Marina Vlady

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marina Vlady
Marina Vlady-2009.jpg
Marina Vlady (Strasbourg, 2009)
Születéskori neve Marina Catherine De Poliakoff-Baidarov
Született 1938. május 10. (75 éves)
Clichy, Île-de-France, Hauts-de-Seine, francia
Házastársa Robert Hossein (1956–1959)
Jean-Claude Brouillet
(1963–1966)
Vlagyimir Viszockij
(1967–1980)
Léon Schwartzenberg (? – 2003)
Foglalkozása színésznő, énekesnő és írónő

Marina Vlady az IMDb-n

Marina Vlady (Clichy, 1938. május 10. –) orosz származású francia színésznő, énekesnő és írónő. Eredeti neve: Marina Catherine De Poliakoff-Baidarov (Марина Владимировна Полякова-Байдарова).

Az 1940-es évek végén kezdett filmezni. Feltűnő, vadócos szépsége figyelemre méltó jellemábrázoló képességgel párosult, ezért az évek során nemcsak mennyiségileg gyarapodtak a filmjei, hanem a rendezők is egyre szélesebb skálán foglalkoztatták. Az 1960-as években már világsztárnak számított. Több ízben járt Magyarországon, magyar filmekben is szerepelt (Jancsó Miklós: Sirokkó, Mészáros Márta: Ők ketten). Mindhárom nővére színésznő volt: Odile Versois (19301980), Hélène Vallier (19321988) és Olga Baïdar-Poliakoff. [1]

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A színésznő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marina Vlady szülei orosz emigránsok voltak. A mama egykoron táncosnő volt, ezért lányait is e pálya felé terelgette. A négy nővér közül Marina volt a legtehetségesebb, már gyerekként a párizsi Operában táncolt. A testvérek később mindnyájan a színi pályát választották, de azon a területen is Marinának adatott meg a legfényesebb karrier. 1949-ben debütált a filmvásznon, az Orage d'été című produkcióban, melyben nővérei, Odile és Olga játszották a főszerepeket. A vadóc külsejű fiatal lányra külföldön is felfigyeltek, következő filmjeit már olasz színekben készítette. A Penne nere (1952) című második világháborús témájú drámában az akkoriban még szintén kezdőnek számító Marcello Mastroianni volt a partnere. Marina még ugyanabban az évben kisebb szerepet játszott egy Merle Oberon nevével fémjelzett, könnyed hangvételű filmben, illetve annak angol nyelvű változatában: Dans la vie tout s'arrange / Pardon My French. Első, valóban filmtörténeti jelentőségű filmje a termékeny olasz rendező, Mario Monicelli Hűtlen asszonyok (1953) című alkotása volt, amelyben olyan híres partnernők oldalán szerepelt, mint Gina Lollobrigida, Iríni Papá vagy May Britt. Azonban még ekkor sem ő volt a középpontban.

Mindössze 16 éves volt, mikor eljátszotta Liliane szerepét André Cayatte Özönvíz előtt (1954) című társadalmi drámájában. Liliane három barátjával együtt lopás és gyilkosság vádjával kerül a bíróság elé, ám az ügy során kiderül, hogy a háttérben valójában a szülők felelőtlensége áll. Vlady alakításának nagy visszhangja volt, megkapta a legígéretesebb fiatal színésznőnek járó Suzanne Bianchetti-díjat. Következő filmszerepét már az NSZK-ban játszotta: Rolf Thiele Sie (1954) című alkotása Vaszary Gábor egyik műve alapján készült. Giuseppe de Santis A szerelem napjai (1954) című drámájában ismét Mastroianni oldalán játszott. Pályafutása egyik legnagyobb sikere és egyik legemlékezetesebb alakítása volt A boszorkány (1956) tragikus sorsú címszereplője, aki vadóc falusi lányként lobban szerelemre a fiatal mérnök iránt, ám hiába kölcsönös az érzés, végül bekövetkezik a tragédia. Ugyanebben az évben játszott a Bűn és bűnhődés modernizált filmváltozatában: ő volt Lily, az érző szívű prostituált, akinek a szerelme erőt ad a főhős számára, hogy bevallja a rendőrfelügyelőnek a nélkülözésből elkövetett gyilkosságot. A Toi, le venin (1958) című bűnügyi film érdekessége, hogy Vlady ismét nővérével, Odile-lel játszott együtt, férfi partnere és a mű rendezője pedig akkori férje, Robert Hossein volt. Hosseinnel egyébként két évvel korábban találkozott, és rövid ismeretség után házasságot kötöttek. A férj többször rendezte a feleségét, valamint számos filmjében volt a partnere.

