Battistero San Giovanni in Laterano

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Világörökség logo.png  A lateráni egyházi épületegyüttes '
világörökségi helyszín része
Battistero San Giovanni in Laterano
itáliai nemzeti emlék
A kápolna közepe a keresztelőmedencével
A kápolna közepe a keresztelőmedencével
Egyházmegye Római egyházmegye
Építése 5. század
Stílus ókeresztény építészet
Világörökségi adatok
TípusKulturális helyszín
Felvétel éve1980, 1990
Település Róma
Elhelyezkedése
Battistero San Giovanni in Laterano (Róma)
Battistero San Giovanni in Laterano
Battistero San Giovanni in Laterano
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 53′ 10″, k. h. 12° 30′ 27″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 10″, k. h. 12° 30′ 27″
A Battistero San Giovanni in Laterano weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Battistero San Giovanni in Laterano témájú médiaállományokat.

A Battistero San Giovanni in Laterano (magyarul: Szent János-keresztelőkápolna) (más néven S. Giovanni in Fonte, azaz Szent János a forrásban) a kereszténység legrégibb keresztelőtemploma, a lateráni egyházi épületegyüttes egyik legősibb része.

Története, leírása[szerkesztés]

Az eredeti épület minden bizonnyal egy nymphaeum volt Nagy Konstantin második felesége, Fausta Flavia Maxima lakóhelye, a Domus Faustae fürdőjében, a 4. század elején. Felette hamarosan egy kör alaprajzú épületet emeltek. Ezt építették át 432 körül, III. Szixtusz pápa idején nyolcszögletű formára.[1][2]

Első kialakítása idején még ez volt az egyetlen keresztelőkápolna a világon és eleinte minden új keresztényt a pápa keresztelt meg, felnőtt korban. Egy legenda szerint Nagy Konstantin császárt is itt keresztelte meg 324-ben I. Szilveszter pápa, de a valóságban erre csak a halálos ágyán, 337-ben, Achyronban, Nicomedia mellett került sor.[1]

Eredeti bejárata és a narthex az épület délkeleti oldalán volt, ma a II. János Pál pápáról elnevezett tér felől, északnyugatról közelíthető meg.[1]

A nyolcszögletű keresztelőkápolna világszerte a hasonló rendeltetésű egyházi épületek mintapéldája lett. Külső téglafala meglehetősen egyszerű, szigorú. A tér felől látható egyetlen dekoratív eleme a tető alatt húzódó fríz VII. Sándor pápa címerével, Francesco Borromini alkotása 1657-ből. A másik oldalon lévő narthexet két porfírból készült korinthoszi oszlop és felettük koronapárkányzat díszíti.[1]

Az épületet számos alkalommal felújították. A kupola eredetileg architrávon nyugodott, később a súlyát nyolc klasszikus porfír oszlopra helyezték. A barokk belső kialakítás a 17. századból származik. A középpontban elhelyezett keresztelőmedence díszes bronz fedele is barokk, de maga a bazalt fürdőkád antik.[1]

Az épület külső képe, narthex[szerkesztés]

A Battistero belseje[szerkesztés]

Kápolnák[szerkesztés]

Az épülethez több mellék-kápolna csatlakozik. A nyugati oldalon van Keresztelő János kápolnája, ami Hilár pápa idején (461-468) épült. Bronz ajtóit Caracalla termáiból hozták is. A túloldalon János evangélistának az 5. században épült kápolnája található, aminek bronz ajtaját az előző mintájára 1196-ban készítették.[1]

A kis apszis alakú Secunda és Rufina kápolnát 5. századi mozaikok díszítik, kék alapon akantuszlevelekkel. A legnagyobb kápolna, a San Venanzio belül ma is jól kivehető ókori előzményekre épült 640-ben, IV. János pápa idején. Apszisát bizánci stílusú mozaikok díszítik. San Venanzio (Venantius Fortunatus) püspök és költő volt a 6. században, de szokásos elnevezése dacára valójában soha nem avatták szentté. A San Venanzio kápolna apszisának 7. századi mozaikja Krisztust, Máriát, Jeruzsálemet és az evangelistákat ábrázolja.[1][2]

San Venanzio-kápolna[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Ürögdy: Ürögdy, György. Róma. Budapest: Panoráma – Külföldi városkalauzok, 203. o.. 963 243 261 4 (1983) 
  • Lateran Baptistery: Lateran baptistery (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. november 22.)

További információk[szerkesztés]