Pantheon (Róma)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(Római Pantheon szócikkből átirányítva)
Pantheon
Pantheon rome 2005may.jpg
Építési adatok
Építés éve i. e. 27
Rekonstrukciók évei i. sz. 126
Felhasznált anyagok beton, tégla, habkő, gránit, márvány
Hasznosítása
Felhasználási terület római katolikus templom
Alapadatok
Magassága 43.3 m
Elhelyezkedése
Pantheon (Róma)
Pantheon
Pantheon
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 53′ 55″, k. h. 12° 28′ 37″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 55″, k. h. 12° 28′ 37″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Pantheon témájú médiaállományokat.
Alaprajz
Keresztmetszet

A Pantheont i. e. 27-ben emeltette Marcus Vipsanius Agrippa, valószínűleg a korabeli Róma minden istenének együttes tiszteletére. Több tűzvész és átépítés után végleges, ma is látható formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építtette újjá 126 körül. Építésze valószínűleg a damaszkuszi Apollodórosz volt.

A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, ami fő tömegében ma is egykori formájában áll Róma központjában. A hengeres főépület előtt oszlopos előcsarnok (portico) áll tizenhat, gránitból készült korinthoszi oszloppal. Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással (oculus). Csaknem kétezer évvel építése után a Pantheon dómja ma is a világ legnagyobb vasalatlan beton kupolája.

Az épületet 609-ben IV. Bonifác pápa szentelte keresztény templommá, amelyet Szűz Máriának és az összes keresztény vértanúnak ajánlott, neve pedig Santa Maria Rotonda lett. A templom sírboltjaiban nyugszik két olasz király (II. Viktor Emánuel és I. Umbertó) is.

Neve az újkorban fogalommá vált, mint a kiemelkedő személyiségek temetkezési helyéül szolgáló nagyszabású épület. Ilyen pantheonok épültek a világ számos városában, kezdve azzal a 18. század végén épült párizsi templommal, ami a francia forradalom után vált világi temetkezőhellyé Panthéon néven.

Neve[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pantheon név az ógörög πάνθειον (pántheion) szóból ered, aminek jelentése „minden istené”. A legtöbb ókori szerző a görögös Pantheon formában emlékezik meg róla, de az idősebb Plinius a latinos Pantheum formát használja.

Cassius Dio, római szenátor, aki görögül írt, azt feltételezte, hogy a nevet azért kapta az épület, mert sok különbörő isten szobra vette körül, valamint alakja belülről az Égre hasonlított. Azt nem is említette, hogy az épületet eleve minden isten tiszteletére emelték volna.[1] Írásából az is következik, hogy a Pantheon nem hivatalos elnevezés volt, hanem valószínűleg csak a nép száján alakult ki.[2]

Más szakértők azt emelik ki, hogy az ókori latin nyelvű források sehol nem hivatkoznak az épületre az aedes szóval, amit más templomok esetében használnak.[3] Titus Livius arról ír, hogy rendelet szabályozta: templomokat, vagy legalább azok részeit csak egy-egy konkrét istennek volt szabad szentelni, mert például villámcsapás esetén csak így lehetett megállapítani, hogy mely isten ellen szólt az égi harag, valamint áldozni is csak egy meghatározott isten számára volt elfogadott.(27.25.7-10).[4]

A 609-ben felszentelt katolikus templom elnevezése Santa Maria ad Martyres lett (olaszul Santa Maria dei Martiri), de a nép ajkán hamarosan lerövidült a Santa Maria Rotonda formára. Ebből ered az épület mai olasz hétköznapi neve, a Rotonda (magyarul rotunda, körtemplom), valamint az előtt lévő tér elnevezése is (Piazza della Rotonda).

