Négy nemes igazság

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Négy Nemes Igazság szócikkből átirányítva)

A négy nemes igazság (szanszkrit: चत्वारि आर्यसत्यानि, csatvári árjaszatjáni; páli:(IAST):cattāri ariyasaccāni; tibeti (Wylie): 'phags pa'i bden pa bzhi) a legalapvetőbb buddhista tanítások egyike. Ezek az igazságok a szenvedésre (szanszkrit: duḥkha, páli: dukkha) vonatkoznak, annak természetére, eredetére, megszüntetésére, és az ahhoz vezető útra. Ezek azon igazságok közé tartoznak, amikre Gautama Sziddhártha a megvilágosodásához vezető úton ébredt rá.

A négy nemes igazság sokszor megjelenik olyan ősi buddhista szövegekben, mint a Páli kánon[1]. A korai tanításban és a tradicionális théraváda felfogásban a négy nemes igazság a haladó tanítás volt azok számára, akik készen álltak a befogadásukra (lásd fokozatos tanítás).

A négy nemes igazság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. az emberi élet lényegében szenvedéssel teli;
  2. e szenvedés oka az emberi önzés és vágyakozás;
  3. van egy út, amellyel megszabadulhatunk az önzéstől és vágyakozástól;
  4. a megszabaduláshoz az ún. „nemes nyolcrétű ösvény” (astángika-márga) vezet: a helyes szemlélet, a helyes gondolkodás, a helyes beszéd, a helyes cselekvés, a helyes élet, a helyes törekvés, a helyes vizsgálódás, a helyes elmélyedés.

A szanszkrit és páli szatja (satya) és szaccsa (sacca) szavak egyszerre jelentenek „igazságot” és „valódit” vagy „tényleges dolgot” is. Ebből is következik, hogy több tudós is azon az állásponton van, hogy a négy nemes igazság nem valamiféle alaptézis, „végső igazság” vagy hitvallás, hanem a Buddha által megtapasztalt „való dolgok” vagy „valóság” megfogalmazása lehet, illetve a felsorolás tagjainak sorrendje inkább mnemotechnikai segédeszköz, mint egyre mélyülő igazságok hierarchikus sora.[2]

A négy nemes igazság a Páli kánonban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A szenvedés természete (dukkha):

"Ez tehát a szenvedés nemes igazsága, szerzetesek: a születés szenvedés, az öregség szenvedés, a betegség szenvedés, a halál szenvedés, a szomorúság, kesergés, fájdalom, bánat és kétségbeesés szenvedés. Együtt lenni azzal, amit nem szeretünk, szenvedés, elválasztva lenni attól, amit szeretünk, szenvedés, nem jutni hozzá ahhoz, amit kívánunk, szenvedés. Mindent egybevetve a szenvedés a ragaszkodásnak alávetett öt léthalmaz."

  • A szenvedés eredete (dukkha szamudaja):

"Ez tehát a szenvedés keletkezésének nemes igazsága, szerzetesek: ez a szomj, ami újraszületéshez vezet, élvezet és vágy kíséri, hol ebben, hol abban gyönyörködik, nevezetesen az érzékek szomja, a létezés szomja, a nemlétezés szomja."

  • A szenvedés megszűnése/megszüntetése (dukkha niródha):

"Ez tehát a szenvedés megszűnésének nemes igazsága, szerzetesek: ez pedig ugyanannak a szomjnak maradéktalan elhagyása, megszűnése, feladása, a lemondás, megszabadulás, elszakadás attól."

  • Az ösvény, ami a szenvedés megszűnéséhez vezet (dukkha niródha gáminí patipadá magga):

"Ez tehát a szenvedés megszűnéséhez vezető út nemes igazsága, szerzetesek: ez bizony a nemes nyolcas út, nevezetesen a helyes szemlélet, helyes elhatározás, helyes beszéd, helyes cselekedet, helyes életvitel, helyes törekvés, helyes figyelem, helyes összeszedettség."[3]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. LásdSN 56.11. A tan kerekét forgásba hozó tanítóbeszéd. A-Buddha-Ujja. (Hozzáférés: 2015. április 4.)
  2. Gethin, Rupert.szerk.: Janet Gyatso: Gethin In the Mirror of Memory. Suny press, 1992. ISBN 0791410773. Hozzáférés ideje: 2015. április 4. 
  3. SN 56.11.. A-Buhha-Ujja. (Hozzáférés: 2015. április 4.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

MN 141 Az igazságok vizsgálata
A négy nemes igazság rövid bemutatása