Pridraga
| Pridraga | |
 | |
| A település bejárata | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Novigrad |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23226 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1346 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 102 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 09′ 12″, k. h. 15° 35′ 06″Koordináták: é. sz. 44° 09′ 12″, k. h. 15° 35′ 06″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pridraga falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Novigradhoz tartozik.
Fekvése
Zára központjától légvonalban 28 km-re, közúton 37 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre Dalmácia északi részén, a Novigradi-tengertől 3 km-re délre, a Karini-tengertől 1 km-re nyugatra fekszik. Újabb részei a Karini-tenger partjára települtek.
Története
Területe már a római korban lakott volt. Ennek ékes bizonyítéka a Szent Márton templom, amelynek építését a szakemberek az 5. vagy a 6. századra teszik. A templom mellett a feltárások során hatszögletű ókeresztény keresztelőmedence alapjaira bukkantak. A mai települést 1435-ben „Dolac” (völgyecske) néven említik először. Története során általában „Sumartin”, vagy „Sumartindol(ac)” alakban szerepel a korabeli okiratokban, mely nevet Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta.[2][3] Mai nevén a 17. században szerepel először.[3] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 553, 1910-ben 999 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során lakossága kezdettől fogva sorozatos támadásoknak volt kitéve. 1991. november 21-én a faluba betörtek szerb csapatok, a templomot és a házakat felgyújtották, és egészen 1997. augusztus 27-ig szerb megszállás alatt maradt, amikor a Vihar hadművelet során a horvát csapatok felszabadították.[3] 2011-ben 1470 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és turizmussal foglalkoztak. A kulturális élet mozgatórugója és a hagyományok ápolója a KUD "Luzarica" kulturális és művészeti egyesület.
Lakosság
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 553 | 552 | 660 | 714 | 847 | 999 | 998 | 1.261 | 1.568 | 1.639 | 1.801 | 1.978 | 1.807 | 1.799 | 1.471 | 1.470 |
Nevezetességei
- Tours-i Szent Márton tiszteletére szentelt temploma egy kopár hely lábánál fekvő mező közepén áll. A templom egyhajós épület három apszissal, melyek háromkaréjos kereszt alakzatot kölcsönöznek neki. Kulturális műemlék. Építési idejét az 5–6. századra teszik, de néhány forrás csak 10. századinak tartja.[3] Mellette hatszögletű keresztelőmedence alapjait tárták fel. A mai templomban csak egy fából készített szembemiséző oltár áll ambóval és fa szentségtartóval. Egykor három oltár állt a templomban, amely hasonló lehetett a ma Šibenik mellett található Bilice ókeresztény templomához. A templom körül temető van számos régi, kőből faragott sírkővel, amelyek azonban mára elpusztultak. A templom mellett számos díszesen faragott kőtöredéket is találtak, melyek egy ókeresztény oltárépítmény részei lehettek. Ezek közül különösen híres az a dombormű, amely pajzsos, kardos lovaskatonát, valószínűleg a templom védőszentjét ábrázolja és a zárai régészeti múzeumban található.[3] A templom a délszláv háború során többször megsérült. Különösen nagy kár érte 1992. március 17-én, amikor szerb szabadcsapatok tüzérsége támadta. Gránáttalálat következtében apszisa két helyen is beszakadt, de a fal egyes részei és a tető is súlyos károkat szenvedett, szinte teljesen megsemmisült. A templomot a háború után újjáépítették, 1997. november 11-én szentelte fel Ivan Prenđa zárai érsek.[3]
- A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt új temploma helyén eredetileg egy 1882-ben Szent Márk tiszteletére épített templom állt.[3] A templomot 1978-ban építették, felszentelését 1978. október 1-jén Marijan Oblak zárai érsek végezte. A délszláv háborúban az 1991. november 21-én a faluba betörő szerb csapatok kifosztották és felgyújtották, majd 1992. március 17-én a maradványokat is felrobbantották. A háború után újjáépítették és 2002. október 5-én újra felszentelték.[3]
- A Manastirine vagy Mijovilovac[6] nevű helyen végzett feltárások során egy 9. századi Szent Márton tiszteletére szentelt templom alapfalait ásták ki. A feltárásokat 1940-41-ben, valamint 1951 és 1957 között Stjepan Gunjača vezette, melynek eredményeit 1963-ban tette közzé. A templom a hatapszisos kora román stílusú dalmát templomok közé tartozik, melyhez hasonlót Kašićon, Trogirban, Splitben és Zárában is találunk. Mellette egy 1560-ban vagy utána elpusztult középkori kolostor maradványai láthatók.[3]
További információk
- Novigrad község hivatalos oldala (horvátul)
- Novigrad turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Pridraga plébániájának honlapja[halott link] (horvátul)
Jegyzetek
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Zupapridraga.hr:Povijest[halott link] (horvátul)
- ↑ a b c d e f g h i Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Pridraga Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-4200.
