Capitolinus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Róma történelmi központja
Világörökség
Capitolium
Capitolium
Adatok
OrszágOlaszország
TípusKulturális helyszín
KritériumokI, II, III, IV, VI
Felvétel éve1980
Elhelyezkedése
Capitolinus (Olaszország)
Capitolinus
Capitolinus
Pozíció Olaszország térképén
é. sz. 41° 53′ 36″, k. h. 12° 28′ 59″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 36″, k. h. 12° 28′ 59″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Capitolinus témájú médiaállományokat.

A Capitolinus (olaszul: Campidoglio) Róma hét dombjának egyike. Az ókori Róma leginkább tisztelt magaslata volt, szentélyek, templomok álltak rajta,[1] később a város közigazgatási székhelye lett.[2] Eredetileg három kiemelkedése volt, az Arx, a Tarpeius és a Capitolium, de a közöttük lévő mélyedéseket az évszázadok alatt teljesen feltöltötték.[1] Idővel az egyik csúcs, a Capitolium neve áthúzódott az egész dombra. Ebből alakult ki az olasz neve, a Campidoglio. Az antik emlékekből mára csak kevés maradt, a terület mai formáját a Michelangelo Buonarroti által tervezett épületek és az ezek építésekor végzett tereprendezés határozza meg.

Ókor[szerkesztés]

A Capitolinus és a hat másik domb elhelyezkedése
Iuppitert ábrázoló vésett ékkő. A római hit szerint a Capitoliumon lakott Iuppiter, az emberek és istenek atyja

A domb nagyjából ötven méter magas, az egyik legmagasabb halom a városban,[3] területét tekintve viszont a legkisebb a hét domb közül.[4] A Forum Romanum és a Campus Martius között fekszik.[5] Az ókorban Capitolinus néven ismerték. A rómaiak úgy gondolták, hogy a domb Jupiter otthona. A Capitolium két magaslata között terült el az úgynevezett Asylum, vagyis a menedék, amelyet Romulusz ajándékozott letelepedésre a népnek.[3]

Az egyik kiemelkedésen a Iuppiter Optimus Maximus (Legnagyobb és Legjóságosabb Jupiter) templom állt, ennek romjai jelenleg is láthatók. A templom görögös jellegű volt, méretei – szélessége 50 méter, hossza 70 méter – megközelítették a Pantheonét. A templomnak három hajója volt, a középsőben Jupiter, a két szélsőben Juno és Minerva szobra kapott helyet. Megépítésére Lucius Tarquinius Priscus római király tett fogadalmat a szabinok elleni háborúban. Az első épületet Marcus Horatius Pulvillus konzul szentelte fel i. e. 509-ben. A középkorban a szentély nagy része elpusztult, szobrait, kincseit elhordták.[2]

A másik magaslaton, az Arxon az Ara Capitolina, vagyis a Capitoliumi oltár állt. A dombon az antik időkben vár is állt. I. e. 386-ban csak ez a fellegvár maradt a rómaiak kezén, amikor Brennus gall hadvezér elfoglalta a várost. A védők a hosszú ostrom alatt éheztek, de mégsem ették meg a Junónak szentelt ludakat. Az állatok ezt azzal "viszonozták", hogy hangos gágogással ébresztették fel az alvó védőket, amikor a gall katonák egy éjszaka felmásztak a sziklákon. A háború után a rómaiak szentélyt emeltek a dombon az istennőnek. A templom neve Juno Moneta (Figyelmeztető Juno) lett, ami a ludak egykori segítségére emlékeztetett. Mellett pénzverde működött, innen ered a pénz elnevezése (moneta, money) több nyelvben is. Ezekből az épületekből mára semmi nem maradt.[6]

A Junó-szentély fontos szerepet töltött be az antik Rómában. A régészek úgy gondolják, hogy nyitott tetejű templom volt, ahol az augurok figyelték a madarak röptét, hogy megjósolják a város által tervezett lépések kimenetelét. Ide kellett feljönnie először a 14. évét betöltő fiúknak, amikor felöltötték a toga virilist, vagyis a felnőtté válásukat jelző ruhadarabot. A két kiemelkedés közötti nyergen (Asylum) i. e. 190-ben templomot építettek Veiovis tiszteletére, ennek romjait jól megőrizte a később ide épített állami levéltár.[4]

Az ókorra emlékeztet a Tarpeii-szikla. Legendája szerint a szabinok elleni háborúban Spurius Tarpeius védte a dombot. A támadók megvesztegették a lányát, hogy sikerüljön feljutniuk a sziklára. Azt ígérték, hogy neki adják, amit a bal karjukon hordanak. A lány azt hitte, hogy ékszereket kap majd, de az árulás után a szabinok agyonverték őt a bal kezükkel tartott pajzsukkal. A szikláról, amelyről később az árulókat lelökték, Titus Livius is írt.[2]

Középkor[szerkesztés]

A keresztény Rómában természetesen elvesztette vallási fontosságát a terület, inkább egyfajta városi közigazgatási központként működött. A Capitoliumon koncolta fel a csőcselék Cola di Rienzót, aki népvezérként próbálta elérni, hogy Róma irányításával egyesüljenek az itáliai városok.[7]

Reneszánsz[szerkesztés]

A 16. században Michelangelo tervei alapján alakították át a területet, amely ma is őrzi az általa megálmodott térszerkezetet. A terület mai központja egy reneszánsz tér, a Piazza del Campidoglio, ahova díszlépcső vezet fel a Piazza Venezia felől. A megbízást a tér kialakítására III. Ince pápa adta, aki úgy tervezte, hogy ott fogadja majd V. Károly német-római császárt 1536-ban. A teret végül csak a 17. században fejezték be.[8]