Ellentmondásos fogadtatásban részesült Vlady szerepformálása Jean Delannoy Clèves hercegnő (1961) című alkotásában, ámbár a kibontakozó francia új hullám árnyékában magát a filmet sem érdemei szerint fogadták. Az 1960-as években egymás után kapta a tehetségéhez méltó feladatokat, de továbbra is vállalt felkéréseket könnyedebb, gyors sikerekre pályázó mozidarabokra. Játszott az akkor még alig ismert Michel Deville A hazug lány (1962) című vígjátékában. 1962-ben Alberto Lattuada Csehov-adaptációjában, A sztyeppben szerepelt. Patricia Highsmith egyik regénye alapján készült A gyilkos (1963), „a papa mozijá”-nak egyik kiválósága, Claude Autant-Lara rendezésében. Marina kimagasló alakítást nyújtott a különcként számon tartott olasz rendező, Marco Ferreri első igazán jelentős filmjében, A méhkirálynőben (1963). Az általa játszott Regina szűzen megy férjhez a 40 éves Alfonsóhoz (a kitűnő Ugo Tognazzi alakítja), akit szüntelen szerelmével ostromol, majd miután teherbe esett, kitiltja az ágyából a férfit. Mivel a férj belebetegszik a házastársi örömök hiányába, az asszony veszi át az irányítást minden területen… A film Ferreri egyik kedvenc teóriájának korai megfogalmazása: miként válik a gyengébbnek tartott női nem mind meghatározóbbá a társadalomban, miközben jelentéktelenné, sőt szinte feleslegessé válnak a férfiak. Vlady és Tognazzi párosa sikert aratott Gian Luigi Polidoro Az amerikai feleség (1965) című komédiájában is: ebben Tognazzi egy olasz kispolgárt játszik, aki az Egyesült Államokból akar feleséget hozni magának. Megtiszteltetés volt a zseniális Orson Welles felkérése a Falstaff (1965) egyik szerepére. Noha a filmet a Welles-művek esetében szinte megszokottnak mondható nehézségek mellett forgatták, Marina olyan partnerekkel játszhatott együtt, mint Jeanne Moreau, Margaret Rutherford, John Gielgud, Fernando Rey és persze maga a rendező. A magyar mozikban is siker volt egykoron A Mona Lisa tolvaja (1965), Vlady harmadik közös munkája Michel Deville-lel. (A második a Les petites demoiselles című tévéfilm volt.) Életművének kevésbé fényes darabja az À tout cœur à Tokyo pour O.S.S. 117 (1966) című kémfilm, egyfajta James Bond stílusú kalandhistória.

Vlady régi vágya teljesült 1967-ben, amikor Jean-Luc Godard-ral forgathatott. Évekkel korábban már szóba került, hogy együtt dolgoznak, de a rendező akkor végül soros feleségének, Anna Karinának adta Az asszony az asszony (1961) című filmjének a főszerepét. A Két vagy három dolgot tudok csak róla (1967) forgatása Vlady nyilatkozata szerint egyike volt élete legnagyobb, de egyben legfárasztóbb élményeinek. Nem kellett előre megtanulnia semmit se, Godard mindennap, közvetlenül a forgatás megkezdése előtt közölte vele a szövegét. Ráadásul egy parányi fejhallgatót erősíttetett a színésznő füle mögé, és azon keresztül felvétel közben is instruálta őt, miközben Vlady a szövegét mondta. Godard célja egyébként az objektív és a szubjektív látásmód egyesítése volt, hiszen nemcsak hősnőjét mutatja be (objektív megközelítés), hanem az ő szemén keresztül (szubjektív megközelítés) azt a környezetet (Párizst) is, amelyben él. Vlady karaktere, Juliette prostituálja magát, ám Godard szerint ebben semmi meglepő sincs: az ipari társadalmakban minden rendű és rangú ember valamilyen szinten prostituálódik.

