Ah, hol vagy, magyarok tündöklő csillaga

Szent István emlékmű a Szent Gellért Sziklatemplom előtt

Kölcsey Ferenc Himnusz című műve előtt a a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk és az 'Ah, hol vagy magyarok tündöklő csillaga kezdetű ének, míg a református magyarságé a 90. genfi zsoltár (Tebenned bíztunk, elejétől fogva) volt. Népszerű volt – a hatóságok által többször betiltott – Rákóczi-nóta is. Ez utóbbit Hector Berlioz és Liszt Ferenc is megzenésítette. A Szent István királyhoz énekelt himnuszt Kodály Zoltán dolgozta fel (Ének Szent István királyhoz, 1938).

Az első összefüggő magyar Szent István-himnusz 1651-ből való.

„	Királyi pálczát hogy kezébe vévé: Keresztyény Hitet terjeszteni kezdé. A’ pogányságot Országból ki-üz, és ki-rekeszté. Sok Templomokat, és Püspökségeket, Magyar országban fundála, s’ helyeket; Kikben szüntelen Isten dicsirteték, s’ neve hirdetteték. Sok gazdagsággal azokat bé-tölté, Szent Oltárokat fel-is ékesíté. Kinccsel, arannyal, sok szép eszközökkel, drága kövekkel. E’ mellé szerze igaz Pásztorokat, Más Országokból hoza tanítókat.	”
– Cantus Catholici

Szövege

Mai, „finomított” szöveg Szent István királyhoz	Eredeti szövegváltozat Szent István királyrúl. Nota: Regnorum Domina etc.
Ah hol vagy magyarok tündöklő csillaga! Ki voltál valaha országunk istápja! Hol vagy István király? Téged magyar kíván, Gyászos öltözetben teelőtted sírván. Rólad emlékezvén csordúlnak könnyei, Búval harmatoznak szomorú mezei. Lankadnak szüntelen vitézlő karjai, Nem szünnek iszonyú sírástól szemei. Virágos kert vala híres Pannónia, Mely kertet öntözé híven Szűz Mária. Kertésze e kertnek István király vala: Behomályosodott örvendetes napja. Előtted könyörgünk, bús magyar fiaid, Hozzád fohászkodunk árva maradékid. Tekints, István király szomorú hazádra, Fordítsd szemeidet régi országodra. Reménységünk vagyon benned s Máriában, Mint magyar hazánknak hív királynéjában. Még éltedben minket ennek ajánlottál, És szent koronáddal együtt feláldoztál. Névtelen (16. sz.)	Ah! hol vagy Magyarok tündöklő Tsillagja, ki voltál valaha Országunk Istápja. Hol vagy István király? téged Magyar kíván, Gyászos öltözetben te előtted sírván. Rólad emlékezvén tsordulnak könyvei, búval harmatoznak szomorú mezzej, lankadnak szüntelen Vitézlő kezej, nem szünnek iszonyú sírástúl szemej. Virágos kert vala híres Pannónia, mely öntöze hiven Szűz MÁRIA. Kátholika hitnek bő volt szép virágja, bé homályosodott örvendetes Napja. Áh! melly nagy változás minden féle Vallás, már meg szaporodott sok Lelki kár-vallás, mint rósát a hivség ugy a Pannoniát rontya eretnekség fonnyaszttya Virágát. Kertésze e kertnek István király vala, termesztője ennek ő véle meg hala, Ennek életében élt a Magyar Ország, ő halála után lett holt eleven ág. Előtted könyörgünk bús Magyar fiaid, hozzád folyamodunk árva maradékid, Tekénts István király szomorú hazádra, fordétsd szemeidet régi Országodra. Reménségünk vagyon benned, s – Máriában, mint Magyar hazánk(na)k hiv Királynéjában, Még éltedben ennek minket ajánlottál, és sz: Koronával együtt föl áldoztál. Te hozzád Mária Sz. István Királlyal, Keresztfán érettünk szenvedő Fiaddal, Árva Magyar Ország sírva fohászkodik, néked mint Anyánk(na)k igy Panaszkodik. Dőry kéziratos Énekeskönyv átirata (1763.) (A versszakok kezdőbetűi egy akrosztichont adnak ki: Árvakert.)	Szent István király ábrázolása a Képes krónika kódexben

Forrás

• A nemzeti himnuszok elődei azok a fennkölt hangulatú versek és egyházi énekek voltak, amelyeket a XVI. századtól kezdve Európa-szerte énekeltek a templomokban.