Leptoptilos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Leptoptilos
Evolúciós időszak: Késő miocén - jelen
Afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus)
Afrikai marabu (Leptoptilos crumeniferus)
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Gólyaalakúak (Ciconiiformes)
Család: Gólyafélék (Ciconiidae)
Nem: Leptoptilos
(Lesson, 1831)
Szinonimák
  • Cryptociconia
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Leptoptilos témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Leptoptilos témájú kategóriát.

Sárgafejű marabu (Leptoptilos dubius)
Indiai marabu (Leptoptilos javanicus)

A Leptoptilos a madarak (Aves) osztályának a gólyaalakúak (Ciconiiformes) rendjébe, ezen belül a gólyafélék (Ciconiidae) családjába tartozó nem.

Előfordulásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Leptoptilos-fajok előfordulási területe, fajtól függően Afrikában a Szaharától délre él, egészen Dél-Afrikáig, valamint Dél- és Délkelet-Ázsiáig terjed.

Megjelenésük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alsó nyakukról begyszerű zsák csüng le. Erőteljes, szinte esetlen testük, vastag, csupasz nyakuk, csupasz vagy legfeljebb kevés pehelyszerű tollal fedett, ráncos fejük, roppant nagy, a tövén igen vastag, négyoldalú, elől ék alakban kihegyesedő, könnyű csőrük jellemzik, amelynek külső burkolatán az egyenlőtlenség és érdesség tűnik föl; jellemzik továbbá a hosszú láb, hatalmas, lekerekített szárny, amelynek negyedik evezője a leghosszabb és középhosszú farka, amelynek alsó fedőtollai rendkívül hosszúak, tövüktől kezdve finoman foszlottak és pompás dísztollakat szolgáltatnak.

Átlag hosszuk 87-93 centiméter, magasságuk 110-150 centiméter, szárnyfesztávolságuk 250-320 centiméter és testtömegük 4-9 kilogramm.

Életmódjuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mindegyik faj a vizes helyeken él és főleg halakra, békákra, hüllőkre, rágcsálók]]ra és nagyobb gerinctelenekre vadászik. A döghúst sem vetik el. Az ember közelségét is megtűrik.

Szaporodásuk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Leptoptilos-fajok a magas fákra rakják fészkeiket. A fészekalj fajtól függően 2-4 tojásból állhat.

Rendszerezés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nembe az alábbi 3 élő faj és 8-9 fosszilis faj tartozik:


Leptoptilos siwalicensis Siwalik rétegből származik (késő miocéntól? késő pliocénig); a nembe helyezése vitatott, meglehet, hogy ide tartozik, vagy egy közeli nem tagja (Louchart et al. 2005).

A kövületek alapján a L. titan valójában nagy testű volt és az emberek vadásztak rá. A L. falconeri talán a legnagyobb elterjedési területtel bírt a pliocén korban.[2]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Meijer HJM & R A Due (2010.). „A new species of giant marabou stork (Aves: Ciconiiformes) from the Pleistocene of Liang Bua, Flores (Indonesia)”. Zoological Journal of the Linnean Society 160, 707–724. o. DOI:10.1111/j.1096-3642.2010.00616.x.  
  2. Louchart, Antoine; Vignaud, Patrick; Likius, Andossa; Brunet, Michel & and White, Tim D. (2005.). „A large extinct marabou stork in African Pliocene hominid sites, and a review of the fossil species of Leptoptilos”. Acta Palaeontologica Polonica 50 (3), 549–563. o.  

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Leptoptilos című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]