A francia forradalom után, amikor a párizsi Sainte-Geneviève-templom templomot laikus intézménnyé, kiemelkedő személyiségek temetkezési helyévé alakították és a Panthéon nevet kapta, ez a név fokozatosan köznévvé is vált és világszerte megjelent hasonló célú épületek elnevezésében.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az actiumi csata után Marcus Vipsanius Agrippa, Augustus római császár harcostársa, barátja és rokona nagy építkezésekbe kezdett a Mars-mező szélén, a tulajdonában lévő területen. Építtetett egy fürdőkomplexumot, egy kisebb bazilikát Neptun tiszteletére, majd harmadik consulsága idején, i. e. 27-ben, egy templomot, ami a Pantheon elődje lett.[5][6] A kutatók szerint a Pantheon és Neptun bazilikája a nyilvános fürdőtől eltérően Agrippa magánjellegű építményei lehettek, és a Pantheon helyén álló eredeti templomot Mars istennek szentelhették.[7]

Az Agrippa által emelt épület a 19. század végén Rodolfo Lanciani által vezetett ásatások tanúsága szerint négyzet alakú volt. Előtere, a pronaosz dél felé nyílt, belső, zárt részének, azaz a cellának szélessége 40 méter volt, ami meghaladta a hosszát. Az épület anyaga travertínó volt, márványlapokkal borítva. Az épületet a hagyomány szerint szabad tér vette körül, amit ma már részben a Hadrianus által építtetett Pantheon foglal el. Délre tőle Neptun bazilikája állt, ami később egybeépült a Pantheon déli falával, és maradványai ma ott láthatók.

A templomot kupola fedte, ami akkoriban merész újításnak számított. Az épület két alkalommal is leégett. I. u. 80-ban Dominitianus építette újjá, ám az épület 110-ben ismét tűvész áldozata lett. Ma ismert formáját Hadrianus császár idején nyerte el, aki szinte az alapjaitól építette újjá a 120-as évek első felében, a homlokzaton azonban az eredeti építtető tiszteletére elhelyezték az rá utaló feliratot: M·AGRIPPA·L·F·COS·TERTIVM·FECIT (Marcus Agrippa Lucius fia, harmadízben konzul építtette).[5] 202-ben ismét restaurálták az épületet, ekkor Septimius Severus és Caracalla utasítására.

A Pantheon tetejét az ókorban bronz burkolat fedte, amit azonban a Barberini családból tagja, VIII. Orbán pápa 1632-ben leszedetett és anyagából ágyúkat öntetett, valamint ebből készítették a Szent Péter-bazilika főoltárának baldachinját is. Ekkoriban született az a mondás Rómában, hogy amit a barbárok nem romboltak le, azt megtették a Barberiniek („Quod non fecerunt barabari, fecerunt Barberini”).[5]

Az épület leírása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Pantheon az ókori építészet egyik legjelentősebb alkotása, ami fő tömegében ma is egykori formájában áll Róma központjában. A hengeres főépület előtt oszlopos előcsarnok (portico) áll tizenhat, gránitból készült korinthoszi oszloppal.

Oszlopos előtér (portico)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rotunda[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keresztmetszet, benne a 43,3 méter átmérőjű virtuális gömb
A kupola a Gianicolo dombjáról

Magát a rotundát kazettás beton mennyezet fedi, közepén kilenc méter átmérőjű kör alakú nyílással (oculus). Csaknem kétezer évvel építése után a Pantheon dómja ma is a világ legnagyobb vasalatlan beton mennyezete.[8] Az oculus magassága és a körtemplom belső átmérője azonos méretű, 43,3 méter.[9] Így a belső térben elférne egy ekkora átmérőjű gömb, ami az ókorban a tökéletesség jelképe volt.[5]

A kupola látszólag négyzet alakú kazettái valójában felfelé keskenyedő rombuszok, ezért a mennyezet alulról nézve még magasabbnak látszik, mint amilyen az valójában. Ezért meglepő a Pantheon meglátogatása után a tető külső képe a város valamelyik magaslati pontjáról, ahonnan az meglehetősen laposnak látszik.[5]

