„Vatikán világörökségi helyszínei” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Rita (vitalap | szerkesztései) Új oldal, tartalma: „{{Fő|Világörökség}} A '''Vatikán''' területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára. A Világörökségi Listára kiemelkedő jelen…” |
Rita (vitalap | szerkesztései) Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
15. sor: | 15. sor: | ||
|width=140px | [[Róma történelmi központja]]|| [[kép:Foro romano tempio Saturno 09feb08 02.jpg |150px]] ||A világörökségi helyszín eredetileg Róma [[ókor]]i és [[középkor]]i történelmének épületeit és műemlékeit foglalta magába. Kezdetben az aureliusi falak által körülzárt történelmi városközpontot jelentette, majd 1990-ben kiterjesztették, így ma az Olaszországhoz és a [[Vatikán]]hoz egyaránt tartozó helyszínhez része Róma történelmi központja, a Vatikán területen kívüli birtokai és a [[San Paolo fuori le mura]]-bazilika. A város történelmi központjának legfontosabb műemlékei a [[Forum Romanum]], Augustus és [[Angyalvár|Hadrianus]] császárok mauzóleumai, a [[Colosseum]], [[Constantinus diadalíve]], a [[Római Pantheon|Pantheon]], valamint a középkori és a barokk Róma templomai és épületei. A Vatikán államot létrehozó, az Olaszország és a Szentszék között 1929-ben aláírt [[lateráni egyezmény]] szerint a Szentszék tulajdonában maradt a lateráni épületegyüttes, a [[Santa Maria Maggiore bazilika (Róma)|Santa Maria Maggiore-bazilika]] és a San Paolo fuori le mura bazilikák, valamint a Palazzo Propaganda Fide, a Palazzo Maffei és a Palazzo del Sant Uffzio. ||kulturális || 1980 |
|width=140px | [[Róma történelmi központja]]|| [[kép:Foro romano tempio Saturno 09feb08 02.jpg |150px]] ||A világörökségi helyszín eredetileg Róma [[ókor]]i és [[középkor]]i történelmének épületeit és műemlékeit foglalta magába. Kezdetben az aureliusi falak által körülzárt történelmi városközpontot jelentette, majd 1990-ben kiterjesztették, így ma az Olaszországhoz és a [[Vatikán]]hoz egyaránt tartozó helyszínhez része Róma történelmi központja, a Vatikán területen kívüli birtokai és a [[San Paolo fuori le mura]]-bazilika. A város történelmi központjának legfontosabb műemlékei a [[Forum Romanum]], Augustus és [[Angyalvár|Hadrianus]] császárok mauzóleumai, a [[Colosseum]], [[Constantinus diadalíve]], a [[Római Pantheon|Pantheon]], valamint a középkori és a barokk Róma templomai és épületei. A Vatikán államot létrehozó, az Olaszország és a Szentszék között 1929-ben aláírt [[lateráni egyezmény]] szerint a Szentszék tulajdonában maradt a lateráni épületegyüttes, a [[Santa Maria Maggiore bazilika (Róma)|Santa Maria Maggiore-bazilika]] és a San Paolo fuori le mura bazilikák, valamint a Palazzo Propaganda Fide, a Palazzo Maffei és a Palazzo del Sant Uffzio. ||kulturális || 1980 |
||
|- |
|- |
||
| || [[kép: |150px]] || A Szent Péter-bazilikát, a Szent Péter teret és a Vatikáni Palotát magába foglaló Vatikánváros a keresztény világ egyik legszentebb helye és egyben a vallásos művészet egyik központja is. A Szentszék és Olaszország között 1929-ben aláírt lateráni szerződés szerint a független Vatikán kevesebb mint 0,5 négyzetkilométer felett rendelkezik. Legfontosabb épülete a Szent Péter-bazilika azon a helyen áll, ahol Péter apostolt a hagyomány szerint eltemették. A jelenleg látható épület már a második ugyanazon a helyen, az első templomot a 4. század első felében emelték. A mostani templom építése 1506-ban, II. Gyula pápa idejében kezdődött, 1667-ben fejeződött be és a kor leghíresebb művészei, Bramante, Michelangelo, Raffaello és Bernini dolgoztak rajta. A bazilika előtti kettős oszlopsorral határolt azonos nevű tér Bernini tervei szerint épült a 17. század közepén. A Vatikáni Palota egy hosszú építkezési folyamat eredménye amely során a középkortól kezdve az egymást követő pápák igyekeztek felülmúlni elődeiket. Az épületegyüttes a pápa hivatalos rezidenciája, emellett itt találhatók a Vatikáni Múzeumok, amelyeknek legismertebb része a Sixtus-kápolna Michelangelo freskóival. || kulturális || 1984 |
|||
| || [[kép: |150px]] || || || |
|||
|} |
|} |
||
27. sor: | 27. sor: | ||
| hosszúsági fok1=12 | hosszúsági ívperc1= 29| hosszúsági ívmásodperc1= 32 |
| hosszúsági fok1=12 | hosszúsági ívperc1= 29| hosszúsági ívmásodperc1= 32 |
||
| felirat1 = [[Róma történelmi központja|Róma]] |
| felirat1 = [[Róma történelmi központja|Róma]] |
||
| szélességi fok2= | szélességi ívperc2= | szélességi ívmásodperc2= | |
| szélességi fok2= 41 | szélességi ívperc2= 53| szélességi ívmásodperc2= 24 | |
||
| hosszúsági fok2= | hosszúsági ívperc2= | hosszúsági ívmásodperc2= | |
| hosszúsági fok2= 12 | hosszúsági ívperc2= 29| hosszúsági ívmásodperc2=32 | |
||
| felirat2 = |
| felirat2 = [[Vatikán]] |
||
|felirat pozíciója2 = balra |
|||
}} |
}} |
||
{{-}} |
{{-}} |
A lap 2014. október 9., 21:45-kori változata
A Vatikán területéről eddig két helyszín került fel a Világörökségi Listára.
