Littke pezsgőgyár
| Littke pezsgőgyár | |
| Típus | gyár |
| Alapítva | 1859 |
| Székhely | Pécs |
| Termékek | pezsgő |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Littke pezsgőgyár témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Pécsett a Szent István tér 12. alatt 1859-ben létesült a Littke pezsgőgyár a mai Magyarország területének második pezsgőgyára, melyet Littke Lőrinc alapított; az ország első pezsgőgyára a Prückler Ignác által létrehozott "Prückler Ignácz Magyarország első rum-, likőr- és pezsgőgyára" alapítója, amelyet 1834-ben Pesten hozott létre.[1]
Kezdetek
A Littke család egyik tagja, Littke Lőrinc a szabómesterség kitanulása után alkímiával kezdett alaposabban foglalkozni. Az olykor veszélyes kísérletekhez külső segítségre volt szüksége. Így jutott el a borkereskedelmi kapcsolatok kiépítésének ürügyével Pozsonyba az Esch és Társa pezsgőgyárba, ahol a gyártási feltételekkel, az erjesztéssel és tárolással is megismerkedett. Pécsre visszatérve pincerendszer kereséséhez fogott, hogy megkezdhesse a gyártást. Így talált rá a Scitovszky tér 7. szám alatti pincelabirintusra.
1858-ban a Littke testvérek, János és József nem tudtak értékesíteni egy nagyobb mennyiségű borkészletet. Ekkor Lőrinc pincerendszere már elkészült, kiváló szakmunkásokkal rendelkezett, és megérkeztek a segédanyagok is Pozsonyból. Lőrinc egy francia eljárást is megszerzett, amellyel pezsgőt lehetett készíteni.[1] Így indulhatott meg 1859-ben a gyártás. Lőrinc impozáns létesítményegyüttest alkotott, látványos külső, zöld pázsittal, fehér, vízsugarat lövellő kutakkal és délvidéki pompát sugárzó trópusi növényekkel. A kezdetektől arra törekedett, hogy különleges ízű, extra zamatú pezsgőkkel lepje meg a piacot. Olyanokkal, amelyek idehaza és külföldön egyaránt figyelemre számíthattak. Kísérletei során növényi kivonatok és párlatok egész sorát próbálta ki, zellert, hársfavirágot, de próbálkozott bodzavirággal és cseresznyevirággal is.
Második generáció
Lőrinc halála után (1879) fia József vette át a gyárat. A termeléshez szükséges bormennyiséget a Littke szőlő nem tudta biztosítani, ezért villányi, siklósi és egyéb baranyai borok mellett Erdélyből is szereztek be rizling és burgundi borokat. 1864-ben a magyar piacon sikeresen vetették meg lábukat, majd osztrák érdeklődés után Svájcban is fogyasztókra találtak. Az 1870-es években folyó orosz-török háború idején igazi fellendülés indult el. A pezsgőgyár a hazai és külföldi kiállításokon, mint borkereskedő és pezsgőgyártó cég jelentkezett. Pezsgői közül a „Crémant Rosé” és a „Champagne Imperial” érte el a legjobb hírnevet.
Harmadik generáció
József halála után fia, ifj. Littke József vette át az üzemet. 1881-ben úgy látta, hogy a gyár termelő kapacitását növelni kell, így új pinceágakat vájtak, cementhordókat építettek és a pezsgőüzem terjedelmét növelték. 1884 nyarára fejezték be az öt emelet mélységű pincerendszert. A felszín alatt volt közvetlenül a pezsgőcímkéző, lezáró, kupakoló üzemrész. Bevezették a fagyasztásos seprőtelenítést és gépesítettek is. A korábbi kb. félmilliós kapacitású felületet egymillió palackosra növelték és általában 5-6 évig érlelték pezsgőiket. 1885-ben a Budapesti Országos Általános Kiállításon átütő sikert értek el, ezzel megnyílt az út külföldre és a tengerentúlra is. Ebben az évben született meg a „nemzet csalogányáról” elnevezett Blaha Lujza-pezsgő.
A pécsi székesegyház rekonstrukciója utáni 1891-es fölszentelés alkalmából I. Ferenc József Frigyes főherceg is megtekintette a gyárat, majd megízlelte a „Grand Vins Sec” pezsgőt. Ezután nagyobb tételt rendelt a „Sport”, „Monopole”, „Imperial Grand Vins Sec” pezsgőkből, és a céget a következő évben a császári és királyi udvari szállítói címmel tüntették ki.[1] További sikert jelentett, hogy a Nemzetközi Hálókocsi és Expressvonat Társaság a Littke-féle „Sport” márkájú pezsgőt szolgálta fel 1883-ban a vonalain. 1896-ban az országos millenniumi kiállításon a Littke cég a legnagyobb díjat kapta meg, az állami aranyérmet. A díj hozzásegítette a gyárat, hogy főraktárai legyenek Budapesten, Bécsben, Prágában, Zágrábban, Bukarestben, Chicagóban, Fiuméban, Máltán, Szalonikiben, Szófiában, Lembergben, Konstantinápolyban, Nápolyban, Oroszországban és Szarajevóban. Miután Pécsett az 1890-es évek elején két esztendő alatt a szőlőültetvény harmada elpusztult és a bortermesztés a felére csökkent, ezért új üzleti lehetőségeket igyekeztek teremteni. Olasz és dalmát borokat hoztak Pécsre és háziasították azokat a helyiekkel.
