„Lukács György (filozófus)” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Laptörténet interaktív böngészése
(Összes ellenőrzésre váró szerkesztés megjelenítése)
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nyelhelyesség
19. sor: 19. sor:
===1918 és 1945 között===
===1918 és 1945 között===


[[1918]] végén belépett a [[KMP]]-ba. [[1919]]-ben, a [[Tanácsköztársaság]] idején helyettes közoktatásügyi népbiztos, [[április 3.|április 3-ától]] népbiztos, május–júniusban pedig a [[Vörös Hadsereg]] politikai biztosa volt; e tisztségében a tiszafüredi vereség után [[Poroszló (község)|Poroszlón]] [[tizedelés]]kor nyolc embert főbe lövetett <ref>Múlt-kor: ''[http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=9481&page=1 120 éve született Lukács György]''</ref>. A [[vörösterror]] támogatói közé tartozott. A bukás után egy ideig bújkált, majd Bécsbe menekült, ahol a bécsi Ideiglenes KB tagja lett. [[1920]]-tól az MKP Bécsben működő Ideiglenes Központi Bizottságának a tagja. [[1921]]-ben [[Landler Jenő]]vel együtt kilépett a KB-ból. 1921-ben részt vett a [[Komintern]] III. kongresszusán Moszkvában. [[1924]]-ben „jobboldali revizionistának” bélyegezték. [[1926]]-tól ismét KB-tag. A Marx–Engels–Lenin Intézet munkatársa lett, mint tudományos kutató. [[1941]]. június 29-én az [[NKVD]] letartóztatta, majd végén [[Taskent]]be telepítették.
[[1918]] végén belépett a [[KMP]]-ba. [[1919]]-ben, a [[Tanácsköztársaság]] idején helyettes közoktatásügyi népbiztos, [[április 3.|április 3-ától]] népbiztos, május–júniusban pedig a [[Vörös Hadsereg]] politikai biztosa volt; e tisztségében a tiszafüredi vereség után [[Poroszló (község)|Poroszlón]] [[tizedelés]]kor nyolc embert főbe lövetett <ref>Múlt-kor: ''[http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=9481&page=1 120 éve született Lukács György]''</ref>. A [[vörösterror]] támogatói közé tartozott. A bukás után egy ideig bujkált, majd Bécsbe menekült, ahol a bécsi Ideiglenes KB tagja lett. [[1920]]-tól az MKP Bécsben működő Ideiglenes Központi Bizottságának a tagja. [[1921]]-ben [[Landler Jenő]]vel együtt kilépett a KB-ból. 1921-ben részt vett a [[Komintern]] III. kongresszusán Moszkvában. [[1924]]-ben „jobboldali revizionistának” bélyegezték. [[1926]]-tól ismét KB-tag. A Marx–Engels–Lenin Intézet munkatársa lett, mint tudományos kutató. [[1941]]. június 29-én az [[NKVD]] letartóztatta, majd végén [[Taskent]]be telepítették.


===1945 és 1965 között===
===1945 és 1965 között===

A lap 2008. október 30., 16:11-kori változata

Lukács György
SzületettLöwinger György Bernát
1885. április 13.[1][2][3][4][5]
Budapest[6][7]
Elhunyt1971. június 4. (86 évesen)[8][3][5][9][10]
Budapest[7]
Állampolgárságamagyar
Gyermekei
Foglalkozása
  • filozófus
  • politikus
  • író
  • egyetemi oktató
  • szociológus
  • irodalomkritikus
  • művészettörténész
Tisztsége
  • az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (1945. április 2. – 1945. november 3.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1951. december 14. – 1957. május 9.)
  • népművelési miniszter (1956. október 26. – 1956. október 31.)
Iskolái
Kitüntetései
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (jobb oldali munkásmozgalmi díszsor J. 13)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lukács György témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Lukács (Löwinger) György Bernát (Budapest, 1885. április 13. – Budapest, 1971. június 5.): zsidó származású filozófus, esztéta, egyetemi tanár, marxista gondolkodó, kommunista politikus; az MTA tagja (1948-tól).

