Ugrás a tartalomhoz

„Fehér gólya” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
→‎Elterjedése: Élőhelye
→‎Élőhelye: kukázás; költőterületek
46. sor: 46. sor:
==Élőhelye==
==Élőhelye==
A fehér gólya táplálkozáshoz leginkább nyílt füves területeket, mezőket, sekély vizeket keres fel. A magas füvet és az erdőt kerüli.<ref name=Johst>{{cite journal|author=Johst, Karin; Brandl, Rolan; Pfeifer, Robert |year= 2001| title=Foraging in a Patchy and Dynamic Landscape: Human Land Use and the White Stork| journal = Ecological Applications| volume= 11|pages= 60–69| doi=10.1890/1051-0761(2001)011[0060:FIAPAD]2.0.CO;2|issn=1051-0761}}</ref> Csernobil környékén az 1986-os baleset után megritkult, mert a művelt területeket visszahódította a magas füves bozót.<ref>{{cite journal|author=Samusenko, Irina |year=2004| title=Some Aspects of White Stork ''Ciconia ciconia'' Population Dynamics in the Region of Chernobyl's Accident|journal=Bird Census News|volume=13 |issue=2000|pages=157–60|url=http://www.ebcc.info/wpimages/other/18-SamusenkaH.pdf}}</ref>
A fehér gólya táplálkozáshoz leginkább nyílt füves területeket, mezőket, sekély vizeket keres fel. A magas füvet és az erdőt kerüli.<ref name=Johst>{{cite journal|author=Johst, Karin; Brandl, Rolan; Pfeifer, Robert |year= 2001| title=Foraging in a Patchy and Dynamic Landscape: Human Land Use and the White Stork| journal = Ecological Applications| volume= 11|pages= 60–69| doi=10.1890/1051-0761(2001)011[0060:FIAPAD]2.0.CO;2|issn=1051-0761}}</ref> Csernobil környékén az 1986-os baleset után megritkult, mert a művelt területeket visszahódította a magas füves bozót.<ref>{{cite journal|author=Samusenko, Irina |year=2004| title=Some Aspects of White Stork ''Ciconia ciconia'' Population Dynamics in the Region of Chernobyl's Accident|journal=Bird Census News|volume=13 |issue=2000|pages=157–60|url=http://www.ebcc.info/wpimages/other/18-SamusenkaH.pdf}}</ref>
Lengyelország egyes vidékein a táplálékhiány miatt szeméttelepeken is keresgél.<ref>{{cite journal|journal= European Journal of Wildlife Research | volume = 56| issue= 1| pages= 83–87 |doi= 10.1007/s10344-009-0313-0| title= White Storks, ''Ciconia ciconia'', Forage on Rubbish Dumps in Poland—a Novel Behaviour in Population | author= Kruszyk, Robert, Ciach, Michał | year=2010}}</ref> Szeméttelepen látták továbbá a Közép-Keleten, Spanyolországban, Észak- és Dél-Afrikában.<ref>{{cite journal|journal=Waterbirds|title=Foraging of White Storks ''Ciconia ciconia'' on Rubbish Dumps on Non-breeding Grounds|author= Ciach, Michał; Kruszyk, Robert|volume=33|issue=1|pages=101–04|year=2010|doi=10.1675/063.033.0112}}</ref>

Nagyobb számban nyílt füves területeken szaporodik. Leginkább az erdőszéleket kedveli, azok közül is azokat, amelyek az év legalább egy részében el vannak árasztva. Nem kedveli a magas növényzetet, például az erdők belsejét.<ref name="Carrascal1993">{{cite journal|author=Carrascal, Luis María; Bautista, Luis Miguel; Lázaro, Encarnación|year=1993|title=Geographical Variation in the Density of the White Stork ''Ciconia ciconia'' in Spain: Influence of Habitat Structure and Climate|journal=Biological Conservation|volume=65|issue=1|pages=83–87|issn=0006-3207|doi=10.1016/0006-3207(93)90200-K}}</ref>


== Rendszertana ==
== Rendszertana ==

A lap 2013. november 12., 18:34-kori változata

Fehér gólya
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Magyarországon fokozottan védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Nem: Ciconia
Faj: C. ciconia
Tudományos név
Ciconia ciconia
(Linnaeus, 1758)
Elterjedés
Vonulása        Fészkelő helye        Telelő helye piros vonal: költözési útvonalak
Vonulása

       Fészkelő helye
       Telelő helye

piros vonal: költözési útvonalak
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Fehér gólya témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Fehér gólya témájú médiaállományokat és Fehér gólya témájú kategóriát.

