Ara Pacis Augustae

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A Róma történelmi központja
világörökségi helyszín része
Ara Pacis Augustae
AraPacisFullFrontal2.JPG
Hely Róma
Építési adatok
Építés éve i. e. 13 - 9
Típus
  • régészeti lelőhely
  • építmény
Felhasznált anyagok carrarai márvány
Elhelyezkedése
Ara Pacis Augustae (Róma)
Ara Pacis Augustae
Ara Pacis Augustae
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 54′ 23″, k. h. 12° 28′ 32″Koordináták: é. sz. 41° 54′ 23″, k. h. 12° 28′ 32″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ara Pacis Augustae témájú médiaállományokat.

Az Ara Pacis Augustae (jelentése az augustusi béke oltára) egy monumentális oltár Róma központjában, amely i.e. 13 - 9 között épült Augustus római császár Hispaniából és Galliából való hazatérése alkalmából. Az Augustus-kori művészet egyik legjelentősebb alkotása.

Leírása[szerkesztés]

A művet a római senatus rendelte meg Augustus hazatérése valamint a Hispániával és Galliával megteremtett „béke”, tulajdonképpen a két terület leigázása alkalmából. Ezt tükrözik az oltár finoman megmunkált domborművei is, amelyek Augustus vallási-politikai nézeteinek illusztrációi: a mondabeli ősök, istenek mellett, a szent áldozat bemutatására vonuló jámbor Augustust, családja és papok kíséretében mutatja be. Az oltár carrarai márványból készült. Pódiumon áll, amelyet nyitott falak vesznek körbe. A falakat kívül-belül domborművek díszítik. A külső fal nyugati homlokzatán a Lupercal barlang és Aineiasz áldozata látható, keleti oldalán Tellus és Róma megszemélyesítése, az oldalfalakon pedig két hosszú, párhuzamos frízen az oltár felszentelésének ünnepi menete látható. A menetben Augustus és családja, senatorok, papok és előkelőségek vesznek részt. Mindezek mellett gazdag virág- és gyümölcsmotívumos faragott füzérek is díszítik a falakat.

Az Ara Pacis Augustae keleti oldalán látható dombormű központi alakja Tellus Mater római földistennő.

Az oltár valaha néhány száz méterrel távolabb állt. A Római Birodalom bukása után elpusztult. Maradványai a 15. században kerültek elő a Palazzo Fiano építése során. Néhány darabja külföldre került, illetve olaszországi múzeumukba. A második világháború előtt a palota alól kiásták maradványait, az olasz múzeumokban őrzött darabokkal kiegészítették, sőt a külföldre került részek másolatait is a helyükre illesztették. A teljes békeoltárt nem eredeti helyére, hanem Augustus mauzóleuma mellé állították fel, a Mussolini által kialakított téren, egy Richard Meier által tervezett ultramodern épületben.

Felhasznált irodalom[szerkesztés]

  • Ürögdi, György. Róma. Panoráma (1980). ISBN 963 243 191 X 
  • Hinzten-Bohlen, Brigitte. Művészeti kalauz Róma és Vatikán. Vince Kiadó (2005). ISBN 978-963-9552-49-4 
  • Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 93. o.