsáva 173 2 298
Béga 170 2 362
Aranyos 166 3 005
Tatros 162 4 456

Tavak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Románia tavait elhelyezkedésük alapján hegyvidéki, dombvidéki, alföldi tavakra, a Duna árterén és deltájában található tavakra valamint a Fekete-tenger partján található tavakra oszthatjuk.[1]

A hegyvidéki tavak általában kis méretűek. A magas hegységekben, a hajdani gleccservölgyek teknőiben helyezkednek el a gleccsertavak (glaciális tavak), amelyeket az eső és a hólé hideg vize táplál. Ezek a következők:

Tusnád közelében, a Csomád kialudt kráterében összegyűlő csapadékvízből keletkezett a Szent Anna-tó, egyedüli krátertó az egész országban.

Más tavakat hegyomlás hozott létre úgy, hogy egy hegycsuszamlás torlaszolta el egy folyóvíz medrét. Ezeket a tavakat természetes torlasztavaknak nevezzük. Így keletkezett a múlt században a Békás-patak forrásvidékén a Gyilkos-tó.

A hegyvidéki tavak külön csoportját képezik a mesterséges duzzasztott tavak, vagy más néven víztározó tavak. Ilyenek a Besztercén, az Úz völgyében, az Olton és sok más folyón létrehozott tavak.

A mészköves vidékeken karszttavak fordulnak elő. A legjelentősebb ilyen típusú tavak a Bihar-hegységben Lacul Padis, Torockói-hegységben Lacul Ighiu, Mehedinti-hegységben Lacul Zăton.

A dombvidéki tavak általában mesterségesen létrehozott duzzasztott tavak a téli csapadék nyári felhasználása érdekében.

A dombvidékek területén találunk sós vizű tavakat is, amelyek régi sóbányák beszakadt aknáiban jöttek létre. Ezek az ún. aknatavak. Ilyen a Prahova megyei Slănic-tó és Teleaga-tó.

Keletkeztek tavak a felszínre tört sótömzsök kioldódásával is: a Medve-tó Szovátán a Maros megyében, Vízakna, Marosújvár, Désakna, Aknasugatag, Rónaszék (Costui), Jitia (Râmnicu Sărat völgyében), Ocnele Mari az Olt folyótól nyugatra, Gura Ocniței a Ialomița völgyében.

A számos romániai alföldi tó szintén több csoportra osztható.

  • Lagúnák (volt tengeröblök): az ország legnagyobb tavai: Razelm (415 km²), Golovița, Smeica, Sinoe.
  • Tengeri limánok: Tasaul, Siutghiol (édesvizűek), Agigea, Techirghiol, Tatlageac, Mangalia (sósvizűek).
  • Löszsüppedékes tavak: Bărăgan-alföldön: Seaca, Plopu, Ianca, Colțea, Tătaru; Olténia déli részén; Temesvártól nyugatra.
  • Folyami limánok: Snagov, Căldărușan, Mostiștea, Strachina, Jirlău, Balta Albă. Dobrudzsában: Buceag, Oltina, Peceneaga. A Duna árterületén: Ciuperceni, Arcerului, Rast, Boianu és Călărași.
  • Folyómenti mesterséges tavak (gáttavak):

Nagyon sok tó van még a Szamos és a Fekete-Körös között, Temesvár környékén; a Ialomița és az Olt, Galați-Botoșani között.

A tavak gazdasági szempontból haltenyésztésre, öntözésre, itatásra használják. Sok tónak igen nagy az idegenforgalmi jelentősége. Az erre alkalmas sósvizű tavak vizét és iszapját gyógyításra használják. Az ilyen tavak mellett gyógyfürdők, üdülőtelepek létesültek (Techirghiol, Amara, Lacul Sărat, Szováta, Vízakna).

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Románia vízrajza. (Hozzáférés: 2010. szeptember 8.)