A fehér gólya (Ciconia ciconia) a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó nagy és ismeret madár. A köznyelvben ő a közismert gólya. Népi elnevezései a gilice, cakó (czakó) és az eszterág.

Fehéroroszország[1] és Litvánia [2] hivatalos madara. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1980-ban, 1981-ben, 1994-ben és 1999-ben „Az év madarává” választotta.

Elterjedt, de fogyatkozó faj. Tollazata nagyrészt fehér, de szárnyában vannak fekete tollak is. Lába hosszú, csőre hosszú, hegyes és piros. Sokféle fajt fogyaszt; zsákmányol rovarokat, halakat, kétéltűeket, hüllőket, kisebb emlősöket és madarakat. Monogám, de a párok nem maradnak együtt egész életükben. A pár együtt építi a fészket gallyakból, amit évekig használ. A tojó rendszerint négy tojást rak, és a fiókák 33–34 nap múlva kelnek ki. A szülők felváltva kotlanak, és mindketten etetik a fiókákat. A fiókák 58–64 napos korukban repülnek ki, ezután a szülők még 7-20 napig etetik őket.

Az IUCN szerint nem veszélyeztetett. A középkorban az ember megtelepedése és erdőirtása kedvezett a fajnak, de a termelés módjának megváltozása és az iparosodás ahhoz vezetett, hogy a fehér gólya eltűnt Európa egyes részeiből a 19. században és a 20. század elején. A fajmegőrző programok és az újratelepítések miatt ma ismét megtalálható Hollandiában, Belgiumban, Svájcban és Svédországban. Vannak természetes ragadozói, és élősködők gazdája is lehet. Tollazatában rágótetvek telepedhetnek meg, és a fészekben atkák rejtőzhetnek. Elterjedési területén sokat mesaélnek róla, például azt, hogy ő hozza a kisbabát.

Elterjedése

Egy csapat táplálékot keres Törökországban. A fehér gólyák elkerülik a magas benőtt füveket és cserjéket

Szinte egész Európában (kivéve Skandináviát, a Brit-szigeteket, Francia- és Olaszországot), Észak-Afrikában és Kis-Ázsiában elterjedt. Elsősorban a sík- és dombvidékek madara, a 250 m tengerszint feletti magasság alatti területeken mindenhol előfordul.

Az európai fehér gólyáknak két nagyobb populációjuk van, a délnyugati Spanyolországban, Portugáliában, Algériában és Marokkóban, és a keleti, ami nagyjából Közép- és Kelet-Európát fedi le Németországtól a Volgáig és Törökországig. A névadó alfaj költőterülete nagy, de szétszórt. Az összes fehér gólya állományának 25%-a Lengyelországban összpontosul.[3]

Az ázsiai népesség mindössze 1450 egyedből áll, és az Aral-tótól Xinjiangig (Északnyugat-Kína) költenek.[4][5] A Xinjiang gólyanépessége feltehetően kihalt az 1980-as években.[6] A vonulási utak a faj elterjedési területeit Afrika nagy részére és Indiára is kiterjesztik. Egyes populációk Izrael fölött utaznak át Afrika középső és keleti részébe.[7][8]

1933-tól Dél-Afrikában is regisztráltak fészkeket Calitzdorp-ban. Bredasdorp környékén úgy 10 madár szaporodik az 1990-es évektől.[9] Az Indiában telelő fehér gólyák többsége az ázsiai populációhoz tartozik,[10] mivel az 1900-as években akár 200-as rajokat is megfigyeltek tavaszi vonuláskor a Kuram-völgyben.[11] Azonban találtak Németországban gyűrűzött fehér gólyát is Nyugat- (Bikaner) és Dél-Indiában (Tirunelveli).[12][13] Oni registris maltipan specimenon kun rugxa cxirkauxokula hauxtajxo, nome karaktero de la Orienta blanka cikonio[14] Találtak piros szemkörnyékű egyedeket is, de ehhez még tovább kell az indiai gólyákat tanulmányozni.[10] A költőterületektől északra Finnországon, Norvégián, Svédországon, Nagy-Britannián, Írországon, Izlandon át is vonulnak, vagy kóborolnak, és nyugaton az Azori-szigeteken és Madeirán is megpihennek utazás közben. Újabban Nyugat-Oroszország felett is repülnek.[15][16]

