Mercurius
| Mercurius | |
.jpg) | |
| Nem | férfi |
| Szülei | Iuppiter |
| Gyermekei | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mercurius témájú médiaállományokat. | |
Mercurius vagy magyarosan Merkúr a római vallás és mitológia egyik fő istene, a panteonon belül egyike a tizenkét főistennek.
Ő az anyagi haszon, a kereskedelem, az ékesszólás, a kommunikáció (beleértve a jóslást is) istene. A görög Hermészhez asszimilálva az utazók, a határok, a szerencse, a tolvajok istene és a többi isten hírnöke is lesz. Emellett a lelkek vezetőjeként szolgál az alvilágba vezető úton.[1][2]
Család
[szerkesztés]A római mitológiában Maia és Iuppiter fia volt.[3]
Ábrázolása, tisztelete
[szerkesztés]Hagyományos attribútumai leggyakrabban a petasus (lapos karimájú kerek kalap), a caduceus, a talaria (szandál), valamint a kakas és a kecske.
Gyakran ábrázolják a kezében a caduceussal.
A provinciákban szoborképek is maradtak fenn, amelyek annyiban jellegzetesek, hogy Mercuriust pénzeszacskóval ábrázolják.[4]
Római templomán, melynek képét M. Aurelius egyik bronzérmére verette, ott látjuk kedves állatait, a teknősbékát, kakast és kecskebakot.[4]
Ünnepnapja május hónapnak a közepére esett, különösen Mercuralia idején, melyen főleg a kereskedők áldoztak neki.[5] Az állatok közül leginkább bakot áldoztak neki, azután kost, kivételesen borjút és sertést is.[4]
Merész vállalkozásoknál fogadalmi ajándékul ajánlották a remélhető haszonnak a bizonyos hányadát.[4]
Történet
[szerkesztés]Mercurius nem tartozott az első római istenségek csoportjába; nem jelenik meg az ősi, archaikus római vallás di indigetes istenségei között.
A legkorábbi formáiban úgy tűnik, hogy kapcsolatban áll az etruszk Turms istenséggel.
Amikor a Kr. e. 5. század első éveiben Róma gabonaellátásában fennakadás állott be, egy görög nyelvű jóslatkönyv (az úgynevezett „Szibülla jóslatok” könyve) azt tanácsolta a rómaiaknak, hogy emeljenek templomot Hermésznek, akit az itáliai görög városok, – melyek Rómának gabonát adtak el, – mint a gabonaexport védőistenségét tisztelték. Ilyképpen Hermész, aki a görög hazájában igen sokoldalú istenség volt, mint kereskedőisten vonult be a római istenek közé, ahol ezért az áru latin nevéről (merx) Mercuriusnak (áru-istennek) nevezték.[6]
A Kr. e. 495 táján felavatott Mercurius-templom csakhamar annyira népszerűvé lett Rómában, hogy már nem csupán a kereskedők imádkoztak hozzá, hanem az árú-isteni mivoltán felül Hermész valamennyi tulajdonságát is érvényesítette, úgyhogy a Mercurius név teljesen azonossá vált Hermész isten nevével.[6]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Glossary to Ovid's Fasti, Penguin edition, by Boyle and Woodard at 343
- ↑ Rupke, The Religion of the Romans, at 4
- ↑ Cicero, De natura Deorum 3.56; also Arnobius, Adversus Nationes 4.14.
- ↑ a b c d Pecz Vilmos (szerk.): Ókori Lexikon 1. A-L (Budapest, 1902) H / Hermes
- ↑ Plut. Qu. Rom. 86
- ↑ a b Tolnai Új Világlexikona 12. Mercurius (Budapest, 1928)