Battistero San Giovanni in Laterano
 |
A lateráni egyházi épületegyüttes ' világörökségi helyszín része |
| Battistero San Giovanni in Laterano | |
| itáliai nemzeti emlék | |
 | |
| A kápolna közepe a keresztelőmedencével | |
| Vallás | katolicizmus |
| Egyházmegye | Római egyházmegye |
| Építési adatok | |
| Építése | 4. század |
| Stílus | ókeresztény építészet |
| Világörökségi adatok | |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Felvétel éve | 1980, 1990 |
| Település | Róma |
| Elhelyezkedése | |
 Battistero San Giovanni in Laterano
Pozíció Róma belvárosa térképén
| |
 é. sz. 41° 53′ 10″, k. h. 12° 30′ 27″41.886111°N 12.507500°EKoordináták: é. sz. 41° 53′ 10″, k. h. 12° 30′ 27″41.886111°N 12.507500°E | |
 | |
| A Battistero San Giovanni in Laterano weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Battistero San Giovanni in Laterano témájú médiaállományokat. | |
A Battistero San Giovanni in Laterano (magyarul: Szent János-keresztelőkápolna) (más néven S. Giovanni in Fonte, azaz Szent János a forrásban) a kereszténység legrégibb keresztelőkápolnája, a lateráni egyházi épületegyüttes egyik legősibb része.
Története, leírása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az eredeti épület minden bizonnyal egy nymphaeum volt Nagy Konstantin második felesége, Fausta Flavia Maxima lakóhelye, a Domus Faustae fürdőjében, a 4. század elején. Felette hamarosan egy kör alaprajzú épületet emeltek. Ezt építették át 432 körül, III. Szixtusz pápa idején nyolcszögletű formára.[1][2]
Első kialakítása idején még ez volt az egyetlen keresztelőkápolna a világon és eleinte minden új keresztényt a pápa keresztelt meg, felnőtt korban. Egy legenda szerint Nagy Konstantin császárt is itt keresztelte meg 324-ben I. Szilveszter pápa, de a valóságban erre csak a halálos ágyán, 337-ben, Achyronban, Nicomedia mellett került sor.[1]
Eredeti bejárata és a narthex az épület délkeleti oldalán volt, ma a II. János Pál pápáról elnevezett tér felől, északnyugatról közelíthető meg.[1]
A nyolcszögletű keresztelőkápolna világszerte a hasonló rendeltetésű egyházi épületek mintapéldája lett. Külső téglafala meglehetősen egyszerű, szigorú. A tér felől látható egyetlen dekoratív eleme a tető alatt húzódó fríz VII. Sándor pápa címerével, Francesco Borromini alkotása 1657-ből. A másik oldalon lévő narthexet két porfírból készült korinthoszi oszlop és felettük koronapárkányzat díszíti.[1]
Az épületet számos alkalommal felújították. A kupola eredetileg architrávon nyugodott, később a súlyát nyolc klasszikus porfír oszlopra helyezték. A barokk belső kialakítás a 17. századból származik. A középpontban elhelyezett keresztelőmedence díszes bronz fedele is barokk, de maga a bazalt fürdőkád antik.[1]
Az épület külső képe, narthex
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
A tér felől
A narthex felől
Narthex
Mozaik a narthex apszisában, kilátás a többi lateráni épületre
Mellékkápolna kívülről az északnyugati oldalon
A Battistero belseje
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Kápolnák
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Az épülethez több mellék-kápolna csatlakozik. A nyugati oldalon van Keresztelő János kápolnája, ami Hilár pápa idején (461-468) épült. Bronz ajtóit Caracalla termáiból hozták is. A túloldalon János evangélistának az 5. században épült kápolnája található, aminek bronz ajtaját az előző mintájára 1196-ban készítették.[1]
A kis apszis alakú Secunda és Rufina kápolnát 5. századi mozaikok díszítik, kék alapon akantuszlevelekkel. A legnagyobb kápolna, a San Venanzio belül ma is jól kivehető ókori előzményekre épült 640-ben, IV. János pápa idején. Apszisát bizánci stílusú mozaikok díszítik. San Venanzio (Venantius Fortunatus) püspök és költő volt a 6. században, de szokásos elnevezése dacára valójában soha nem avatták szentté. A San Venanzio kápolna apszisának 7. századi mozaikja Krisztust, Máriát, Jeruzsálemet és az evangelistákat ábrázolja.[1][2]
San Venanzio-kápolna
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
Oltár
Mennyezet
Összkép
Ókori falazat
Bizánci mozaik az apszisban
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Ürögdy: Ürögdy, György (1983). Róma. Budapest: Panoráma – Külföldi városkalauzok. 203. o. 963 243 261 4.
{{cite book}}: Cite has empty unknown parameter:|coauthors=(súgó) - ↑ Lateran Baptistery: "Lateran baptistery" (angol nyelven). 2014. november 29. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 22.
