Hermann István

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hermann István
Születési név Hermann István
Született 1925. október 10.
Budapest
Elhunyt 1986. szeptember 12. (60 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Házastársa Heller Ágnes
Foglalkozása filozófus, esztéta, kritikus, pedagógus, egyetemi tanár
Díjak SZOT-díj (1976)
Szinikritikusok díja (1984)
Pro Universitas (1985)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann István témájú médiaállományokat.

Hermann István (Budapest, 1925. október 10.Budapest, 1986. szeptember 12.) magyar filozófus, esztéta, kritikus, pedagógus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (levelező: 1976, rendes: 1985). Első felesége Heller Ágnes volt.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyetemi tanulmányait az ELTE BTK-n végezte el 1945-1950 között magyar-filozófia-politikai gazdaságtan szakon, ahol Lukács György tanítványa volt.

1950-1956 között közgazdasági technikumi tanár volt. 1956-1958 között illetve 1967-1973 között tudományos munkatársként dolgozott a Magyar Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetében. 1957-ben, majd 1968-tól megbízott előadó volt az ELTE BTK-n. 1958-tól ismét középiskolai oktató volt a Kaffka Margit Gimnáziumban. 1965-1967 között a Színháztudományi Intézetben tudományos munkatársa, főmunkatársa volt. 1973-tól tudományos tanácsadó volt az ELTE BTK-n. 1973-ban egyetemi tanárrá nevezték ki. 1977-1986 között a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem vezetője volt. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

Munkássága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A filozófia történetének kutatása és oktatása mellett foglalkozott esztétikával is. A modern médiumok esztétikai felépítését is kutatta. Lukács György írásait és filozófiai személyiségét is vizsgálta. Tagja volt a Pen Clubnak, az Írószövetségnek, a Színházművészeti Szövetségnek, a nemzetközi Hegel Társaságnak. A Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottságának elnöke volt.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Urnafülkéje a Farkasréti temetőben
  • A magyar drámáért (tanulmányok, 1955)
  • Arany János esztétikája (1956)
  • Filmesztétikai tanulmányok (tanulmányok, Almási Miklóssal és Gyertyán Ervinnel, 1961)
  • Sigmund Freud avagy a pszichológia kalandja (1964)
  • A modern színpad (1966)
  • A polgári dekadencia problémái (1967)
  • Vászon és függöny (1967)
  • Kant teleológiája (1968)
  • Szent Iván éjjelén (tanulmány, 1969)
  • A szocialista kultúra története (1970)
  • A giccs (1971)
  • A személyiség nyomában (Drámai kalauz, esszék, 1972)
  • A szfinx rejtvénye (1973)
  • Üzenet az iskolának (1973)
  • Lukács György gondolatvilága (1974)
  • A mai kultúra problémái. Kapitalista kultúra, szocialista kultúra (1974; németül: 1985)
  • Évadok tanúsága (1976)
  • Televízió, esztétika, kultúra (1976)
  • A gondolat hatalma (tanulmányok, 1978)
  • Teleológia és történetiség (1979)
  • Válságok és változások. Aktuális gondolatok (1981-1982)
  • Ideológia és kultúra a hetvenes években (1982)
  • Az értelemig és tovább! A filozófia nagy problémái (1982)
  • Kultúra és személyiség (1982)
  • Veszélyes viszonyok (esszék, 1983)
  • A filozófia történetéről (1985)
  • A kíváncsiság dicsérete (1985)
  • Lukács György élete (1985)
  • A hitvitától a drámáig (1985)
  • Sigmund Freud: Álomfejtés (műfordítás, 1985)
  • Van Gogh (1985)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]