„Kelet-Európa” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Damianmx (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
5. sor: 5. sor:
== A mai értelemben vett Kelet-Európa ==
== A mai értelemben vett Kelet-Európa ==
[[Fájl:Eurasian borders.jpg|bélyegkép|jobbra|162px|[[Európa]] és [[Ázsia]] földrajzi határának különböző meghatározásai]]
[[Fájl:Eurasian borders.jpg|bélyegkép|jobbra|162px|[[Európa]] és [[Ázsia]] földrajzi határának különböző meghatározásai]]
Mai elfogadott, szűkebb földrajzi értelmében Kelet-Európa a [[Kárpátok]]tól, illetve a lengyel síkságtól keletre fekvő területet, összefoglaló nevén a [[Kelet-európai-síkság]]ot jelöli. Nyugati földrajzi határa 90%-ban az egykori [[Szovjetunió]] politikai határvonalával esik egybe, míg keleten az [[Urál hegység]] illetve a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] jelöli végét.
Mai elfogadott, szűkebb földrajzi értelmében Kelet-Európa a [[Kárpátok]]tól, illetve a lengyel síkságtól keletre fekvő területet, összefoglaló nevén a [[Kelet-európai-síkság]]ot jelöli. Nyugati földrajzi határa 90%-ban az egykori [[Szovjetunió]] politikai határvonalával esik egybe, míg keleten az [[Urál (hegység)|Urál hegység]] illetve a [[Kaukázus (hegység)|Kaukázus]] jelöli végét.


=== Államai ===
=== Államai ===
16. sor: 16. sor:


* {{Zászló|Moldova}} [[Moldova]]<ref>International Geographic Encyclopaedia and Atlas. Springer, 24/11/1979, p. 273</ref>
* {{Zászló|Moldova}} [[Moldova]]<ref>International Geographic Encyclopaedia and Atlas. Springer, 24/11/1979, p. 273</ref>
** {{Transznisztria}} – el nem ismert [[de facto államok|de facto állam]], nemzetközi jogilag Moldova területén
** {{Transznisztria}} – el nem ismert [[Nemzetközileg el nem ismert de facto országok|de facto állam]], nemzetközi jogilag Moldova területén


* {{Zászló|Oroszország}} [[Oroszország]] (az európai része)
* {{Zászló|Oroszország}} [[Oroszország]] (az európai része)
23. sor: 23. sor:


=== Éghajlata ===
=== Éghajlata ===
Kelet-Európa szinte teljes egészében egyetlen hatalmas összefüggő sík szárazföld. A terület legnagyobb részén a száraz kontinentális éghajlat dominál, forró nyarakkal és hideg telekkel. A síkság éghajlata ennek ellenére nem egyöntetű. Nyugatról kelet felé haladva csökken az éves csapadékösszeg. A Baltikum egyes területein 600 millimétert meghaladó az éves csapadékmennyiség, ám az Ural folyótól nyugatra lévő területeken még a 250 mm-t sem éri el. Kelet-Európában kelet és Dél felé haladva nő az éves hőingás. Míg a Baltikumban 14-16°C a különbség január és július átlagos hőmérséklete között, addig [[Volgográd]]ban és [[Kazany]]ban már a 30 fokot is meghalad az éves hőingás. A hőingás keleti irányú növekedését a Kelet-Európát jellemző igen zord kontinentális telek okozzák. Észak felé haladva kontinentális éghajlat fokozatosan megy át az északi sarkkört körbefutó hideg telű és hűvös nyarú tundra éghajlatba. A [[Fekete-tenger]] partja mentén apróbb, hegyek által észak felől védett területeken megjelenik a mediterrán éghajlat is. Ezeknek legjellemzőbb példái a kifejezetten enyhe telű [[Szocsi]] és [[Jalta]], ahol az utcákon szubtrópusi növényeket ültetnek. A Kaukázus európai oldalán hegyvidéki az éghajlat.
Kelet-Európa szinte teljes egészében egyetlen hatalmas összefüggő sík szárazföld. A terület legnagyobb részén a száraz kontinentális éghajlat dominál, forró nyarakkal és hideg telekkel. A síkság éghajlata ennek ellenére nem egyöntetű. Nyugatról kelet felé haladva csökken az éves csapadékösszeg. A Baltikum egyes területein 600 millimétert meghaladó az éves csapadékmennyiség, ám az Ural folyótól nyugatra lévő területeken még a 250 mm-t sem éri el. Kelet-Európában kelet és Dél felé haladva nő az éves hőingás. Míg a Baltikumban 14-16°C a különbség január és július átlagos hőmérséklete között, addig [[Volgográd]]ban és [[Kazán (település)|Kazanyban]] már a 30 fokot is meghalad az éves hőingás. A hőingás keleti irányú növekedését a Kelet-Európát jellemző igen zord kontinentális telek okozzák. Észak felé haladva kontinentális éghajlat fokozatosan megy át az északi sarkkört körbefutó hideg telű és hűvös nyarú tundra éghajlatba. A [[Fekete-tenger]] partja mentén apróbb, hegyek által észak felől védett területeken megjelenik a mediterrán éghajlat is. Ezeknek legjellemzőbb példái a kifejezetten enyhe telű [[Szocsi]] és [[Jalta]], ahol az utcákon szubtrópusi növényeket ültetnek. A Kaukázus európai oldalán hegyvidéki az éghajlat.


