Zónázó vonat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A zónázó vonat vagy busz olyan járat, amely útvonalának egy adott szakaszán, az úgynevezett külső zónában minden állomáson megáll, a zónahatár elérése utáni belső zónában viszont már általában csak a végállomáson, illetve néhány viszonylaton jelentősebb állomásokon és megállóhelyeken. A magyar vasútvonalakon csak a budapesti elővárosi vonatoknál jellemző.

Ismertebb zónázó járatok Magyarországon[szerkesztés]

Magyarországon ilyen például a Szob–Vác–Budapest vonatjárat, amely Szob és Vác között Dömösi átkelés megállóhely kivételével minden állomáson és megállóhelyen cserél utasokat (illetve a Dömösi komp üzemidejében az említett megállóhelyen is megállnak azok a járatok, amelyekhez van kompcsatlakozás), Vác és Budapest között pedig egyáltalán nem áll meg ( Z70 ), vagy a 30a vonalon Székesfehérvár–Budapest-Déli járat, amely Tárnokig minden állomáson és megállóhelyen megáll, utána viszont csak Érd alsó megállóhelyen és Kelenföld állomáson áll meg ( Z30 ). Ezeken kívül ismert zónázó járat a hazai fővárosi elővárosi hálózaton a esztergomi vonal  Z72 -es járata, amely Piliscsabáig szintén mindenhol megáll utána pedig csak Klotildligeten, Pilisvörösváron, Solymáron, Aquincumnál és Újpesten áll meg a Nyugati pályaudvarig. Aquincumnál a H5-ös HÉV-re, Újpesten pedig az M3-as metróra való átszállási lehetőség miatt áll meg.

A zónázó rendszer azért előnyös, mert az adott zóna állomásairól induló utasok így jóval hamarabb elérik úticéljukat, mintha még az apró, szinte utasforgalom nélküli megállóhelyeken is megállnának.