Belső kialakítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Keresztény módosítások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Belső képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Cassius Dio, Roman Histories 53.27, referenced in MacDonald 1976, p. 76
  2. Ziolkowski 265. o.
  3. Godfrey, Paul.szerk.: Martin Henig and Anthony King, eds: The Pantheon: Temple or Rotunda?, Pagan Gods and Shrines of the Roman Empire, Monograph No 8, Oxford University Committee for Archaeology (1986. augusztus 2.) 
  4. Godfrey, Paul.szerk.: Martin Henig and Anthony King, eds: The Pantheon: Temple or Rotunda?, Pagan Gods and Shrines of the Roman Empire, Monograph No 8, Oxford University Committee for Archaeology (1986. augusztus 2.) 
  5. ^ a b c d e Ürögdy
  6. Roman History
  7. Ziolkowski 275. o.
  8. Moore, David: The Pantheon. romanconcrete.com, 1999. (Hozzáférés: 2011. szeptember 26.)
  9. Rasch

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Pantheon. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
  • Hatalmas napórának épülhetett a római Pantheon. Múlt-kor, 2009. február 3. (Hozzáférés: 2011. január 16.)
  • Borràs: Az antik világ. Budapest: Corvina (1986). ISBN 963 13 2247 5; 963 13 2393 5 
  • Claridge, Amanda. Rome, Oxford Archaeological Guides. Oxford Oxfordshire: Oxford University Press (1998). ISBN 0-19-288003-9 
  • Cowan, Henry. The Master Builders: : A History of Structural and Environmental Design From Ancient Egypt to the Nineteenth Century. New York: John Wiley and Sons (1977). ISBN 0-471-02740-5 
  • Favro, Diane. The Cambridge Companion to the Age of Augustus. Cambridge University Press, 234–263. o (2005). ISBN 978-0-521-00393-3 
  • Hetland, L. M.. Dating the Pantheon, 95–112. o (2007) 
  • King, Ross. Brunelleschi's Dome. London: Chatto & Windus (2000). ISBN 0-7011-6903-6 
  • Kleiner, Fred S.. A History of Roman Art. Belmont: Wadsworth Publishing (2007). ISBN 0-534-63846-5 
  • Lancaster, Lynne C.. Concrete Vaulted Construction in Imperial Rome: Innovations in Context. Cambridge: Cambridge University Press (2005). ISBN 0-521-84202-6 
  • Loewenstein, Karl. The Governance of Rome. The Hague, Netherlands: Martinus Nijhof (1973). ISBN 978-90-247-1458-2 
  • MacDonald, William L.. The Pantheon: Design, Meaning, and Progeny. Cambridge, MA: Harvard University Press (1976). ISBN 0-674-65345-9 
  • Marder, Tod A.. Specchi's High Altar for the Pantheon and the Statues by Cametti and Moderati. The Burlington Magazine Publications, Ltd., 30–40. o (1980) 
  • Marder, Tod A.. Alexander VII, Bernini, and the Urban Setting of the Pantheon in the Seventeenth Century. Society of Architectural Historians, 273–292. o. DOI:10.2307/990615 (1991) 
  • On the structure of the Pantheon. College Art Association, 24–34. o. DOI:10.2307/3050861 (1986) 
  • Roman art : Romulus to Constantine, 5th, Upper Saddle River, N.J.: Pearson Prentice Hall (2009). ISBN 978-0-13-600097-6 
  • Rasch: Rasch, Jürgen (1985.). „Die Kuppel in der römischen Architektur. Entwicklung, Formgebung, Konstruktion, Architectura”. Architectura 15, 117–139. o.  
  • Roth, Leland M.. Understanding Architecture: Its Elements, History, And Meaning. Boulder: Westview Press (1992). ISBN 0-06-438493-4 
  • Thomas, Edmund. The Architectural History of the Pantheon from Agrippa to Septimius Severus via Hadrian, 163–186. o (1997) 
  • Ürögdy: Ürögdy, György. Róma. Budapest: Panoráma – Külföldi városkalauzok, 137-139. o. 963 243 261 4 (1983) 
  • Wilson-Jones, Mark. Principles of Roman Architecture. New Haven: Yale University Press (2003). ISBN 0-300-10202-X 
  • Ziolkowski: Ziolkowski, Adam (1994. augusztus 2.). „Was Agrippa's Pantheon the Temple of Mars 'In Campo'?”. Papers of the British School at Rome 62.  

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]