Élőhelye

A fehér gólya táplálkozáshoz leginkább nyílt füves területeket, mezőket, sekély vizeket keres fel. A magas füvet és az erdőt kerüli.[17] Csernobil környékén az 1986-os baleset után megritkult, mert a művelt területeket visszahódította a magas füves bozót.[18] Lengyelország egyes vidékein a táplálékhiány miatt szeméttelepeken is keresgél.[19] Szeméttelepen látták továbbá a Közép-Keleten, Spanyolországban, Észak- és Dél-Afrikában.[20]

Nagyobb számban nyílt füves területeken szaporodik. Leginkább az erdőszéleket kedveli, azok közül is azokat, amelyek az év legalább egy részében el vannak árasztva. Nem kedveli a magas növényzetet, például az erdők belsejét.[21]

Rendszertana

A fehér gólya egyike annak a sok madárfajnak, amit [Carl Linné]] 1758-ban kiadott könyvében, a Systema Naturaeban leírt, és az Ardea ciconia nevet adta neki.[23] A francia Mathurin Jacques Brisson 1760-ban újrarendszerezte, és az új Ciconia nem típusfajává tette.[24][25] Mindkét neve a latin cǐcōnia,[26] ami Horatius és Cicero műveiben is olvasható.[27]

A gólyák családja hat nemet tartalmaz, amelyek három csoportba sorolhatók: az egyiket a Mycteria és az Anastomus nem, a másikat a nagy gólyák (Ephippiorhynchus, Jabiru és Leptoptilos), a harmmadikat a gólyák Ciconia neme alkotja. Ide a fehér gólya mellett még hat faj tartozik,[28] amelyekre jellemző a hosszú, egyenes és hegyes csőr és a fekete-fehér tollazat.[29] A feketecsőrű gólya (Ciconia boyciana) jelenleg önálló fajnak minősül, korábban a fehér gólya alfajaként tartották nyilván. Kelet-Ázsiában él.[22] A fehér gólya egy másik közeli rokona a maguari gólya (C. maguari) Dél-Amerikában. A viselkedésbeli hasonlóság mellett a rokonságot biokémiai vizsgálatok is bizonyítják.[30]

Kövületek

Kenyában, a Viktória-tó egy szigetén, a Rusinga-szigeten megtalálták egy gólya jobb felkarcsontjának távolabbi végét a miocén idejéből. A 24–6 millió éves leletről nem tudták eldönteni, hogy fehér vagy fekete gólyához tartozott-e, mivel mindkét faj közel azonos termetű és testfelépítésű. Maboko szigetén még több leletet tártak fel a középső miocénből.[31]

Megjelenése

Testhossza 100-115 centiméter,[32] álló helyzetben a magassága 110-125 cm, szárnyfesztávolsága 155-165 centiméter, testtömege 2200-4400 gramm.[33] Testének nagy része fehér vagy piszkosfehér, szárnyai feketék, csőre és lába piros (első életévében fekete). Ahogy más gólyáknak, az ő lába is hosszú, tarsusa 20 - 25 cm. Nyaka, egyenes csőre is hosszú. A csőr hossza hímeknél 15 - 17 cm, tojóknál 14 - 17 cm.[28] Az állkapocs a hímeknél hegyesebb, a tojóknál egyenesebb. A nemek hasonlók, bár a hím egy kicsit nagyobb átlagban.[22] A tollazat fehér, kivéve a szárnyfedőket és a repülőtollakat, amelyeket feketére fest a melanin.[34] A mellen a tollak hosszúak és borzasak; a nyak körül gallért formálnak, amelyet a párzást megelőzően mutogatnak.[35] Írisze szürkésbarna, és a szemet fekete bőr övezi. A kifejlett madarak csőre és lába piros, amely színt a táplálékból származó karotinok adják. Spanyolországban végzett vizsgálatok szerint a színanyag a betelepített Procambarus clarkii rák asztakszantinjából származott, ami még a fiókák csőrét is megfestette, így az ő csőrük sokkal korábban pirosodott meg, mint a máshol élő gólyáké.[36]