Pályája

1918-ig

Apja, Lukács (Löwinger) József, a Magyar Általános Hitelbank igazgatója volt, aki 1899-ben nemességet kapott „szegedi” előnévvel. Lukács György jogot tanult Budapesten. 1906-ban doktorált. 1906–1907-ben Berlinben tanult. 1904-ben Bánóczi Lászlóval, Benedek Marcellel és Hevesi Sándorral megalakította a Thália Társaságot. Alapító tagja volt a Vasárnapi Körnek (Balázs Béla, Fülep Lajos, Hauser Arnold, Mannheim Károly, Ritoók Emma, Tolnay Károly), és a Galilei körnek is. Publikált a Nyugatban, a Huszadik Században, és másutt.

1910-ben jelent meg első könyve, a Lélek és formák címmel. 1911-ig Berlinben, 1912-1917 között Heidelbergben élt. 1917-től részt vett a Vasárnapi Kör és a Szellemi Tudományok Szabadiskolájának munkájában. 1915 őszén nem fegyveres szolgálatba került, 1916-ban fölmentették. A háború megerősítette benne a kapitalizmus elutasítását, a forradalomban látta a kiutat.

1918 és 1945 között

1918 végén belépett a KMP-ba. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején helyettes közoktatásügyi népbiztos, április 3-ától népbiztos, május–júniusban pedig a Vörös Hadsereg politikai biztosa volt; e tisztségében a tiszafüredi vereség után Poroszlón tizedeléskor nyolc embert főbe lövetett [13]. A vörösterror támogatói közé tartozott. A bukás után egy ideig bujkált, majd Bécsbe menekült, ahol a bécsi Ideiglenes KB tagja lett. 1920-tól az MKP Bécsben működő Ideiglenes Központi Bizottságának a tagja. 1921-ben Landler Jenővel együtt kilépett a KB-ból. 1921-ben részt vett a Komintern III. kongresszusán Moszkvában. 1924-ben „jobboldali revizionistának” bélyegezték. 1926-tól ismét KB-tag. A Marx–Engels–Lenin Intézet munkatársa lett, mint tudományos kutató. 1941. június 29-én az NKVD letartóztatta, majd végén Taskentbe telepítették.

1945 és 1965 között

1945 augusztusában érkezett Budapestre. 1949-ben országgyűlési képviselő lett, amelyről 1951-ben lemondott, de 1953-tól ismét képviselő. 1945-től egyetemi tanár. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli, majd rendes tagja. 1949–50-ben került sor az ún. Lukács-vitára, aminek középpontjában Lukács demokráciafelfogása állt. A támadások hatására nyilvános önkritikára kényszerült. Visszaemlékezésében Nagy Imrét „programnélkülisége” miatt hibáztatta. 1956 tavaszán előadást tartott a Petőfi Körben. 1956. október 26-án népművelési miniszternek nevezték ki. Részt vett az MSZMP Ideiglenes Szervezőbizottságának a munkájában. November 4-én a jugoszláv nagykövetségre menekült, majd azt november 18-án elhagyta. A szovjet hatóságok letartóztatták, és Romániába vitették. 1957. április 11-én hazatérhetett. 1965-ig belső emigrációban élt, és csak Nyugat-Európában publikált.

1965-től haláláig

1967-től tagja lett az MSZMP-nek, amely a párttagságát viszamenőlegesen ismerte el. 1968-ban a sztálinizmus igazi alternatívájának a „szocialista demokráciát” nevezte.

