1954-es cannes-i filmfesztivál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen B36Bot (vitalap | szerkesztései) 2020. április 11., 01:02-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Forrás, jegyzet, stb. többes számban (WP:FELÉP és WP:BÜ) AWB)

A 7. Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál 1954. március 25. és április 9. között került megrendezésre, elnöke – immár a második egymást követő évben – Jean Cocteau francia költő, filmrendező.

A 43 nagyjátékfilmet és csökkenő számú (51) rövidfilmet felsorakoztató versenyben feltűnően magas volt az ázsiai (japán és indiai) alkotások száma. Ismét visszatértek a közép- és kelet-európai filmek, több cseh, lengyel, szovjet és természetesen magyar alkotást vetítettek, köztük Keleti Márton Kiskrajcár című vígjátékát, Mészáros Ágival, Szirtes Ádámmal és Soós Imrével a főbb szerepekben, továbbá Homoki Nagy István (Kék vércsék erdejében), Kollányi Ágoston (Akvárium) és Lakatos Vince (Virágos Kalocsa) egy-egy rövidfilmjét.

Kiforrott stílusa továbbra sem volt a fesztiválnak, melyen René Clément Monsieur Ripois című filmje éppúgy díjat érdemelt ki, mint a Toot Whistle Plunk and Boom című Walt Disney-produkció. Az ez évben utoljára kiosztott nagydíj mellett, a Luis Buñuelt is felvonultató zsűri egy különdíjat és kilenc nemzetközi díjat ítélt oda. Noha magyar versenyfilm nem volt a díjazottak között, a CST elismerésben részesítette Kollányi természetfilmjét.[1]

Miközben a hollywoodi filmek jelenléte ritkult, az amerikai sztárok nagyon is jelen voltak a Croisette-en: az 1954. évi fesztivál legkiemelkedőbb sztárja Robert Mitchum volt; az év sztárjelöltje pedig Simone Silva, aki – miközben Mitchum sajtótájékoztatót adott a strandon – fürdőruhában odament megcsókolni a hollywoodi „rosszfiút”, majd a fotósok unszolására levette melltartóját, és hagyta, hogy kibukkanó kebleire Mitchum rátegye kezeit. A botrányos jelenet miatt a fiatal színésznőnek sürgősen el kellett hagynia a fesztiválvárost.[2] A nagy sztárok között ismét ott található Gina Lollobrigida (Le grand jeu) és Gérard Philipe (Monsieur Ripois). Ekkor váltak igazán híressé Sophia Loren és Marina Vlady (Özönvíz előtt), Omar Sharif pedig (Sira'a Fil-Wadi) ez idő tájt fedezte fel a helyi kaszinó örömeit.[3] A várakozásokkal ellentétben nem kapott elismerést Fred Zinnemann alkotása, a Most és mindörökké, pedig olyan filmcsillagokat vonultatott fel, mint Deborah Kerr, Burt Lancaster, vagy Frank Sinatra.

A hazai versenyfilmeken kívül is volt a fesztiválnak magyar vonatkozása. A Spanyolországban élő Ladislao Vajda (Vajda László) a sevillai borbély kalandjaival rukkolt elő, Figaro szerepében Luis Mariano-val. A kerekasztal lovagjainak zenéjét pedig Rózsa Miklós szerezte.