A Világörökségi Listára kiemelkedő jelentőségű és egyetemes értéket képviselő kulturális és természeti helyszínek kerülhetnek fel, amelyek nemcsak az adott ország, hanem az egész emberiség számára egyedi jelentőséggel bírnak. A világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló Világörökségi Egyezményt az UNESCO dolgozta ki és a szerződő államok 1972. november 16-án fogadták el. Az aláíró államok aktív részvételre kötelezik magukat legfontosabb természeti kincseik és műemlékeik megőrzésében. A helyszínek először a javaslati listára kerülnek fel, majd az UNESCO Világörökség Bizottsága évente egyszer dönt arról, hogy ezek közül melyik helyszín kerül fel a Világörökségi Listára. A nemzetközi szerződést 2014 augusztusáig 191 ország képviselői írták alá, köztük a Vatikán küldöttei 1982-ben.
Név | Kép | Leírás | Típus | Év |
---|---|---|---|---|
Róma történelmi központja | A világörökségi helyszín eredetileg Róma ókori és középkori történelmének épületeit és műemlékeit foglalta magába. Kezdetben az aureliusi falak által körülzárt történelmi városközpontot jelentette, majd 1990-ben kiterjesztették, így ma az Olaszországhoz és a Vatikánhoz egyaránt tartozó helyszínhez része Róma történelmi központja, a Vatikán területen kívüli birtokai és a San Paolo fuori le mura-bazilika. A város történelmi központjának legfontosabb műemlékei a Forum Romanum, Augustus és Hadrianus császárok mauzóleumai, a Colosseum, Constantinus diadalíve, a Pantheon, valamint a középkori és a barokk Róma templomai és épületei. A Vatikán államot létrehozó, az Olaszország és a Szentszék között 1929-ben aláírt lateráni egyezmény szerint a Szentszék tulajdonában maradt a lateráni épületegyüttes, a Santa Maria Maggiore-bazilika és a San Paolo fuori le mura bazilikák, valamint a Palazzo Propaganda Fide, a Palazzo Maffei és a Palazzo del Sant Uffzio. | kulturális | 1980 | |
[[kép: |150px]] | A Szent Péter-bazilikát, a Szent Péter teret és a Vatikáni Palotát magába foglaló Vatikánváros a keresztény világ egyik legszentebb helye és egyben a vallásos művészet egyik központja is. A Szentszék és Olaszország között 1929-ben aláírt lateráni szerződés szerint a független Vatikán kevesebb mint 0,5 négyzetkilométer felett rendelkezik. Legfontosabb épülete a Szent Péter-bazilika azon a helyen áll, ahol Péter apostolt a hagyomány szerint eltemették. A jelenleg látható épület már a második ugyanazon a helyen, az első templomot a 4. század első felében emelték. A mostani templom építése 1506-ban, II. Gyula pápa idejében kezdődött, 1667-ben fejeződött be és a kor leghíresebb művészei, Bramante, Michelangelo, Raffaello és Bernini dolgoztak rajta. A bazilika előtti kettős oszlopsorral határolt azonos nevű tér Bernini tervei szerint épült a 17. század közepén. A Vatikáni Palota egy hosszú építkezési folyamat eredménye amely során a középkortól kezdve az egymást követő pápák igyekeztek felülmúlni elődeiket. Az épületegyüttes a pápa hivatalos rezidenciája, emellett itt találhatók a Vatikáni Múzeumok, amelyeknek legismertebb része a Sixtus-kápolna Michelangelo freskóival. | kulturális | 1984 |
Elhelyezkedésük
Források
- A Vatikán az UNESCO Világörökség oldalán (angolul)
- Világörökségek enciklopédiája. Kossuth Kiadó. ISBN 963-09-6595-8 (2011)
- UNESCO. Világörökség. Partvonal Kiadó. ISBN 963-991-049-2 (2010)