A tér közepén Marcus Aurelius aranyozott bronzszobra áll. A Piazza del Campidoglio három oldalán a Michelangeló által tervezett, illetve felújított paloták vannak, amelyek közül kettőben ma múzeumok működnek. A létesítményeket föld alatti folyosó köt össze.[1][5]

Nevezetességek[szerkesztés]

  • Tabularium – Az ókori állami levéltárnak mára csak a romjai maradtak meg.[9] A Forum felőli 71 méter hosszú homlokzatán nyílt árkádos, a pilléreken dór féloszlopokkal ékesített folyosó vonult végig a Capitolium és az Arx között.
Marcus Aurelius aranyozott bronzszobra
  • Cordonata – A Piazza del Campidoglióra vezető díszlépcső. Az alját két egyiptomi gránitoroszlán, a tetejét – a lépcsők két oldalán – Kasztor és Pollux nagyméretű márványszobra díszíti. Az isteni testvérpár egy-egy ló mellett áll.[8]
  • Marcus Aurelius lovas szobra – A téren álló szobor talapzatát Michelangelo tervezte. A szobor eredetije, amely az i. e. 2. századból származik, a világ legrégebbi lovasszobra.[8] A ló lába alatt eredetileg egy legyőzött barbár vezér alakja kapott helyet. Az alkotás sokáig a Lateráni Szent János Bazilika előtt állt, majd Michelangelo hozatta a Capitoliumra. Az eredeti szobor a Palazzo Nuovo múzeumban van.[2]
  • Palazzo Senatorio – A palota Michelangelo tervei alapján készült, helyén Róma 12. századi városháza állt, a funkciója ma ugyanez. Végső külsejét Giacomo della Porta és Girolamo Rainaldi adta meg.[9] Alatta egy fülkében a győzedelmes Róma istennő szobrát helyezték el, amely kezében gömböt tart, jelezve, hogy Róma uralja a világot. A lépcsősor két oldalán a Nílust és a Tiberist jelképező szobrot helyeztek el.[8]
  • Palazzo dei Conservatori – A tér másik két palotájához hasonlóan Michelangelo munkája, a mester halála után Rainaldi fejezte be.[8] Az épületben, amely a Capitolium Múzeum (Museo Capitolino) része, páratlan szépségű freskók, díszvakolatok találhatók. Itt őrzik mások mellett Romulus és Remus, valamint a farkas híres szobrát. Itt található a capitoliumi éremgyűjtemény is.[5] Az udvaron állították ki I. Constantinus római császár hatalmas szobrának töredékeit, a lépcsőházban pedig Marcus Aurelius római császár életét bemutató domborművek vannak.[2]
  • Santa Maria in Aracoeli – A templom a Capitoliumi oltár helyén épült. A legenda szerint a tiburi Sybilla megjósolta Augustusnak, hogy egy szűz isteni gyermeke megdönti a régi istenek oltárait, és új világot teremt. A császár a jóslat helyén oltárt emelt az eljövendő új istennek. Innen ered a templom neve: az ég oltára (ara coeli). Az első keresztény templomot bizánci szerzetesek építették itt a 6. században.[10]
  • Palazzo Nuovo – A tér másik két palotájához hasonlóan Michelangelo munkája, a mester halála után Rainaldi fejezte be.[8] Szintén a Capitolium Múzeum kiállításainak ad helyet: szobrok, mozaikok, római használati tárgyak vannak benne. Híres darabja a Haldokló Gall, valamint a Capitoliumi Vénusz.[5]
  • Piazza del Campidoglio – A terület mai központja a reneszánsz Piazza del Campidoglio, ahova díszlépcső vezet fel a Piazza Venezia felől. Michelangelo tervezte III. Ince pápa megbízásából. A közepén áll Marcus Aurelius lovasszobra.
  • Tarpeii-szikla – A szikla, ahonnan a rómaiak levetették az árulókat.
  • Jupiter temploma – Ma már csak a romjai láthatók az egykor lenyűgöző méretű templomnak. Alapfalait 1865-ben, illetőleg 1876-ban találták meg a Caffarelli-család palotája és kertje helyén.
  • Római lakóház – Egy régi római bérház jó állapotban fennmaradt maradványai.

Galéria[szerkesztés]

Érdekesség[szerkesztés]

  • Az évszázadok alatt homályba merült, hogy a két kiemelkedés közül melyik volt az Arx, és melyik a Capitolium. A történészek csak annyit tudtak, hogy a Capitoliumon állt Jupiter hatalmas temploma. A rejtélyt Rudolfo Lanciani római régész oldotta meg, amikor rábukkant a templom alapjaira a Palazzo Conservatori és a Palazzo Caffarelli közötti kert alatt.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c Ürögdi György: Róma, 66. oldal ISBN 963-2430-40-9
  2. a b c d e Utazás-Nyaralás.com: Capitolium. [2012. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  3. a b Olaszországi utak: Capitolium - Róma. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  4. a b c Mmdtkw.org: Capitoline Hill. (Hozzáférés: 2012. november 24.)
  5. a b c d Utazás-Nyaralás Infó: Capitolium - Róma. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  6. Federmayer István: A jelen lévő ókor Tóga. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  7. Ürögdi György: Róma, 68. oldal ISBN 963-2430-40-9
  8. a b c d e f Róma - szenvedély: Campidoglio. [2012. november 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. november 22.)
  9. a b Ürögdi György: Róma, 71. oldal ISBN 963-2430-40-9
  10. Ürögdi György: Róma, 75. oldal ISBN 963-2430-40-9