Ahogy más gólyák, a fehér gólya szárnyai is szélesek és hosszúak, ami lehetővé teszi a vitorlázást.[37] Lassan és szabályos időközönként verdes a szárnyával. Nyakát és lábát kinyújtva repül. Lassan, méltóságteljesen, nyakát kinyújtva jár. Ezzel szemben pihenéskor fejét szárnya alá dugja.[38] A vedlést még nem tanulmányozták, de úgy látszik, hogy fokozatosan váltja tollait. Az elsőrangú repülőtollak a szaporodási időszakban cserélődnek ki.[35]

Fiatal fehér gólya feje, nyaka és felsőteste. A csőr töve piros, ami fokozatosan feketébe megy át a csőr felé haladva
Fiatal fehér gólya a holland Vogelpark Avifaunaban. A csőr a tövénél kezd pirosodni

Kikelés után a fiókákat rövid, szétszórt, fehér pehelytollak borítják. Egy héttel későbbre a pehelytollazat besűrűsödik. A frissen kelt fiókák lába rózsaszín, ami később megszürkül. Csőre fekete, csak a hegye sötétbarna.[35] A fészek elhagyása után a fiókák tollazata hasonló a felnőttekéhez, kivéve, hogy a fekete tollak még barnásak. Csőrük és lábuk fekete; végleges színüket a következő év nyarán érik el.[38] Egyes példányok csőrének hegye fekete marad, míg például Spanyolországban a táplálék karotintartalma még a fészekben bepirosítja. A tollazat két éves korban nyeri el a felnőttkori színezetet.[39]

Hasonló fajok

Elterjedési területén ritkán téveszthető össze a talajon vagy a fészek mellett állva, röptében azonban összetéveszthető más fajokkal, mint a rózsás tantalussszal (Mycteria ibis), a rózsás gödénnyel (Pelecanus onocrotalus), vagy a dögkeselyűvel (Neophron percnopterus).[38] A rózsás tantalusz felismerhető fekete farkáról és hosszú, hajlott, sárga csőréről. A fehér gólya nagyobb szokott lenni nála.[40] A rózsás gödény lábai rövidek, nem érnek túl a farkán, és behajlított nyakkal, fejét a törzséhez szorítva repül, ami más kontúrt kölcsönöz neki.[41] Viselkedésükben is különböznek a fehér gólyáktól, inkább összerendezett csoportokban mozognak, és nem rendezetlenül, mint a gólyák.[42] A dögkeselyű jóval kisebb, farka hosszú, ék alakú, lábai rövidebbek, feje sárgás árnyalatú, nyaka rövid.[43] A daru, ami szintén fekete-fehérnek látszik erős fényben, hosszabb lábat és nyakat mutat repülés közben.[44] Távolról és erős fényben a fekete gólya (Ciconia nigra) is nézhető fehér gólyának, mivel a szárny alatti terület világosabbnak látszik.

Életmódja

Legjellemzőbben emberi környezetben fészkel. Valaha magas fákra, később kéményekre, itt-ott templomtoronyra, ma leginkább oszlopokra építi fészkét, amelynek helyét mindig vizes élőhelyek közelében választja meg. A nedves réteken, tarlókon keresgél nagyobb rovarok, ebihalak, békák után, de elfogyasztja az apró rágcsálókat, halakat, kígyókat, sőt, volt rá példa, hogy kisnyulat is vittek a fiókáknak táplálékként.

Szaporodása

A gólyák 3-5 éves korukban érik el ivarérettségüket. A párok egy költési időszakra állnak össze, s a hím választja a tojót. A megközelítőleg 1 méter átmérőjű fészket ágakból építik és szénával, szalmával, tollakkal bélelik; a költési időszakban külön belső költőfészket készítenek benne puhább anyagokból. A fészkeket évente kitatarozzák újabb ágakkal, így egy-egy régebbi építésű fészek tömege elérheti a több száz kilogrammot. Oldalába nem egyszer egész verébsereg költözik. A fészekalj 4-6 tojásból áll, és a szülők április közepétől felváltva kotlanak. A fészekalj pusztulása esetén esetleg újabb fészekaljat raknak, ekkor a kotlási időszak is odébb tolódik. A 29-30. napon kelnek ki a fiókák, amelyekre a szülők eleinte felváltva ügyelnek, miközben a másik élelmet, vizet hord. A fiatal gólyák a kilencedik hét környékén hagyják el a fészket. Miután megtanultak önállóan táplálékot keresni, csatlakoznak a vonulásra gyülekező csapathoz.

