KC–46 Pegasus
| KC–46 Pegasus | |
.jpg) | |
| Az amerikai N464KC civil lajstromú repülőgép üzempróbán 2016 júliusában | |
| Funkció | Légi utántöltő repülőgép |
| Gyártó | Boeing |
| Személyzet |
3 fő (2 fő pilóta; 1 fő töltőkezelő) kiegészíthető 15 főnyi utasüléssel |
| Első felszállás | 2015. szeptember 25. |
| Szolgálatba állítás |
2018. (tervezett) 2019. (valós) |
| Méretek | |
| Hossz | 50,5 m |
| Fesztáv | 48,10 m |
| Magasság | 15,90 m |
| Tömegadatok | |
| Szerkezeti tömeg | 82 377 kg |
| Max. felszállótömeg | 188 240 kg |
| Hajtómű | |
| Hajtómű | KC–46: 2 db Pratt & Whitney 4062 kétáramú gázturbinás sugárhajtómű |
| Tolóerő | 2×282 kN |
| Repülési jellemzők | |
| Max. sebesség | 914 km/h |
| Legnagyobb repülési magasság | 12 200 m |
 A Wikimédia Commons tartalmaz KC–46 Pegasus témájú médiaállományokat. | |
A KC–46 Pegasus légi utántöltő repülőgép, melyet az Amerikai Egyesült Államokban fejlesztett ki Boeing a 2000-es években, a Boeing 767 utasszállító repülőgép átalakításával, a KC–135 Stratotanker flotta leváltására. A repülőgéptípus a már más országokban – 2003 óta – hadrendbe állított KC–767-ból lett kifejlesztve az amerikai KC–X program keretében, az USAF igényeihez igazítva. Előtérbe az európai fejlesztésű versenytársa, az Airbus A330 MRTT-n alapuló KC–45 körül kialakuló problémák után került. Az első tizennyolc repülőgép a harcászati készültségi szintet 2019-ben fogja elérni az eredetileg tervezett 2017 augusztusi üzemátvétel helyett.
Jegyzetek[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Boeing KC-46 Pegasus című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
|
