Palazzo Spada

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Palazzo Spada
A Capodiferro felől
A Capodiferro felől
Település Róma
Hely Róma, piazza Capodiferro, 13
Építési adatok
Építés éve 1540
Tervező Bartolomeo Baronino
Francesco Borromini
Hasznosítása
Felhasználási terület Az Olasz Köztársaság Államtanácsa székhelye
Tulajdonos Olasz Állam
Világörökségi adatok
Típus Kulturális
Elhelyezkedése
Palazzo Spada (Róma)
Palazzo Spada
Palazzo Spada
Pozíció Róma térképén
é. sz. 41° 53′ 39″, k. h. 12° 28′ 19″Koordináták: é. sz. 41° 53′ 39″, k. h. 12° 28′ 19″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Palazzo Spada témájú médiaállományokat.

A Palazzo Spada Róma egyik épülete, amelyben az Olasz Államtanács és a Galleria Spada székel. A piazza Capo di Ferrón, a Regola kerület egyik kis terecskéjén fekszik, a piazza Farnese mentén, a via Arenuláig.

Története[szerkesztés]

Borromini galériája

1540-ben Girolamo Recanati Capodiferro (1501–1559) kardinális számára épült. Építésze Bartolomeo Baronino volt, Casale Monferratóból, az építésvezető pedig Giulio Mazzoni, aki kívül-belül remek stukkókat alkotott. A palotát 1632-ben Bernardino Spada bíboros vette meg, aki azzal bízta meg Francesco Borromini építészt, hogy barokk stílusúvá alakítsa.

Borromini, többek közt megalkotta a trompe-l’oeil hamis perspektívájú előszobát az udvari bejáratnál, csökkenő magasságú oszlopsorral és emelkedő padlószinttel. Ezáltal a 8 méteres folyosó 37 méteresnek tűnik. amelynek végén a napfényben fürdő kert látszik, és további optikai csalódás révén embernagyságú szobor látszik, amely a valóságban mindössze 60 cm magasságú. Mindehhez az építész, a matematikus Giovanni Maria da Bitonto atyától kapott segítséget.

A palota homlokzatán a manierista gipszszobor-díszítéseket az aquilai Palazzo Branconio inspirálta,[1] az udvarban pedig virágos-gyümölcsös girlandjaival övezett fülkékben, groteszk szobrok és szimbolikus jeleneteket ábrázoló domborművek a félemeleten, a római Cinquecento legjellemzőbb megnyilatkozásai. Az első emelet szobrai: Traianus, Pompeius, Quintus Fabius Maximus Verrucosus Cunctator, Romulus, Numa Pompilius, Marcus Claudius Marcellus, Julius Caesar és Augustus. Cselekedeteiket pedig nyolc hatalmas falikép örökíti meg, amelyek a legfelső emelet ablakaival együtt váltakoznak.

Az udvaron Herkules, Mars, Vénusz, Júnó, Jupiter, Proserpina, Minerva, Mercurius, Amphitrité, Neptunus és Plútó szobrai sorakoznak.

Kertje a via Giulia felől, 2007

A palota helyet ad Cnaeus Pompeius Magnus hatalmas szobrának is, amelynek lábaihoz a meggyilkolt Caesar rogyott le. 1552-ben két római ház határoló falai alatt találták. Le kellett fejezni, mindkét család igényeinek megfelelően, de Capodiferro bíboros úgy rendezte a kérdést, hogy közbenjárt a szobor érdekében III. Gyula pápánál, aki megvette, majd a bíborosnak adományozta.

1927-ben a Palazzo Spadát teljes berendezésével és a galériával együtt az olasz állam megvásárolta, és jelenleg is itt van az olasz államtanács székhelye.

2014 elején, a földalatti helyiségekben elvégzendő munkálatok végett, beleértve a parkoló megépítésétt is, lebontották és elszállították a tizenhetedik századi szökőkutakat és felszedték a gyepszőnyeget. A munka végeztével minden visszakerül eredeti helyére.

A Spada-galéria[szerkesztés]

Spada bíboros műgyűjteménye, a Galleria Spada, négy festészeti teremből áll: 16.17. századi Andrea del Sarto, Guido Reni, Tiziano Vecellio, id. Jan Brueghel, Guercino, Rubens, Hans Dürer, Caravaggio, Domenichino, Annibale Carracci, Salvator Rosa, Parmigianino, Francesco Solimena és Artemisia Gentileschi. A képek a 17. századi ízlésnek megfelelően egymás hegyén-hátán vannak elhelyezve; a kicsik legfölül, a legnagyobbak legalul.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Palazzo Spada című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzet[szerkesztés]

  1. P. Murray, L’architettura del Rinascimento italiano, Bari, 2007, 164-165. o.

Források[szerkesztés]