Hermann István Egyed

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hermann István Egyed
Életrajzi adatok
Születési név Hermann István
Született 1895. február 17.
Elhunyt 1970. március 22. (75 évesen)
Munkássága
Vallás keresztény
Felekezet római katolikus
Felavatás 1918. szeptember 30.[1]

Hermann István Egyed, Hermann Egyed OPraem (Bátaszék, 1895. február 17.Bátaszék, 1970. március 22.) premontrei kanonok, történész, levéltáros, egyetemi tanár, rektor.

Élete[szerkesztés]

Ősei bádeni telepesekkel érkeztek Bátaszékre, valamennyien földműveléssel foglalkoztak.

A bátaszéki elemi iskola után a szekszárdi reálgimnáziumban folytatta tanulmányait, majd - a család döntése értelmébyn - a papi pályát választotta, ezért az 1909-10-ik tanévre a ciszterci rend pécsi gimnáziumába került. 1914-ben belépett a premontrei rendbe. Az innsbrucki egyetemen végezte teológiai tanulmányait. 1918-ban szentelték pappá. 1921-ben a hittudományok doktorává avatták. A budapesti tudományegyetemen német-történelem szakot végzett. 1929-ben "A bátaszéki németek és népdalaik" című dolgozatával történelemből bölcsészdoktori oklevelet szerzett.

Teológiai tanár Jászón, majd 1925-től a premontrei reálgimnázium némettanára és hittanára Gödöllőn. 1929-1940 között az egyháztörténet tanára a gödöllői rendi főiskolán, majd a budapesti premontrei rendház gondnoka.

1933-ban „A katolikus egyház története Magyarországon a török felszabadító háborúktól napjainkig” című tárgykörből a budapesti tudományegyetemen egyetemi magántanárrá képesítették. 1938-ban megkapta az egyetemi rendkívüli tanári címet és a Szent István Akadémia rendes tagjává választotta.

1940-42 között tábori lelkész.[1]

1940-48-ban a szegedi tudományegyetemen a magyar történelem és művelődéstörténet nyilvános rendes tanára. 1944-45-ben a bölcsészettudományi kar dékánja, 1945-46-ban prodékánja volt.

1949-ben nyugdíjazták. 1949-50-ben a budapesti Katolikus Tanárképző Akadémián az egyháztörténet nyugalmazott tanára.[2] 1950-től Veszprémben a ferences templom kisegítő lelkésze és a püspöki levéltár levéltárosa.

1965-től Bátaszéken működött lelkészként, de nyilvános istentiszteletet nem tarthatott.[1]

Főként közép- és újkori magyar történelemmel és egyháztörténettel foglalkozott.

Főbb művei[szerkesztés]

  • A bátaszéki németek és népdalaik (Német Philologiai Dolgozatok 38. Budapest, 1929.
  • Adatok a kassavidéki reformkorszak történetéhez. Katholikus Szemle, 1929.
  • A magyar hadsereg tábori főlelkészei 1848–1849-ben. Katholikus Szemle, 1931.
  • Das Prämonstratenser Gymnazium von Rozsnyó – Rosenau – in Oberungarn. 1778–1787. Ein Beitrag zur Lehrtätigkeit des Ordens. Analecta Praemonstratensia. Bd. 7. Tongerloo, 1931.
  • A magyar katolikus papság az osztrák katonai diktatúra és az abszolutizmus idején. Gödöllő-Vác, 1932.
  • Francia emigráns papok Magyarországon, a nagy forradalom idején. Katholikus Szemle, 1933.
  • Lonovics József római küldetésének (1840-41) belpolitikai és diplomáciai előkészítése. A Pázmány Péter Tudományegyetem Egyháztörténelmi Szemináriumának kiadványai. 1. Budapest, 1934.
  • A Hittudományi Kar története 1635-1935. (A Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetem története I., Artner Edgárral, Budapest, 1938)
  • Veszprémi Egyházmegye papságának könyvkultúrája és könyvállománya a XIX. század elején. (Eberhardt Bélával, Veszprém, 1942)
  • Kurbély György, veszprémi püspök (1755-1821) (Veszprém, 1947)
  • A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig (München, 1973)

Emlékezete[szerkesztés]

Tudományos munkássága elismeréseként Hermann Egyed 1992-ben Bátaszék városától posztumusz díszpolgári címet kapott. 2007-ben sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította. 1995. május 20-án, születésének 100. évfordulóján emlékkonferenciát rendeztek tiszteletére Bátaszéken. A tudományos ülés után felavatták emléktábláját a római katolikus plébánia homlokzatán.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d Hermann Egyed emlékszoba
  2. Hermann István Egyed (Névport) Más források szerint a szegedi katolikus tanárképzőn tanított.

Források[szerkesztés]

További irodalom[szerkesztés]

  • Paulai Imre: Hermann Egyed István. Katolikus Szemle, (Róma) 1970. 3. szám.