=== Főbb vizei ===
=== Főbb vizei ===
48. sor: 48. sor:
* [[Volgográd]]
* [[Volgográd]]


* [[Donyeck]]
* [[Doneck|Donyeck]]
* [[Harkov]]
* [[Harkov]]
* [[Kazany]]
* [[Kazán (település)|Kazany]]
* [[Nyizsnyij Novgorod]]
* [[Nyizsnyij Novgorod]]
* [[Szamara]]
* [[Szamara]]

A lap 2016. szeptember 22., 20:56-kori változata

Kelet-Európa fekvése Európán belül

Kelet-Európa az európai kontinens földrajzi középpontjától keletre eső részét jelöli.

A mai értelemben vett Kelet-Európa

Európa és Ázsia földrajzi határának különböző meghatározásai

Mai elfogadott, szűkebb földrajzi értelmében Kelet-Európa a Kárpátoktól, illetve a lengyel síkságtól keletre fekvő területet, összefoglaló nevén a Kelet-európai-síkságot jelöli. Nyugati földrajzi határa 90%-ban az egykori Szovjetunió politikai határvonalával esik egybe, míg keleten az Urál hegység illetve a Kaukázus jelöli végét.

Államai

Természetföldrajzilag  Románia Kárpátokon kívüli területeinek nagy része (Havasalföld, Moldva) szintén Kelet-Európához tartozik, ennek ellenére az országot gyakrabban sorolják Délkelet- vagy Közép-Európához.

Éghajlata

Kelet-Európa szinte teljes egészében egyetlen hatalmas összefüggő sík szárazföld. A terület legnagyobb részén a száraz kontinentális éghajlat dominál, forró nyarakkal és hideg telekkel. A síkság éghajlata ennek ellenére nem egyöntetű. Nyugatról kelet felé haladva csökken az éves csapadékösszeg. A Baltikum egyes területein 600 millimétert meghaladó az éves csapadékmennyiség, ám az Ural folyótól nyugatra lévő területeken még a 250 mm-t sem éri el. Kelet-Európában kelet és Dél felé haladva nő az éves hőingás. Míg a Baltikumban 14-16°C a különbség január és július átlagos hőmérséklete között, addig Volgográdban és Kazanyban már a 30 fokot is meghalad az éves hőingás. A hőingás keleti irányú növekedését a Kelet-Európát jellemző igen zord kontinentális telek okozzák. Észak felé haladva kontinentális éghajlat fokozatosan megy át az északi sarkkört körbefutó hideg telű és hűvös nyarú tundra éghajlatba. A Fekete-tenger partja mentén apróbb, hegyek által észak felől védett területeken megjelenik a mediterrán éghajlat is. Ezeknek legjellemzőbb példái a kifejezetten enyhe telű Szocsi és Jalta, ahol az utcákon szubtrópusi növényeket ültetnek. A Kaukázus európai oldalán hegyvidéki az éghajlat.

Főbb vizei

Tengerek, tavak

Folyók

Jelentős városai

Kelet-Európa régebbi értelmezése

Az 1990-es évek elejéig használatos tágabb (politikai-földrajzi) értelmezése szerint Kelet-Európának nevezték Európa egész keleti felét, vagyis a Szovjetunió tagállamait és a szovjet befolyás alatt álló keleti blokk államait. Ide sorolták például a három balti államot (Észtországot, Lettországot és Litvániát), a délszláv országokat, Romániát, Magyarországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot és az egykori NDK-t is, bár ezek az országok szűkebben vett földrajzi értelemben Észak-Európa, Délkelet-Európa és Közép-Európa részeit képezték.

A három kaukázusi államot, Azerbajdzsánt, Örményországot és Grúziát politikai és kulturális szempontból gyakran Kelet-Európa részének tekintik (pl. nemzeti válogatottjaik, illetve klubcsapataik minden sportágban az európai kupákban indulnak, emellett résztvevői az Eurovíziós Dalfesztiváloknak is). A közép-ázsiai Kazahsztánt ugyanakkor általában nem sorolják Kelet-Európához, bár földrajzilag területének egy jelentős része Európához tartozik, amennyiben az Urál folyót tekintjük a két földrész határának (ugyanakkor labdarúgó-szövetségük 2002-ben az ázsiai konföderációból átjelentkezett az európaiba).

  1. International Geographic Encyclopaedia and Atlas. Springer, 24/11/1979, p. 273
  2. International Geographic Encyclopaedia and Atlas. Springer, 24/11/1979, p. 273