Pécsbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pécsbánya Pécs térképén

Pécsbánya (régebben Pécsbányatelep) Pécs egyik városrésze a Mecsekoldalban, a pécsi szénmedence egyik fontos termelőhelye volt. Tengerszint feletti magassága 200-300 méter.[1] Északi részén fekszik Gesztenyés.[1]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Lámpás-völgy szénkibúvásait már a 16. század végén ismerték a pécsiek,[1] ám az iparszerű bányászat itt csak a 19. század közepe táján indulhatott meg.[1] A Dunai Gőzhajó Társaság (DGT) első lakótelepét, a kolónia kiépítését Schroll József főbányagondnok irányításával 1855-ben kezdték meg.[1] Első lakói magyar, német, cseh-morva, tót (szlovák), bosnyák és vend (szlovén) bányamunkások voltak. Mivel vendégek messzi vidékekről, az országhatáron túli területekről érkeztek, a pécsiek gránërok-nak nevezték őket. A helyi gránër megnevezés bizonyára kapcsolatban van a gránica határ jövevényszóval is, amely valamelyik szláv nyelvből német közvetítéssel jutott el a pécsi köznyelvbe.

A kőszénbányászat fejlődésével sorra létesültek az egyes munkahelyek közelében fekvő kisebb-nagyobb lakótelepek. Pécsbányatelepen 1930-ban 4103 magyar, 842 német és 144 egyéb anyanyelvű lakos élt. Közülük mintegy 1200 fő lakott a Kolónia nevű helyen. A Pécsbányán, Mecsekszabolcson, Somogyban és Vasason kitermelt kőszenet a 19. század közepéig még fuvarosok vitték szekereken Mohácsra. Majd a Pécsbánya és Üszög között 1854-ben üzembe helyezett vasútvonal további kiépítése után már vasúton szállították a pécsi szenet Mohácsra, a DGT dunai kikötőjébe.[2]

A 20. században a dombtetőn egy sakktábla alaprajzú, kertvárosi lakótelep épült ki.[1]

Tömegközlekedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pécsbánya legjelentősebb autóbuszjárata a Főpályaudvar és Gesztenyés között közlekedő 40-es busz. Meszesre eljutást biztosít a 11-es járat is.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d e f Pécs Lexikon  II. (N-ZS). főszerkesztő Romváry Ferenc, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010, Pécs. 84. o. ISBN 978-963-06-7920-6
  2. Baranya Megye Földrajzi Nevei II. 1982.; 223/96, 97, 72, 82, 95, 112, 116; Szirtes 2001. 70-82.p.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]