UH–1 Iroquois

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
UH–1 Iroquois
Bell UH–1D Iroquois („Huey”)
Bell UH–1D Iroquois („Huey”)

Funkció Többcélú szállító helikopter
Gyártó Bell Helicopter Textron
Gyártási darabszám 16 000

Személyzet 1–4 fő (1–2 fő pilóta és további 1–2 fegyverkezelő); 14 katona vagy 6 hordágy szállítására alkalmas
Első felszállás 1956. október 22.
Méretek
Hossz rotorral 17,4 m
Magasság 4,4 m
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg 2365 kg
Tömeg üzemanyaggal 4100 kg
Max. felszállótömeg 4310 kg
Hajtómű
Hajtómű 1 db Lycoming T53–L–13B gázturbina
Repülési jellemzők
Max. sebesség 220 km/h
Hatósugár 510 km
Legnagyobb repülési magasság 5910 m
Emelkedőképesség 8,9 m/s
Háromnézeti rajz
A Huey háromnézeti képe.
A Huey háromnézeti képe.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz UH–1 Iroquois témájú médiaállományokat.
A 20. Special Operations Squadron (Különleges műveleti század) katonái nyíltvízi kiképzés során UH–1N helikopterből ugranak vízbe
A vietnámi háború végjátéka: Saigon evakuálása közben, a Frequent Wind hadműveletben dél-vietnámi UH–1D-t löknek a vízbe egy amerikai repülőgép-hordozóról, hogy helyet csináljanak a többi, menekülteket szállító repülőeszköznek (egy O–1 Bird Dog-ot várnak)

A Bell UH–1 Iroquois egy amerikai fejlesztésű és gyártású többcélú katonai szállító helikopter. Beceneve „Huey”, a hivatalos Iroquois (magyarul: irokéz, mint az indián törzs) megnevezést a gyakorlatban nem használták. Leginkább a vietnámi háborúból ismert, mivel a típust széles körben alkalmazta az amerikai és a dél-vietnámi hadsereg is.

A típus története[szerkesztés]

Model 204[szerkesztés]

A típus fejlesztője, a Bell Helicopters az 1950-es évek elején kezdte meg a kísérleteket a gázturbina meghajtású helikopterekkel. Az XH–13F jelű prototípus 1954 októberében repült először. 1955-ben színre lépett az amerikai hadsereg, akinek sürgősen egy erős és megbízható mentőhelikopter-típusra volt szüksége, ezért tendert írt ki egy új helikopter típusra. A tenderen a Bell pályázata nyert a Model 204 típussal, így a hadsereg szerződést kötött a Bellel a prototípus továbbfejlesztése céljából. Az új prototípus az XH–40 jelölést kapta a hadseregtől, amely 1956. október 22-én repült először. A Bell gyors ütemben folytatta a típus tökéletesítését, végül a Huey magasan felülmúlta a hadsereg elvárásait.

Hadrendbe állításakor a helikopter a HU–1A típusjelölést kapta. A HU a helicopter utility, azaz a „kiszolgáló helikopter” kifejezést takarja, és ebből a betűszóból ered a Huey becenév. Nem sokkal később módosították a típusjelölési rendszert, és 1962-ben kapta meg a végleges UH–1 nevet. Ezzel egyidőben jelent meg a B változat, amelyen több rotor és hajtómű módosítást végeztek. A hadsereg hamar rájött, hogy a Huey-t nem csak mentési célra tudja felhasználni, ezért kidolgozták a C jelű, támadóhelikopter szerepre szánt változatot.

Model 205[szerkesztés]

A hadsereg nagyobb szállítási kapacitást szeretett volna a típustól, ezért a Bell módosította a törzs felépítését, és az új változatnak a Model 205 gyári típusjelölést adta. Vietnámban már ez a meghosszabbított törzsű D változatot állították szolgálatba, amelyet a H–21 Shawnee és a CH–34 Choctaw típus leváltására szántak.

Model 212 és Model 412[szerkesztés]

Egy ikerturbinás, nagyobb teljesítményű változat kifejlesztésére a Kanadai Hadsereg adott megbízást a Bell számára, 1968-ban. A Pratt & Whitney Canada PT6T típusjelű motort a kanadaiak készítették, melyből kettő került beépítésre. A fejlesztés ideje alatt az Amerikai Hadsereg is érdeklődni kezdett a típus iránt, de a Kongresszusban sokan ellenezték a típus bevezetését, mivel Kanada ellenezte a viatnami háborút, illetve nyíltan menedéket nyújott a sorozás elől menekülő amerikaiaknak. A típusból végül 294 darabot rendelt az USA hadereje.

