Rókusdomb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rókusdomb
Közigazgatás
TelepülésPécs
Népesség
Teljes népességismeretlen
Földrajzi adatok
Távolság a központtól1,4 km
Elhelyezkedése
Rókusdomb (Pécs)
Rókusdomb
Rókusdomb
Pozíció Pécs térképén
é. sz. 46° 04′ 52″, k. h. 18° 12′ 47″Koordináták: é. sz. 46° 04′ 52″, k. h. 18° 12′ 47″
A Wikimédia Commons tartalmaz Rókusdomb témájú médiaállományokat.

Rókusdomb Pécs egyik központi városrésze a Mecsek déli oldalában. Itt található Idrisz Baba türbéje, a török építészet magyarországi jelentős emléke, nem messze a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Műszaki és Informatikai Karának (MIK) épületeitől. Ez a domb volt korábban a pécsi sörmajális egyik legfontosabb helyszíne. A domb lábánál található a Pécsi Sörfőzde.

Nevének eredete[szerkesztés]

A Rókusdomb fekvése Pécsen belül

A török uralom után a dombon található türbe a jezsuiták birtokába került, akik azt kápolnává alakították át és a pestis ellen oltalmazó Szent Rókusról nevezték el. Ennek emlékét őrzi a „Rókus-domb” elnevezés.[1] Szent Rókusnak két szobra van Pécsett: az Orsolya utca 9. számú házon és a Szentháromság-szobor alépítményén.[2]

Idrisz Baba türbéje[szerkesztés]

A török kori sírhely, Idrisz Baba türbéje a magyarországi török építészet jelentős emléke, csupán a budai Gül Baba sírja ismert még ezen kívül. Mindkettő a muszlimok zarándokhelye. A nyolcszög alaprajzú, kupolás sírhely az 1500-as években épült. 1912-ben részben feltárták és restaurálták, de mai alakját csak 1961-ben történt műemléki helyreállítása után kapta meg. Ekkor tárták fel Idrisz Baba sziklába vágott sírhelyét, ahol megtalálták a benne ép állapotban lévő csontvázát is. A türbe berendezését, a síremléket, a hímzett takarót, az imaszőnyeget a Török Köztársaság kormánya adományozta. A sírhelyen nyugvó török férfiú személyéről csak keveset tudunk. Evlija Cselebi török utazó „igazhitű orvosnak” nevezi, Ibrahim Pecsevi szerint csodatévő jövendőmondó volt.

Képek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Gerő Győző. Pécs Törökkori emlékei. Pécs, 1962. 84. p.
  2. Romváry 1982. 227, 307. p.

Külső hivatkozások[szerkesztés]