A fészekben
Ciconia ciconia tojása
Fájl:Golyafiokak.jpg
Egyhetes gólyafiókák a fészekben

Vonulása

Augusztus közepén már csapatokba verődnek, de csak szeptember közepén indulnak el vándorútjukra. A nyugat-európai állomány Gibraltár a kelet-európai populáció Boszporusz felé indul el. A Földközi-tengert e két tengerszoros valamelyikén szelik át. A Szahara felett átrepülve egészen Dél-Afrikáig eljuthatnak. A telet Afrikában töltik, majd a megfelelő időben visszaindulva március végén jelennek meg hazánkban. A korszerű technikának köszönhetően műholdas jeladókkal már on-line is nyomon követhető a gólyák vonulása. Az első magyarországi kezdeményezés keretében két fehér gólyára került jeladó 2010 augusztusában.

Védelme

Magyarországon fokozottan védett faj, természetvédelmi értéke 100 000 Ft.
Szinte a teljes fészkelő állománya lakott területekhez kötődik, ezen belül is a lakossági elektromos hálózat tartóoszlopain található a fészkek zöme. Elsősorban az áramszolgáltatás biztonsága érdekében a 70-es évektől folyik a fészkek tartószerkezetre emelése. A közhiedelemmel ellentétben ezek a fészektartók nem vonzzák a gólyákat, szerepük a fészek eltávolítása a vezetékektől. Komoly problémákat a középfeszültségű (20 kV) hálózat légvezetékei okoznak, mivel a tartóoszlopokon a (többnyire fészekből kirepülő, fiatal gólyák) halálos áramütést szenvednek. Becslések szerint az éves szaporulat kb. 20%-a elpusztul ilyen módon még az őszi vonulás megkezdése előtt.

Szinte minden magyar állatkertben élnek fehér gólyák, melyek többnyire mentett madarak és többségük valamilyen oknál fogva nem engedhető többé szabadon. Ha megfelelő táplálékot kapnak, akkor a fehér gólyák nagyszerűen viselik a telet.

Európai gólyafalu

A német EURONATUR természetvédő szervezet a gólyaállományok megóvásáért kiemelkedően sokat tevő településeknek adományozza szerte a kontinensen az Európai gólyafalu címet. Az eddigi kilenc kitüntetett község közül másodikként (1996-ban) a somogyi Nagybajom tehette ki az elismerést több nyelven is hirdető feliratot a faluvégi helységnévtáblák mellé. A községben évente mintegy harminc gólyapár költ, jó tucatnyi szinte telepesen, a főutca mentén sorakozó villanyoszlopokra rakott fészkekben.

