Sebesvonat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A sebesvonat egy olyan vonattípus, amely a vonalának bizonyos szakaszán általában minden állomáson és megállóhelyen megáll, míg a fennmaradó szakaszon kevés kivétellel mindenütt áthalad (budapesti elővárosi megfelelője a zónázó személyvonat). A gyorsvonatnál több, a személyvonatnál viszont kevesebb állomáson áll meg; lényegében a vasútvonal egyik szakaszán személy-, a másikon gyorsvonati megállással közlekedik, kizárólag 2. osztályú, nemdohányzó kocsikkal. A menetrendben a sebesvonatokat fekete vagy zöld betűkkel jelzik. A 2010/2011-es menetrendben a sebesvonatokat piros betűkkel ábrázolták, és a vonatszám előtt egy „S” betű volt található.

A sebesvonatok ilyen kocsikkal közlekedtek Békéscsaba és Szeged között

Története[szerkesztés]

Az 1990-es évek elején, az InterCity vonatok megjelenésekor a korábbi távolsági személyvonatok a sebesvonat kategóriába kerültek át.

A 2000-es évek elején, a menetrendváltáskor megszűntek a sebes- és expresszvonatok, és összevonták őket a gyorsvonatokkal. 2009 végéig néhány expressz kivételével teljesen eltűntek ezek a vonatfajták. A 2009/2010-es menetrend bevezetésével viszont újra közlekedik sebesvonat, (Gyula–)BékéscsabaSzeged, NagykanizsaDombóvár, valamint Budapest-Déli pályaudvarPécs között.[1][2] A 2010/2011-es menetrend bevezetésével tovább bővült a sebesvonatok köre, például a korábban ZáhonyNyíregyházaDebrecenSzolnok–Budapest-Nyugati pályaudvar és a Sátoraljaújhely–Szerencs–Miskolc-Tiszai–Budapest-Keleti pályaudvar között közlekedő gyorsvonatok átsorolásával. 2013. május 15. és 2022. december 11. között egyes sebesvonatokra is kellett gyorsvonati pótjegyet váltani, bár voltak, akik mentességet kaptak ez alól. (1991 előtt is kellett rájuk pótjegy, aminek az ára az akkori gyorsvonati pótjegy árának a fele volt).

Jegyzetek[szerkesztés]