Lukács György tanítványai

Lukács György tanítványainak egy csoportja alkotta a 60-as években az ún. budapesti iskolát. Tagjai: Fehér Ferenc (1933–1994), Heller Ágnes (1929–) , Márkus György (1934–), Vajda Mihály (1935–). Tágabb értelemben véve Almási Miklós (1932–) és Hermann István (1925. október 10. – 1986. szeptember 12.) is körükbe tartozott. A budapesti iskola tanítványait szokta a publicisztikai zsargon „Lukács-óvodának” nevezni, mint például Kis János (filozófus), Bence György, Ludassy Mária, Radnóti Sándor.

Lukács egy másik tanítványa, Mészáros István (1930–) marxista filozófus 1956-ban Angliába emigrált.

Kritikák

Több életrajzíró és filozófiatörténész (ld. pl. C. Mutti, lentebb) szerint személyes felelősség terheli a korabeli magyar szellemi élet erőszakos, hatósági eszközökkel történő homogenizációjáért és több kiemelkedő magyar filozófus (pl. Hamvas Béla, Kerényi Károly) tönkretételéért, emigrációba kényszerítéséért vagy a szellemi életből való kiszorításáért; mint ennek a homogenizációs folyamatnak egyik programadója és szellemi útmutatója, és a Párt szempontjából nemkívánatos alkotók listáinak összeállítója.

Művei

  • A lélek és a formák, 1910; (Die Seele und die Formen, 1911.)
  • Művészet és társadalom (Bp., 1969)
  • Világirodalom (I–II., Bp., 1969)
  • Magyar irodalom–magyar kultúra (Bp., 1970)
  • Utam Marxhoz (I–II., Bp., 1970)
  • Történelem és osztálytudat (Bp., 1971)
  • A heidelbergi művészetfilozófia és esztétika – A regény elmélete (Bp., 1975)
  • A fiatal Hegel (Bp., 1976)
  • A társadalmi lét ontológiájához – Szisztematikus fejezetek; Történeti fejezetek; Prolegomena (Bp., 1976)
  • A történelmi regény (Bp., 1977)
  • Ifjúkori művek, 1902-1908 (Bp., 1977)
  • A modern dráma fejlődésének története (Bp., 1978).
  • A különösség, mint esztétikai kategória (Über die Besonderheit als Kategorie der Ästhetik) (Magvető, Bp.,, 1985.)
  • Az ész trónfosztása (1954).
  • Az esztétikum sajátossága I-II. (Die Eigenart des Ästhetischen) 1963.
  • A demokratizálódás jelene és jövője (1968, Bp., 1988.)
  • A bolsevizmus mint erkölcsi probléma
  • A kommunizmus erkölcsi alapja
  • Az erkölcs szerepe a kommunista termelésben
  • Régi kultúra és új kultúra
  • Párt és osztály
  • Önkritika
  • Friedrich Engels születésének századik évfordulójára
  • Korvin Ottó
  • A szindikalizmus válsága Olaszországban
  • A fehérterror társadalmi hinterlandja
  • A konszolidáció kísérlete
  • A művelődési munka kérdéséhez
  • A parlamentarizmus kérdéséhez
  • Párt és ifjúsági mozgalom Magyarországon
  • III. Internacionale szervezeti kerdesei
  • Történelem és osztálytudat
  • Még egyszer az illúziók politikájáról
  • Rosa Luxemburg: Tömegsztrájk. Előszó

Hivatkozások

Jegyzetek

  1. ↑ Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  2. ↑ Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 16.)
  4. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Краткая литературная энциклопедия (orosz nyelven). The Great Russian Encyclopedia, 1962
  7. ↑ a b Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лукач Дьёрдь, 2015. szeptember 28.
  8. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Лукач Дьёрдь, 2015. szeptember 27.
  9. ↑ Berlini Művészeti Akadémia. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  10. ↑ Gran Enciclopèdia Catalana (katalán nyelven). Grup Enciclopèdia
  11. ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978)
  12. ↑ https://archive.org/details/in.ernet.dli.2015.61044/, 10–11
  13. ↑ Múlt-kor: 120 éve született Lukács György

Külső hivatkozások

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Lukács_György_(filozófus)&oldid=4387446”