1967-ben Marina ellátogatott a Szovjetunióba, ahol filmszerepet is vállalt: Szergej Jutkevics A „Sirály” születése (1969) című alkotása Csehov életének egy szakaszát dolgozta fel. S ha már a vasfüggöny mögött járt, Vlady elvállalta Jancsó Miklós Sirokkó (1969) című drámájának női főszerepét is. Az usztasa terroristákról szóló filmet a rendező kevésbé sikerült munkái közé sorolják; magyar–francia koprodukcióban készült, az egyik producer a férfi főszereplő, Jacques Charrier volt, akit leginkább Brigitte Bardot (volt) férjeként ismertek akkor is, azóta is. Az olasz film 4 „szent szörnyeteg”-e közül hárman – Vittorio Gassman, Alberto Sordi és Nino Manfredi – játszottak Luigi Zampa Contestazione generale (1970) című komédiájában, melyben a női főszerep Marináé lett. Szatirikus húrokat pengetett Jean Yanne filmje is, a Mindenki szép, mindenki kedves (1972). Az 1970-es években Marina szerepvállalásait döntően befolyásolta viharos házassága Vlagyimir Viszockij orosz énekes-színésszel. Mészáros Márta Ők ketten (1977) című drámája azért tartozik Vlady kedvenc filmjei közé, mert a forgatás során néhány békés napot tölthetett el Magyarországon a férjével együtt, aki kicsiny szerepet játszott a műben. Vlady játszotta a főszerepet, egy munkásszálló igazgatónőjét, aki pártfogásába veszi a Monori Lili által megformált munkáslányt, miközben ő maga is kénytelen szembenézni házassága nehézségeivel.

1996

A ’70-es évek végétől Vlady egyre gyakrabban vállalt tévés felkéréseket. Játszott például A bagdadi tolvaj (1978) sztárokkal készült tévés remake-jében. Marie Antoinette-et formálta meg színész kollégája, Jean-Claude Brialy La Nuit de l'été (1979) című tévéfilmjében. Az 1980-as évek terméséből három, nemzetközi sikert elért filmet érdemes kiemelni. Az Argentin tangó (1985) Párizsban élő argentin emigránsokról szól, akik egy balettelőadással szeretnének adózni legendás honfitársuk, a tangósztár Carlos Gardel emlékének. A Twist Moszkvában az inkább kevésbé kifinomult ízléssel készített vígjátékairól ismert Jean-Marie Poiré egyik igényesebb munkája: Vlady partnere volt Philippe Noiret, Christian Clavier és (sokadszorra) Bernard Blier. Guillaume Apollinaire azonos című művéből forgatott színvonalas erotikus film Gianfranco Mingozzi Egy ifjú Don Juan emlékiratai (1987) című alkotása, melyben a női főszerepet Tinto Brass felfedezettje, a dús keblű Serena Grandi alakította. Kiemelésre méltó még Ettore Scola Splendor (1989) című munkája is, mely fölött az 1 évvel korábbi Cinema Paradiso szelleme lebeg: Vlady egyik partnere több évtized után ismét Marcello Mastroianni volt. Az 1990-es évektől kezdve a színésznő egyre ritkábban vállalt filmszerepeket, azokat is inkább tévés produkciókban. Utolsó (tévé)filmjét a Taviani-fivérek rendezték Feltámadás (2001) címmel, Lev Tolsztoj azonos című regénye alapján.

Sikeres filmszínészi karrierje ellenére Vlady mindig is fontosabbnak és értékesebbnek tartotta a színházi munkát. Leghíresebb színpadi alakítása a ’60-as években volt: a Hébertot Színház Három nővér című előadásában Irina szerepét játszotta, óriási sikerrel. A színpadi munka és a filmezés közti különbségekről akkoriban a következőket mondta: „A kettő között több a különbség, mint a hasonlóság. A színházban mások a hangok, a dimenziók, a hatások, az izgalmak. A közönséggel való élő kapcsolat olyan rendkívüli pillanatokat és izgalmakat ad, amilyeneket a film soha. Itt a színházban van valami végzetszerűség, valami elkerülhetetlen. Kilenckor kezdődik az előadás, és akármi van, játszani kell. Százszorta nagyobb figyelmet igényel, mint a film.”

Az írónő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vlady 1979-ben mutatkozott be írónőként: nővéreivel közösen volt a szerzője a Babouchka című könyvnek. Számos nyelvre fordították le a Vladimir ou le vol arrêté (1987) című regényét, amelyben Vlagyimir Viszockijjal való házasságának történetét meséli el, a magánélet titkai mellett érzékletes képet festve a korabeli Szovjetunióról is. (Magyar nyelven Szerelmem, Viszockij címmel adták ki, először 1989-ben.) 1989-ben Récits pour Militza, 1990-ben Le Collectionneur de Venise, 1993-ban Le Voyage de Sergueï Ivanovitch, 1996-ban Du cœur au ventre címmel jelentek meg újabb könyvei. A Viszockij-könyv mellett legnagyobb írónői sikerét a 2001-ben publikált Ma Ceriseraie című regényével érte el. (Magyar nyelven Az én cseresznyéskertem címmel jelent meg.) A csehovi hatást tükröző, de saját értékekkel rendelkező írás négy orosz nő életét követi nyomon, négy nemzedéken keresztül. Az önéletrajzi elem sem hiányzik, hiszen az egyik hősnő, Ánya és Envald ezredes kibontakozó szerelmében nem nehéz ráismerni a Vlady–Viszockij-kapcsolatra. 2005-ben 24 images/seconde címmel jelent meg memoárkötete.

