R–4
R–4 | |
![]() |
|
Tu–128 elfogóvadász, a belső indítósíneken R–4T, a külsőkön R–4R rakétákkal | |
|
|
NATO-kód | AA-5 Ash |
Funkció | Közép-hatótávolságú légiharc-rakéta |
Tervező | OKB–4 (Matusz Ruvimovics Bisznovat |
Szolgálatba állítás | 1959 |
|
|
Hordozó repülőgépek | Tu–128 |
Irányítás | R-4T: Passzív infravörös önirányítás R-4R: Félaktív lokátoros önirányítás |
Robbanótöltet | 53 kg Repesz-romboló |
Méret- és tömegadatok | |
Hossz | R-4T: 5,2 m R-4R: 5,450 m |
Szárnyfesztáv | 1,3 m |
Törzsátmérő | 0,31 m |
Indulótömeg | R-4T: 480 kg R-4R: 492,5 kg |
Repülési jellemzők | |
Max. sebesség | 1,6 Mach |
Hatótávolság | R-4T: 2-15 km R-4R: 2-25 km |
Háromnézeti rajz | |
![]() |
|
Az R–4 oldalnézeti rajza |
Az R–4 (Fejlesztése alatt a K–80 nevet használták) a Szovjet Légierő egyik első közép-hatótávolságú légiharc-rakétája, melyet az 1950-es évek végére fejlesztettek ki a Tu–128 elfogóvadász repülőgépek számára. A szovjet gyakorlatnak megfelelően félaktív lokátoros (R–4R) és passzív infravörös önirányítású (R–4T) változatát is elkészítették. 1973-tól gyártották továbbfejlesztett, R–4MR és R–4MT változatait. A rakéta az 1980-as évek végéig állt hadrendben.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- К-80, Р-4 – Az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
- К-80М, Р-4М – Az Ugolok nyeba repülő-enciklopédia cikke (oroszul)
Levegő-föld rakéták | Légiharc-rakéták | Páncéltörő rakéták | Légvédelmi rakéták | Ballisztikus rakéták | Robotrepülőgépek | Légibombák |
---|
![]() |
![]() |
NATO-kódnevek AA–1 | AA–2 | AA–3 | AA–4 | AA–5 | AA–6 | AA–7 | AA–8 | AA–9 | AA–10 | AA–11 | AA–12 | AA–X–13 |
![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
![]() ![]() ![]() |
![]() ![]() ![]() ![]() |