Parmigianino
| Parmigianino | |
 | |
| Született |
1503. január 11.[1] Parma[2][3] |
| Elhunyt |
1540. augusztus 24. (37 évesen)[1] Casalmaggiore[3] |
| Állampolgársága | olasz[4] |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Parmigianino témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Parmigianino, tulajdonképpen Girolamo Francesco Maria Mazzola (Parma (Olaszország), 1504. január 11. – Casalmaggiore, 1540. augusztus 24.) olasz festő, Filippo Mazzola fia. A manierizmus korszakának jellegzetes mestere. A maga idejében a legünnepeltebb művészek közé tartozott.
Élete[szerkesztés]
Filippo Mazzola festő fia. Művészete Antonio da Correggio hatása alatt állt. 1523-ban Rómába ment. Raffaello és Michelangelo művei is hatottak rá. VII. Kelemen pápánál nagy kegyben állott. 1527-ben, Róma kifosztásakor menekülni kényszerült: előbb Bolognába ment, majd 1530-ban visszatért szülővárosába, Parmába. Élete utolsó 10 évében szülővárosában és a közeli Casalmaggioréban dolgozott. 1531-ben megbízást kapott Parmában a Santa Maria della Steccata templom apszisában freskó elkészítésére, azonban ezt nem teljesítette, a szenvedélyévé vált az alkímiának is köszönhetően – ezért 1539-ben bebörtönözték. Rézkarcai a műfaj legkorábbi mesterművei közé tartoznak.[5]
Stílusa[szerkesztés]
Stílusa a korai manierizmushoz sorolható.
André Chastel írja róla:
„… ő, Correggio tanítványa azt tűzte ki célul, hogy eljusson a kellem és a báj teljéhez, kiküszöbölve minden realista elemet a kompozíció alakjaiból; stílusát (maniera) egész sereg festő utánozta. ... Parmigianinóval a festészet azt tűzte ki célul..., hogy tárgya az a "nem is tudom mi" legyen, ami a belső, azaz képzeletünkben kivirágzott képből ered... ügyesen összeolvasztva azt a természet formáival. Ez a "manierista" magatartás irányítja aztán a festő egész idegen, állhatatlan, könnyed személyiségét.[6]”
Főbb művei[szerkesztés]
- Hosszú nyakú Madonna (1535 körül, Pitti)
- Szent György (freskó, a parmai S. Giovanni Evangelista-templomban)
- Szent Katalin
- Madonna szentek között
- A szent család
- Szent Jeromos látomása
- Íjat faragó Ámor.
Képgaléria[szerkesztés]
Önarckép homorú tükörben, 1524
Önarckép, 1540
Antea
La schiava turca
Camilla Gonzaga három fiával
Fiatalember
Férfi könyvvel
Férfi könyvvel
Egy egyházfi portréja
Lorenzo Pucci kardinális
Férfiképmás (Condottiere Malatesta Baglioni?)
Francesco Mazzola
Gian Galeazzo Sanvitale, Fontanellato grófja
Nemesember portréja (G.B. Castaldi)
Egy férfi
Lorenza Cybo, a pápai gárdisták kapitánya
Források[szerkesztés]
- Bokor József (szerk.). Parmeggianino, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
- André Chastel: Itália művészete. Corvina Kiadó. 170. old.
- Magyar nagylexikon XIV. (Nyl–Pom). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2002. 549 – 550. o. ISBN 963-9257-11-7
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. augusztus 23.)
- ↑ Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ a b https://rkd.nl/explore/artists/61878
- ↑ https://www.kulturarv.dk/kid/VisKunstner.do?kunstnerId=1592, 2023. február 12.
- ↑ Magyar nagylexikon 550. old.
- ↑ André Chastel: Itália művészete. Corvina Kiadó. 170. old.
|