Izrael himnusza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az izraeli nemzeti himnusz, a 'Hatikvá (Remény)'.

A szöveget 1878-ban Naftali Herz Imber írta, aki 1882-ben érkezett Galíciából Palesztinába. A zene egy ősi ladinó (spanyol-zsidó) dallam, melyet Samuel Cohen dolgozott fel. Érdekesség, hogy mikor 1492-ben kiűzték a zsidókat Spanyolországból, akkor egy csoportjuk a mai Bulgária terűletére került, és a dallamot a nem-zsidó környezet is átvette.[forrás?] Smetana igy találkozott vele, és beleszőtte "Moldva" című művébe.

A Hatikva a zsidó nép reményét fejezi ki, hogy egy napon visszatérhet ősei földjére, ahogy azt az ószövetségi szentírás megírta. A zsidókat ugyanis Kr. u. 70-ben a zsidó felkelés során Titus római légiói leverték és Jeruzsálem templomát lerombolva elűzték hazájukból szerte a világba. Kétezer évig ezért a zsidók naponta Jeruzsálem felé fordulva imát mondtak a visszatérésért, és ünnepeiket is az ottani évszakoknak és naptárnak megfelelően ülték meg. Sion Izraelnek és Jeruzsálemnek a szinonimája.

Az eredeti héber szöveg, a latin betűs átírással és magyarul[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

כל עוד בלבב פנימה
נפש יהודי הומיה,
ולפאתי מזרח קדימה
עין לציון צופיה -
Kol ód baléváv penímá,
nefes jehudí hómíjá,
úl(e)fa'até mizrah kádímá,
ajin leCijón cófíjá.
Mindaddig, amíg a szív dobog,
a zsidó lélek vágyakozva gondol
előre Kelet felé,
a szemek Cionra tekintenek
עוד לא אבדה תקותנו,
התקוה בת שנות אלפים,
להיות עם חופשי בארצנו
ארץ ציון וירושלים. -
Ód ló avdá tikváténú,
hatikvá bat snót al`pajim,
lihjót am hofsí bearcénú –
Erec-Cijón (v)J(e)rúsá`lajim.
Még nem veszett el reményünk,
Kétezer év reménye,
Szabad nemzetként élni a hazánkban,
Cion és Jeruzsálem földjén.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]