Vasfüggöny

köcsögök

-->

A vasfüggöny magyar szakaszának története

A 260 kilométer hosszúságú magyar-osztrák határon 1949-től – az illegális határátlépések megakadályozására – különböző technikai rendszereket, drótkerítéseket és aknazárat hoztak létre. Ezzel egy időben lövészárkokkal, betonbunkerekkel és aknamezőkkel erősítették meg a 621 kilométeres magyar-jugoszláv határt is.

Az elsőgenerációs vasfüggöny egy aknamező volt, amit két, faoszlopokra szegezett szögesdrót vett közre. Ez pontosan követte a határvonalat, hasonlóan a második generációs vasfüggönyhöz. Ez az aknazár közvetlenül a határvonalon húzódott. Az első, hevenyészett határzárral azonban sok volt a gond, a fatestű aknák vagy maguktól is felrobbantak, vagy épp akkor nem működtek, amikor kellett volna.

A technikai problémák és a politikai helyzet enyhülése miatt 1955 őszétől elkezdték felszedni az aknákat, amivel 1956 szeptemberére végeztek. Ez tette lehetővé, hogy a szabadságharc leverése után százezrek meneküljenek át Ausztriába. A forradalom leverése után, 1957 márciusában a kormány határozatban rendelte el az újratelepítést.

A második változat két – betonoszlopokra rögzített – szögesdrótkerítés volt, közte egy öt méter széles, félméterenként bakelittestű aknákkal teleszórt aknamező, mellette felgereblyézett nyomsáv és járőrút. Ezt a rendszert azért kellett felszámolni, mert az eső többször is kimosta az aknákat a földből, ami Ausztriában több halálos balesetet, csonkolást is okozott. Az aknák felszedése során, 1966-tól 1970-ig legalább ketten meghaltak, sokan maradandó sérülést szenvedtek.

Az aknazár helyére a szovjet S-100 jelzésű elektronikus jelzőrendszert (EJR) telepítették. Ez akár tíz kilométerrel is a határ mögött húzódott. A kerítés 24 voltos feszültség alatt állt, / nem folyamatosan volt áram alatt, mert váltakozva adta az UD az impulzusokat jobb és bal oldalra. Azt senki nem tudta, hogy viharban, villámlásnál a rendszer ki volt kapcsolva. Ilyenkor nyomsávos járőrök lettek kiküldve. ha bárki hozzáért / két drótnak kellett összeérni, vagyis un. zárlat keletkezett, ami riasztott. / vagy elvágta, a rendszer jelzett a legközelebbi határőrőrsön, / a határsávban is jelzett az un. duda, mivel mind a két oldalon, jobb és bal oldalon 1-1 duda volt felszerelve az oszlopsorra. Jobb és bal oldalon 10-10 szektor volt / ahonnan két járőrt küldtek ki. Az egyik a határvonaltól indult befelé kutyákkal, hogy elébe kerüljenek a határsértőnek, a másik pedig a kerítéshez ment, hogy megnézze, mi történt. A rendszer jelzését az üldöző csoport vizsgálta ki: ücs. pk. gépkocsivezető, üldöző kutyás, golyószórós, biztosító. A határt az őrs állománya végig zárta, jó időben tehergépkocsival, esős-sáros időben, vagy hóban gyalogosan, futva.

A vasfüggöny magyar szakaszának lebontása

A „vasfüggöny” bontása 1989-ben

A „vasfüggöny” maradványa Sopron mellett

A rendszer az 1980-as évek végére elavult, az esetek kétharmadában vadállatok vagy eső miatt riasztotta a határőröket. A felújítás százmilliós költséget jelentett volna, hiszen a rozsdamentes drótot – paradox módon – nyugatról kellett beszerezni. A határőrség ezért már 1987-ben javasolta a megszüntetését.

Az MSZMP politikai bizottsága 1989. február 28-i ülésén elfogadta az EJR megszüntetését. Március 3-án Németh Miklós miniszterelnök egy találkozón kérdezte meg Gorbacsovtól, hogy mit fog tenni, ha Magyarország elbontja a vasfüggönyt, de a szovjet pártfőtitkárt ez a kérdés nem érdekelte, és hozzátette, hogy 1956 nem ismétlődik meg.

A bontást Rajkánál kezdték meg, mert ott az osztrákok és a közelben állomásozó szovjet hadseregcsoport is jól látták, hogy mi történik. Május 2-án több tucat nyugati újságírónak jelentették be a helyszínen, hogy Magyarország elkezdi lebontani a határzárat. Június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter a kamerák előtt vágta át az egyik utolsó szakaszt, amiről már a New York Times is beszámolt.

Az augusztus 19-i páneurópai piknik volt az utolsó lépés a teljes határnyitás előtt, de mivel a több száz kelet-német állampolgár átszökésére sem érkezett semmilyen reakció a szovjet vezetéstől, szeptember 10-én a magyar kormány hivatalosan is megnyitotta a határt.

Kapcsolódó szócikkek

• Berlini fal
• Határőrség Magyarországon
• Hidegháború
• Páneurópai piknik

Irodalom

• Andreas Schmidt-Schweizer: Die Öffnung der ungarischen Westgrenze für die DDR-Bürger im Sommer 1989. Vorgeschichte, Hintergründe und Schlußfolgerungen. In: Südosteuropa-Mitteilungen 37 (1997) 1, S. 33-53.

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Vasfüggöny témájú médiaállományokat.

Nézd meg a vasfüggöny címszót a Wikiszótárban!

• Léka Gyula: A műszaki zár- és erődrendszer (vasfüggöny), 1948–1989 – Hadtudomány, IX. évfolyam/3–4. szám.
• Vasfüggöny Múzeum Felsőcsatáron
• Részletes műszaki és történeti áttekintés a magyar Vasfüggönyről
• „A kegyetlen kerítés”: osztrák szemmel a magyar Vasfüggönyről, sok fotóval (angol és német nyelven)
• A Vasfüggöny elhallgatott bontása (videóval) – FigyelőNet, 2007. május 18.
• Érdekesség: Az első „vasfüggöny” – nagyfeszültségű elektromos kerítésrendszer az I. világháború idején a holland-belga határon, sok fotóval (angolul)