Galléria

Jegyzetek

  1. ↑ Belarus natural history and wildlife. Republic of Belarus. (Hozzáférés: 2010. augusztus 5.)
  2. ↑ Birds of Lithuania, 2011. június 6.
  3. ↑ Chernetsov (2006). „Sex-Related Natal Dispersal of White Storks (Ciconia ciconia) in Poland: How Far and Where to?” (PDF). The Auk 123 (4), 1103–09. o. DOI:[1103:SNDOWS2.0.CO;2 10.1642/0004-8038(2006)123[1103:SNDOWS]2.0.CO;2]. ISSN 0004-8038.  
  4. ↑ Van den Bossche 2002, p. 10.
  5. ↑ Scully, John (1876). „A contribution to the ornithology of eastern Turkestan”. Stray Feathers 4, 41–205. o.  
  6. ↑ Ma, Ming; Dai, Cai. The fate of the White Stork (Ciconia ciconia asiatica) in Xinjiang, China, Abstract Volume. 23rd International Ornithological Congress, Beijing, August 11–17, 2002, 352. o. (2002) 
  7. ↑ Berthold, Peter; Van Den Bossche, Willem; Fiedler, Wolfgang; Kaatz, Christoph; Kaatz, Michael; Leshem, Yossi; Nowak, Eugeniusz; Querner, Ulrich (2001). „Detection of a New Important Staging and Wintering Area of the White Stork Ciconia ciconia by Satellite Tracking”. Ibis 143 (4), 450–55. o. DOI:10.1111/j.1474-919X.2001.tb04946.x.  
  8. ↑ Shamoun-Baranes, Judy; Baharad, Anat; Alpert, Pinhas; Berthold, Peter; Yom-Tov, Yoram; Dvir, Yoav; Leshem, Yossi (2003). „The Effect of Wind, Season and Latitude on the Migration Speed of White Storks Ciconia ciconia, Along the Eastern Migration Route” (PDF). Journal of Avian Biology 34, 97–104. o. DOI:10.1034/j.1600-048X.2003.03079.x.  
  9. ↑ Allan, David G..szerk.: Harrison, J.A.; Allan, D.G.; Underhill, L.G.; Herremans, M.; Tree, A.J. Parker, V.; Brown, C.J. (eds): White Stork, The Atlas of Southern African Birds. Volume 1. Non-passerines. BirdLife South Africa, 82–83. o. (1997). ISBN 0-620-20729-9 
  10. ↑ a b c Rasmussen, Pamela C., Anderton, John C.. Birds of South Asia: The Ripley Guide. Washington: Smithsonian Institution and Barcelona: Lynx edicions, 63. o. (2005). ISBN 84-87334-66-0 
  11. ↑ Whitehead, Charles Hughes Tempest (1911). „On the Birds of Kohat and the Kurram Valley. Northern India. Part 3”. Journal of the Bombay Natural History Society 20 (4), 954–80. o.  
  12. ↑ a b Ali, Salim, Ripley, S. Dillon. Handbook of the Birds of India and Pakistan, Volume 1, 2 (paperback), India: Oxford University Press, 99–101. o. (2001). ISBN 0-19-565934-1 
  13. ↑ Prater, Stanley Henry (1931). „The Migration of the White Stork Ciconia ciconia”. Journal of the Bombay Natural History Society 35 (2), 459. o.  
  14. ↑ Jadeja, Vijayraj; Vyas, Raju; Parasharya, B.M. (1998). „Record of Ciconia ciconia asiaticus from Indian Territory”. Journal of the Bombay Natural History Society 95 (1), 113. o.  
  15. ↑ Snow, David.szerk.: Perrins, Christopher M: The Birds of the Western Palearctic Concise Edition (2 volumes). Oxford, UK: Oxford University Press, 141–43. o. (1998). ISBN 0-19-850188-9 
  16. ↑ Thomsen, Kai-Michael; Hötker, Hermann. The Sixth International White Stork Census: 2004–2005, Waterbirds Around the World. The Stationery Office, 493–95. o. (2006). ISBN 978-0-11-497333-9 
  17. ↑ Johst, Karin; Brandl, Rolan; Pfeifer, Robert (2001). „Foraging in a Patchy and Dynamic Landscape: Human Land Use and the White Stork”. Ecological Applications 11, 60–69. o. DOI:[0060:FIAPAD2.0.CO;2 10.1890/1051-0761(2001)011[0060:FIAPAD]2.0.CO;2]. ISSN 1051-0761.  
  18. ↑ Samusenko, Irina (2004). „Some Aspects of White Stork Ciconia ciconia Population Dynamics in the Region of Chernobyl's Accident”. Bird Census News 13 (2000), 157–60. o.  
  19. ↑ Kruszyk, Robert, Ciach, Michał (2010). „White Storks, Ciconia ciconia, Forage on Rubbish Dumps in Poland—a Novel Behaviour in Population”. European Journal of Wildlife Research 56 (1), 83–87. o. DOI:10.1007/s10344-009-0313-0.  
