Palazzo Barberini

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Palazzo Barberini
A Palazzo Barberini főhomlokzata
A Palazzo Barberini főhomlokzata
Elhelyezkedés Municipio I
Olaszország
Alapítva 17. század
Megnyílt 1633
Tulajdonos Olaszország
Építési stílus barokk építészet
Építész(ek)
Elhelyezkedése
Palazzo Barberini (Róma)
Palazzo Barberini
Palazzo Barberini
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 54′ 13″, k. h. 12° 29′ 25″Koordináták: é. sz. 41° 54′ 13″, k. h. 12° 29′ 25″
A Palazzo Barberini weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Palazzo Barberini témájú médiaállományokat.

A Palazzo Barberini egy 17. századi palota Róma Trevi kerületében, a Piazza Barberinin. Ma többek közt a Galleria Nazionale d'Arte Antica otthona.

Története[szerkesztés]

A lejtős domboldalon korábban kert volt, amelyben a Sforza-család palazzettója épült, 1549-ben. A lejtős helyszín a 16. század folyamán egyik bíborosról a másikra hagyományozódott, anélkül, hogy teljes beépítését tervezték volna.

Amikor Alessandro Sforza pénzügyi nehézségekkel szembesült, a még félig kész városi területet 1625-ben megvásárolta Maffeo Barberini, a későbbi VIII. Orbán pápa.

Krisztina svéd királynő fogadása a Palazzo Barberiniben, 1656. február 28-án

Három nagy építész dolgozott, hogy létrehozza a Palazzón saját stílusát. Carlo Maderno amikor a Szent Péter-bazilika hajójának kibővítésén dolgozott, megbízást kapott, hogy csatoljon a Villa Sforzán belül egy hatalmas reneszánsz blokkot a Palazzo Farnese mellé; és a design gyorsan a fejedelmi hatalom városi székhelyének előzményeit meghatározó kombinációjává fejlődött, amely egy kerti előcsarnokkal volt ellátva, s egy félig zárt udvarral rendelkező elővárosi villa jellegét tükrözte.

Maderno 1627-ben kezdett a munkához unokaöccse, Francesco Borromini segítségével. Amikor a mester 1629-ben meghalt, Borromini háttérbe került, s a bizottság Bernininek, a fiatal, akkor még inkább szobrászként ismert művésznek ítélte a folytatás lehetőségét. Borromini maradt, függetlenül attól, hogy még két építész dolgozott rajta, bár rövid időre ezen is, majd a Palazzo Spada építésén munkálkodott. A palotát Bernini 1633-ban fejezte be.

A Castro-háborúk és VIII. Orbán pápa halála után, a Pamphili X. Ince pápa által elkobzott palotába a Barberinik csak 1653-ban költözhettek vissza.

Épülete[szerkesztés]

A Palazzo Barberini kívülről: Brooklyn Múzeum Levéltár és Goodyear Levéltári Gyűjtemény

Bernini a palotát egy nagy udvar köré építette, a kétszintes csarnok mögött egy ovális szalon kiterjesztett szárnyával uralja az alacsonyabb szinten lévő teret. A hátsó, hosszú szárny védte a kertet az alatta lévő tértől, amelyből kiemelkedett egy kicsit ütött-kopott alagsor, olyan mint egy katonai erőd. A fő blokk három nagyszerű íves ablakot mint mázas árkádokat ábrázol, olyan képletet, amely inkább velencei, mint római. A legfelső emeleten Borromini ablakai hamis perspektívában vannak elhelyezve, ami extra mélységet sugall, amit még a 20. században is másoltak. A folyosón két lépcsősor vezet a piano nobilére, bal oldalt Bernini négyszögletes lépcsőháza és jobbra Borromini kisebb ovális lépcsője.

A híres, orsóalakú Borromini-lépcső

Borromini ide tervezett, hamis perspektívájú ablakait más jelentős épületekben is Európa-szerte alkalmazták a központi blokk kétszintes csarnoka mögött, egy ovális szalon kiterjesztett, szimmetrikus szárnyaival úgy, hogy a főépületben cour d’honneurt hozzon létre.

A szalon mennyezetét Pietro da Cortona remekműve, Az Isteni Gondviselés diadala allegóriája című barokk freskó díszíti. Ez a hatalmas panegyricus allegória nagy hatással volt a dicsőséges és egyházi mennyezet díszítésére; befolyása más panorámajelenetekben is megfigyelhető, mint például a Sant’Ignazio (Andrea Pozzo) freskófalak; vagy a Villa Pisani Stra városában, a királyi terem (Madridban), és a Ca'Rezzonico Velencében (Giovanni Domenico Tiepolo). Ebben a palotában is remekművet készített Andrea Sacchi, Cortona stílusában, az Isteni Bölcsesség kortárs kritikájaként.

A piano nobile szint festett mennyezetei más, olyan tizenhetedik századi művészek, mint Giuseppe Passeri, Andrea Camassei munkái, ráadásul a múzeum gyűjteményének értékes családi freskói Polidoro da Caravaggiót és szeretőjét Maturino da Firenzét ábrázolják.

A giardino segreto (titkos kert) egyik szegletében, a kívülállók elől rejtetten bújik meg a Bertel Thorvaldsen-emlékmű, amely a Teatro delle Quattro Fontane közelében a szobrász műterme volt 1822–1834 között.

Modern története, látnivalók[szerkesztés]

Olasz katonák a könyveket helyezik biztonságba, a második világháború közelgő frontja elől

Manapság a Palazzo Barberini ad otthont a Galleria Nazionale d’Arte Antica számára, amely a legfontosabb festménygyűjtemények egyike Olaszországban. Itt látható Raffaello Pékleány portréja, Caravaggio Judit lefejezi Holofernest , valamint Hans Holbein portréja VIII. Henrik angol királyról.

A palotában van az olasz Numizmatikai Intézet is.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága által összeállított Az emberi jogok európai egyezménye (EJEE), amelyet 1950. november 4-én itt írtak alá, mérföldkő az emberi jogok védelmében.

Pincékbe rejtve, az épület hátsó részében találtak egy valószínűleg második századbeli Mithrász-szentélyt a Villa Savorgnan di Brazzà 1936-ban folyt építkezése során.

Hivatkozások[szerkesztés]

  • Blunt, Anthony, "The Palazzo Barberini", Journal of the Warburg and Courtauld Institutes 21 (1958)

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Palazzo Barberini című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.