Bajor Tanácsköztársaság

Emlékmű Kurt Eisner meggyilkolásának helyén Münchenben

A müncheni Tanácsköztársaság vagy Bajor Tanácsköztársaság (Münchner vagy Bayerische Räterepublik ) egy rövidéletű kísérlet volt egy szocialista állam létrehozására Bajorországban 1918–1919-ben.

Története

Megalakulása

Az első világháború során vereséget szenvedett Német Császárságban került sor a novemberi forradalomra, melyben a német uralkodók közül III. Lajos bajor király volt az első, aki a Wittelsbach-ház által 700 évig elfoglalt trónjáról lemondott. Kurt Eisner, a Független Szocialista Párt (USPD) vezetője, 1918. november 7-én kikiáltotta a Bajor Szabadállamot (Freien Volksstaat Bayern), amelynek miniszterelnöke lett. Miután pártja elveszítette a választásokat, 1919. február 21-én lelőtték. Ekkor kitört a fegyveres hatalmi harc a tanácsköztársaság és a parlamentarizmus hívei között. A Magyar Tanácsköztársaság létrejöttének híre is lelkesítette az előbbieket, akik végül győzelmet arattak és 1919. április 6-án kikiáltották a Bajor Tanácsköztársaságot.

Fennállása

A tanácsköztársaság első vezetői az USPD (mint például Ernst Toller) és a helyi anarchisták soraiból (mint például Gustav Landauer és Erich Mühsam) kerültek ki. Mivel a hatalomátvételből kihagyták a kommunistákat, azok puccsnak minősítették a fordulatot. Több „érdekes” intézkedés mellett hadat üzentek Svájcnak, amiért megtagadta, hogy kölcsönadjon 60 gőzmozdonyt. De végül is nem sikerült a rendet helyreállítaniuk Münchenben, s hat nap után az Eugen Leviné vezette kommunisták átvették a hatalmat tőlük.

A gyárakban munkásönigazgatást vezettek be, és tervbevették – Silvio Gesell elképzelései nyomán – a papírpénz megszüntetését. Munkanélküli munkásokból – szovjet mintára – felállították a helyi, idővel 20 000 fősre gyarapodott Vörös Hadsereget, amely lecsapott az ellenforradalmi-gyanús csoportokra, személyekre. 8 embert a jobboldalnak végzett kémkedésért kivégeztek.

Bukása

1919. május 3-án egy radikális jobboldali paramilitáris erő, a Freikorps 30 000 fős alakulata és a berlini szociáldemokrata kormány 9000 fős hadserege közösen megtámadta tanácsköztársaságot és visszafoglalta Münchent.

A harcok és az azokat követő, a későbbi magyarországi fehérterrorhoz hasonló kommunista-ellenes tisztogatások során számos kegyetlenkedésre került sor, és hétszáz ember életét veszítette.

A forradalom eseményei és leverésének következményei megalapozták Bajorországban nemzetiszocializmus felemelkedését. A konzervatívvá lett Bajorország az elkövetkező években a jobboldali radikalizmus németországi központjává („Ordnungszelle”) vált. Itt működött Adolf Hitler is és 1923-ban itt hajtotta végre a müncheni sörpuccsot.

Vezetők

• Kurt Eisner – elnök (1919 februárjáig)

Központi Tanács

• Max Levien
• Gustav Landauer
• Erich Mühsam
• Ernst Toller
• Eugen Leviné
• Oskar Maria Graf
• Otto Neurath – Gazdasági Központi Hivatal elnöke
• Silvio Gesell – pénzügyi népbiztos

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bavarian Soviet Republic című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Lásd még

• Rosa Luxemburg

Külső hivatkozások

• A Kurt Eisner elleni merényletről (Megszűnt a lap. Te is segíthetsz megfelelő hivatkozást találni!)
• Wolfgang Haug: Erich Mühsam (1878–1934)
• Forradalmi események Németországban, 1918-1923