  20. ↑ Ciach, Michał; Kruszyk, Robert (2010). „Foraging of White Storks Ciconia ciconia on Rubbish Dumps on Non-breeding Grounds”. Waterbirds 33 (1), 101–04. o. DOI:10.1675/063.033.0112.  
  21. ↑ Carrascal, Luis María; Bautista, Luis Miguel; Lázaro, Encarnación (1993). „Geographical Variation in the Density of the White Stork Ciconia ciconia in Spain: Influence of Habitat Structure and Climate”. Biological Conservation 65 (1), 83–87. o. DOI:10.1016/0006-3207(93)90200-K. ISSN 0006-3207.  
  22. ↑ a b c d Elliott 1992, pp. 460–61.
  23. ↑ Linnaeus, Carl. Systema Naturae per Regna Tria Naturae, Secundum Classes, Ordines, Genera, Species, cum Characteribus, Differentiis, Synonymis, Locis. Tomus I. Editio decima, reformata (latin nyelven). Holmiae: (Laurentii Salvii), 142. o. (1758) 
  24. ↑ Brisson, Mathurin Jacques. Ornithologie ou, Méthode contenant la division des oiseauxx en ordres, sections, genres, espéces & leurs variétés (franca nyelven). Parizo, Francio: C. J. B. Bauche, 48. o. (1760) 
  25. ↑ Boles, Walter E. (2005). „A Review of the Australian Fossil Storks of the Genus Ciconia (Aves : Ciconiidae), with the description of a new species”. Records of the Australian Museum 57 (2), 165–78. o. ISSN 0067-197. (Hozzáférés: Hiba: Érvénytelen idő.)  
  26. ↑ Lewis, Charlton Thomas; Kingery, Hugh Macmaster. An Elementary Latin Dictionary. New York, New York: American Book Company, 126. o. (1918). ISBN 0-19-910205-8 
  27. ↑ Simpson, D.P.. Cassell's Latin Dictionary, 5, London: Cassell Ltd., 103. o. (1979). ISBN 0-304-52257-0 
  28. ↑ a b Elliott 1992, p. 437.
  29. ↑ Kahl, M. Philip (1987). „An Overview of the Storks of the World”. Colonial Waterbirds 10 (2), 131–34. o. DOI:10.2307/1521251.  
  30. ↑ Slikas, Beth (1997). „Phylogeny of the Avian Family Ciconiidae (Storks) Based on Cytochrome b Sequences and DNA–DNA Hybridization Distances”. Molecular Phylogenetics and Evolution 8 (3), 275–300. o. DOI:10.1006/mpev.1997.0431. ISSN 1055-7903. PMID 9417889.  
  31. ↑ Dykes, Gareth J.; Alexander, Cyril Walker (2008). „New Records of Fossil 'Waterbirds' from the Miocene of Kenya”. American Museum Novitates (3610). ISSN 0003-0082. Sablon:Hdl.  
  32. ↑ Handbook of the Birds of Europe, the Middle East and North Africa: Birds of the Western Palearctic, Volume 1, Ostrich to Ducks. Oxford University Press, 3. o. (1977). ISBN 0-19-857358-8 
  33. ↑ Mead, C. kaj Ogilvie, M. (2007) The Atlas of Bird Migrations: Tracing the Great Journeys of the Worlds Birds
  34. ↑ Grande, Juan Manuel, Negro, Juan José; María Torres, José (2004). „The evolution of bird plumage colouration; a role for feather-degrading bacteria?” (PDF). Ardeola 51 (2), 375–383. o. (Hozzáférés: 2011. április 2.)  
  35. ↑ a b c Cramp 1977, p. 335.
  36. ↑ Negro, Juan José; Garrido-Fernandez, Juan (2000). „Astaxanthin is the Major Carotenoid in Tissues of White Storks (Ciconia ciconia) Feeding on Introduced Crayfish (Procambarus clarkii )”. Comparative Biochemistry and Physiology Part B 126 (3), 347–52. o. DOI:10.1016/S0305-0491(00)00180-2.  
  37. ↑ Elliott 1992, p. 438.
  38. ↑ a b c Cramp 1977, p. 328.
  39. ↑ Van den Bossche 2002, p. 11.
  40. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) SABirds nevű lábjegyzeteknek
  41. ↑ Cramp 1977, p. 228.
  42. ↑ Svensson kaj Grant 1999, p. 26.
  43. ↑ Svensson kaj Grant 1999, p. 74.
  44. ↑ Svensson kaj Grant 1999, p. 34.
  45. ↑ GÓLYÁK ADATBÁZIS: Dunabogdány Fészekazonosító. 2536201

Források

További információk


Kapcsolódó szócikkek



 Ez a lap már inaktív, viszont a laptörténetek olvashatóságához továbbra is szükséges. Ne használd, és a tartalmán ne változtass!
Ha kérdésed van a lap nyugdíjazásával kapcsolatban, a kocsmafalon tedd fel!
This Wikipedia page is currently inactive and is retained primarily for historical interest.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fehér_gólya&oldid=14109947”