Zsűri

Elnök: Jean Cocteau, filmrendező –  Franciaország

Versenyprogram

Rövidfilmek

Nagyjátékfilmek versenye

Rövidfilmek versenye

  • Akvárium – rendező: Kollányi Ágoston
  • Apollon et Daphné – rendező: A. Meritzis
  • Apteodytes forsteri – rendező: Mario Marret
  • Christophe Plantin, imprimeur des humanistes du XVIème siècle – rendező: Gaston Vermaillen
  • De opsporing van Aardolie – rendező: Bert Haanstra
  • Den lille pige med svovlstikkerne – rendező: Johan Jacobsen
  • Der Dom zu Köln – rendező: Dr. Ulrich Kayser
  • Det gjelder livet – rendező: Titus Vibe Muller
  • El Greco y su obra maestra – rendező: Juan Serra Oller
  • El solitario de Sayan – rendező: Enrico Gras
  • Er is altijd een tockomst – rendező: Kees Stip
  • Exploratieboren – rendező: Bert Haanstra
  • Feminine Fashions- rendező: N. Bhavnani
  • Highlands of Iceland – rendező: Magnus Johannsson
  • Hokuszai – rendező: Tesigahara Hirosi
  • Il fiume della vita – rendező: Enrico Castelli Gattinara
  • Jaktflygare – rendező: Helge Sahlin
  • Jyske kyst – rendező: Soren Melson
  • Kék vércsék erdejében – rendező: Homoki Nagy István
  • Kozioleczek – rendező: L. Marszalek
  • Kutna Hora – rendező: Fr. Lukas
  • La vie des chamois – rendező: Paul Claudon, Pierre Levent, A. Villard, A. Bureau, P. Dalli
  • Land of Enlightment – rendező: Mohan Wadhwani
  • Le mystère de la licorne – rendező: Jean-Claude See, Arcady
  • Limuère – rendező: Paul Paviot
  • L'Ombre de Saint-Michel – rendező: Jean Pichonnier, Paul Pichonnier
  • Miniatury kodesku behema – rendező: Stanislaw Lenartowicz
  • Music of India – rendező: N. Bhavnani
  • Nouveaux horizons – rendező: Marcel Ichac
  • Nytt land under svillene – rendező: Per Opsahl
  • O kohoutkovi a Slepice – rendező: Zdenek Miler
  • O Sklenicku vic – rendező: Bretislav Pojar
  • Pik droujby – rendező: I. Goutman
  • Plastik im Freien – rendező: Adalbert Baltes
  • Polet na Lunou – rendező: Vladimír Brumberg, Zinaida Brumberg
  • Promenade au Luxembourg – rendező: Philippe Schneider
  • René Leriche chirurgien de la douleur – rendező: René Lucot
  • River of Hope – rendező: N. Bhavnani
  • Ruban noir – rendező: Henry Jacques
  • Stare miasto – rendező: Jerzy Bossak
  • Stern von Bethlehem – rendező: Dr. Wilhelm Döderlein
  • The Blakes Slept Here – rendező: Jacques Brunius
  • The Owl And The Pussy Cat – rendező: John Halas
  • The Pleasure Gerden – rendező: James Broughton
  • Toot Whistle Plunk and Boom[5]– rendező: Ward Kimball és Charles A. Nichols
  • Una giccia d'acqua – rendező: Enzo Trovasvilli
  • Uspavana ljepotica – rendező: Rudlof Sremec
  • Vieren maar – rendező: Herman van der Horst
  • Virágos Kalocsa – rendező: Lakatos Vince
  • Vita della libellula – rendező: Alberto Ancillotto
  • Wild Life Sanctuary – rendező: D. D. Reucassel

Díjak

Nagyjátékfilmek

Rövidfilmek

  • Legjobb szórakoztató film díja: Toot Whistle Plunk and Boom[5] – rendező: Ward Kimball és Charles A. Nichols
  • Legjobb bábfilm díja: O Sklenicku vic – rendező: Bretislav Pojar
  • Legjobb valóságfilm díja… Stare miasto – rendező: Jerzy Bossak
  • Legjobb költői fantáziájú film díja: The Pleasure Gerden – rendező: James Broughton
  • Legjobb természetfilm díja: Apteodytes forsteri – rendező: Mario Marret
  • Technikai nagydíj:
    • Akvárium[1] – rendező: Kollányi Ágoston
    • Nouveaux horizons – rendező: Marcel Ichac
    • Toot Whistle Plunk and Boom – rendező: Ward Kimball és Charles A. Nichols

Kapcsolódó szócikkek

Jegyzetek

  1. ↑ a b Forrás: Magyar Filmunió hírlevele (2004. május, II. évfolyam, 2. szám). Ugyanakkor az elismerésről sem a Cannes-i Fesztivál hivatalos honlapja, sem pedig a Kép- és Hangtechnikai Főbizottság (CST) listája nem tesz említést.
  2. ↑ Cannes impudique. Le Festival dans tous ses états. Evene, 2007. május. (Hozzáférés: 2008. augusztus 3.) (franciául)
  3. ↑ V. C. Thomas: 1954 – Le Grand jeu. Festival de Cannes. Ecran Noir. (Hozzáférés: 2008. augusztus 10.) (franciául)
  4. ↑ a b Zárójelben a magyarországi filmbemutató (forrás: PORT.hu), illetve DVD-forgalmazás címe (forrás: Interaktív filmkatalógus), kiegészítve a kritikus tömeg, a Cinematrix Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben, valamint a Filmvilág adatbázisában található magyar címekkel.
  5. ↑ a b Walt Disney-produkció

További információk

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1954-es_cannes-i_filmfesztivál&oldid=22467467”