Negyedik generáció
A legifjabb Littke József a gyárat tovább fejlesztette és még több külföldi piacot talált. 1906-ban a gyár 45 munkást foglalkoztatott.[1] A legnagyobb sikerű pezsgője a „Casino” volt. A gyár 1930-ban hatféle pezsgőt állított elő és exportált: „For England”, „Casino”, „Cremand Rosé”, „Vim Brut”, „Dry-Dry”, „Imperial”. A cég fennmaradása érdekében a Pécsi Takarékpénztárral tárgyalásokat kezdett, de a tárgyalásokat már fia fejezte be. Hét évvel később a cég Közkereseti Társasággá alakult. A gyár fejlődése felfelé ívelt, ám rövidesen jelentkezett a háború hatása is. Az államosítás után a pezsgőtermelés Pécsett teljesen megszűnt.
A második világháború után
1949-ben a Littke céget államosították.[1] Az egykori Littke cég pincészetében és telepén újbóli pezsgőgyártás 1966-ban az Állami Pincegazdaságban indult el. A gyár neve Pannonvin Pezsgőgyár lett. A Pincegazdaság 1978-ban egyesült a Villány-Siklósi Állami Gazdasággal és Villány-Mecsekaljai Borgazdaság Kombinát néven működött tovább. A pezsgőgyár 1982-ben 11-féle palackos erjesztésű és 4-féle tankpezsgőt gyártott. 1990-ben a cég állami tulajdonú RT. lett.
1996-tól a gyár svéd tulajdonba került és Pannónia Cézár néven folytatta a pezsgőgyártást. A Kft. tevékenysége szőlőtermesztéssel, borászattal bővült, ezért 2003. óta Cezar Winery Kft. néven működik.
A pincerendszer
A Pezsgőház Pécs egyik leghosszabb (kb. 2 km hosszú), a látogatók által bejárható pincerendszerrel rendelkezik. A rendszer a járda szintjétől egészen 12 m mélységig húzódik. A pince hőmérséklete függ az ágak helyzetétől, nagyságától és az időjárástól. Átlagosan 12 és 14 °C között van, a páratartalom pedig nyáron 80% körüli, télen kevesebb. Kisméretű égetett téglával kirakott hatalmas boltívei alatt vastagon látszik a bort érlelő nemes penész. Másfél literes palackokban több évig is kimáglyázva áll az érlelés fázisa alatt az erjedő pezsgő. A máglyákból a fokozott erjedés miatt kirobbant palackokat üres helyek jelzik. A harmadik szinten kis fülkékben kialakított mini pincékben pezsgő–múzeumok találhatók, ahol minden évjáratból sorakoznak fel palackok. Az 50 darab barik-hordó a különleges borok érlelésére szolgál. A likőr alapborokat ászhordókban tárolják. A pincészet bor alapkészlete kb. 3.000 hektoliter, mely pezsgőként, illetve borként kerül forgalomba. Szemet gyönyörködtető az egyik kisebb oldalág végében látható 200 hektoliteres fahordó is. A negyedik szinten lift lett kialakítva, ami segíti a termelést. Itt található a legkésőbb megépített szűk pinceág, mellyel a rendszer összefüggővé vált. Az itt épített cementkádak üvegcsempés béléssel készültek, és több mint 8.000 hektoliter alapbor tárolására alkalmasak. Méretük egyenként 187-380 hektoliter között van. Az ötödik szint jelenleg üres, de régen itt is folyt termelés. A szűk lejáratok miatt a nagyobb hordókat csak szétszedve, dongánként lehetett lehordani és azokat a felállítás helyén építették össze.
A pécsi pezsgőgyártás technológiája
Jegyzetek
Források
- Geday: G-Mercz Á. (2000) „Pezsgőgyártásunk története” (borászati füzetek 2000/5)
- Laposa J. (1999.): „Belvárosi séta Pécsett – 5 emelet mélységben” (Bor és kultúra IV. évfolyam/4.)
- Greges Friderika - A Pécsi Pezsgőgyár - Szakdolgozat (2009, Keszthely)