A Bell 1971 májusában szállított le 50 darabot a Kanadai Hadseregnek. Kanadában a CUH-1N Twin Huey, míg az Egyesült Államok haderejének szállított változat az UH-1N Iroquois jelölést kapta.

Az 1990-es évek közepén a Tengerészgyalogság elindította az UH-1 modernizációs programot, amely során a Bell tovább fejlesztette a Model 212-t. Ennek során készült el a Model 412, amely már négy rotorlapáttal rendelkezik. Az új típus az UH-1Y Venom katonai típusjelzést kapta, és 2008-ban helyezték szolgálatba.

A Bell több civil változatot is kínál a Hueyból.

Típusváltozatok[szerkesztés]

Korai változat bemutatása 1960-ban

Főbb katonai változatok:

  • XH–40 – Prototípus.
  • YH–40 – Előzetes sorozatgyártási típus.
  • HU–1A – Sorozatgyártású katonai típus. 1962-től a típusjelzés UH–1A lett.
  • HU–1B – Továbbfejlesztett HU–1A. 1962-től a típusjelzés UH–1B lett.
  • UH–1C – UH-1B, fejlesztett motorral. Támadó helikopter változat. Az UH-1D változat után fejlesztették ki.
  • UH–1D – A B változat 41 hüvelykkel, 105 cm-rel meghosszabbított törzsű változata, T53–L–11 gázturbinával és hosszabb, 48 láb hosszú, 21 hüvelyk húrhosszú főrotorlapátokkal szerelték fel. A személyzet négyfős lett, két pilóta és két oldal-géppuskás, valamint 8-10 fő katona, összesen 15 fő számára lett ülőhely biztosítva.
  • UH–1E – Az UH–1B/C típus az Amerikai Tengerészgyalogság számára módosított változata.
  • UH–1F – Az UH–1B/C típus az Amerikai Légierő számára módosított változata.
  • UH–1H – Az UH–1D továbbfejlesztett, erősebb T53–L–13 gázturbinával felszerelt változata.
  • UH–1J – Az UH–1H japán változata. Licenc alapján Japánban gyártották.
  • HH–1K – A Haditengerészet számára készített tengeri kutató-mentő változat.
  • UH–1L – A HH–1K teherszállító változata.
  • UH–1M – Az UH–1C támadóhelikopter változata, továbbfejlesztett hajtóművel.
  • UH–1N – Két gázturbinával felszerelt változat, főleg a Tengerészgyalogság alkalmazza.
  • UH–1P – Az UH–1F változata a Légierő számára.
  • UH–1V – Katonai mentőhelikopter változat.
  • UH–1Y – Az UH–1N leváltására készített négy főrotor-lapáttal felszerelt változat a Tengerészgyalogság számára.
  • Huey II – Módosított, továbbfejlesztett változat, amely az UH–1H-en alapul.

Főbb polgári változatok:

  • Bell 204
  • Bell 205 – Hosszabbított törzsű változat (mint az UH–1D).
  • Bell 210 – Az UH–1H polgári változata.
  • Bell 212 – Az UH–1N polgári változata.
  • Bell 214 Huey Plus – A Bell 205 nagyobb és erősebb motorral szerelt változata.
  • Bell 412 – A Bell 212 továbbfejlesztett, négy rotorlapátos változata (mint az UH–1Y).

Rendszeresítő államok[szerkesztés]

A Hueyt a világ számos országába exportálták. Rendkívül elterjedt típus észak- és dél-amerikai, illetve a közel-keleti országokban, emellett hadrendben van Ausztráliában és Új-Zélandon is. Németország az 1990-es évekig alkalmazta széleskörűen, de napjainkban már csak néhány darab van aktív szolgálatban. Olaszországban licenc alapján gyártott UH-1-eseket alkalmaznak.

Az amerikai hadseregben a Hueyt az UH–60 Black Hawk váltotta az 1980-as évek elejétől kezdve, így napjainkra már csak néhány UH–1-es teljesít szolgálatot, de a Tengerészgyalogság továbbra is nagy számban használja egy modernizációs program során korszerűsített N és Y típus változatokat.

2011 őszén az Amerikai Egyesült Államok felajánlotta, hogy 32db hadrendből kivonásra kerülő UH-1N-t ad a Magyar Honvédségnek körülbelül 160 millió dollár értékben, ingyen. A két ország között megkezdődtek a tárgyalások.[1]

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Bell UH-1 Iroquois című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

  1. Nem sokáig bírják már a honvédség szovjet helikopterei (magyar nyelven). Index, 2011. december 19. (Hozzáférés: 2011. december 19.)

További információk[szerkesztés]

Magyarul

Angolul