AIM–7 Sparrow
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
| AIM–7 Sparrow | |
| F-15C AIM-7 Sparrow rakétát indít | |
| Funkció | közép-hatótávolságú légiharc-rakéta |
| Gyártó | Raytheon |
| Szolgálatba állítás | 1956 |
| Robbanótöltet | nagy hatóerejű repesz-romboló |
| Méret- és tömegadatok | |
| Hossz | 3,60 m |
| Szárnyfesztáv | 0,813 m |
| Törzsátmérő | 0,203 m |
| Indulótömeg | 231 kg |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 4 Mach |
| Hatótávolság | 70 km |
A Wikimédia Commons tartalmaz AIM–7 Sparrow témájú médiaállományokat. | |
Az AIM–7 Sparrow (angolul veréb) félaktív lokátoros önirányítású, közép-hatótávolságú légiharc-rakéta, melyet az 1950-es évek végére fejlesztettek ki az Egyesült Államokban. Az 1990-es évekig a világ legelterjedtebb ilyen kategóriájú fegyvere volt, számos, korszerűsített változatát fejlesztették ki, és szinte az összes nyugati vadászrepülőgép fegyverzetébe integrálták. Az 1990-es évektől kezdték el felváltani a korszerűbb, aktív lokátoros önirányítást alkalmazó rakétákkal, elsősorban a AIM–120 AMRAAM-mal, de a legyártott példányok egy része továbbra is hadrendben áll. Az AIM–7 alapján számos, ahhoz nagyon hasonló rakétafegyvert fejlesztettek, többek között az angol Sky Flash és az olasz Aspide rakétákat. Hajófedélzeti változata a RIM–7 Sea Sparrow, ez légvédelmi feladatokon kívül kisebb hajók megsemmisítésére is alkalmas.