Magánélet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marina Vlady négyszer ment férjhez. Első férje Robert Hossein színész-rendező volt, akivel 1956-ban ismerkedett meg, és kötött házasságot. A frigyből két fiú született, Igor és Pierre, ám a szülők 1959-ben elváltak. Marina 1963-ban állt ismét az oltár elé. Új férje Jean-Claude Brouillet pilóta volt, akitől szintén született egy gyereke. Ez a házasság 1966-ban bomlott fel. Vlady a következő évben a moszkvai filmfesztivál vendégeként látogatott el a Szovjetunióba, ahol megismerkedett Vlagyimir Viszockij énekes-színésszel. Első találkozásukat később így írta le:

„Moszkvában vagyok, az 1967-es filmfesztivál vendégeként, és erre az előadásra[2] is elhoztak, mert állítólag egy páratlan tehetségű színész is játszik benne, bizonyos Vlagyimir Viszockij. Akárcsak a nézőket, engem is rabul ejt az az erő, az a mélységes elkeseredés, amely ott vibrál a főszereplő hangjában. Csakis ő van jelen a színpadon, mindenki mást árnyékba borít, mintha csakis őt világítanák meg a reflektorok. A közönség állva tapsol neki.”

A szovjet kultúrfunkcionáriusok által nem kellőképpen támogatott, sőt egyenesen gátolt orosz bárd és a világsztárnak számító francia színésznő kapcsolata 13 évig tartott, Viszockij 1980. július 25-én bekövetkezett halálig. Magasságokon és mélységeken ívelt át ez a viszony, alkohol és kábítószer szegélyezte útját. Marina azonban minden igyekezete ellenére sem tudta megvédeni-megmenteni kedvesét, akivel a bürokratikus akadályok miatt csak 1970-ben tudott házasságot kötni. (Közös nagylemezt is készítettek, ami a Szovjetunióban 1987-ben jelent meg, addig csak kalózmásolatokon terjedt. A lemez B oldalán Vlady Viszockij dalokat énekel oroszul.)

Vlady a nyilvánosság kizárásával kötötte negyedik házasságát Dr. Léon Schwartzenberggel: magáról az újabb esküvőről sokan csupán akkor szereztek tudomást, amikor a férj 2003-ban elhunyt.

Ismertebb filmjei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 2001 Feltámadás (Resurrezione) (tévéfilm)
  • 2000 Victoire, ou la douleur des femmes (tévésorozat)
  • 1998 Tous les papas ne font pas pipi debout (tévéfilm)
  • 1998 Jeunesse
  • 1996 Anemos stin poli
  • 1996 A nyakék románca (Dans un grand vent de fleurs) (tévésorozat)
  • 1992 O-Roshiya-koku suimu-dan
  • 1991 Lángoló part (Mountain of Diamonds) (tévéfilm)
  • 1991 Pyushchye krovy
  • 1989 Follow Me
  • 1989 Condorcet (tévésorozat)
  • 1989 Splendor
  • 1987 Egy ifjú Don Juan emlékiratai (Les Exploits d'un jeune Don Juan)
  • 1986 Twist Moszkvában (Twist again à Moscou)
  • 1986 Una casa in bilico
  • 1986 Sapore del grano
  • 1985 Bordelo
  • 1985 Argentin tangó (Tangos, l'exil de Gardel)
  • 1985 Akyvernites polities (tévésorozat)
  • 1985 Un Isola (tévéfilm)
  • 1985 Grant kapitány gyermekei (V poiskakh kapitana Granta) (tévésorozat)
  • 1984 Bis später, ich muss mich erschiessen
  • 1983 Par ordre du Roy (tévéfilm, a Madame Tiquet című epizódban)
  • 1983 Úrinegyed (Les Beaux quartiers) (tévéfilm)
  • 1983 Les Pas perdus (tévéfilm)
  • 1983 La Chambre des dames (tévésorozat)
  • 1982 Erős, mint a halál (Fort comme la mort) (tévéfilm)
  • 1982 L’Ogre de barbarie (tévéfilm)
  • 1982 Les Secrets de la princesse de Cadignan (tévéfilm)
  • 1982 Lorelei (tévéfilm)
  • 1981 Arcole ou la terre promise (tévésorozat)
  • 1981 Dei miei bollenti spiriti (tévéfilm)
  • 1981 Le roman du samedi: L'agent secret (tévéfilm)
  • 1980 L’Oeil du maître
  • 1980 Les jeux de la Comtesse Dolingen de Gratz
  • 1979 Duos sur canapé
  • 1979 La Nuit de l'été (tévéfilm)
  • 1979 Il Malato immaginario
  • 1978 A bagdadi tolvaj (The Thief of Baghdad) (tévéfilm)
  • 1978 Douze heures pour mourir (tévéfilm)
  • 1978 Les deux berges (tévéfilm)
  • 1978 The Bermuda Triangle
  • 1977 Ők ketten
  • 1975 Sept morts sur ordonnance
  • 1975 Que la fête commence…
  • 1975 Les Charmes de l'été (tévésorozat)
  • 1973 Le Complot
  • 1972 Mindenki szép, mindenki kedves (Tout le monde il est beau, tout le monde il est gentil)
  • 1971 Sapho ou La fureur d'aimer
  • 1970 Pour un sourire
  • 1970 Contestazione generale
  • 1969 Le temps de vivre
  • 1969 A „Sirály” születése (Syuzhet dlya nebolshogo rasskaza)
  • 1969 La Nuit Bulgare
  • 1969 Sirokkó
  • 1967 Két vagy három dolgot tudok csak róla (2 ou 3 choses que je sais d'elle)
  • 1966 Atout coeur à Tokyo pour O.S.S. 117
  • 1966 A Mona Lisa tolvaja (Il Ladro della Gioconda)
  • 1965 Falstaff (Campanadas a medianoche)
  • 1965 Amerikai feleség (Una moglie americana)
  • 1965 Mona, l'étoile sans nom
  • 1964 Les petites demoiselles (tévéfilm)
  • 1963 Borsos drazsé (Dragées au poivre)
  • 1963 A méhkirálynő (L’ape regina)
  • 1963 La Cage
  • 1963 Az igazságszolgáltatás nevében (Les bonnes causes)
  • 1963 A gyilkos (Le Meurtrier)
  • 1962 La Steppa
  • 1962 Climats
  • 1962 A hét főbűn (Les sept péchés capitaux) (a L'Orgueuil című epizódban)
  • 1962 A hazug lány (Adorable menteuse)
  • 1961 La Ragazza in vetrina
  • 1961 Clèves hercegnő (La Princesse de Clèves)
  • 1960 Les Canailles
  • 1959 Kémek éjszakája (La Nuit des espions)
  • 1959 Az ítélet (La Sentence)
  • 1958 Toi, le venin
  • 1958 La Liberté surveillée
  • 1956 Bűn és bűnhődés (Crime et châtiment)
  • 1956 Bocsásd meg a mi vétkeinket! (Pardonnez nos offenses)
  • 1956 Les Salauds vont en enfer
  • 1956 A boszorkány (La Sorcière)
  • 1955 Le Crâneur
  • 1955 Sophie et le crime
  • 1955 Le avventure di Giacomo Casanova
  • 1954 A szerelem napjai (Giorni d'amore)
  • 1954 Sie
  • 1954 Özönvíz előtt (Avant le déluge)
  • 1954 Sinfonia d'amore
  • 1953 Musoduro
  • 1953 L’età dell'amore
  • 1953 Fanciulle di lusso
  • 1953 Canzoni, canzoni, canzoni
  • 1953 Hűtlen asszonyok (Le Infedeli)
  • 1952 Dans la vie tout s'arrange (Marina néven)
  • 1952 Pardon My French (Marina néven)
  • 1952 La figlia del diavolo
  • 1952 Penne nere
  • 1950 Due sorelle amano
  • 1949 Orage d'été

Díjak és jelölések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cannes-i filmfesztivál[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Golden Globe-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Suzanne Bianchetti-díj[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Könyv[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Marina Vlady: Szerelmem, Viszockij (Vladimir ou Le vol arreté). Magvető, 1989. ISBN 9631415910
  • Marina Vlady: Az én cseresznyéskertem (Ma Ceriseraie). Etoile Kiadói kft., 2002. ISBN 9789637710247

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kuriózum: színházban egyszer együtt eljátszották a Három nővért Csehovtól.
  2. Szergej Jeszenyin Pugacsov, a trónbitorló című művéről van szó, melyet a legendás rendező, Jurij Petrovics Ljubimov állított színpadra a Taganka Színházban.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marina Vlady témájú médiaállományokat.